Budapesti Hírlap, 1859. május (99-129. szám)

1859-05-23 / 121. szám

1859. — 121. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. F.ész évre 15 — fél évre 8 — A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. 10 — Egész évre Fél évre fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyet számára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: gyetem-utcza, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. Évnegyedre. Egy hónapra Hétfő, május 23. A Hivatalos Értesítő nélkül. 1 fr. kr Évnegyedre 4 — Egy hónapra 160 évre fr. kr. 14 — 7 — Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczáijával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczáijával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérsélés engedtetik. A beigtatási bélyegdíj mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt fr. kr. , fr. kr. Egész évre 19 — 1 Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 Égő Fél HIVATALOS RÉSZ. Bécs, máj. 20. A hazafius ellenszenrvek minden franczia ellen.) Minthogy a közfigyelem kizárólag a harertér felé fordult s minden perezben hihetetlen terjt eseményekről, eldöntő diadalokról záratnak tudósítások, legkivált a politikusok és diplomaták azon kétes birű faja által, melyet „kávéházi politikus“ és „kannaöntő“ nevekkel bélyegzett meg a frivol gunyor; és miután eldöntő diadalodat nyerni kissé több előkészületet, eszélyt s mindenfélét igényel, mint egy pint sört „szervényi“ vegytani műtét alá venni, — következik, hogy a közönség s a hírlapírók, kivált a népiesek, kifogynak a türelemből, unatkoznak, s unalmukban extravagáns ötletekre ír jőnek. Ezekhez számítandó példa a legújabban nyilatkozó , némely olcsó lap által szított nyárspolgári hazafiság is, mely a franczia uralkodó elleni ellenszenvet átviszi az ipar terére is. Egyszerre nagy hazafiság hírébe jó, ki azt nyilvánítja, hogy szándéka franczia fényezett bőrt, párisi keztyűt, lyoni selymet többé nem viselni s másokat is arra hí föl. Tizenhárom éve körülbelül hasonló mozgalom tanúi valánk Magyarországban is, s elég gúnyban részesült az akkor tán azok részéről is, kik ma annak utánzói. Nem lehet az ily ferde mozgalomnak elég korán ellenébe nem lépni; mert az teljesen gyakorlatiatlan; mert ezért nem ér; mert a franczia iparosokat nem bünteti, hanem saját kereskedőinket, kik hódolva a közönség ízlésének, a kény hatalmú divatnak, franczia szövetek, divatáruk, s mindennemű iparczikkekkel el vannak árasztva; kik azért mivel boltjaikban franczia áruk hevernek, nem roszabb állampolgárok azoknál, kik ma minden franczia portékának hadat üzennek, melynek még tegnap a hazai fölött elsőséget adtak, s melyet holnap titokban vagy álnév alatt mégis elsőbbséggel ruházandnak föl a hazai fölött. Nem kellene feledni, hogy kereskedő osztályunkat a háború okozta zavar eléggé sújtja, s egyéb veszteségeit tetézni azzal, hogy rendszeres háborút viselünk raktára ellen — nem használ senkinek, őt pedig tönkre teszi. Valójában nem ez a módja a franczia felsőbbségnek az ipar, az ízlés, a divat terén végre valahára véget vetni. Ahhoz idő és kitartás kell és a fogyasztóközönségnek, különösen a magas vagyonos osztályoknak oly komoly elhatározottsága, melyre . . . semmi kilátás sincs mindaddig, míg gyár- és műiparunk oly ízletes s tökéletes termékeket nem fog szolgáltatni, melyek vagy megfoszszák a francziát nimbusától, vagy — ha már a francziának kedvező előítélet oly vastag kérgy — franczia álcra alatt elkeljenek. Tehát iparunk fejlődése is szükséges föltétele ily izgatásnak, mely — mint kifejtük-----ezéljára nézve teljesen jogosult, de rögtönözve, erőltetve számos polgártárs és adófizető méltatlan megkárosítására vezetne. — Gyökerét vizsgálva az ilynemű izgatásnak, nem egyébnek fogják azt látni, mint az olcsó hazafiság azon igen ismeretes nemének, mely szép szavaktól, lelkesedéstől, hazafiságtól túlárad — — de a tőzsdei árkelet barometrumának legcsekélyebb feladására metaluiqueseitől szabadulni igyekszik , a húszasokat vagy hatosokat halomra rakja, s komolyan kételkedni kezd a jó ügy diadaláról, ha véletlenül a sör- vagy czukorrépa adója egy ötöddel fölebb emeltetett . — — Még nevetségesebb a franczia nyelv elleni hasonló izgatás! — most tapintatlanság sőt hazafiatlanság — némely néplap szerint — franczia nyelven beszélni, franczia szavakat használni; azonban minden bourgeois első fényűzési czikke házában franczia gouvernanteot tartani; az ily időtlen declamatiók mindenféle tragikomikai öszeütközéseket idézhetnek föl. És végre a magas körök s a diplomatia nyelve nem a franczia-e? — Valamely európai köznyelvnek csak kell létezni ; és végre franczia nyelven irt jegyzékek, franczia társalgású diplomatiai ebédek daczára, emberül meg lehet verni a francziát — de fegyverrel, nem pedig időtlen rajongással. Tárgyalási lereldl. Végtárgyalás f. hó 19-én a pesti cs. k. orsz. törvényszék egy 3 tagú bírósága előtt H. Márk és Jakab ellen tolvajlási bűntény miatt. H. Márk bonyhádi sz., 19 éves, mozaita vallásu, nötelen, kereskedősegéd, tolvajlási bűntény miatt már egyszer büntetve volt és H. Jakab bonyhádi sz., 23 éves, mozaita vallásu, nötelen, kereskedősegéd, tolvajlás bűnténye miatt szintén egyszer már büntetve volt, úgy látszik a vasutat választák tevékenységük színhelyévé, azonban az őket terhelő tolvajlásokat bámulatot gerjesztő nyelvügyességgel tagadják. A tárgyilagos tényállás következőleg derül ki: M. évi dec. 6-án D. Lajos magánzótól, ki Amerikából Magyarországba utazott, Pozsonban az ottani vaspályán egy másod oszt. vagyonból egy útitáskája, melyben 38 ft 41 krra becsült különféle holmik, ezek közt több amerikai és angol pénzek voltak, tulajdoníttattak el, s az erre nézve a tett helyén tett nyomozások mind sikertelenek maradtak. Dec. 7-én, tehát már másnap G. Alexandrina a pesti pályaudvar második oszt. váró teremében volt, Czeglédre szándékozván utazni. Míg néhány perczre a váróteremből eltávozott, ez alatt hátrahagyott bezárva nem levő úti táskájából egy levéltáska tulajdonittatott el, melyben legalább 220 a. é. forintnyi pénzösszeg volt. Mint e tolvajlásról gyanúsak a nevezett két vádlott befogattak és történt nyomozás után a következők tűntek ki. H. Márk és Jakab podgyászukat, bárha a 3-ik helyre váltottak Szegedre jegyet, mégis a II. oszt. váróterembe vitették, melyben akkor G. Alexandrina már benn volt; midőn ez néhány perczre eltávozott, a teremben csak a két vádlott és két leány maradt. H. Jakab ekkor szintén eltávozott s H. Márk a két fiatal lánykát sötét és szemtelen tekintetével úgy megfélemlité, hogy tele félelemmel ők is elhagyák a teremet. Midőn ezután a visszatért G. Alexandrina pénzének elvesztését észrevéve, már ekkor H. Márk is elhagyta a teremet s H. Jakab, ki testvére podgyászáért jött, azon okból tartóztatott le, mert annak társaságában láttatott. Miután a künn várakozó H. Márk észrevevé, mikop testvére egy rendőrkatona kíséretében jelent meg, futásnak eredt, azonban elfogatott. Az erre eszközlött megmotozásnál, H. Jakab a D. Lajostól azelőtti napon, Posonban eltévedt útitáska s tartalmának s H. Márk 175 ausz. ért. ftnyi készpénznek birtokában találtatott. A végtárgyalásnál mindkét vádlott makacsul tagadja a nekik tulajdonított lopásokat. H. Márk azt állítja, hogy a fölebb említett útitáskát Pozsonban egy ismeretlen házalótól vásárolta, azonban annak személye iránt semmi közelebbi adatot sem jelölhet ki. A megkárosított G. Alexandrina a neki elömutatott s H. Mártától elvett pénz közt egy bankjegyre, mely különös módon volt összetéve s összeragasztva, mint saját tulajdonára is, cs. k. Apostoli Felsége I. évi május 13-ról kelt legfelsőbb határozatával Piha Ferencz tudott a működő hadsergek legmagasb hadseregi főparancsnoksága főhadiszállására hivatott tanárt az orvossebészi József-akadémiától, ezen alkalmaztatás idejére másodosztályú főtörzsorvosi ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 10-től kelt legfelsőbb határozatával Bauer Antal altizedest, a 8-dik csendőrezredtől, egy gyermeknek egy égő ház lángjaiból elszántsággal és saját élte veszélyeztetésével eszközlött megmentésének elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszkni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 13-ról kelt legfelsőbb határozatával, egy a csehországi államkönyvvitelnél megürült alkönyvvivői állomásra Keil Antal ottani számvevőtanácsost legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek s kineveztettek: alezredesekké a következő őrnagyok : Kassenicz József s b. Ebner Móritz, mindketten a hadmérnöki törzstől, jelen beosztásukban; továbbá : őrnagyokká a következő első osztályú századosok : nemes Hirsch Antal, Malinowski Zsigmond, mindkettő a hadmérnöki törzstől ugyanabban sgr. Weisperg Farkas a 6-ik hadmérnök zászlóaljtól, a hadmérnöki törzsbe áthelyezéssel. A csendőrségnél : Gosztonyi Imre alezredes a 18-iktól a 9-ik csendőrezred parancsnokává ;továbbá: ezredesekké a következő alezredesek : porta-comasinai lovag Benkiser Károly a 19-ik, Jankovsky Ferencz a 8-ik s nemes Kender Ferencz az 1-ső csendőrezredek parancsnokai, mindhárman ezen parancsnokságokbani meghagyatással; alezredesekké a következő őrnagyok : Békeffy Károly a 6, Hauska Gusztáv a 17 csendőrezredtől, mindketten ezen beosztásban ; Anzenberger József a 6. csendőrezredtől, hol számfölöttinek tekintendő; treubergi lovag Steinhäuser Ervin a legfőbb rendőrhatósághoz beosztva; hartenthurni Haardt Károly, a cs. k. Apostoli Felsége katonai központi irodájához beosztva; mindketten ezen szolgálati állomásokon meghagyatással, s Goebel Károly a 4. csendőrezredtől ugyanabban; őrnagyokká a következő első osztályú századosok : Dittrich Károly a 7. csendőrezredtől a 18-iknál; Köziseh József, a 8-iktól a 15-iknél; Prester Alajos, az 5-től a 7-iknél; Schuster Miklós a 15-iktől ugyanabban, s Kopitsch Ottó, a 12-iktől a 11-iknél. Első osztályú főhadbiztosokká a következő másodosztályú főhadbiztosok : Bautz Domonkos és Lukács Károly. Másodosztályú főhadbiztosokká a következő hadbiztosok: Frey Edvárd, Khleyber Lajos, Weigl Alajos, Walzel József, Suppan Armin, Rauch Antal, Barkowics Konstantin, Adametz Vincze, Finger Sylvester, Stahl Ferencz Edvárd, Schlosser Vilmos, Pressler Edvárd, Pommer József, Dimboeck Ferencz, Kautz György, maxhauseni nemes Meixner Farkas , Weiner Ferencz , Krinner Alajos , Mikesch Frigyes s Nuss József. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára a pesti cs. k. orsz. főtörvényszéki területen, Kollár Antal, hivatalhelylyel Esztergomban, kineveztetett. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály André Pál pénzügyi fogalmazót az aradi cs. kir. kerületi pénzügy igazgatóságnál végleges III. osztályú pénzügyi fogalmazóvá saját hivatali területén kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Albrecht Főherczeg FőkormányzóUr , császári Fensége f. hó 20-án délutáni 3 órakor Felső-Austriából Landrechtshausenen át Salzburgba érkezett, s onnan f. hó 21-én reggel útját Gmunden felé tovább folytatá. A főt. kalocsai székeskáptalan kétezer a. é. forintot a jelen hábori czéljaira azon hazafias óhajtással ajánlott föl: „Isten az Uralkodók Ura, ki a háborúkat intézi, áldja meg és erősítse Austria vitéz hadseregét.“ A pozsoni főtiszt, székesegyházi prépost s az ottani főt. társaskáptalan két darab földtehermentesítési kötelezvényt ezerforint névértékben szentelt hazafias adományul a jelen háború czéljaira, s egyszersmind fogadást ten, mikép az Uralkodók Urához naponkinti imáiban eldeni fog, hogy Austria zászlóit mindig a Felséges Császári Ház dicsőségére s az összes haza javára vezérelje és áldja meg. Gyulai gróf táborszernagy f. hó 19-ke estéjéről kelt távirat szerint május 20-ra Stadion gróf altábornagynak meghagyá, hogy kényszeres kémszemlét eszközöljön az ellenséges jobb szárny erejes állásának kinyomozása végett. Ez iránt a következő távirati tudósítás érkezett: Stadion gróf május 20-án kényszeres kémszemle végett Teglio s Montebello felé előnyomulván, ott az ellenségnek (francziáknak) túlnyomó erejére bukkant, s heves ütközet után, s miután az ellenséget erejének kifejtésére kényszerité, — amint neki meg volt parancsolva — a vacarizzai hídfőn át a Pó mögé vonult vissza. A montebellói ütközetről a részletes jelentés futár útján fog megérkezni, mer rá. H. Márk nem tudja magát igazolni ezen pénz megszerzési módja Iránt, s általában csupán oly személyekre hivatkozik, kik hihetőleg költöttek , mivel azoknak nem lehetett nyomába jutni. Azon körülmény iránt, hogy ős testvére miért hagytak föl oly rögtön a tervezett szegedi úttal, szintén nem képes fölvilágosítást adni. A bizonyítéki eljárás befejeése s az állandi hataság s a védő által tett indítványok után azon ítélet hirdettetett ki, miszerint H. Márk azon tekintetből, hogy a tett színhelyén volt, hogy az elsikkasztott vagyon egy részének birtokában találtatott, hogy a saját vagyoni viszonyaival semmi öszhangzásban sem álló tetemes pénzösszeg birtoka iránt nem volt képes magát igazolni, hogy a tett elkövetése után futásnak eredt, s végre, hogy tolvajság miatt már előbb történt megbüntettetése tekintetéből oly személyiség, kiről a kérdéses büntetésre méltó tetteket könnyen föl lehet tenni. H. Márk a tolvajlási bűntett elkövetésében bűnösnek találtatott, és e miatt 20 vesszőütéssel szigorított másfél évi súlyos börtönre ítéltetett, ellenben H. Jakab ezen bűntett alól próbákt elégtelenségéből fölmentetett. Legújabb kálposta. (A harcztérről). Valamint a piemontiak Vercelli felé, úgy tettek f. hó 16 és 17-e közti éjjel 18-án reggel az austriaiak erős kémszemléket a valenzai híd felé. Valenzánál két híd vezet át a Pón, egy sa és egy kő-hid; ez utóbbi azon vasúthoz tartozik, mely a velenczei öbölt a Lagomaggioreval összeköti. E kő-hidon lepte meg egy austriai portyázó csapat a franczia őrsöt, miről a „Moniteur“ tett jelentést; ez egyszersmind azon pont, melyre, mint a tegnapi sürgöny is mutató, mindkét fél szeme különösen fordítva van. Valenza, mely már a természet által is erős állást képez, most a piemonti stratégiai vonal három védpontjának épen közepét képezi. A francziák egyébiránt főleg a jobb szárnyon kezdenek terjeszkedni, hol mint tudjuk az austriaiak Stradella táján a Pón innen és túl erős állásokat foglaltak. Az ide már innen közel eső pármai terület is mielőbb hadmozdulatok színhelyévé ígérkezik lenni. Napóleon hg hadtestéből néhány ezred már 16-án Ottonéban állt a felső Trebbiánál. Azonban e hadteste kiegészítésére még folyvást vár néhány ezredet; egyelőre főhadiszállását a Genuától nem messze fekvő S. Martinóba tette át, hol hadtestét szervezi. Még a cs. testőrsereg sincs mind együtt Alessandriában, s mindebből azt következtetik, hogy még a legközelebbi időben sem nézhetünk nagy mérvű s jelentősségű események elé. A „Mil. Z.“ máj. 15-ki közlése szerint addig csak kis csetepaték, kémszemlék és előőrsi faggatások fordultak elő. A szerint az ellen Casale előtt sok lőport veszteget, s ugyanott a császárvadászok egy osztálya tett néhány nap előtt kémszemlét, ott tetemes túlerővel találkozott, 2 tisztet lelőtt s Strappiánába visszatért. Valenzánál mindkét oldalról erős mozgás van. Valószínűleg a Vercelli és Biella közti 6 huszárnak hadifénye adott alkalmat egy turini bulletinre, mely szerint egy austriai huszárosztály nagyon előre merészkedett, a piemontiak által a rizslapályokba szetett s aztán a 250 (?) emberből álló csapat elfogatott. 12-én a császár-huszár-ezred egy övcsapata St. Germanonál egy piemonti lovascsapatot Santhiába vetett vissza. A piemonti bulletinek sokat beszélnek austriai kémek elfogatásáról is , de úgy hiszi e közlés, hogy az ily hírek senkit sem hozhatnak tévedésbe. A „Times“ levelezője a mortarai főhadiszállásról május 12-ről többek közt így ír: „Egy turini lap — mint látom — azt állítja, hogy Novarát, mivel ezen város bizonyos adókat nem tudott átszolgáltatni, az austriaiak általános pusztítással fenyegették. Bizton állíthatom, hogy a lakosokkal a jólbánás iránt határozott parancsok adattak ki, s hogy ezek kész engedelmességre találnak. Valóban a lakosok maguktartása olyan, hogy még kevésbbé jószívü emberek is, mint aminek tagadhatlanul az austriai katonák, jó bánásmódban részesítnék őket. Ezen háború a piemontiaknál annyira népszerűtlen, hogy semmi sem lenne könnyebb, az ország ezen részében, a népnek saját kormánya elleni föllázadását létesítni. Cavour grófot utálják, s a királyról ezt mondják : „egli non ére“, hanem puszta báb Cavour kezében. Az egész hatalom, mint ők állítják, izgatók, név szerint milánóiak kezében van. — Itt több oly piemonti katonák leveleit fogták el, kik San Germanónál, Alessandria közelében állanak. Azok rokonaikkal szemben, a háborútóli legnagyobb idegenkedésüket fejezik ki, s némelyikük szerencsét kíván magának ahhoz, hogy harmadik sorban áll. Van még egy pont, mely iránt honfitársaimnál helyes fogalmat óhajtok előidézni. Én magam is azon gondolattal jöttem ide, hogy az austriai seregben levő olasz ezredekben azokban az olaszokban nem bíznak, hogy az összes olasz ezredek Cseh-s Magyarországba küldettek. Mindez épen nem igaz. Itt tíz bizalmi állomás közöl kilenc a olaszok kezében , a jelenleg piemonti földön állomásozó számos austriai olasz csapatokról senki sem hiheti, hogy azok legkevésbbé is rokonszenvvel viseltetnének saját kormányukon kívül bármely más kormány irányában. Ezen kormány ellen Olaszországban legfölebb azon osztálynál lehet gyűlöletet találni, mely sohasem lép katonai szolgálatba, hanem az alól pénzzel váltja meg magát.“ Levelező irata folytában kijelenti, mikép az austriaiaknak nagy seregtömegeikkel s oldalról fenyegettetve, lehetlen volt gyorsan nyomulni elő Turin felé, s azt hiszi, hogy még nem lehet egyhamar csatát várni s levelét következő szavakkal zárja be : — „Még ki kell emelnem ama rendkívül vendégszerető fogadtatást, melyben itt részesültem. Azon barátság, melyet itt a főparancsnoktól kezdve a legutolsó emberig mindenki tanúsít irányomban, minden képzeletet túlhalad. Azonban ne legyen ön azon hízelgő tévhitben, mintha ez csupán ön levelezőjének kzedvéért történnék. Minden, egy pár ajánlóirattal ellátott idegen a táborban szintoly vendégszerető fogadtatásra találna.“ Az „Ost. D. P.“ az orosz császár levelére vonatkozó tegnapi közlését, melyet az a hesseni herczeghez, cs. k. dandárnokhoz intézett volna, daczára annak, hogy azt a „Mil. Z.“ is állítólag hiteles forrásból megerősíti, mint semmi alappal nem hitét visszavonja. London, május 19. (Portugália véd- és daczszövetségi ajánlatát) Spanyolország a „Nord“ távirati sürgönye szerint nem fogadta el, miután a Portugália és Anglia közt fennálló szerződések Spanyolország szabad cselekvését megszoríthatnák. (A hajók szállítási czélokról bérbeadásának megtiltása.) Mint a „Times“ jelenti, a kormány az angol hajó-