Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-09 / 241. szám

\ k öpzet^ 24­1. szám. xk austriai értékben. 'DA­ PE8TEW. fr. kr. Évnegyedről 50 Egy hónapról 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I . ír. kr. Egész évre 10 — I Évnegyedre 3 — Fél évre 5 25­­ Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL : Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIADÓHIVATAL: Barátok tere 7. s­z­á­m föld­szint. BDDAP Vasárnap, October 9. Előfizetési árak austriai értékben... VIDÉKKÉ. (Nap önkin­ti postai küldéssel.) A[Hivatalos Értesítővel együtt. ] A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. j , fr. kr. 1 fr. kr. 1 , fír. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 i Egész évre 14 — | Évnegyedre 4 •— Fél évre 10 — [ Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — | Egy hónapra 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. HÍRLAP. Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beiktatásnál 8 uj krajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 uj krajczárjával szijmittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­iktatási bélyegdij mindann­iszorSOujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vér­­nek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. BSXSIM fl­aDB.*rat!MT»»»--1 ?foksári kö8 i e d e 1 e irt-IP A Hivatalos Értesítővel egy utt. fr. kr. Égős* ősre 15 — Fél évre 8 — 6 cs. k. Apostoli Felsége gróf Welsersheim Zeno századost a főszállásmesteri törzsnél, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelme­sebben fölruházni méltóztatott. HIVATALOS RÉSZ­ váltó kifizetése iránt később benyújtott kereset elleni kifogások nincse­nek kizárva. Gróf Nádasdy s. k. A kereskedelmi ministeriumnak 1859. július 25-én kelt rendelet­e*), a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebben megengedni mél­ ; kiható a katonai határőrvidéken kívül mindazon koronaországokra, me­tóztatott, hogy Hernes Móricz tudor, a cs. k. udvari ásvány-cabinet főnöke, a kir. portugali Krisztus-re­ncek neki adatott közép-kereszt­jét elfogadhassa s viselhesse. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 25-től kelt legfelsőbb ha­tározatával M­o­s­e­r Ignácz galicziai építészeti igazgatónak, nyuga­lomba lépése alkalmával, a sokévi tű s hasznos szolgálataival­ magasb megelégedést tudtára adatni méltóztatott. leg­ei cs. k. A­postoli Felsége f. évi sept. 25-től kelt sajátkezű ira­tával báró S­c­h­m­u­c­k Ferenczet, a morva-sziléziai országos főtör­vényszék elnökét, titkos tanácsosi méltósággal dijelengedés mellett, legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 1-ről kelt legfelsőbb hatá­rozatával K­a­­­­­i­c­h József törzs-őrmestert s első osztályú épületi felügyelőt, dicséretes 50 évi katonai szolgálatainak elismeréséül, koro­nás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 5-től kelt legfelsőbb hatá­rozatával négy személynek a lángok közti haláltól, egy tűzvész alkal­mával, bátor kitartással saját élte komoly veszélyeztetésével eszköz- s lőtt megmentésének elismeréséül, Spirik József csendőrt a 18-ik­­ csendőrezrednél koronás ezüst érdemkereszttel, s Törtsy János tizedest ugyanazon ezrednél ezüst érdemke­­­­reszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Az igazságügyi ministeriumnak 1859. jul. 18-kán kelt rendelet­e, *) kiható a birodalom egész területére, a katonai határőrvidéket kivéve, a váltórendszabály 25. és 29. czikkein alapuló biztosítási jog foganato­sításánál követendő eljárás tárgyában. Az 1859. jul. 12-kén kelt legfelsőbb határozvány folytán, az 1850. jan. 25-kén kelt általános váltórendszabály (birod. törv. lap 51. sz.) 25. és 29. czikkein alapuló biztosítás-követelési jog foganatosításánál köve­tendő eljárás szabályozása végett, a birodalom egész területére, a kato­nai határőrvidéket kivéve, következendők rendeltetnek: 1. §. Ha a váltóhitelező az általános váltórendszabály 25. és 29. §§-ban kijelölt esetekben biztosítási parancs kibocsátását kéri, úgy, ha a keresetben az óvás eredetije fölmutattatok, s a 29. § eseteiben az ilyen kérelmet indokoló tény is hiteles okiratok által bebizonyíttatik, alperes­nek, az ő előleges kihallgatása nékül, váltójogi végrehajtással fenyege­tés mellett meghagyandó, hogy három nap alatt biztosítást adjon. 2. §. Alperes ezen meghagyás elleni minden kifogásait három nap alatt tartozik a bíróságnál előadni. Ezen határidő a bírósági meghagyás kézbesítése napjától kezd folyni, ebbe azonban nem számítandók azon napok, melyeken a tett kifogások a postán szállíttattak. Ezen kifogásokra, a váltójog szerinti tárgyalás végett, lehetőleg rövid határidő tűzendő ki. A megengedett biztosítási parancs ellen folyamodásnak nincs helye. 3. §. Ha a biztosítási parancs ellen a kiszabott határidő alatt kifo­gások nem nyújtattak be, felperesnek, a­mennyiben a felek közmegálla­podása által a biztosításnak más módja nem határoztatik (váltórendsza­bály 25. czikk), jogában áll, a követelési összegnek a bíróságnál kész­pénzben leendő letételét, a váltóelj­árásban megengedett minden végre­hatási eszközök alkalmazásával szorgalmazni. Ha azonban alperes által a kellő időben kifogások adattak elő, fel­peresnek, az ezek iránt folyó tárgyalás daczára, a 2. §-ban kiszabott határidő elteltével, a zálogolás és becsű vagy a zár alá vétel ideigle­nes intézkedéskép megengedendő, azonban minden további végrehajtási lépések a per jogerejű eldöntéséig megállítandók. 4. §: A tárgyalás berekesztése után ítélettel kell elhatározni, hogy a biztosítási parancs fönntartandó­, vagy pedig megszüntetendő-e, s mennyiben. 5. §. Ha a keresetben a biztosítási kérelem foganatosítása végett csak a váltójogi eljárás megindítása kéretik, vagy ha az abban a bizto­sítási parancs kibocsátása iránt előadott kérelemnek, a fölmutatott bizo­­nyítékokbani hiány miatt hely nem adathatik, úgy a keresetre, a váltó­jog szerinti tárgyalás végett, lehetőleg rövid határidő tűzendő ki. A tárgyalás berekesztése után a keresetben előadott kérelem fölött ítélet által kell határozni. A tárgyalás alatt, ha alperes által oly kifogások hozatnak föl, melyek a bizonyítás elrendelését vagy a tárgyalás elhalasztását teszik szükségessé, felperesnek a zálogolás és becsű, vagy a zárlat, ideiglenes­­ intézkedéskép megengedtethetik. Ezen kérelemnek azonban nincs helye, ha a tárgyalás elhalasztása felperes részéről közbejött akadály miatt tör­tént, vagy ha a kereset indokolására szükséges okiratok a tárgyalásnál nem mutattatnak eredetiben elő. 6. §. Ha azon határozat, hogy az 1. §. szerint kibocsátott parancs fentartandó, vagy a biztosítási végrehajtásnak az 5. megengedése, a másod-bíróság által egészen vagy részleg megváltoztatik, a másod­bírósági határozat kézbesítése előtt pedig már biztosítás történt, ez mindaddig fönmarad, míg a másod-bírósági határozat jogerejűvé nem válik, vagy a legfőbb törvényszék határozata tudtul nem adatik. 7. §. A­mennyiben ezen rendelet által külön szabályok nem jelöl­tetnek ki, az általános váltórendszabály 25. és 29- czikkein alapuló bizto­sítás-követelési jog foganatosításánál is, az 1850. január 35-kén kelt ren­delet (birod. törv. lap 52. sz.), a lombard-velenczei királyságban pedig az 1850. máj­ius 31-kén kelt rendelet (birod. törv. lap 125. sz.) hatá­rozatai tartandók meg. 8. §. A biztosítási kérelem fölötti tárgyalás által, az ugyanazon »­ Birod. törvl. 1859. jul. 19., XXXVI. db. 132. aze­lyekben az alsó-austriai mérő a száraz tárgyakra nézve egyedüli törvényes ürmértékkép van behozva, mely által az 1858. febr. 9-én kelt rendelet (birod. törv. lap 28. sz.) 3. §-hoz­ függelékül, 4 és 8 mérős szénmértékek is megengedtetnek. Az 1858. február 9-kén kelt rendelet (bir. törv. lap. 28. sz.) 3. §-hoz, mely által a katonai határőrségen kívül mindazon koronaországok­­ban, a­melyekben az alsó-austriai mérő törvényes mértékkép van be­hozva,, ezen mérték al­osztályzataival együtt a szén és mész nyilvános adásvevésénél is egyedüli törvényes mértékkép hozatott be, pótlólag kije­lentetik, hogy ezen czélra négy és nyolcz bécsi mérőt tartalmazó hitelesí­tett edények is használtathatnak. Toggenburg lovag s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Mint a „ W. Zig“ jelenti, oct. 6 . Károly badeni bg alezredes ő nagyherczegi fensége, továbbá a magyarországi bibornok-herczeg­­prímás , eminentiájas gróf Baol-Schanenstein e excja sze­rencsések voltak, a császári asztalhoz meghivatni. r­ct. 7-én többórai ministeri értekezlet tartatott, melyben Csá­szár Ő Felsége méltóztatott elnökölni. A „Budapesti Hírlap" távirata. B­é­c­s, oct. 7. Az „Oesterreichische f­orrespondenz“ meg­rója a Koburg-Gothai kg válasza keringő kivonatának szándékos pontatlanságát. Annak válasza nyilván mondja, mikép a herczeg Austriának Németországhoz­ viszonyára nézve határozottan más nézetben van mint az eisenachiak. Pest, oct. 8.­­ (Politikai szentje). Ha igaz, hogy — miként legújabban jelentik — a zürichi békeszerződés e be 7­n aláíratott, akkor e sorok­kal együtt alkalmasint azon sürgönyt veendi az olvasó, mely a „Mo­niteur“ erre vonatkozó hivatalos közleményét tartalmazza és akkor meglehetne, hogy a franczia császár utólag tán mégis elfogadja a bordeauxi bankettet, mely alkalommal legalább a zürichi béke létre­jöttét hirdethetné. A minap — mirabile dictu­­ — mind a hat megha­talmazott együttes ülést tartott és úgy halljuk, ez alkalommal már maga a békeszerződés is felolvastatott, melynek csak egyik passusa ellen tétetett kifogás, mint a mely kétértelmű fogalmazása által később zavarokat szülhetne. Bourqueney báró módosítást indítvá­nyozott, mely iránt Colloredo gróf kormánya véleményét tudakolta. Mihelyt az austriai meghatalmazott e válasz birtokában van, a béke­kötésnek többé mi sem állja útját. Hogy ez által a középolaszhoni bonyodalom érdekében még mi sincs nyerve, magától érthető és meg nem fogható azon legyőzhetlen prlegma, melylyel a diplomatia ezen ügyet tárgyalja és mely kettősen feltűnő azon hevességgel szemben, melylyel az olaszok czéljuk felé sietnek. A „Hold“ ismeretes inspirált levelezője azt írja Párisból, mi­szerint „a franczia kormány — őszinte és becsületes, miként mindig — nyíltan gyámolítja Austriát a villafrancai előzmények fönntartásában, hanem ezalatt az események oly gyorsan haladnak, hogy ezen előz­mények valósítására végre nem marad más út, mint az erőszak, pedig határozva jön, miszerint ez itt nem fog követtetni.“ Ergo ? !... Rende­sen nem igen büszkélkedünk a „Nord“ helyeslésében, hanem ez egy­szer mégis némi elégtételt találnak abban, hogy a franczia politika — az idézett lap egyes ujjmutatásai szerint — csakugyan olyannak kezd mutatkozni, a­milyennek mi elejétől fogva sejtettük. Mennyit végez­tek Biarritzban ? azt be kell várni, eddig nagyon kevés a látszatra Hanem most Cowley lord is oda ment és ámbár némely lap ezen uta­zást egyesegyedül a chinai ügy által okozottnak állító, mai hírek azon hihetőbb nézetet hozzák, miszerint az olasz ügy képezendi az értekezés főtárgyát, a­miből természetesen a két nyugati hatalom közti köze­ledésre vonnak következtetést. De ha ezen két hatalom egymás felé „közeledett,“ érdekes lenne egyszersmind azt is tudni, melyik hagyta el a maga álláspontját? Anglia-e vagy pedig Francziaor­­szág ? Nem akarunk e kérdésre határzottan válaszolni, de ha a lon­doni sajtó az angol kabinet véleményének kifejezéséül tekinthető, nem csak Russell lord, a­ki maga mondta a minap, hanem Palmerston is az olasz ügyre nézve még most is ugyanazon indulattal van, a mind­­szerint történt­­­vel négy héttel ezelőtt is viseltetett. Azonban bármint legyen a dolog, annyi tény, hogy a két nyugati kabinet közt a jó viszony még folyvást fönnáll és a sokat emlegetett szakadástól ma már a legféltékenyebb emberek sem tartanak. Felületesen ítél azonban, ki ezt a chinai ügy hatásának tekinti; ez ügy legalább egyelőre a közelebb fekvő olasz kérdés mellől eltűnik és azonkívül a China elleni együttes működés még nem is létezik, tehát befolyást sem gyakorolhatott a két kor­mány közti viszonyra. Sokkal alaposabbnak tartják egy ismeretes publicista e kim­on­dását: „bánja is Napoleon császár, ha a Peiho fo­lyamon egy pár hajóját t­önkre lövik is, van otthona más, és ha nincs, *) u. o. 139. sz. van pénz miből építeni, és ha pénz sincs, van ember a kivel fizettetni lehet; hanem van egy, a mitől ő sokkal erősebben fél és a minek soha ki nem teendi magát,és ez — Anglia és a régi franczia pár­tok közti szövetkezés!"... A porosz kabinetnek tegnap említett jegyzékét, mely az osztrák­­koburgi ügyre nézve Bécsbe küldetett, most teljes terjedelmében bir­­unk. A hiteles szöveg igazolja azt, a­mit tegnapi szemlénk végén ez okmány irányára és hangjára nézve mondtunk. Schleinitz báró nem annyira magával a Bécs és Koburg közti vitával foglalkozik, hanem csak azon körülményt emeli ki, miszerint Ernő­sy nem mondhatott olyasmit, a­mi tiltakozásra alapos okot adhatna. Magát a reform­­mozgalmat illetőleg a porosz jegyzék azon ismeretes válaszra hivat­kozik, melyet Schwerin belügyminiszter annak idején a szettini fel­iratra adott vala. Az okmány hangja igen mérsékelt és udvarias, csak az utolsó szakaszban, mely az olmützi napról látszik megemlékezni, véltünk némi keserűséget észrevenni és azon — bár eléggé fátyolo­zott — nyilatkozatot, miszerint a mostani porosz kormány a maga német politikáját nem fogná többé az olmützi állapítmányokhoz szabni. Végre még egy okmányról kell szólnunk­­ a pápai megszólí­tásra ; hogy bírálatot nem írhatunk róla, azt mondanunk sem kell, mert itt nemcsak közönséges diplomatia­ okirattal, hanem a kath. egyház fejének ünnepélyes nyilatkozatával állnak szemben, mely a rendes mértékkel nem mérhető; azonban annyi tagadhatlan, hogy az allocatió hangja nyugodt, mérsékelt és méltóságteljes, sokkal nyu­­godtabb, mint az, mely a franczia főpapok különböző nyilatkozataiból szól, kikről méltán elmondhatni, hogy még a pápánál is pápistábbak ! Becs, vet.­7. 1 . A perrendtartás új átdolgozása, a déli ál­lamvasút viteldíjai, barezés háború az „A.A.Z.“ el­len.) A lapok szerint a polgári perrendtartás újbóli, nem emlékszünk, hányadik, átdolgozása szándékoltatik. Nem lehet eléggé dicsérnünk­e ■kitartást a kísérletekben, mely előbb meg nem nyugszik, míg el nem találta a helyest. Mint mondják, ezúttal valóban a nyilvánosság és szóbeliség elveire fog alapíttatni a reform; s hozzá tétetik, hogy egy magas állású jogtudós , ki a tíz év ótai ered­ménydús codificatióban érdemteljes részt ven, külföldre utazott hivatalos küldetésben — különösen a franczia s rajnai pol­gári s bűnvádi perrendtartást tanulmányozandó. Semmi kétség, hogy a szóbeli s nyilvános eljárás az új minisztérium általános czélzatai­­val teljes öszhangban fogna lenni, és — hozzá tehetjük — magunk is oly szerencsések vagyunk főrangú hivatalnokokat ismerni, kik a szó­beliség és nyilvánosság elvének elfogadásától föltételezettnek hiszik az igazságszolgáltatás gyökeres reformjának lehetőségét. De az em­lített hivatalos küldetés ez időszerint alaptalan lesz. Hanem már ez­előtt három évvel utazott e czélból külföldön a törvényhozás és jog­­ügy élén álló két hivatalnok, kik azonban a Franczia- és Poroszor­szágban tett rövid, de gazdag tapasztalatok által egyáltalában nem győzöttek meg ama modern rendszernek az általuk évek óta gyako­rolt és ismert rendszer fölötti előnyeiről. És így az említett elvek e mai napig sem bírtak érvényre jutni. Ha jól értesültünk, előrelátha­tólag az új reform sem fog annyira az elhamarkodott „thorough,“ mint inkább a közvetítés jellemével bírni. Mint hallani, a triesti Lloyd és az ottani kereskedelmi kam­ara panaszai a déli államvaspálya magas szállítmánydíjai ellen, felsőbb helyen, tekintettel a vasúttársulatnak az állam által biztosított kama­tokra, nem bírnak kilátással kedvező határozatokra. És e szerint a vasútigazgatóság eszélyétől függend megfontolni, vájjon a mostani magas szabvány mellett — miután az a forgalmat csökkenti — nem kevesebb-e nyereménye, mint fogna lenni csekélyebb viteldijak mel­lett. — Az „A. A. Zig“ ellen egész harcz és háború ütött ki a né­met egység nevében izgatók részéről; újságok és röpiratok bombái indíttattak ellene; ellenben mellette állnak Austria barátai, a kisebb államok, különösen a bajor hazafiak, és a nagy Németország bajno­kai. A legújabb ezen irodalmi ágban egy kis de elevenen írt röpirat: „Die allgemeine Zeitung und die deutsche Frage“, melynek szerzője gyanánt a genialis Warrens Edwárd emlegettetik. Tiszavölgy, ott. 7. (Igazítás.) A jászkiséri tiszaszabályozási társulatról ma sok szépet és jót olvastunk, azonban észrevételünk van: t. i. nem két, hanem hét rendes és ugyanannyi rendkívüli választmányi tag jön e társulat ügyei ellátása végett a legfelsőbb nyílt parancs értelmé­ben megválasztva, és a folyó évi September hó 21-dikén megál­lapított szabályhoz képest érvényes határozat hozatalára rendes vá­lasztmánynál 5, rendkívülinél 9 tag jelenléte szükségeltetik. E választ­mány a 120 érdekelt helyett intézi a társulat ügyeit; az elnök képvi­seli az egészet, és végrehajtja a választmány határozatait, vagy esz­közli azok végrehajtását, összegeket a megállapított költségvetés ere­jéig az egyleti pénztárból utalványozhat; ezen utalványozás és ennek folytán történő kiadások jóváhagyása azonban a választmánynak fennhagyatik; ha pedig az utalványozásnak a költségvetés határán túl kellene terjednie, elnök intézkedés végett a válaszmányt fogja összeíini; rendszerint oet. jan. april és jul. hónapok 20 és 30-ka közt tartandó ülésekre a választm. tagok egybe fognak hivatni; a meg nem jelenhető tag jó eleve tartozik az elnököt akadályoztatásáról értesíteni, mert a társulat ügyeinek elintézése egyes tagok körülmé­nyeiről nem feltételeztethetik. Továbbá ugyanazon tudósításban B. I. áll, holott a kedvelt mér­nök : János, tehát az i-t i-re kérjük kiigazittatni, és mivel „all is well, that, ends well“, kívánjuk, hogy más társulatok is kedvet mutassanak a nag­y Tiszavölgyén tudatni, az 1856. oct. 9-ki legf. nyiltparancsot mikép léptették életbe, és hogy folynak a dolgok a kevés halává vált Tiszánál ? —K—

Next