Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-14 / 14. szám
a 1 Porcia gróf 109 igen 1 Schönborn gróf 1 Serényi gróf 1 Stahremberg gróf 5 Széchenyi gróf 2 Teleky gróf 2 Thoroczkay gróf 1 Wass gróf 1 Zary gróf 1 Török gróf 2 Vay gróf 1 Wass gróf 5 Wenckheim gróf 1 Nemes gróf 2 Nyáry gróf 2 Pálffy gróf 2 Pallavicini gróf 3 Pejacsevich gróf 2 Pejacsevich gróf 1 Pergen gróf 9 Pongrácz gróf 1 Péchy gróf 135 nem 1 Schaffgotsch gróf 1 Seilern gróf 16 Zichy gróf 3 Zichy Ferraris 175 nem. « 123 igen és E szerint az ellenzék többsége, mely eleinte alig haladta meg a 8—10-et, a grófi szavazatok végén 52-re emelkedett. A kormánypárt csak a bárói szavazatok révén remélhetett fordulatot, mely kevés tuuja, hogy be nem következett. 3 Ambrózy báró 1Andreánszky báró 1 Aczél báró— — 2Balassa báró 2 Bánhhidy báró— 1 Bánffy báró 1Bánffy báró 2 Barkóczy báró 1Barkóczy báró 1 Bruckenthal báró— 1 Bornemissza báró— 1 Dőry báró— 6Duka báró 2 Eötvös báró.-------2 Fechtig báró— 1 Fehérváry báró— 1 Fischer báró 1 Fiáth báró— 3 Földváry báró— 1 Gerbczy báró— 2 Győrffy báró— — 1 Hellenbach báró 4 Huszár báró 1 Horeczky báró 1 Jósika báró 2 Jósika báró 1 Kavanagh báró — 1 Kemény báró —1 — 1 Laffert báró 2 Lipthay báró — 3 Luzsenszky báró — 1 Majthényi báró 1 Majthényi báró 1 Mednyánszky báró — 1 Mesznil báró — 3 Nyáry báró — 2 Orczy báró 1 Orczy báró — 167 Igen és 191 nem. Itt az ellenzéki többség az 52-ről leszállt a 24-re. 1 Piret báró — 8 Podmaniczky báró — 2 Pongrácz báró — 1 Prónay báró — 2 Radvánszky báró — 1 Rauch báró — — 2 Rédl báró —— 1 Révay 1 Rosner báró — 3 Rudnyánszky báró — — 186 igen és 194 nem. A különbözet az ellenzék javára már csak 8 szavazat. — 1 Sennyey báró 1 Simonyi báró ■— 3 Splényi báró 1 Splényi báró 1 Uray báró — — 1 Vay báró 1 Vécsey báró 3 Vécsey báró 1 Wesselényi báró — — 1 Walterskirchen báró 193 igen 201 nem. Utólag jelentkezett szavazásra Dessewffy Miklós gróf és gyarapita az ellenzéket 1 szavazattal. Eszerint a végeredmény az, hogy az ellenzék 9 szónyi többségben maradt. Az olvasónak fel fog tűnni, hogy az itt kimutatott számarány, melyet a gyorsiroda által közzétett névsor alapján állitunk így egybe, nem egyedik azzal, melyet a főrendiház elnöke publikált. A tévedés vagy a gyorsírók részéről történt, vagy pedig az elnökség számítá össze hibásan a szavazatokat. Az eredményen úgyse változtat. * Itt megjegyezzük, hogy Vécsey Sándor báró nevét tévesen közölték a lapok a javaslat mellett szavazók között. A báró úr általunk jelente ki, hogy a tegnapi ülésen nem volt jelen, a decemberi szavazáskor pedig a javaslat élen adta szavazatát.* Szögyén-Marich László úr, a főrendiház elnöke azonos tartalmú üdvözlő táviratokat kapott a „Wiener Reform-Verein“, a »Wiener Antisemiten-Verein“s a „Gesellschaft Deutschnationaler“ elnökségétől. A táviratok így szóltak: »Ein Hoch der ungarischen Magnaten-Tafel für ihr heitiges Votum!“ Az erdélyiek, a kormány tőlük remélte többségét, hisz Erdély hires mamelukjairól s minden kormány onnan sorozza katonáit. Ott sok mágnás van, kiket fel lehet hozni szabadjegygyel, ha a főispán megkéri. És Bánffy Béla dicsekedett vele, hogy “az erdélyiek jönnek mind,ő hozza őket Bánffy Dezső, meg Bethlen Gábor. Azonban nem sikerült, az erdélyiek otthon maradtak. A sok Teleky közül jött egy, a Kemények közül kettő, a sok Wass közül is egy, Kivi egy, Jósika is csak egy, Apor egy se, Lázár egy se, Szentkereszty egy se, Tholdallagi egy se, Kálnoky egy se, Haller egy se, csak a Bánffyak, Bethlenek és Huszárok mozgósítottak, azok is csak félig, így történt, hogy a 14 erdélyi főispán felhozott összesen 12 grófot és 15 bárót, vagyis egész Erdély 41 szavazattal állított be a szabadelvű körbe. Ez nagy csalódás volt. Hát már Erdély is elpártolt! Ki hitte volna? Most hogy a nagy mérkőzés már elmúlt,és a győzedelmes főrendi ellenzék határain pihen, nem lesz talán érdektelen elmondani egyetmást a kuliszszák mögött eddig történt, és még ezután történendő dolgokról. Tény az, hogy az episkopatus közt a szombati ülés kezdetén azon vélemény volt elterjedve, hogy kisebbségben lesznek. Ezen aggodalmukat nem is titkolták. Maga Tisza Kálmán is egy optikai csalódásnak esett áldozatul, midőn a jobboldalon helyet foglalt igen nagy számú idegenekben a javaslat pártolóit nézte. Az egész dolog pedig egy kis kortesfogás volt az ellenzék ifjú csoportja vezetőinek 1 Nákó gróf 3 Nyáry gróf 5 Pálffy gróf 4 Pallavicini gróf 1 Somsich gróf 1 Szápáry gróf 3 Széchenyi gróf 1 Szécheny gróf 1 Szirmay gróf 2 Sztáray gróf 1 Teleky gróf — — A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. A kicsike. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Azoknak kik igazán szeretik egymást, nincs szükségük egyébre, csak egy nádfedeles kunyhóra, és . . . egyéb semmire, így okoskodott Jenő és Sinuska is, s levének férj és feleség. Jenő huszonnégy éves volt, karcsú, magasiatal ember, csinos külsővel, jól gondozott szőke körszakállal, tiszta gallérral s oly ábrándosan villozó szemekkel, hogy az ember mindig azt hitte : az öreg kissé becsipett. Ettől eltekintve, hivatalnok volt a városnál, évi nyolcszáz forint fzetéssel. Linuska egy pék leánya volt. Az anyja sok mindenféle könyvet olvasott s leányának nászhozományul ezt a jó tanácsot adta : »Azon légy, hogy magasabbra kerülj mint apád s anyád !“ Telve is volt Linuska mindenféle jó ismeretekkel, elvekkel ; még zongorázni is tudott. Különösen a „szűz imáját“ játszta kifogástalanul. Két lakó fölmondta miatta a szállást; a harmadik korcsmára szokott, mert nem bírta otthon kiállni a kalapálást. A negyedik: Jenőt feleségül vette. Rendkívül szerették egymást. Lakodalmukon az örömapa leitta magát a gutaütésig ; az örömanya vörösre sírta szemeit; a vőlegény titkon két üveg kincsem pezsgőt hozatott ; a pap megszökött éjfél előtt, a násznagy pedig — éjfél után — poharat ürített a leendő sarjadék egészségére, mi felett mindenki megbotránykozott. Egybekelésük után három hónapra Linuska valamit súgott Jenő fülébe, mi felett a nő elpirult, a férj pedig elmosolyodott. Jenőt kissé kellemetlenül érinti azon körülmény, hogy anyósa egy idő óta nagyon gyakran jár a házhoz és sokat suttog Linuskával. Meg aztán, hogy a boltokból mindig nagyobb számlákat küldenek haza, kivált a fehérneműárus. Végre pedig hogy egy türhetlenül unalmas arcú vén asszony lábatlankodik náluk foly*vást, kit mindenki „asszonyság*-nak nevez, s ki olyan mint férfiaknál a borbély s rendkívül sokat tud beszélni szomszédban történt dolgokról. Linuska hallott valamit harangozni arról, hogy a főrangúak úgy szólítják egymást: maga, s egy erős délután megszólítja férjét: — Maga azt szeretné, hogy leány legyen, ugye? — Leány! Leányka! mindenesetre leány, viszonozza a férj egészen átszellemülten, egészen belemélyedve a gyermekes jövőbe. — Pedig fiú lesz, szól a nő. — Nem, nem. Leány ! — Én fiút óhajtok. Csinos, ügyes, vidám fickót, ki előtt, ha felnő, nyitva áll a világ. A leány nagyon sok bajt okoz. A fiúból az lesz,ha tíz éves korában kergeti is el az ember a szülői házból. Minden áron fiút akarok. — Pedig leány lesz, kedvesem. — Fiú lesz. — Ugyan nő, legyen leány !— Okvetlen fiú legyen ! Ez volt az első alkalom, hogy Jenő és Linuska egymással összekoccantak. A nő fiút akart, a férj leányt. Két napig nem szóltak egymáshoz. Harmadnap Linuska mérgében földhöz vágott egy tányért, Jenő megijedt, hogy az egész asztalnemű hasonló sorsra jut és kibékült nejével. Egy délelőtt, mikor Jenő a hivatalban legjobban — szundikált, borzasztó csizma kopogással és ferdén álló konttyal rohant be hozzá a cseléd, s titkon jelenté a nagysás urnák — de úgy hogy a harmadik szomszédba is hallhatták : — Tessék tüstént haza gyűrni, mert megvan! — Micsoda ? — Leány ! Igen , egy nagyon picike, egészen fekete kis jószág pillantá meg azon délelőtt először a napvilágot. Linuska midőn hallá, hogy leánya született, elkezdett sírni s férjét okolta, mert : — A férfiaknak borzasztó makacs fejük van s mindig annak kell teljesedni amit ők akarnak ! Mikor az „asszonyság“ megmutatta neki a kis siró jószágot, Sinuska elszörnyülködött, azt hitte, hogy nége i s csak nagy nehezen lehetett vele elhitetni, hogy mikor az ember világra jön — legyen bár egy péknek az unokája, — mégsem olyan fehér mint a liszt. Jenő kalap nélkül rohant haza a hivatalból s egész után azon gondolkozott, hogy milyen névre kereszteltesse a leányát. Végre megállapodott abban, hogy Erzsiké lesz. De Linuska is már kész nővel várta a férjét. Ő Cars-t akart. Sorsot húztak. A két nevet fölirták papirszeletekre s egy kalapba tették; az „asszonyság“ aztán kihúzta ■— Erzsikét. Linuska megmérgelődött, s duzzogva jelenté a boldog apának: — Nem bánom csináljon belőle paraszt szolgálót; nevezze Erzsinek, Örzsének, Böskének, Pannának, vagy épen Sárának ha jobban tetszik. 1884. január 14. BUBAFESTI HÍRLAF. (14. sz.)