Budapesti Hírlap, 1884. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1884-03-26 / 85. szám

IV. évfolyam. 85. szám. Budapest, 1884. Szerda, március 26. Előfizetési árak Egész évre­ 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 6 firt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és­­ adóhivatal: XV. kerület, kalap­atosa 16. szám. A mennydörgős császár. Nyolcvanhét esztendős lett március 22-én az öreg Vilmos. Az egész századra visszaem­lékszik. Látta jönni-menni a császárokat és királyokat; a nagy Napóleon és unokaöcscse ellen győztes csatákat vívott; az első, máso­dik és harmadik Sándor cár barátai valának; a forradalmakat keletkezni és bukni látta s lóhátról gázoltatta a felkelő népet 1848-ban Badenben; Németország és Poroszország leg­kisebb vala és lealázott, mikor ifjú volt s leg­nagyobb és leghatalmasabb lett alatta és ál­tala; egy kis másodszülött hercegből Német­ország császára lett s Európa legtekintélyesebb fejedelme. Szerencsés ember, ki végső határán korának testben-lélekben erős s ki tudja hány esztendeig fog még élni és uralkodni vasma­rokkal Németország felett? A németeknek három nagy emberük van: a császár, Bismarck és Moltke, ezekre min­­denik büszke. Mind a három vén ember már és katona, a porosz fegyelem megtestesült képviselői. A császár a néppel szemben, Bis­marck az államban, Moltke a hadseregben a tekintélyt fentartják s az engedelmességet meg­követelik. Ellenmondást nem tűrnek, a sza­badságot gyűlölik és megvetik. Németországban soha sem volt szabad­ság és Poroszország mint katona-állam ke­letkezett. Minden állam azokon az alapokon állhat fönn, melyekre alapittatott. — tanítja Machiavelli. A német rendszer Németországnak lehet jó, másoknak nem való semmi esetre. Sza­bad népek soha sem fognak azzal megbarát­kozni. Viszont az is bizonyos, hogy a parla­­mentarizmus csak saját hazájában, Angliában vert erős gyökeret és tapasztaltatott kitűnő­nek: a kontinens egyetlen államában sem vált be tökéletesnek, pedig a liberalizmus minden­hová behozta, Portugálból Magyarországig s Norvégiától Görögországig. Mindenütt impor­tált növénynek tűnt ki, mely nem képes meg­honosodni s elfajzik. Németországban négy elv és négy párt harcol egymás ellen egész erővel: a porosz állami mindenhatóság rendszere, a liberális parlamentarizmus népképviseleti kormányrend­­szere, a katholicizmus és szeparatizmus füg­getlenségi törekvései és a szocializmus forra­dalmi republikanizmusa. Legerősebb az első, annál van minden hatalom. A­míg az öreg császár, Bismarck és Moltke élnek, senki se képzelje, hogy az ura­lomban változás történhetik. De a súrlódás a pártok közt éles. Mióta a birodalmi gyűlés megnyílt, a né­metek örökösen veszekesznek egymás között és Bismarckkal. Bismarck nem képes a tör­vényhozásnál semmit sem keresztül vinni, mert a szabadelvűekkel életre-halálra harcol, a katholikusokkal kibékülni nem tud, a kon­zervatívok pedig kisebbségben vannak, így hát reformtervei dugába dőlnek. A szocialisták ellen hozott kivételes törvé­nyek meghosszabbítását kérte két évre, amig saját szociális reformjai életbe léphetnek s a szocialista munkások egy része a forradalmi táborból a császárhoz pártol. Németországban általános szavazatjog van : a múlt választásoknál 400,000 szocia­­lista szavazat adatott be ; ennyi republikánus van hát Németországban s ennyi honpolgár számára dekretáltatik az ostromállapot. A szocialista­ párt ellenezte a kivételes törvények fentartását, a szabadelvű-párt szin­tén, a katholikus­ párt azt mondta, hogy amíg a katholikusok is hasonló kivételes törvények alatt állnak, míg a kancellár a májusi törvé­nyek eltörlésébe nem egyez, ők nem szavaz­nak meg neki semmit. Windthorst indítvá­nyára a szocialista törvényjavaslat bizottság­hoz utasíttatott, Bismarck minden ellenzése dacára. Bismarck bepanaszolta a birodalmi gyű­lést a császárnak, A liberális pártot 1915-­­ösen. S a császár haragra lobbant. Születés­napjára gratulálni jött neki a népképviselők küldöttsége s ő ekképpen szidta meg a biro­dalmi gyűlés elnökét . Nem tetszik nekem, amit a ház csinál, reám a szocialisták kétszer lőttek, egyszer véremet is ontották és a libe­rálisok szabadságot akarnak nekik adni? Hát már én nem kellek nekik, a császár­­­ők a monarkhia bukását akarják ? Gondolják meg, oppozíciójuk hová vezet és térjenek magukba. Míg a teremben a vén császár a népkép­viselőket így pirongatta, a nép a palota előtt ujjongott. A „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. A magyar nemességhez.*) Hervadsz, enyészel, nemzetem virága, A kor merészen eltapos, letép ; Siratlak, gyászollak, de hajh ! — hiába, — Uj életet nem önthetek beléd. Volnék Prometheus, szivedbe lopnám, Magyar nemesség, azt a szent tüzet, Mely fölhevítsen, hogy dicsőn ragyogván, Mind visszavívhasd, ami elveszett ! Nem azt kivánom, hogy jogod vad önkény Legyen leláncolt rabszolgák felett; De, hogy egyenlők közt, egy célra törvén, Érdemmel üld meg az első helyet. Te légy vezére a nemzet javának, Ki, mint a nap, gyújt és termékenyít; Tudj kincseket szentelni a hazának, Munkálva győzd le múltad vétkeit. Haladj előre, tarts lépést a korral, Ám esztelen versenyt ne fuss vele . *) A Farkas-Baskó-féle hazafias költemény pályázaton, melynek eredményét tegnap hirdette ki az akadémia, 28 beérkezett költemény közül „A magyar nemességhez“ s a „M­agyar ember dala“ címnek váltak ki. A bíráló bi­zottságban Szász Károly az általunk itt közölt költeménynek akarta kiadni a pályadíjat, de Gyu­lai Pál indítványára a másik kapta meg, melynek szerzője V­a­r­g­h­a Gyula. Tervébe nem látsz: rosszat, jót-e sorral ? Kövesd, amit valóvá érlele ! Kelj szárnyra, hogyha az idő emelget, De mégse engedd játékul magad ; Inkább maradj el, mint természetednek Örök vonását elrontsd, megtagadd. Midőn vihar kél, vész harangja kondul, Van célja, vágya sok népnek közös; De tégedet választok­ csillagodtul Ne vonjon el sugárzóbb üstökös Légy a világ előtt vad, ismeretlen, Kiben jót , szépet nyers erő takar, Csak gondolatban, tettben, értelemben Maradj örökké teljesen magyar! Bár megkövez a nagyvilági szellem, Ne tántorítson el se gúny, se vád: Küzdj hős gyanánt a korcs áramlat ellen, Ne hagyd el ősapáid nyomdokát. Csak légy olyan te, mint voltál korábban, Légy büszke, bátor, nagylelkű, nemes; Hűn önmagadhoz, hirdesd, hogy hazádban Hazádért élni-halni érdemes. Tiéd e föld. Ha lelked szomjas, árva, Más ég nem enyhít, bármily árt ígérsz ; Honod határa — lételed határa , Ameddig értenek, csak addig élsz. Minden szokásod itt tükörre lelhet, Minden homokszem egy emlékjel itt; Porladva is felszítja honszerelmed’, Kit sírba égő honszerelme vitt. Vállvetve harcolsz milliók sorában; A képpel összeolvad a keret; Kik elhulltak győzelmük mámorában S a vértanuk — mind lelkesítenek. Ha biztatod, fejét nem rázza senki, Eszméd, hited, reményed itt rokon; Vezéri szódat bérő völgy visszazengi A drága, édes honi hangokon. Egy ezredév tusái közt a nemzet Bástyái voltak délceg őseid ; Ha a hazát szolgálni, védni kellett, Szivek felejté önnön sebeit. Jó és balsorsban a vitéz nemesség Volt a hazának dísze, talpköve, — S habár hatalma szárnyait lemetszék, Örökre áldott fényes, nagy neve. S te ingadoznál és más útra térnél, Múlt árnyain merengő ivadék ? Megállni tudnál, most, pályád felénél, Dicsőséged bár összeomlanék? Nem ! Nem vagy oly szegény, oly gyönge, gyáva ; Ha fergeteg jön, szembe szállsz vele; Attól, hogy így tűnj el, porig gyalázva, Megőriz a magyarok istene. Kell még virulnod, nemzetem virága, Mosolyg reád még egyszer uj tavasz : Tarlótt a cser, le is tört egy-egy ága, De él a törzs — s a szent, a régi az ! Oh ! vesd el a kockát, — jobb veszni, mintsem Tengődve pusztulj hosszú életen ; Ha már erőd fönségben élni nincsen: Halj meg s halálod fenséges legyen ! Divéki. Ma’ számunk 8 oldalt tartalmas.

Next