Budapesti Hírlap, 1884. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1884-05-23 / 142. szám
IV. évfolyam. 142. szám. Budapest, 1884. Péntek, május 23. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Budapesti választások. Budapest kormánypárti, nem egészen, de túlnyomó részben. A közhangulat ugyan korántsem lelkesedik a kormány és politikája mellett, de a körülmények olyanok, hogy a választók többsége csakis a kormánypárt jelöltjeire szavazhat. Miért ? Megmagyarázzuk röviden. Az állami központosítás ide hozta a hivatalnokok özönét, ez az első és fő ok, kilenc minisztérium, kúria, királyi tábla és törvényszékek, pénzügyi hivatalok, vámház, dohánygyárak, államvasút, főposta, táviró, állami tanintézetek, államnyomda, országos kórházak stb. összevéve roppant számú hivatalnokokat állítanak ki, kik mindannyian választók és többnyire berendeltetnek szavazni. A kormánypárti választók második kontingensét ama részvénytársulatok hivatalnokai állítják ki, melyek a kormányhoz üzleti viszonyban állnak, így az osztrák-magyar államvasút, északkeleti vasút, Dunagőzhajótársaság s a közlekedési vállalatok mind az osztrákmagyar bank, a hitelbank és a legtöbb bankintézet; a korránynyal szállítási viszonyban lévő malmok és gyárak: ezek vezetői és hivatalnokai ismét nagy tömeggel szaporítják a kormánypártot. A harmadik sereg a zsidók. Jelenleg elvétve akad köztük ellenzéki, minthogy az antiszemitizmus ellen oltalmat a szabadelvű kormány szárnyai alatt keresnek. S minthogy Budapest lakosságának ötödrésze zsidó, a választók ötödrésze is az s tehát kormánypárti. Marad a többi közönség: kereskedők, iparosok, koronadorok és háziurak — a polgárság zöme. Ez megoszlik. A kereskedők többnyire kormánypártiak, az iparosok inkább ellenzékiek. Sokan üzleteket féltve tartózkodnak a szavazástól. Ezeket tudva, mindenki előtt érthetővé válik, hogy mért oly lanyha és lankadt a választási mozgalom a fővárosban s mért kilenc közül öt kerületben az ellenzék nem is kisérti meg jelöltet állítani. Ezek a három budai kerület, a Lipót- és Terézváros, vagyis azok a városrészek, melyekben a legtöbb államhivatal és részvénytársaság székel s a zsidóság lakik. Ellenben a többi kerületből az a kettő, mely legelegánsabb és legműveltebb: a belváros és Józsefváros, a mérsékelt ellenzék dominiuma, idiglen az iparosok és munkások negyedeiben, az Erzsébet- és Ferencvárosban a szélső bal küzd a kormányjelöltekkel szemben. így állván a helyzet, heves pártküzdelmekre a fővárosban nem igen számíthatunk, s négy kormánypárti jelölt egyhangúlag ki fog kiáltatni. De nem is lesznek a fővárosi választások a vidékre nézve irányadók, mint voltak egykor, mert az országnak teljesen mindegy, hogy Pauler, Wahrmann, Darányi és Országh urak választóik egyhangú bizalmát élvezik e vagy sem ? Pauler miniszter, Darányi és Országh jóravaló mamelukok, Wahrmann egy megbízott politikus, ki szerzett érdemein nyugszik. A nemzet jövőjére nézve megválasztatásuk közömbös. Csak ott érdekes a választás, ahol küzdelem folyik. Vegyük az ilyen kerületeket sorba. A Terézvárosban két kormánypárti, Busbach és ifj. Festetics Pál gr. mérkőznek. Amaz a zsidóknak nem kell,emez a polgárságnak. Egyikért se kár, ha megbukik, de teljesen mindegy, hogy melyik győz. Az Erzsébetvárosban a zsidók hálából felléptették Eötvös Károlyt, ki sehol másutt kerületet nem kap, s ki hogy őket a szélső balon ismét képviselje, érdekükben fekszik, a kormánypárt ellenben Matlekovics államtitkárt jelöli, egy okos, mivelt és mérsékelt férfiút, kit nem protekció emelt a fényes polcra, hanem szakismeret és munka. Matlekovics nem elég eredeti fős pártállása sem engedi meg, hogy magát a szabadkereskedelmi iskola tanaitól emancipálja, konciliáns természete a merészebb közgazdasági akciót és politikát perhorreskálja s megmarad az országúton, hol szépen lassacskán halad előre, mindazáltal becses erő a haza szolgálatában. Eötvös tehetségei ismeretesek. A kettő közt erős tusa lesz s a kimenet kétes, mert a zsidók is meg vannak oszolva, a keresztények is. A Józsefvárosban Szilágyi Dezső megválasztása kétséget alig szenved. A mérsékelt ellenzék e vezér férfia, kétségkívül a legjelentékenyebb ember a budapesti jelöltek sorában. Valószínüleg Szilágyi megválasztatása is egyhangú lesz, miután a kormány bukásra jelöltet e kerületben nem állított, a szélső bal sem, viszontszolgálat reményében s igy csak Verhovay okoz egy kis zavart. A Ferencvárosban Kemény Gábor miniszter iég a függetlenségi párt jelöltje Tompa ügyvéddel szemben, kinek barátai és jó kortesei vannak s erős, nagy pártja. Jelenleg mindemk párt erősen bízik, hogy övé lesz a győzelem. A belvárosban a kormánypárt mert nem jelöltet állítani Királyi Pállal szemben, ki a városházán a képviselőtestület vezére s már két ízben győzött a kormány jelöltje felett. Zichy Jenő gróf pártonkívüli jelöltségét protegálja tehát, ennek nevével vélvén az iparosokat az ellenzéktől elpártolásra birhatni. Eleinte a Zichy ügye jól állt, de később megakadt s most a kormány a titkos tanácsosi méltóság Esznek-isznak, verekesznek, A zászlókat bontogatják, A voksokat veszik, adják. Hirdetik az igaz elvet, Ha nem vallod, fejbe vernek ; Folyik a vér, a — szegszárdi — Aki magát beleárti, Nálunk mostan ilyen járja, Vigyázzon az irhájára. A táborok sorakoznak, Gondot egymásnak okoznak. Az egyik a szabadelvű, A többi a szabadnyelvű, Az sokat ad kerületére, Emez meg kétannyit igér. A te dolgod nekik hinni. Értek enni, értek inni, Egymást értek lemocskolni, Aztán híven levoksolni. Ekképen az aratásig Fogad minden jóban válik . De ha vége a vásárnak , ők ismét ülésbe járnak, Napirendjök elnagyolják, Egymást ottan nagyságolják, Ha a „házon“ leng a zászló, Visontai Kovács László Meg tesz újra majd — egyénnek. Ezzel véget ér az éneke k „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Krónika. Ferenc József azt üzente: Elfogyott a regementje ; Utoljára, vállán mente . Örege és aprószentje. Ország alsó- s felső rendje (Mig fölment a trónterembe. Azalatt lement a rente.) Fölment pedig csak avégett, Hallani a trónbeszédet. Ott állt sok miniszter, püspök, Kalpagban izzadtak üstök . Valamennyi előtt állván Büszkén néz szét Tisza Kálmán, Két kezét egymásra fonta Nem kardja csörög, de csontja, Végig néz a sokaságon, Sok udvari méltóságon, Szemét veti ellenzékre. Eöltekint a magas égre — Azaz, hogy csak a plafonra — A trónbeszéd ilyen forma .Adtam nektek elég dolgot, De még annál több is volt ott. A makrancos horvát népet Mérséklettel megvertétek, Tekintettel egyre-másra Szavaztatok országházra. A törvény készült lakásra, Adóra és uzsorásra, Iskolára, kataszterre, A fellebbezett perekre. A világi nagyhatalmak Most békéért élnek-halnak, Kivánok hát minden jókat. Tisztelem a választókat.“ Támad erre éljen lárma, Ki előre megy, ki hátra, Ki kocsin, ki gyalogszerrel, Egyik-egyik fiákerrel Átszalad pakolni Pestre, Utazni kell még ma estre. Hej mert könnyű törvényhozni, Budán parádét okozni, Könnyű kiabálni „éljen“ — De az isten úgy segéljen. Ami eztán fogna jönni, Az már aztán nem oly könnyű. Mert hogy amely nagyhatalmak Ma békéért élnek-halnak. Közidök nem számíttatnak Kerületi a magyarnak. Sőt ott épen most készülnek, Harci paripára ülnek, Kelete van a kortesnek. Mai »«áznunk 8 oldalt tartalmas..