Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-11 / 251. szám

2 In- ----------------------------------------------­tivüli hatalmat kivon a korm­­mnány számára az izgatók ellen, bár csak bizonyos időtartamra, mert a fennálló törvények adta hatalom elégtelen neki. Tehát egy kis rendőrállam készül lenni Magyarországon, alkotmányos keretek közt. Felhatalmazás kell a kormánynak oly alkot­mányos szabadságok ideiglenes felfüggeszté­sére, melyek különben az alkotmány védelme alatt állanának. S Tisza Kálmán ezt annyira szükségesnek tartja, hogy — mint kijelenti — kész lesz ily hatalmat minden magyar kormánynak megadni, még tán Apponyi Albert­­nek is ! Kincs jogunk ebben kétkedni, ha komo­lyan állítja. De keressük, mire való a kor­mányhatalomnak ily mérvű mozgósítása, mire a jogok megszorítása, mely most már nemcsak a sajtó ellen, de a közélet egyéb organizmu­sai ellen is kontempláltatik. (S ezzel csak most rukkolt elő Tisza Kálmán)!? Ha meg­volna a biztos garancia, hogy a kormány ily rendkívüli hatalommal kezében helyreállíthatja a világ rendjét, a lelkek bé­kéjét, az emberek érdekegységét s a kedélyek harmóniáját, ugyan melyik politikus vonná meg a kormánytól a kért jó alkalmat. Felteszszük, hogy az „óvatos szabadel­­vűség” e manőverei segélyével sikerül tán minden izgatónak sarkára taposni, minden ve­szedelmes kiabálót elnémitni. De vájjon ezzel megszűntek-e az izgalmak, a beteg társadalom láztünetei is? Tán az izgalom az izgatók műve volt, s nem viszont történt, hogy izga­tók azért szerepelhettek, mert létezik ok, a­melylyel izgathatnak ? Állami karhatalom, melyet az óvatosan szabadelvű Tisza Kálmán kér, még nem oldott meg soha oly kérdéseket, melyek a mai izgal­mak valódi okozói voltak. A policát csak az egyéneket fékezheti meg, kiket az izgalom mozgat. A valódi okok elenyésztetéséhez más árkán­um kell, nem ez a Tisza-olaj, mely „óvatos szabadelvűség“-ből sajtoltatik. Ha a nemzetiségi, munkás és agrárkér­dések megoldhatók volnának néhány szónok és cikkíró kötetbe zárásával, nem bajlódnék Glad­stone az írekkel, Bismarck a szocialista­ olaj­jal. Tessék a mi izgalmas közéletünkbe mé­lyebben belenézni, a néprétegek versenyének arányait összemérni, ez a kép tán más elha­tározásra, nagyobbszabású politikai akcióra fogja inspirálni Tisza Kálmánt, mint a mi­niszteriális hatalom kiterjesztése, az „óvatos szabadelvűség“-nek izgatók személyén való gyakorlása. A közlekedési minisztériumban ma dél­előtt 10 órakor vette kezdetét az országos közmun­kára vonatkozó javaslat feletti tanácskozás, mely célra a közlekedési miniszter anket hivott össze. A tanácskozás előreláthatólag több napot fog igénybe venni. Horvát választási mozgalmak. Zimony­­ban Zsivkovics báró tegnap tartotta beszá­moló beszédét s választói részéről lelkes fogadtatás­ban részesült. Másfél óráig tartó beszédében vala­mennyi párt tevékenységét megvilágította. A jog­párt értelmetlen és mértéktelen magatartásával csak veszélyezteti a horvát parlamentariz­must; a függet­lenek folytonosan cserélgetik programmunkat, míg a nemzeti párt a törvényes alapon állva, komoly célok felé komolyan törekszik. E párt politikája az egye­dül hasznos Horvátország jövőjére nézve. A szerb klubra vonatkozólag azt mondta a szónok, hogy ez nem politikai párt. Beszédét, melyet többször tet­szésnyilatkozatokkal szakítottak félbe a választók, azzal végezte, hogy a reális politikát hangsúlyozta. Erre Zsivkovics egyhangúlag újra jelöltnek kiáltatott ki. M i s­k­a t­o v i­c­s, ki az utóbbi napokban tar­totta szintén beszámoló beszédét választókerületé­ben, az ottani parasztság szellemében, s hang­súlyozta, hogy Magyarországgal foly­tatni kell a port. A választók kép­viselőjelöltüktől a szesztermelés megkönnyítését kérték. Miskatovics megválasztása bizonyosnak te­kinthető. Zágrábból jelentik, hogy Stross­­m­a­y­e­r püspök nagy erőfeszítéseket tesz arra nézve, hogy V­oinovics jelöltségét Diakováron biztosítsa, itt a nemzeti párt jelöltje mindinkább tért hódít. A választási küzdelem naponkint komo­lyabb jelleget ölt. A papság ifjabb sarja­déka a Szarcsevics párti jelöltek hive, mig a diakovári és zenggi egyházmegye idő­sebb tagjai a „függetleneket“ pártolják. BUDAPESTI HÍRLAP (251. sz.)­ 1S74. szeptember 11. TUDOMÁNY és IRODALOM. ^(V­ölund Kovács) és rokonai az árja regevilágban, filológiai értekezés, irta Katona Lajos. Megjelent Esztergomban, ára 1 frt 50 kr. * (Katonai irálytani jegyzetek, tekintettel a m. kir. csendőrség iro­dai ügyvitelére) cim alatt hiteles adatok alapján egy hasznos szakmunkát állított össze Sze­le­s­t­e­y Károly csendőr-százados. E 132 lapból álló csinos füzet az irodai működésnél nemcsak a csendőr altiszteknek és magasabb rendfokozat után törekvő egyéneknek fog igen hasznos vezérfo­nalul szolgálni, hanem mint általános elveket tartal­mazó katonai szakmunka a m. kir. honvédségi irodák személyzetének is melegen ajánlható. Kapható 1 frt 20 krért Stein János könyvkereskedésében, Kolozsvárit. * („Tisza-járás Magyarországon“) című po­litikai és nemzetgazdasági értekezés jelent meg Z­i­­m­á­n­d­y Ignáctól, az ismert képviselőtől és török­bálinti plébánostól. Ára 40 kr. * (A „Budapesti Szemle“) szeptemberi fü­zete a következő tartalommal jelent meg: „ Orosz­ország vallásos viszonyai, R­a­j­e­c­z­i Istvántól. — II. Tanulmányok népünk életviszonyairól, J­e­k­el­fal­u­s­s­y Józseftől. — III. Egy álmodozó naplója, Vé­g­h Arthurtól. — IV. Mozgalmak az egyetemi rendszer ügyében (I-ső cikk) Szabó Józseftől. — V. Lukrécia asszony utcája, elbeszélés M­é­r­i­m­é­e Prospertől, fordította Csurgó György. — VI. Költemények. Itthon, Szász Károlytól, Petrarca szonettjeiből, ford. R­a­d­ó Antal. — VII. A ka­matláb története Németországon, a jelen században, Fekete Ignáctól. — VIII. Körösi Csom­a Sándor, D­u­k­a Tivadartól. — IX. Értesítő. A gazdag kötet ára 1 frt. * (Turgenyev a burgszin házban.) Zabel Jenő Turgenyevnek egy nagyobb drámai munkáját, melynek eredeti címe „Egy hónap falun“, „Natalie“ cím alatt átdolgozta a német színpadok számára és benyújtotta a burgszínházhoz, hol el is fogadták. A főszerepeket Wolter és Hohenfels asszo­nyok, Sonnenthal, Baumeister, Hartmann, Gabillon és Bukovics urak fogják játszani. * (Érdekes őskori lelet.) Sebess Ferenc biharmegyei fekete-tói földbirtokos egy igen érdekes őskori bronzleletet ajándékozott a m. nem­zeti muzeum régiségtárának. A lelet az úgynevezett sirleletek közé tartozik és egy bronzkésból, több bronzsarlóból, fejszéből, karperec, karvédő, bronzöv és számos bronzpitykéből áll. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. Liszt Ferenc király-himnusza. Liszt Ferenc nagy hazánkfia csakugyan megírta a „Magyar király-himnuszt“, melynek híte úgy a zenei körökben, mint az egész országban oly általános érdeklődést keltett. A nagyérdekű mű már ki is van nyomatva s a napokban fog megjelenni a hazai Táborszky és Porsch zeneműkereskedő cég kiadásában. A zenemű díszes címlapján a nyelére bocsátott nemzeti zászló s a cím kezdőbetűje fölött a magyar címer látható dicssugárban. Címe: „M­a­­gyar királ­y-d­a­l“. (Szövegét írta ifj. Á­b­­r­á­n­y­i Kornél.) Egy régi magyar dallam után szerző Liszt Ferenc. A cím fölött a következő sor olvasható: „Az új magyar királyi operaház meg­nyitása alkalmára.“ A mű egyszerre négyféle ki­adásban jelenik meg : zongorára két kézre, zongo­rára négy kézre, zongorakivonat szöveggel és mint vezérkönyv. Hogy a zenemű nem „király-himnusz“, hanem „király-dal“ címet nyert, az — a „Hírcsar­­nok“ értesülése szerint — egyenesen a nagymester kívánságára történt, ki többek előtt kijelentette, hogy nem akar útjába állani azoknak, akik már király­himnuszt írnak vagy írni szándékoznak s művével versenyezni éppen nem akar, csupán csak azért írta azt meg, mert célszerűnek és kívánatosnak tartja, hogy a magyar királyi operát egy ily dallal nyissák meg. A dal szövegét, melyet, mint jeleztük, ifj. Áb­rányi Kornél irt és Neugebauer László fordított németre, alább teljes egészében közöljük (A versre az a megjegyzésünk, hogy azt­­án inkább Neugebauer irta s Ábrányi fordította németre ?) Ifj. Ábrányi Kornéltól. Áldott légyen magyarok királya, Tündököljön az egész világra. Országában a jog és igazság Hirdesse : itt lakik a szabadság ! Isten után a legszentebb : Fölkent koronázott királyunk. Életünket és vérünket Érte készek adni, he vagyunk ! Föl! ha vész jő, magyarok a királyért! A hazáért, a magyar koronáért! Kárpátoktól Adria partig, Győző tábor harc­zaja hangzik: Isten áldd meg fegyverünket! A király szava szól, keze hiv, szeme int, Ez után sietünk, rohanunk, vele mind! Büszkén zengi ezer ajk, annyi száj : Éljen, éljen a király, a király! * (A nemzeti színházban) ma este a nem rég meghalt Laube szomorújátékát, „Essex gróf“-ot adták. A szezon első tragédiájául kevésbbé avult darabot is választhattak volna, mint a „Jung Deutschland“ első erőlködéseinek e balul sikerült termékét. A nagy hangú ürességek, melyek szörnyű komolyan érzékítik a „jobb félni, mint megijedni“ prózai elvét, ma már senkit sem vonzanak ; a darabnak az a literátus színe pedig, mely minduntalan kény­szeríti a nézőt, hogy a szerző kedves olvasmányaira gondoljon, ma már éppenséggel érthetetlen a tragé­diát megalkotó reform törekvések ismerete nélkül, így a Shakspere nagy nevének sűrű emlegetése­­csaknem boszantó. A szomorújáték különben elég jó alkalmat ad a deklamálásra, aminek azonban a mi színészeink nem nagy mesterei. Legjobban sikerült az mégis Essex (ez Egmontba oltott Don Cézár de Bazan) személyesítőjének , Nagy Imre úrnak, aki néha kizsákmányolta szép hangjának minden volubi­­litását. A királynővel való szakítás nagy jelenetében tudott imponálni. J­á­s­z­a­y Mari asszonynak is volt pár szép hangja, midőn Lady Rutland-t fürkészi, egészben azonban nem igen volt királynői színe ala­kításának. * (A népszínházban) ma a „H­u­­szárcsin­y“-t adták Tóth Antal szerződött tag első felléptével, ki az őrmestert — Tihanyi e pom­pás szerepét — játszta. Tóth Antal színészi egyé­niségéről már előbb, midőn neki megfelelő szerep­körben lépett föl, feltétlen dicsérettel nyilatkoz­tunk. Öt temperamentuma, rokonszenves mély, de mégis lágy hangja érzelmes drámai szerepekre utalják. Mai játéka, az ő egyéniségétől teljesen el­ütő szerepben csakis színpadi gyakorlottságot árul­hatott el ; sok egyéb előnyeit a népszínházból hiányzó, de általa betöltendő népszínműi apa szere­pekben lesz alkalmunk emlegetni. Az előadás kü­lönben zsúfolt ház előtt folyt le. Blaháné — monda­nunk sem kell — viharos tapsoknak volt részese. * (A színkörben) „Gazda uram felesége“,, K­a­r­c­z­a­g Vilmos 3 felvonásos eredeti énekes népszínműve ma este került először színre. A dara­bot vidéken már rég­óta adják, meglehetős sikerrel • • a kis számú közönség itt is figyelemmel hallgatta végig. A szereplők kellő igyekezettel akarták ér­vényre emelni a művet. Rónaszéki Gusztáv, a népszínház tagja, ki a darabban vendégképpen szerepelt, sikerült vonásokkal ruházta föl a zsidó is­pánt, aki új, eredeti népszinmai alak. Jók voltak még Balassa Jenő és Mezei Péter. * (Sarah Bernhardt) a múlt hétfőn összes hitelezőit egyezkedésre hívta az Avenue de Vil­­liers-en levő palotájába. A művésznő egyik barátja kifejtette előttük Sarah Bernhardt pénzügyi helyze­tét és kiegyezést ajánlott oly föltétellel, hogy a mű­vésznő abból az ezer frankból, melyet a Porte Saint Martin színházban minden fölléptéért kap, 300 fran­kot hitelezőinek enged át. A jelenlevő hitelezők va­lamennyien ráállottak az egyezségre. * (R­o­­­y Hermin k. a.) a hamburgi színház énekesnője, s nemzeti színházunk volt tagja, aki a nyári szünidőt a fővárosban rokonai körében tölti, az újonnan alakult német opera­társasággal október elején 3 hónapig tartó vendégszereplésre Amerikába utazik. Havonkint tízszer fog énekelni, s s minden föllépésért 3000 márkát kap. A kisasszony továbbra is a hamburgi színház tagja marad, s csu­pán szabadságot kap e három hónapra. * (A műcsarnokból.) Munkácsy műve „Krisztus a Kálvárián“ oly rendkívüli hatást gyakorol a nézőkre, hogy napról-napra tömegesebben keresik föl a műcsarnokot. Számos oldalról intéznek­­ kérdést a közönség köréből az iránt is, nem kap­ Magyar király-dal.

Next