Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-11 / 251. szám
IV. évfolyam. 251. szám. Budapest, 1884 Csütörtök, szeptember H. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 firt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukánl József, Szerkesztőség és kiadóhivatal , IV. kalap-utcza 16. sz. Hirdetések dijszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisza-olaj. (bp.) A miniszterelnök nagyváradi programmbeszéde a nap eseménye. Egy olvasásra nehéz volna fölötte kritikát gyakorolni egy ily rövid cikk keretében, részint a felhalmozott anyag, részint a vele kapcsolatos kérdések és konzekvenciák tömege miatt. Nem követjük tehát ellenőrködő léptekkel a beszéd gondolatmenetét, nem állapodunk meg az egyes részleteknél. Csak az általános benyomásról adunk számot, melyet reánk a politikai enunciáció, s a szónok egyénisége ez alkalommal tett. Annál inkább alkalmazhatjuk e módszert, mert Tisza Kálmán beszédének nagyobb része szintén az általános politikai elmélkedés terén mozog, s itt igyekszik bizonyos eszmeirányzat javára kedvező hangulatot csinálni. Feltűnő éppen Tisza Kálmánnál, kinek a szószéken a polémiában van egész ereje, hogy ezúttal az elvi fejtegetések terére lépett, s lemondva a rabulisztikai hatások dicsőségéről, hallgatóit egy politikai progaam egységes logikájával, átgondolt argumentumaival lepte meg. Készséggel osztozunk a nagyváradiak meglepetésében, s szívesen elismerjük, hogy Tisza Kálmán évek óta nem volt oly nyílt, egyéniségét és politikáját pedig tán még soha nem anyazsírozta oly határozottan, mint mai beszédében. Bizonynyal nagyobb hálával fogadtuk volna, ha ma fejtegetett nézeteit a választások előtt formulázza ekkér, s az országnak tán szüksége is lett volna erre a tájékozódásra, de jobb későn belátni a kalkulusokba, melyek Magyarország közt jövőjére vonatkoznak, mint soha. Az őszinteséget így is köszönettel nyugtázzuk. Az ország különböző rétegeinek, a társadalom osztályainak mai bomladozó helyzetében, a meggyőződések általános ellazulásában, az eszmék káoszában igazán szükség volt tudnunk, hogy az ország kormánya ennyi válság, zavar és veszély közepett mire tökélte el magát. Eddig csak az égető napi kérdések ad hoc elodázására mutatott kormányunk hajlamot, — annak pedig, hogy elodázhatlan fontos problémák létezéséről van-e hivatalos tudomása, s szándékozik-e ezeknek szemébe nézni? — eddig nem adta semmi jelét. Európa minden államát a mienkhez hasonló bajok és krízisek nyugtalanítják. Ott a kormányzók gondjait nagyrészt ezek kötik le. Az egész világrész lakossága érzi az új század közeledését, nemzedéke vénült egyet, s az átalakulással, melyet az utolsó öt évtized rohamos haladása rajta előidézett, a társadalmi és állami intézmények átalakítása követeltetik. Vannak, kik a létező korlátok tágítására, mások ezeknek összébb vonására aspirálnak. E követelések kielégítése, vagy a támadó fellépések ellen való védelem teszi ki a kormányok politikai feladatának nagy részét. Gazdasági, oktatási, szociális reformok terveiben nagy elmék fáradnak az egész kontinensen, Németországtól Angliáig, Belgiumtól Svájcig nagy és kis államokban egyaránt. Ami a külföldet körülöttünk rázkódtatta eddig, ma már hozzánk is elhatolt s felüté fejét minden téren. De kormányunk előtt más programra nem látszott létezni, mint a budgetegyensúly helyreállítása, s a deákpárti tradicionális reformművek lassú folytatása a liberalizmus jelszava alatt. Most, mikor már dübörög a föld lábaink alatt, s a bajok ezerféle izgalomban, exceszszusokban jelentkeznek, a kormány öntudatára látszik ébredni a valódi feladatnak, mely reá vár s Tisza Kálmán elmegy Nagyváradra, hogy ezt az országnak bejelentse. Utal a nagy veszélyekre, melyeket a „világrész áramlata“ ránk idézett, s melyek ily fiatal, félig se kész országot halálos kríziseken hajthatnak át. S kérdjük, mi az árkánum, melyet a baj késő felismerése s őszinte bevallása után javasolni tud? Egy jelszó, mely kenetteljességével önként kínálkozik, hogy Tisza-olajnak neveztessék el: ez az „óvatos szabadelvűség.“ Kissé meglepett a frázis, s értelme után kutatva annyit gyanítánk benne, hogy az: „ szabadélvüség — fenntartásokkal.“ Mi lehet ez ? Tisza Kálmán politikai múltjában találkozni velünk vele, azért tetszik előttünk némileg ismerősnek. Az ő balközépi periódusa és kormányzási működése volt ily „szabadelvüség — kivételekkel.* Most az árnyalat más, bár a szándék ugyanaz. Megmagyarázza ezt a nagyváradi beszéd, mely az izgatásokról szólva teljes szabadságot biztosit minden nézetnyilvánulásnak, de rend „BUDAPESTI HÍRLAP 11 tárcája. Menczel ur. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Menczel úr igen kellemes foglalkozású ember: erővel pénzt akar rátukmálni felebarátaira, bár sok esetben csak úgy ígéri a pénzt, ha az illető előbb szíveskedik meghalni. Ez olyan föltétel, melyre nem sokan állnak rá, hogy amíg él, fizessen, ha aztán meghal, akkor Menczel úr fizet, mint a köles. Mit ér nekem halálom után a köles? És Menczel úr tud is fizetni, mert az ő neve azt jelenti, hogy — első magyar általános biztosító társaság. Szóval ő ennek a társaságnak az ügynöke. Az ő szakmája a „Hymen.“ Szorgalmasan tanulmányozza ezt a szép rovatot, melynek száraz, prózai sorai oly sok költészetet rejtenek. Nem jegyezheti el Budapesten Brückenkopf Tóbiás Örvedi Borbálát, anélkül, hogy Menczel úr észre ne vegye a gyöngéd köteléket, s ne siessen a maga részéről is még szorosabbra fűzni azt. Lecsap a boldog párokra, gyorsan mint az ölyv, de megjelenése atyai, jóságos, s az ember minden percben azt hiszi, hogy no most mindjárt vérkönnyeket sir, afelett való bánatában, hogy az ifjú párnak nem adhat ajándékba százezer forintot. Egy igen jó cimborám, leggyerekkoribb barátom a napokban gyűrűt cserélt Júliával. (őt meg nevezzük Rómeónak; Romeo úgy sem volt szerelmesebb mint ő, a jó fiú, csak szerencsétlenebb.) Tehát Romeo hymenhire megjelent a lapokban. Ismerősei gratulálnak, levélben, személyesen, egyszer csak nyílik az irodaajtó, s megjelenik egy alacsony űr, oly örömteljes arccal, mintha ezelőtt egy fél órával találta volna fel végkép és visszavonhatatlanul a kormányozható léghajót. (Adjuk át a szót Rómeónak. Ezt kívánja a közvetlenség, — mint Laky és Szvorényi állítják.) — Én Rómeót keresem. — Én vagyok, — szólok kiváncsian. (Tán valami amerikai nagybácsi, aki most rögtön fölfedezi magát, s millióit rendelkezésemre bocsátja? gondolom, — de hisz nekem csak egyetlen nagybátyám indult el Amerikába, az is visszatért — Rákos-Palotáról.) — Engedje meg uram, hogy gratuláljak eljegyzéséhez, az ég áldása . . . — Hagyja el kérem az ég áldását, bízza azt az égre. Mit akar ? — Én Menczel vagyok. — Örvendek. (Ki az ördög lehet. Hisz én nem tartozom ilyen nevű urnak ?) — Én is örvendek. — Ugyan minek ? — Annak, hogy tiszteletemet tehetem uraságodnál. Hisz a jegyesek csak azért tétetik ki hymenhitüket az újságba, hogy az öreg Menczel meglátogassa őket. — Persze hogy azért, de már mondja meg az isten szerelmére, hogy miért látogatja meg a jegyespárokat. — Hogy jövő boldogságukról gondoskodjam. — Tehát ön valami jótét lélek, az emberek fölött lebegő géniusz, aki azt dörgi a jegyesek fülébe: „Muszáj boldognak lennetek!“ — Fájdalom, nem lebegek, csak gyalog járok, azért ilyen sáros a csizmám, hanem dörögni már dörgöm a boldogságot, de csak bizonyos föltételekkel. — Tehát föltételes géniusz? — Az. Hány éves ön? — Huszonöt leszek ebben a hónapban. — Nézzen ide, nézze ezt a táblázatot, s gondoljon a jövőre. Akar ön 40 éves korában 1000 frtot kapni? — Hogyne akarnék? — Akkor ön fizet a „magyar általános“-nak évenkint harminchat forintot, tizenöt éven át, s 40 éves korában megkapja az ezer forintot. — Előbb nem kaphatnám meg? — De igen, ha meg tetszik halni 40 éves kora előtt, becses özvegye kapja meg a díjat. — Köszönöm, nekem nem tetszik meghalni. Hanem még előbb, halálom és 40 éves korom előtt nem kaphatnám meg az összeget? — Hogyne? Pl. mikor? — Pl. hó 1 nap. — Uram! Ez biztosítás és nem uzsora. — Hja, kedves Menczel úr! jobb ma egy sovány uzsora, mint tizenöt év múlva egy kövér biztosítás. — Kérem fontolja meg a dolgot, hisz az a 36 forint nem teher önnek. 360 hatos, egy hatos egy napra. Szívjon két szivarral kevesebbet naponta, s punkt, megvan. — Én inkább két szivarral többet szívok mindennap s nem biztosítom magamat. Punkt, megvan. Menczel úr egy zöld boritéku füzetet vett elő zsebéből. Megrémültem, azt hittem, hogy most sül csak ki, hogy ő voltakép poéta s a biztosítás csak ürügy volt az orvverszámadásra, mely most következik. Megkönnyebbülve lélekzettem fel, mikor láttam, hogy a füzet az életbiztosítási díjtáblázatokat tartalmazza. Ezt Menczel úr nálam hagyta, a számok néma ékesszólására bízván, hogy engem jó útra térítsenek. SipulUBZ Mai témánk 12 oldalt tartalmaz.