Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-11 / 249. szám
V. évfolyam. 249. sz. Budapest, 1885. Péntek, szeptember II. Előfizetés! Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frf, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Közös és nem közös. Azokban az években, melyekben a mai osztrák-magyar monarkia keretében a politikai jogok és állami élet közösségét megállapították, nem annyira a közös egyetértés alapját vetették meg az akkori politikusok, mint inkább a folytonos széthúzás és viszályra való törekvést. Ép úgy jártak mint Taafte az ő kibékítő politikájával, melyről ma már bizonyos, hogy soha sem bőszültek fel egymás ellen a nemzetiségek oly mértékben, mint abban az időben, melyben Taaffe a kibékítés politikáját inaugurálta. Közös ügyek vannak újabb törvényeink szerint Ausztria és Magyarország, valamint Magyarország és Horvátország közt. De míg Ausztria és Magyarország közt közös törvényhozás nincs, addig az ilyenről csakugyan szó van az 1868. évi kiegyezés szövegében a Magyarország és Horvátország közti viszonyra nézve. És már ez a körülmény eléggé mutatja, hogy Horvátország nem másolhatja Magyarországgal szemben azt a viszonyt, mely 1867. évben az utóbbi és Ausztria közt létrejött. Azonban nem tartjuk azt szerencsés gondolatnak, hogy az 1868. évi törvények több helyen közös országgyűlésről és közös kormányról beszélnek, ahelyett, hogy magyar országgyűlésről,magyar kormányról szólnának. Zsivkovics János báró a törvények e hibás szövegezését felhasználván, messzeható következtetésekre jut. Kém elégszik meg azzal, hogy Magyarország a horvátoknak a belügyet, az igazságügyet, és kultuszügyet autonóm kezelésére bízta és ennek után így érvelne, hogy ami ez autonóm horvát ügyek köréhez nem tartozik, az minden megszorítás nélkül magyar ügy, hanem azt állítja, hogy a többi ügyek a közös törvényhozás és a közös kormány alá tartoznak. Nem csoda tehát, ha ennélfogva azt is állítja, hogy a magyar országgyűlés egyrangú a horvátszlavón-dalmáciai országgyűléssel. Mi nem ismerjük ugyan az analógiát a magyar országgyűlés és horvát tartományi gyűlés közt. Nincs tudomásunk róla, hogy a magyar országgyűlés külön helyiségben, különböző időben, külön elnökség alatt és más képviselők részvétele mellett tanácskoznék és határozna, mint a közös országgyűlés. A horvát képviselők a magyar országgyűlésen is ülnek és azok számát meghatározza a kiegyezés 32. §-a. Szavazhatnak pedig (a 35. §. szerint) mindazokban az ügyekben, melyek közöseknek ismertettek el. Ennyi az egész. Ha a magyar országgyűlés és a közös országgyűlés két külön testület volna, akkor bizony a magyar képviselők nem ugyanazon egy választás alapján ülhetnének a magyar országgyűlésen is, a közös országgyűlésen is, valamint az, aki a cseh országgyűlésre választatott, nem lehet már csak ennél a ténynél fogva a birodalmi tanács tagja is. Hanem az ilyen csekélységeken túl teszi magát Zsivkovics úr, sőt egy kis hamiskodástól sem irtózik, midőn a kiegyezés 70-dik (utolsó) §-át úgy közli, mintha ebben ki volna téve, hogy ezt a kiegyezést a két ország mint teljesen egyjogú tényező, szabad állami önhatározási joga alapján kötötte volna. E szavak nincsenek a törvényben, csak Zsivkovics képzeli oda. A jelenkor azt a tragikomikus erőlködést csudálja, hogy a magyar izzadoz, fáradozik az 1868. évi kiegyezés fentartásán, mely pedig hazája integritását tönkre teszi, mig a horvátok ezt a kiegyezést, melyből azt a hóbortot merítik, hogy magukat Magyarországgal egyenrangú szövetséges államnak képzeljék, mindenkép aláássák. Mert aláásásnak nevezem mindazt, ami a Dráván túli résznek provinciális jellegét megváltoztatni akarja. Zsivkovics külön horvát állampolgárságot, külön budgetet, önálló horvát honvédséget és hasonlókat kíván, melyekről jól tudja, hogy a kiegyezés erről mit sem szól. Ő a horvát államot már késznek tartja és azért követeli, hogy nemzetközi szerződések csak a zágrábi tartományi gyűlés beleegyezésével legyenek köthetők. Ezek a kívánságok, vájjon a sérelmek rovatába sorolhatók-e ? A „BUDAPESTI HÍRLAP 11 tárcája. A „Poseidon“ tengerre bocsátása. (Saját külön tudósitónktól.) ~'A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Trieszt, szept. 9. Mikor a futárvonat ma reggel Grignano fölött kicsörtetett a ködös karszok közül, a párától homályos ablaküvegeken át nézvést olyan volt a tenger, mint egy megülepedett, szétfolyó végtelenfelhő. Caligo és scirocco egyszerre ! Rossz időt hoz a szép ünnepi mulatsághoz, mikor tengerre csúsztatják az osztrák-magyar Lloyd eddig épült legnagyobb gőzösét, a „Poseidon“-t, kivált ha a keresztanya a trónörökösné s az égnek is oly felhőtlen mosolygásban kellene tündökölnie, mint ahogy ragyognak az ünneprendezők hivatalos ábrázatai. Mindegy. Miramare fölött robogva már láttuk a trónörökösné gőzyachtját, a „Fantasie“-t, mint a mélabús kastély előtt horgonyzó „Radetzky“ fregattot megkerülve, lassú méltósággaltszik a szürke vizen a Lloyd arzenálja felé. Kiugrás a vaggonból, beugrás egy bérkocsiba, a zömök isztriai ló halálában való vágtatás a hajógyárig, előmutatása a „Budapesti Hírlappot meghívó aranyszegélyű és magyar szövegű jegynek, berohanás egy csomó fehérnyakkendős rendező testén keresztül — dicséretemül legyen mondva, mindez oly gyorsan történt, hogy még teljes negyedóráig kellett várakoznom a hajókeresztelés kezdetéig. A Lloyd-arzenál harmadik udvara igazán meglepő kép volt A muggiai öbölre hajló parti menedékén állt máglyaformán gerendákból összerovott bölcsőjében a „Poseidon“, az a hajókolosszus, amelyhez fogható nagyság eddig nem járt osztrák-magyar lobogó alatt. Képzeljenek egy 117 méter hosszú rengeteg cethalat (egész Magyarországon nincs akkora torony), amint pirosra festett hassal, fekete háttal ott nyújtózik a lejtős farács fölett, míg óriási oldalait kétfelől nekitámasztott szálfák támogatják. Hátán a magasban — igazi liliputi-játék — apró kapitánykák és fehérruhás matrózok nyüzsögnek, lent pedig a hajó-bölcső körül az arzenálotuk százai állanak, testükön a munka rongyaival, ellentétül az ünnepi közönségnek, amely a nagy udvar minden oldalát tarka tömegekben veszi körül. Szemközt a keresztvízre váró Leviathánnal templomi mennyezet alatt rögtönzött oltár, hátrább pedig kétezer hölgykalap virágerdejét ketté választva : a trónörökösné sátora. Igazi tengerészötlet és ízlés. Vitorlarudak, kötelek, százféle lobogó, halászkálók tömege oly szép és eredeti pavillonná összezavarva, hogy különb száz olyan aranyos dekorációs csarnoknál, amineket minden ilyen alkalomkor un az ember szeme. A sátor tetejéről telegraf drót fut, egy műhely-épület tetejére, onnan pedig a „Poseidon“ orrához, ahol vékony zsinóron pezsgősüveg lóg a levegőben , a trónörökösné, ha majd elhangzik a végszó, egyet nyom az elektromos gombon és a palack szétcsapódik a hajó óriás oldalán. Első eset, hogy elektrommal keresztelnek tengerre szálló gőzöst. Kérdés : fog-e sikerülni ? Ha nem, az nagy baj volna. Régi tengerész-babona, hogy ha a keresztelő üveg nem törik széjjel, a hajó sorsa szerencsétlen lesz. — És vájjon „edit“ az a pezsgő?—kérdi mellettem egy bécsi kolléga. No arra az egyre mérget lehet venni, hogy a Cliquot özvegy pincéiből nem került még ki jobb és igazibb palack bor, mint ez az egy. Hamisított pezsgővel keresztelni annyi volna, mint a hajót első útjakor elsülyeszteni; az öreg Neptun ritkán iszik, de ha iszik, megkívánja a legjobbat és ha rá akarják az emberek szedni, kegyetlen boszút áll. De mikor jön hát a trónörökösné ? A kod■foszlányokat ringató muggiai öblön egyre sürögnek a fellobogózott gőzösök, a regatta-csónakok és bárkák százai; a pavillonhoz vezető szőnyeges lépcsőnél Morpurgo báró, a Lloyd elnöke, Pretis trieszti helytartó és a notabilitások várnak teljes díszben, a tribünök közönsége aggódva nézegeti a felhős eget, fönt pedig a santandreai utón tolongó meghívatlan tömeg zajong olaszos élénkségben. Hiába, a „Fantasie“ még mindig nem tűnik föl a világítótorony mellett. Van idő meghallgatni egy szeretetreméltó Lloyd-kapitány ■ elbeszélését, aki a keresztelendő óriás csecsemő felől szolgál adatokkal. A „Poseidon“ a Lloyd legnagyobb hajója és India, Kína felé fog utakat tenni. Hossza 11768 méter, legnagyobb szélessége 1295, mélysége 1021. Gőzgépe 3200 lóerejű. A tengervíz súlya, amelyet helyéből ki* szőrit 7900 tonna, maga elbír 4602 tonnát. A hajó kizárólag vasból készült és részeit a morvaországi witkowitzi gyár állította elő. A trieszti arzenál csak a gépet készítette ésösszeszerkesztette a hajórészeket. A „Poseidon“ hat külön Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.