Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-11 / 249. szám

V. évfolyam. 249. sz. Budapest, 1885. Péntek, szeptember II. Előfizetés! Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frf­, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Közös és nem közös. Azokban az években, melyekben a mai osztrák-magyar monarkia keretében a politikai jogok és állami élet közössé­gét megállapították, nem annyira a kö­zös egyetértés alapját vetették meg az akkori politikusok, mint inkább a folyto­nos széthúzás és viszályra való törekvést. Ép úgy jártak mint Taaft­e az ő kibékítő politikájával, melyről ma már bizonyos, hogy soha sem bőszültek fel egymás ellen a nemzetiségek oly mértékben, mint abban az időben, melyben Taaffe a kibékítés po­litikáját inaugurálta. Közös ügyek vannak újabb törvé­nyeink szerint Ausztria és Magyarország, valamint Magyarország és Horvátország közt. De míg Ausztria és Magyarország közt közös törvényhozás nincs, addig az ilyenről csakugyan szó van az 1868. évi kiegyezés szövegében a Magyarország és Horvátország közti viszonyra nézve. És már ez a körülmény eléggé mutatja, hogy Horvátország nem másolhatja Magyaror­szággal szemben azt a viszonyt, mely 1867. évben az utóbbi és Ausztria közt létrejött. Azonban nem tartjuk azt szerencsés gondolatnak, hogy az 1868. évi törvények több helyen közös országgyűlésről és kö­zös kormányról beszélnek, a­helyett, hogy magyar országgyűlésről,magyar kormány­ról szólnának. Zsivkovics János báró a tör­vények e hibás szövegezését felhasználván, messzeható következtetésekre jut. Kém elégszik meg azzal, hogy Magyarország a horvátoknak a belügyet, az igazságügyet, és kultuszügyet autonóm kezelésére bízta és ennek után így érvelne, hogy a­mi ez autonóm horvát ügyek köréhez nem tar­tozik, az minden megszorítás nélkül ma­gyar ügy, hanem azt állítja, hogy a többi ügyek a közös törvényhozás és a közös kormány alá tartoznak. Nem csoda tehát, ha ennélfogva azt is állítja, hogy a ma­gyar országgyűlés egyrangú a horvát­­szlavón-dalmáciai országgyűléssel. Mi nem ismerjük ugyan az analógiát a magyar országgyűlés és horvát tarto­mányi gyűlés közt. Nincs tudomásunk róla, hogy a magyar országgyűlés külön helyiségben, különböző időben, külön el­nökség alatt és más képviselők részvétele mellett tanácskoznék és határozna, mint a közös országgyűlés. A horvát képvise­lők a magyar országgyűlésen is ülnek és azok számát meghatározza a kiegyezés 32. §-a. Szavazhatnak pedig (a 35. §. sze­rint) mindazokban az ügyekben, melyek közöseknek ismertettek el. Ennyi az egész. Ha a magyar országgyűlés és a kö­zös országgyűlés két külön testület volna, akkor bizony a magyar képviselők nem ugyanazon egy választás alapján ül­hetnének a magyar országgyűlésen is, a közös országgyűlésen is,­­ valamint az, a­ki a cseh országgyűlésre választatott, nem lehet már csak ennél a ténynél fogva a birodalmi tanács tagja is. Hanem az ilyen csekélységeken túl teszi magát Zsivkovics úr, sőt egy kis hamiskodástól sem irtózik, midőn a ki­egyezés 70-dik (utolsó) §-át úgy közli, mintha ebben ki volna téve, hogy ezt a kiegyezést a két ország mint telje­sen egyjogú tényező, szabad állami önhatározási joga alapján kötötte volna. E szavak nin­csenek a törvényben, csak Zsivkovics kép­zeli oda. A jelenkor azt a tragikomikus eről­ködést csudálja, hogy a magyar izzadoz, fáradozik az 1868. évi kiegyezés fentar­­tásán, mely pedig hazája integritását tönkre teszi, mig a horvátok ezt a ki­egyezést, melyből azt a hóbortot merítik, hogy magukat Magyarországgal egyen­rangú szövetséges államnak képzeljék, mindenkép aláássák. Mert­ aláásásnak ne­vezem mind­azt, ami a Dráván túli rész­nek provinciális jellegét megváltoztatni akarja. Zsivkovics külön horvát állampolgár­ságot, külön budgetet, önálló horvát hon­védséget és hasonlókat kíván, melyekről jól tudja, hogy a kiegyezés erről mit sem szól. Ő a horvát államot már késznek tartja és azért követeli, hogy nemzetközi szerződések csak a zágrábi tartományi gyűlés beleegyezésével legyenek köthetők. Ezek a kívánságok, vájjon a sérelmek rovatába sorolhatók-e ? A „BUDAPESTI HÍRLAP 11 tárcája. A „Poseidon“ tengerre bocsátása. (Saját külön tudósitónktól.) ~'A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Trieszt, szept. 9. Mikor a futárvonat ma reggel Grignano fö­lött kicsörtetett a ködös karszok közül, a párától homályos ablaküvegeken át nézvést olyan volt a tenger, mint egy megülepedett, szétfolyó végtelen­­felhő. Caligo és scirocco egyszerre ! Rossz idő­t hoz a szép ünnepi mulatsághoz, mikor tengerre csúsztatják az osztrák-magyar Lloyd eddig épült legnagyobb gőzösét, a „Poseidon“-t, kivált ha a keresztanya a trónörökösné s az égnek is oly felhőtlen mosolygásban kellene tündökölnie, mint a­hogy ragyognak az ünneprendezők hivatalos ábrázatai. Mindegy. Miramare fölött robogva már láttuk a trónörökösné gőzyachtját, a „Fantasie“-t, mint a mélabús kastély előtt horgonyzó „Ra­detzky“ fregattot megkerülve, lassú méltósággal­­t­szik a szürke vizen a Lloyd arzenálja felé. Kiugrás a vaggonból, beugrás egy bérko­csiba, a zömök isztriai ló halálában való vágta­­tás a hajógyárig, előmutatása a „Budapesti Hír­­lappot meghívó aranyszegélyű és magyar szövegű jegynek, berohanás egy csomó fehérnyakkendős rendező testén keresztül — dicséretemül legyen mondva, mindez oly gyorsan történt, hogy még teljes negyedóráig kellett várakoznom a hajóke­­resztelés kezdetéig. A Lloyd-arzenál harmadik udvara igazán meglepő kép volt A muggiai öbölre hajló part­i menedékén állt máglyaformán gerendákból össze­­rovott bölcsőjében a „Poseidon“, az a hajóko­losszus, a­melyhez fogható nagyság eddig nem járt osztrák-magyar lobogó alatt. Képzeljenek egy 117 méter hosszú rengeteg cethalat (egész Magyarországon nincs akkora torony), amint pi­rosra festett hassal, fekete háttal ott nyújtózik a lejtős farács fölett, míg óriási oldalait ké­tfelől nekitámasztott szálfák támogatják. Hátán a ma­­­gasban — igazi liliputi-játék — apró kapitány­­kák és fehérruhás matrózok nyüzsögnek, lent pe­dig a hajó-bölcső körül az arzenálotu­k százai állanak, testükön a munka rongyaival, ellentétül az ünnepi közönségnek, amely a nagy udvar min­den oldalát tarka tömegekben veszi körül. Szem­közt a keresztvízre váró Leviathánnal templomi mennyezet alatt rögtönzött oltár, hátrább pedig kétezer hölgykalap virágerdejét ketté választva : a trónörökösné sátora. Igazi tengerészötlet és ízlés. Vitorlarudak,­­ kötelek, százféle lobogó, ha­lász­kálók tömege oly szép és eredeti pavillonná összezavarva, hogy különb száz olyan aranyos dekorációs csarnoknál, amineket minden ilyen alkalomkor un az ember­ szeme. A sátor tetejé­ről telegraf­ drót fut, egy műhely-épület tetejére, onnan pedig a­ „Poseidon“ orrához, ahol vékony zsinóron pezsgősüveg lóg a levegőben , a trón­örökösné, ha majd elhangzik a végszó, egyet nyom az elektromos gombon és a palack szét­csapódik a hajó óriás oldalán. Első eset, hogy elektrommal keresztelnek tengerre szálló gőzöst. Kérdés : fog-e sikerülni ? Ha nem, az nagy baj volna. Régi tengerész-babona, hogy ha a keresz­telő­ üveg nem törik széjjel, a hajó sorsa szeren­csétlen lesz. — És vájjon „edit“ az a pezsgő?—kérdi mellettem egy bécsi kolléga. No arra az egyre mérget lehet venni, hogy a Cliquot özvegy pincéiből nem került még ki jobb és igazibb palack bor, mint ez az egy. Ha­misított pezsgővel keresztelni annyi volna, mint a hajót első útjakor elsülyeszteni; az öreg Nep­tun ritkán iszik, de ha iszik, megkívánja a leg­jobbat és ha rá akarják az emberek szedni, ke­gyetlen boszút áll. De mikor jön hát a trónörökösné ? A kod­­■foszlányokat ringató muggiai öblön egyre sürög­­nek a fellobogózott gőzösök, a regatta-csónakok és bárkák százai; a pavillonhoz vezető szőnyeges lépcsőnél Morpurgo báró, a Lloyd elnöke, Pretis trieszti helytartó és a notabilitások várnak teljes díszben, a tribünök közönsége aggódva nézegeti a felhős eget, fönt pedig a santandreai utón to­longó meghívatlan tömeg zajong olaszos élénk­ségben. Hiába, a „Fantasie“ még mindig nem tűnik föl a világítótorony mellett.­ Van idő meg­hallgatni egy szeretetreméltó Lloyd-kapitány ■ el­beszélését, a­ki a keresztelendő óriás csecsemő felől szolgál adatokkal. A „Poseidon“ a Lloyd legnagyobb hajója és India, Kína felé fog uta­kat tenni. Hossza 117­68 méter, legnagyobb szé­­­lessége 12­95, mélysége 10­21.­ Gőzgépe 3200 ló­­erejű. A tengervíz súlya, a­melyet helyéből ki* szőrit 7900 tonna, maga elbír 4602 tonnát. A hajó kizárólag vasból készült és részeit a mor­­vaországi witkowitzi gyár állította elő. A trieszti arzenál csak a gépet készítette és­­összeszerkesz­tette a hajórészeket. A „Poseidon“ hat külön Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next