Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)
1885-11-17 / 316. szám
2 alkalmasint szívesen adna cserébe egy egész finn bibliotékát. * Irodalmi érdemei közt nem utolsó az, hogy ő fedözte föl és adta a magyar irodalomnak Arany Jánost. Ha nem is tehetjük föl azt, hogy e nagy elme kincsei őnélküle örökre elvesztek volna a nyilvánosság számára, vagy talán ki se kerültek volna a képzelem műhelyéből, annyi kétségtelennek látszik, hogy a Szilágyi unszolása nélkül Arany alig szánta volna magát egészen a költői pályára épen akkor, amikor erre nemcsak Aranynak magának, hanem nemzetének is legnagyobb szüksége volt. Ki tudja, várjon az a magát folyton erős önbírálattal emésztő lélek, mely a világgal szemben annyira elzárkózott, vágyaiban, reményeiben oly tartózkodó volt mindig, nem ölte volna-e önmagába azokat a fényes ábrándokat, melyekből Toldi és Buda halála szövődtek ? Vagy ha időnkint csendes magábavonultságában föl is gyújtotta volna „házi mécsét“, nem őrizte volna-e annak világát egészen csak a maga számára, hogy tűzhelye szűk körénél távolabbra ne hintse sugarát? Várjon ha Aranynem akkor írja meg Toldiját és nyeri vele az anyagi jutalmon kívül a közönség bámulatát és i Petőfi barátságát; ha mind a nem remélt eredmények akkor le nem küzdik önbizalmatlanságát: nem dúlta volna-e föl a forradalom vihara örökre azt a fényes világot, mely addig úgy elrejtve élt szívében? Ki tudná megmondani? Csak annyi bizonyos, hogy Aranynak és az irodalomnak egyaránt jótétemény volt az a mély és tartós baráti viszony, mely közte és Szilágyi István között ez utóbbinak szalontai rektorsága közben (1842.) megszilárdult. Aranynak kellett egy ilyen barát, a ki bizonyos tekintetekben rokonérzésü és gondolkozása vele, de másrészt oly tulajdonokkal is bír, melyek saját lelkületének hézagait pótolhatják. Mind akettőben közös eszmények és rokon törekvések; ugyanaz a nemes egyszerűség és igénytelenség mindenben a mi külső ; ugyanaz a tartózkodó modor, mely annál melegebb lesz, ha egyszer fölengedett ; ugyanaz a mély és szigorú erkölcsi érzék és nemes ízlés, mely a szép, jó és igaz eszmék kultuszát az élet legnemesebb föladatának ismeri : mind oly tulajdonságok, melyek lelkes ifjú szivekben önkénytelenül is rokonszenvet, ragaszkodást keltenek egymás iránt. E ragaszkodást még bensőbbé és gyümölcsözőbbé tette azonban az ellentét, melyben az Arany inkább szenvedőleges álmodozó lelke a Szilágyi tevékeny szellemével állott. A költő önmagába mélyedt, merengő lelke a tudós élénk tetterejétől és biztatásától kapott szárnyra s a jó barát ítéletét és biztatását csakhamar a kritika és közönség elragadtatása igazolta. Arany nemcsak mélyen érezte a hálát, melylyel irodalmi sikereiért Szilágyinak tartozott, hanem Petőfihez írott „Válaszáéban örök emléket is emelt e viszonynak. Családi boldogságával egyszerre említi e barátságot: Végre kincset leltem, házi boldogságot. . . És az Iza partján ama hű barátot. S a hű barát valóban egészen bele tartozott a család kötelékébe. De nem sokáig lehettek együtt. Szilágyinemsokára uj és állandó otthont Szigeten alkotott magának s barátja a költői dicsőség teljes fényében ugyan, de szivében örökre kiolthatatlan fájdalommal búcsúzott el ugyancsak egy pár év múlva imádott szülővárosától, hogy a nagy világ hiú zajából minduntalan visszavágyakozzék csendes fái közé, ültetni, oltani s élvezni „a fügetlen nyugalmat, melyben a dal megfoganat....“ Aranytól megtagadta a sors azt, a mit kérve kért s életét kényszerű lemondásban élte le oly földön, melyet a dicsőség és hit minden kedvezései se tudtak otthonná tenni számára. Hű barátja az Iza partján szerencsésebb volt. Meglelte korán az óhajtott munkakört, amelyben szerényen és észrevétlenül, de nem állástalanul ülteti, oltja évről évre ezrek szivébe a hazafiság, tudomány, jellem és munkaszeretet nemes plántáját. S színről színre látja, hogy a mag mint fogamzik meg, mint hajt ki, mint nő és terebélyesedik kertjén messze tulterjesztve dús lombjait, melyeknek árnyában ime napon ezrek veszik őt áldó hálával és elismeréssel körül. S mi, nagy barátja szavaival fölkiáltunk : BUDAPESTS ai&liAP. I8öí>. november 17, . . . mily nagy érdem az, Minő erény, mely e hálátalan Pályán a késő hála újra sarjadt, Nem hervatag babérait szedi! Palmer Kálmán: Oszlik a köd. (Az „Adria gyöngyé“-ről.) A „Budapesti Hírlap“ fellépésének üdvös hatása már is nyilatkozik. A magyar érzelmű városi képviselők szint vallanak, fellépésekkel tüntetőleg kárhoztatják a városi ügyek mostani vezetőinek alattomos politikáját. Az igazi fiumeiek java része soha sem értett egyet az izgágákkal , de nem volt bátorságuk nyíltan bevallani. A „Budapesti Hírlap“ sorompóba szólította a város egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgárát, a „Bilancia“ című napilap szerkesztőjét, Mochovichot. Az érdemes szerkesztő nyílt fellépésének első eredménye az volt, hogy a falu szája, Walluschnigg, a legközelebbi titkos tanácskozás alkalmával kíméletlenül megtámadta hazafias érzelméért. Mocovich a tanácskozáson nem volt jelen, de a támadás nem félemlítette meg) csak arra ösztönözte a magyar érzelműeket, hogy tömörüljenek. A 12-én tartott közgyűlésen Thierry alelnök, a magyarság törhetetlen híve, benyújtotta lemondását s egyúttal kijelentette, hogy az az irány, melyben Fiume ügyeit egy idő óta vezetik, ellenkezik politikai hitvallásával. 13-án újra gyűlés volt s ez alkalommal Thierry és párthívei, mindmegannyi törhetetlen hive a magyarságnak, u. m.: Mohovich, a „Bilancia“ szerkesztője, Gelletich, köztiszteletben álló kir. közjegyző, továbbá Maderspach, Terzy, Fletzer és Gelletich öcscse, mindannyian magyar érzelmekről ismert hazafiak, tüntetőleg elhagyták a tanácstermet. Oszlik a köd! A hazafias párt szint vallott és el van tökélve az igaz ügy védelmére. A tanácskozás menete a következő volt: Nov. 13-án. Az egész város tudta, hogy mára volt kitűzve a Thierry lemondásának ügye. A karzat zsúfolásig megtelt, a városi képviselők impozáns számban jelentek meg. A jegyzőkönyv felolvasása után felállt a fluschnigg (lisztkereskedő, falu szája, elvből ellenzék) s provokáló hangon terjeszti elő interpellációját, melyben azt tudakolja, hová lett egy bizonyos 3000 frtnyi összeg, melyet a város egy peres ügyben nyert. Az interpelláció sértő hangjának nem volt egyéb célja, csak az, hogy Therryt, mint a város ügyészét, becsületében támadja meg. Ez mély csend közepette emelkedik föl ülőhelyéről, engedelmet kér, hogy mint a város ügyésze megfelelhessen az interpellációra. Előadja a per történetét, melyből kiviláglik, hogy az ügy még nincs eldöntve s igy a városnak semmi joga sem volt a 3000 frtot behajtani. Egyúttal sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy az elnöklő podesta szemet huny olyankor, mikor a képviselőtestület tagjait s a város tisztviselőit becsületükben támadják meg. Ez az első támadás, melyet személye ellen intéznek, de becsületes eljárása tudatában, emelt fővel fogadja a támadásokat. Walluschnigg: Hazafias kötelessége a város minden polgárának a közügyeknek oltalmára kelni. Ő csak ebbeli kötelességét teljesítette. A feleletet tudomásul veszi. Thierry: Sajnálatra méltó dolognak tartja, hogy vannak a városi képviselők közt olyanok, kik felturkálják a városi hivatalokban az ügyiratokat és hiányos információk alapján becsületében igyekeznek megtámadni a város kötelességteljesítő hivatalnokait. Walluschnigg: Onnan szedi értesüléseit, ahonnan lehet. Ama híres világlap, a „Bilancia“ . . . (E szavakra Mohovich fölemelkedik s harsogó hangon tiltakozik az ellen, hogy a 11 u_schniedamilyen újra támadást intézzen a „Bilancia“ s az ő személye ellen. A karzatviharos tapsba tör ki, az elnök csönget. Mohovich kijelenti, hogy sajnálatra méltó dolog, hogy egyes képviselők csak támadások intézésére használják föl a municipium üléseit s ezzel vele együtt Fletzek Terry, a két Gelletich, Maderspach és utánok Thierry tüntetőleg elhagyják a tanácstermet. A távozók a képviselőtestület magyar érzelmű tagjai.) Costa elnök kijelenti, hogy ő nem tud semmiről sem, ő semmit sem hallott. Walluschnigg kijelenti, hogy ő senkit sem sértett, nem is volt szándéka sérteni. A jegyző Ciotta felszólítására felolvassa Walluschnigg szavait, mire az elnök kinyilatkoztatja, hogy abban semmi sértőt nem talál. Miután így Thierrytől és párthíveitől megszabadultak, előveszik Thierry lemondását. M ic e n i c h referens fölolvassa a lemondást és indítványozza, hogy jegyzőkönyvileg köszönetet szavazzanak Thierry eddigi működéséért, egyúttal kerestessék meg a kormányzó, hogy az új alelnök választását mennél hamarább ejtesse meg. x. y. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Csalárd bukásért a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék két évi börtönre ítélte Kuszler Adolf budapesti szabót. A kir. tábla hat havi börtönre szállitotta le a büntetést. — Börziáner-becsület. Steiner Károly börzeügynök a magyar leszámítoló és pénzváltó banknál 4 darab erdélyi vasúti részvényt 630 forintért elzálogosított. Hetek múlva megjelent a banknál és kijelentette, hogy az említett négy vasúti részvényt eladni akarja. Goldberger József pénztáros megfeledkezvén arról, hogy a részvényekre a bank már 630 forint előleget adott, az azokért járó egész összeget kifizette. Később rájött, hogy a részvények árát a bank követelésének levonása nélkül fizette ki Steinernek. Sietett tehát a börze-ügynökhöz, ki tagadta, hogy 108 frt 35 krnál többet kapott volna. Vasz Sándor dr. védő — miután a beidézett tanuk vallomásai nem igazolták, hogy a Goldberger József által kifizetett összeg 738 frt 35 krra rúgott, — kérte az eljárás megszüntetését, ifj. Sárkány József albíró pedig nem jogtalan elsajátítás, de csalás vétségét látván fenforogni, az ügyet a kir. ügyészséghez tette át. VIDÉK: — Az atlétika vidéken. Szabadkáról írják lapunknak, hogy ott e hó 16-án érdekes kardmérkőzés lesz Benedek Gyula versenyvívó, mint kihívott és Szemző István vívóbajnok közt, aki jó kondícióban már oda érkezett. A mérkőzés iránt, amely délután 4 órakor a „Pest szálló“ nagytermében megy végbe, nagy az érdeklődés, mindkét félre nagymérvű fogadások történtek. — 10,000 forint. Egy kolozsvári levelünk már jelentette, hogy Kis-Küküllő megye 10,000 forintot szándékszik megszavazni az erdélyrészi kulturegyesület részére. Méltó lesz ez áldozatához a megyéhez, melynek főispánja Bethlen Gábor gr., a kulturegyesület elnöke. Erdélyi lapok bizonyosnak tartják, hogy Kis-Küküllő megye megszavazza a 10,000 frtot, annyival is inkább, mert e megye nincs nagyon igénybe véve egyesületek fentartása által* — Jubiláló egyház. Lapunknak írják: A vác-hartyáni ref. gyülekezet e hó 22-én egyháza és temploma száz éves fönnállásának jubileumát ünnepli. Az ünnepen ott lesz Szász Károly, ref. püspök, Sipos Pál pesti ref. főesperes, úgyszintén a ref. és evang. lelkészek közül is többen. * — A magyaróvári m. kir. gazdasági akadémia Kazinczy-köre e hó 11-én közgyűlést tartott. Hajdú Aladár id. elnök tartalmas megnyitó beszéde után a választmány alakult meg s elnökké újra Hajdú Aladárt választották, kinek indítványára a kör alapitó tagja lett az erdélyrészi kultur-egyesületnek. Levelezőnk megemlíti még, hogy e kör, melynek védnöke Baás Árpád igazgató tanár, 25 éves jubileuma emlékére 200 frtos alapítványt tett a helybeli algimnázium oly 4ik osztályú tanulója részére, ki németajkú létére a magyar nyelv elsajátításában a legszebb előmenetelt tanúsítja. *