Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)

1886-09-11 / 252. szám

Budapest, 1886 V­. évfolyam 252. sz. Szombat szeptember II. Budapesti Hírlap Elfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. finerkesztősog és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Nemzetközi bizonytalanság. A mit mai napság európai békének hívnak a diplomaták, annak igazi neve európai­­bizonytalanság. Nem volt még korszak a mióta a történelmet tudjuk, hogy oly népemésztően szó szerint vet­ték volna a római mondást: si vis pacem, para bellum, készülj hadra ha békét óhaj­tasz. Európa vezérállamait két fi­loxéra pusztítja : a gazdasági válság és a kato­nai szervezet. Mintha e haldokló század végső napjai egy új népvándorlást akar­nának látni, vagy új kiadást (javí­­tottat ?) szeretnének rendezni a múlt századnak a jelenbe való át­­jöveteléről. A népek alsóbb rétegei szövetkeznek és szervezkednek hadjáratra amaz állami szervezetek ellen, melynek terheit viselik ; az államok szám nélküli hadseregeket állítanak és tartanak fenn egymás ellen. Mily erupciók és mily pusz­tító mérkőzések fognak születni e nyo­masztó helyzetből fiaink vagy unokáink veszedelmére ? Mert a most intéző nem­zedéknek mintha minden törekvése csak arra volna számítva, hogy e helyzet ve­szedelmét elkerülje, kitöréseit elodázza, gyászát magáról boldogtalan utódaira át­hárítsa. Mi sorsot készítünk gyermekeinknek ? Összehalmozza kereskedelmi és ipar­­rendszerünk a tőkét, hogy a milliomosok dölyfe mellett annál rikítóbb legyen a pénztelenek sorsa. Összehalmozza katonai rendszerünk a vért s kaszárnyává teszi az államokat védőrendszerével, hogy a cifra egyenruha ellen a verejtékes polgár, a­ki ezt fizeti, jogait, érzületét se legyen ké­pes megvédeni. Összehalmozza a fővárosi rendszer az embertömegeket egyes pon­tokon, ezzel az elégedetlenséget, a nyo­mort, az indulatokat és a lázadást. Már öt millió ember lakik egymás hátán Lon­donban, három millió Párisban, két mil­lió Berlinben. Tudjuk, mily rohamosan nő a magunk fővárosa. Mi lesz e fejlődés vége ? mert világos, hogy véghetetlen nem lehet. Boldogoknak látszanak e viszonyok közt az apróbb államok: Belgium, Svájc, a Balkánbeliek; ez mind jó falat ugyan , de ha az egyik éhes enné, a másik éhes őrzi. Mikor azonban azt látjuk, hogy mint bánnak el a hatalmak Bulgáriával, nincs mit irigylenünk a kisebbek sorsát is. A nagy halak veszekesznek egymás közt, veszekesznek a prédán is, és csak idő kérdése, mikor veri meg egyik a mási­kat s mikor nyeli el közbe-közbe a nagy­­ hal az egyik kisebbet. Nekünk magyaroknak a jövő minden valószínűség szerint ismét nagy megpró­báltatásokat szánt. Az európai történet tanúsága szerint a mi hazánk a csatatér Ázsia és Európa között. A tatár idáig dúlt, a török idáig hozta szablyáját. Min­ket tett ide a gondviselés Európa határ­őreinek. Senki e tisztet jobban nem tel­jesíthette a magyarnál. Kiirtva kétszer Ázsia felől, megcsalva, nyomva és sanyar­gatva nyűgat felől, mégis itt vagyunk, számosabban mint valaha, erősebben mint valaha. Mert ha régen kardunk és harcias kedvünk volt fentartó fegyverünk, ma kultúránk is van, irodalmunk, nemzeti műveltségünk, mely tagjává tesz az euró­pai civilizációnak, tagjává és­­ érdektár­sává. Az ellenség, mely készül, közeledik, hogy ránk jöjjön, fölkészültebben fog bennünket találni, mint barbár elődei ta­láltak. A despotizmus, mely Ázsiából ak­náz alánk, mely szabadságra meg nem ért félvad délszláv népeket szabadsággal demoralizál és aljasít eszközzé céljai szá­mára, mely köztünk is jár árulókat, go­noszokat és ostobákat toborzani ellenünk — nem fog bennünket készületlenül ta­lálni. Mert nem puszta életünket, hanem szabadságunkat, nemzeti jellemünket és műveltségünket is kell már védenünk ellene. És ezt védvén, Európát védjük is­mét, mivel hogy ez a sorsunk, ez a vi­lágtörténeti jelentőségünk, ez az elhiva­­tásunk. E hivatásának önérzetével és elszánt­ságával mindenka bírt a magyar nemzet s nem maradt vele hátralékban. Megvívta a rámért harcokat s ha már-már elme­rülni látszott balsorsa tengerében, a gond­viselés újra kimentette a habokból. Akkor is, máskor is, mostan is. Akkor is, mikor IV. Béla, a­kit a haszonleső szomszéd fut­tában kifosztott volt, visszatért össze­szedni a nemzet romjait; máskor is, mi­ A „BUDAPESTI HÍRLAP11 tárcája. Hogyan verik meg a muszkát ? Tegnapi számunkban­­ismertettük Sarma­­ticus könyvéből azt a részletet, mely a szövet­séges német-osztrák-magyar hadak elé torlódó terepnehézségeket ecseteli. Ma áttérünk a moz­­gósítás s a háború ecsetelésére. Oroszország — úgymond a könyv, — csak egy pár év óta alkotott magának erős védelmi vonalat. Először is Ivangorodra bukka­nunk, mely hat erődjével a Visztulai vonalat védelmezi és pedig a védelmi vonal balszárnyát, s azért is fontos, mert vasutak csomópontja, a­hol hamarosan nagy csapattömeget össze lehet pontosítani. Utána következik Varsó, citadellá­jával és tizenöt erődjével, melyek ha készen lesznek, tíz négyszög kilométernyi területet fog­lalnak el, s tekintélyes csapattömegeket rejthet­nek falaik közé. A harmadik pont Novo-Geor­­gievszk (Mediin), mely a Nerej és a Visztula összefolyásánál fekszik, s 1883-ban nyolc erő­döt kezdtek körülötte emelni. Számot kell vetni még Brest-Litovszkkal, mely a Búg­nak egy szigetén fekszik, s hat erődtől van kö­rülvéve. Ez a hely védelmezi a varsó-moszkvai vasutat, mely itt megy keresztül a Búgon. Be­zárja a sort Kovno, a Nyemen mellett, 11 erőd­del. Ez erődök közül a legjelentékenyebbek a balparton vannak, s uralkodnak a nagy or­szágút fölött, mely a porosz határról vezet be­felé az országba. A Visztula, a Nyemen s a Bug mellett fekvő erődök képezik a védelem első vonalát. A második vonalat Kiev-Bruiszk- Dinaburg képezik, de e vonal jelentősége nagyon is kétséges, mert egyes pontjai nagyon távol esnek egymástól. A kitűnő védelmi vonalak által nyúj­tott előnyöket, Sarmaticus szerint nagyon csök­kenti az orosz mozgósítás lassú­sága. Tényleg az Oroszországban 12 év óta létező mozgósítási rendszer szerint a birodalom három millió ember fölött rendelkezik, s 18 gyalog és 8 f/s lovashadosztály táboroz még béke­idején is azon a területen, hol az első harc vitatni fog. De ez a tömeg, közelről nézve kevésbbé félelmes, mint gondoljuk, mert a moz­gósítás nagyon lassan történik. A gyalogság számára, hogy hadi­lábra állíttassák, messze területekről kell összehozni az egyes ezredek le­génységét s ennek folytán, a mozgósítás első heteiben, az orosz vasutakat teljesen e tartalé­kosok szállítása veszi igénybe, kik közül minden hadosztályhoz 8000 ember tartozik. A lovasság sokkal könnyebben mozgósítható. De a tábori tüzérség szintén sok időt fog elveszíteni, mielőtt harcvonalba jut, mert a lovasütegek számára előbb lovakat kell szereznie. Az ország gazdag ugyan lovakban, de nem elég erősek nehezebb ágyuk cipelésére, úgy, hogy az ágyúfogatokat gyakran messze földről kell szállítani, a­mivel a vasutak szintén sok időt elvesztegetnek. A szekerészet szervezete hiányos és nehézkes, a hadsereg e részének mozgósítása is sok időt fog igénybe venni. Az igaz, hogy az orosz hadsereg még csak részleges mozgósítással tett kísérletet, teljesen soha se próbálta azt keresztül vinni. Ilyen részleges mozgósítás volt a legutóbbi orosz-török háború alkalmával; akkor az 1876—77-ik év egész telén folytak a mozgósítási előkészületek s végezetül csak hat hadtest állt a Dunánál, kész átmenni rajta. Csak mikor ez kevésnek bizonyult, akkor rendelték el újabb hadtestek mozgósítását. Sarmaticus azt gondolja, hogy Oroszország 14 hadosztály gyalogságot és 5 hadosztály lovas­ságot fog központosítani Kovno és Vilna közt, 3 hadosztály gyalogságot és 1 hadosztály lovas­ságot Bialistok vagy Gom­ondz mellett; 21 had­osztály gyalogságot és 61/s hadosztály lovasságot Varsó és Brest között; 12 hadosztály gyalogsá­got és 4 hadosztály lovasságot Volhiniában. De e koncentrálás hosszú késedelmet fog szenvedni, még pedig a következő okoknál fogva: A had­sereg rendelkezésére csak három olyan út van, mely az ország belsejéből indul ki ; azok a hivatalnokok, kik szokás szerint napjában csak 4—5 vonatot expediálnak, nem bírnak majd el­­expediálni ugyanannyi idő alatt 16—20 vonatot, még ha lesz is elég kocsijuk és mozdonyuk. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az oroszoknak a harc­sorba való álláshoz három annyi időre lesz szükségök, mint a németeknek és az osztrákok­nak. A németeknek sok olyan útjuk van, mely a keleti határra visz. Összegyűlhetnek a felső Odera mellett, a Wartha mellett, az alsó Visz­tula bal vagy jobb partján vagy a Pregel mel­lett. Igen számos keresztüt szolgál majd ama hadtestek erősítésére, melyeknek erre szüksé­gük lesz. Mindemellett, dacára mindamaz előnyök­nek, melyeket jobb katonai szervezetük biztosít számukra, a németek mégiscsak az Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next