Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-11 / 252. szám
Budapest, 1886 V. évfolyam 252. sz. Szombat szeptember II. Budapesti Hírlap Elfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. finerkesztősog és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Nemzetközi bizonytalanság. A mit mai napság európai békének hívnak a diplomaták, annak igazi neve európaibizonytalanság. Nem volt még korszak a mióta a történelmet tudjuk, hogy oly népemésztően szó szerint vették volna a római mondást: si vis pacem, para bellum, készülj hadra ha békét óhajtasz. Európa vezérállamait két filoxéra pusztítja : a gazdasági válság és a katonai szervezet. Mintha e haldokló század végső napjai egy új népvándorlást akarnának látni, vagy új kiadást (javítottat ?) szeretnének rendezni a múlt századnak a jelenbe való átjöveteléről. A népek alsóbb rétegei szövetkeznek és szervezkednek hadjáratra amaz állami szervezetek ellen, melynek terheit viselik ; az államok szám nélküli hadseregeket állítanak és tartanak fenn egymás ellen. Mily erupciók és mily pusztító mérkőzések fognak születni e nyomasztó helyzetből fiaink vagy unokáink veszedelmére ? Mert a most intéző nemzedéknek mintha minden törekvése csak arra volna számítva, hogy e helyzet veszedelmét elkerülje, kitöréseit elodázza, gyászát magáról boldogtalan utódaira áthárítsa. Mi sorsot készítünk gyermekeinknek ? Összehalmozza kereskedelmi és iparrendszerünk a tőkét, hogy a milliomosok dölyfe mellett annál rikítóbb legyen a pénztelenek sorsa. Összehalmozza katonai rendszerünk a vért s kaszárnyává teszi az államokat védőrendszerével, hogy a cifra egyenruha ellen a verejtékes polgár, aki ezt fizeti, jogait, érzületét se legyen képes megvédeni. Összehalmozza a fővárosi rendszer az embertömegeket egyes pontokon, ezzel az elégedetlenséget, a nyomort, az indulatokat és a lázadást. Már öt millió ember lakik egymás hátán Londonban, három millió Párisban, két millió Berlinben. Tudjuk, mily rohamosan nő a magunk fővárosa. Mi lesz e fejlődés vége ? mert világos, hogy véghetetlen nem lehet. Boldogoknak látszanak e viszonyok közt az apróbb államok: Belgium, Svájc, a Balkánbeliek; ez mind jó falat ugyan , de ha az egyik éhes enné, a másik éhes őrzi. Mikor azonban azt látjuk, hogy mint bánnak el a hatalmak Bulgáriával, nincs mit irigylenünk a kisebbek sorsát is. A nagy halak veszekesznek egymás közt, veszekesznek a prédán is, és csak idő kérdése, mikor veri meg egyik a másikat s mikor nyeli el közbe-közbe a nagy hal az egyik kisebbet. Nekünk magyaroknak a jövő minden valószínűség szerint ismét nagy megpróbáltatásokat szánt. Az európai történet tanúsága szerint a mi hazánk a csatatér Ázsia és Európa között. A tatár idáig dúlt, a török idáig hozta szablyáját. Minket tett ide a gondviselés Európa határőreinek. Senki e tisztet jobban nem teljesíthette a magyarnál. Kiirtva kétszer Ázsia felől, megcsalva, nyomva és sanyargatva nyűgat felől, mégis itt vagyunk, számosabban mint valaha, erősebben mint valaha. Mert ha régen kardunk és harcias kedvünk volt fentartó fegyverünk, ma kultúránk is van, irodalmunk, nemzeti műveltségünk, mely tagjává tesz az európai civilizációnak, tagjává és érdektársává. Az ellenség, mely készül, közeledik, hogy ránk jöjjön, fölkészültebben fog bennünket találni, mint barbár elődei találtak. A despotizmus, mely Ázsiából aknáz alánk, mely szabadságra meg nem ért félvad délszláv népeket szabadsággal demoralizál és aljasít eszközzé céljai számára, mely köztünk is jár árulókat, gonoszokat és ostobákat toborzani ellenünk — nem fog bennünket készületlenül találni. Mert nem puszta életünket, hanem szabadságunkat, nemzeti jellemünket és műveltségünket is kell már védenünk ellene. És ezt védvén, Európát védjük ismét, mivel hogy ez a sorsunk, ez a világtörténeti jelentőségünk, ez az elhivatásunk. E hivatásának önérzetével és elszántságával mindenka bírt a magyar nemzet s nem maradt vele hátralékban. Megvívta a rámért harcokat s ha már-már elmerülni látszott balsorsa tengerében, a gondviselés újra kimentette a habokból. Akkor is, máskor is, mostan is. Akkor is, mikor IV. Béla, akit a haszonleső szomszéd futtában kifosztott volt, visszatért összeszedni a nemzet romjait; máskor is, mi A „BUDAPESTI HÍRLAP11 tárcája. Hogyan verik meg a muszkát ? Tegnapi számunkbanismertettük Sarmaticus könyvéből azt a részletet, mely a szövetséges német-osztrák-magyar hadak elé torlódó terepnehézségeket ecseteli. Ma áttérünk a mozgósítás s a háború ecsetelésére. Oroszország — úgymond a könyv, — csak egy pár év óta alkotott magának erős védelmi vonalat. Először is Ivangorodra bukkanunk, mely hat erődjével a Visztulai vonalat védelmezi és pedig a védelmi vonal balszárnyát, s azért is fontos, mert vasutak csomópontja, ahol hamarosan nagy csapattömeget össze lehet pontosítani. Utána következik Varsó, citadellájával és tizenöt erődjével, melyek ha készen lesznek, tíz négyszög kilométernyi területet foglalnak el, s tekintélyes csapattömegeket rejthetnek falaik közé. A harmadik pont Novo-Georgievszk (Mediin), mely a Nerej és a Visztula összefolyásánál fekszik, s 1883-ban nyolc erődöt kezdtek körülötte emelni. Számot kell vetni még Brest-Litovszkkal, mely a Búgnak egy szigetén fekszik, s hat erődtől van körülvéve. Ez a hely védelmezi a varsó-moszkvai vasutat, mely itt megy keresztül a Búgon. Bezárja a sort Kovno, a Nyemen mellett, 11 erőddel. Ez erődök közül a legjelentékenyebbek a balparton vannak, s uralkodnak a nagy országút fölött, mely a porosz határról vezet befelé az országba. A Visztula, a Nyemen s a Bug mellett fekvő erődök képezik a védelem első vonalát. A második vonalat Kiev-Bruiszk- Dinaburg képezik, de e vonal jelentősége nagyon is kétséges, mert egyes pontjai nagyon távol esnek egymástól. A kitűnő védelmi vonalak által nyújtott előnyöket, Sarmaticus szerint nagyon csökkenti az orosz mozgósítás lassúsága. Tényleg az Oroszországban 12 év óta létező mozgósítási rendszer szerint a birodalom három millió ember fölött rendelkezik, s 18 gyalog és 8 f/s lovashadosztály táboroz még békeidején is azon a területen, hol az első harc vitatni fog. De ez a tömeg, közelről nézve kevésbbé félelmes, mint gondoljuk, mert a mozgósítás nagyon lassan történik. A gyalogság számára, hogy hadilábra állíttassák, messze területekről kell összehozni az egyes ezredek legénységét s ennek folytán, a mozgósítás első heteiben, az orosz vasutakat teljesen e tartalékosok szállítása veszi igénybe, kik közül minden hadosztályhoz 8000 ember tartozik. A lovasság sokkal könnyebben mozgósítható. De a tábori tüzérség szintén sok időt fog elveszíteni, mielőtt harcvonalba jut, mert a lovasütegek számára előbb lovakat kell szereznie. Az ország gazdag ugyan lovakban, de nem elég erősek nehezebb ágyuk cipelésére, úgy, hogy az ágyúfogatokat gyakran messze földről kell szállítani, amivel a vasutak szintén sok időt elvesztegetnek. A szekerészet szervezete hiányos és nehézkes, a hadsereg e részének mozgósítása is sok időt fog igénybe venni. Az igaz, hogy az orosz hadsereg még csak részleges mozgósítással tett kísérletet, teljesen soha se próbálta azt keresztül vinni. Ilyen részleges mozgósítás volt a legutóbbi orosz-török háború alkalmával; akkor az 1876—77-ik év egész telén folytak a mozgósítási előkészületek s végezetül csak hat hadtest állt a Dunánál, kész átmenni rajta. Csak mikor ez kevésnek bizonyult, akkor rendelték el újabb hadtestek mozgósítását. Sarmaticus azt gondolja, hogy Oroszország 14 hadosztály gyalogságot és 5 hadosztály lovasságot fog központosítani Kovno és Vilna közt, 3 hadosztály gyalogságot és 1 hadosztály lovasságot Bialistok vagy Gomondz mellett; 21 hadosztály gyalogságot és 61/s hadosztály lovasságot Varsó és Brest között; 12 hadosztály gyalogságot és 4 hadosztály lovasságot Volhiniában. De e koncentrálás hosszú késedelmet fog szenvedni, még pedig a következő okoknál fogva: A hadsereg rendelkezésére csak három olyan út van, mely az ország belsejéből indul ki ; azok a hivatalnokok, kik szokás szerint napjában csak 4—5 vonatot expediálnak, nem bírnak majd elexpediálni ugyanannyi idő alatt 16—20 vonatot, még ha lesz is elég kocsijuk és mozdonyuk. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az oroszoknak a harcsorba való álláshoz három annyi időre lesz szükségök, mint a németeknek és az osztrákoknak. A németeknek sok olyan útjuk van, mely a keleti határra visz. Összegyűlhetnek a felső Odera mellett, a Wartha mellett, az alsó Visztula bal vagy jobb partján vagy a Pregel mellett. Igen számos keresztüt szolgál majd ama hadtestek erősítésére, melyeknek erre szükségük lesz. Mindemellett, dacára mindamaz előnyöknek, melyeket jobb katonai szervezetük biztosít számukra, a németek mégiscsak az Mai számunk 12 oldalra terjed.