Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-30 / 180. szám

Budapest, 1888. Vill. évfolyam 180. sz. Szombat, junius 30. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ü­nnep uttin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnnaradást szenvedjen. A pápa a szabadságról. — A legújabb encyklika. — Budapest, jun. 29. Nagyszerű, mint a Pétertemplom Rómában, XIII. Leó pápa körlevele „az emberi szabadságról.“ Irodalmi mester­­mű, az eszmék építészeti remeke, mély, magas és gazdag, elméleti és gyakor­lati, filozófia és politika, a legáltaláno­sabb állításokkal és a legkonkrétebb vonatkozásokkal; egy nagy ész mun­kája kétségkívül, a pápai trónról kihir­detve és az egész világnak szánva, hogy hivek és nem hivek, uralkodók és né­pek meghallgassák. Nem könnyű olvasmány, csak mű­velt férfielmék számára való tanítás és a katolikusoknak utasítás. Béltartalma felülmúlja a várako­zást meglepő fordulatokkal s ébren tartja az érdeklődést szokatlan és me­rész állításokkal. Formája egy bölcsé­szeti értekezés, abstrakt okoskodások logikai sorrendje, pedig nem az, mert katolikus egyházpolitikai okmány és akció. Óriási feltűnést fog kelteni min­denütt és nagy vitákra fog okokat szol­gáltatni. Proklamációj­a az isteni jognak. Támadás a liberalizmus ellen. Az egyház és állam közötti viszony­nak magyarázata. Az emberrel születik az értelem, az értelemből következik a szabadság, a szabadságból ered a törvén­­, mely értelem szerint cselekedni parancsol, a törvényből származik a tekintély, legfőbb tekintély az Isten , szabadság­a engedelmeskedni a parancsoló és tiltó Isten tekintélyének. Helyes nem engedelmeskedni az embereknek, hogy engedelmeskedjünk Istennek. A zsarnokság az, hogy a ha­talom mindent megengedjen magának. Istentelen, mert mindenkinek vannak jogai, melyek épségben fentartandók. A liberalizmus más szabadságot ta­nít: az igazság egyedüli forrása az em­ber, tehát a közhatalom származik a tömegből s ezért az állam legyen val­lástalan, a társadalom atheisztikus. A korlátlan szólás és sajtószabadság el­vetendő, a tanítási szabadság is korlá­­toltassék. A lelkiismereti szabadság el­­ismertetik, de a teljes vallásszabad­ság a bűn uralmához és minden sza­badság elvesztéséhez vezethet. A li­beralizmus a társadalomban azonos a naturalizmussal és racionalizmus­sal a filozófiában s a korlátlan szabad­ság elve, hogy kiki csináljon magának vallást, mi által a jó és rossz, az igaz­ság és igazságtalanság összezavartatik s a társadalom léte a hatalomra lesz fektetve. De a hatalom egyedül nem képes az emberi szenvedélyeken ural­kodni s háborút kénytelen folytatni szo­­cialistákkal és forradalommal. „Nem akarják, hogy a rossz történjék, azt sem akarják, hogy a jó történjék, de megtűrik, hogy megtörténjék“ a­dja aquinoi szent Tamás. A­ pápa e tanai nagy port vernek föl. Bennök a modern reakció elmélete állíttatik föl, melyet megvaló­sítani a Bismarckizmus tűzte feladatául. A pápai encyklika hiteles szö­vege tegnap érkezett a bécsi nunciatura útján a „Religio“ szerkesztőségéhez, mely az eredeti latin szöveget teljes egészében fogja a lap leg­közelebbi számában közölni. Az alábbiakban kimerítő ismertetését adjuk e pápai körlevélnek, melynek eredeti szövegét a „Religio“ szerkesztősége lekötelező szíves­ségből bocsátó rendelkezésünkre. Az encyklika eszm­emenete a következő: A szabadság a természet legkitűnőbb java, az észszel és értelemmel bíró lények egyedüli sajátja. Ez ruházza fel az embert azon méltósággal, hogy­ saját elhatározásainak az ura s teljhatalommal fejti ki cselekvéseit. A fődolog tehát abban áll, hogy mi módon gyakoroltatok ezen hatalom, mert a­mint a legnagyobb javaknak lehet az forrásává, szintúgy a legnagyobb rosszak is származhatnak a sza­badság gyakorlatából! Mert józan do­log engedelmeskedni az értelemnek, követni az er­kölcsi jót s törekedni a legvégső célunk felé. Azonban ugyanezen szabadság más téves irá­nyokra is eltévedhet s csalképeket festve az emberi képzelet elé, a törvényes rendet felforgathatja s ön­kéntes romlásba döntheti. J­é­z­u­s, az emberi nem megszabadítója, az ős természeti szabadságot visszaállítván, sőt kiterjeszt­vén, nagyban hozzájárult az emberi akarat emelésé­hez, midőn azt kegyelmével gazdagította s a túl­­világi jutalmak ígérete által az ég felé emelte. De az egyházat is megilleti az elismerés, hogy folytonos érdemei vannak az emberi szabadság körül. Ennek dacára találkoznak emberek, a­kik az egyház ezen érdemét tagadják, azt állítván, hogy az ellensége az emberi szabadságnak. Ebből aztán hátrányos és rossz előítéletek származnak. Az „Immortale“ encyklikában és más helyütt is már volt szó a modern szabadsági eszmékről, el­választván azokban a jót a rossztól, világosan bebi­zonyítván, hogy mind­az, a­mi a szabadságban jó találtatik, épp oly régi, mint maga az igazság. De miután sokan makacsul állítják, hogy még a szabadság kihágásai és vétkei is dicsőségét és büszkeségét képe­zik századunknak, a­melyek nélkül államok, társadalmak fönn nem állhatnak és nem kormányoztathatnak, szükségesnek látszott e tárgy­ról részletesebben is nyilatkozni. A természeti szabadság különbö­zik az erkölcsi szabadságtól, jólehet mindkettőnek az elve és forrása ugyanaz, mert minden szabadság erejét és életét ugyanegy forrás­ból meríti. E forrást az emberiség közvéleménye, mely a természetnek legigazabb szava — magában az értelmiségben jelöli meg. Az állat ösz­töneit követi s ösztönei által vezettetik. Keresi, a mi neki jó és kerüli, a­mi ártalmas. Az ember ellenben az élet mindennemű viszonyaiban az értelmet tartja vezérül. Valamint az emberi természetet, szintúgy a szabadságot se becsüli senki jobban, mint az egy­ház, midőn az akarat szabadságát s a lélek halha­tatlanságát dogmává emelvén, minden századon át a legerélyesebben védelmezte a fölmerülő különféle vallási szekták és tévelyekkel szemben az emberi akarat szabadságát. Mélyebben hatolva a szabadság értelmébe, világossá lesz, hogy az nem más, mint az értelem­mel bíró lénynek azon képessége és sajátsága, a­melynél fogva mindig a célnak megfe­lelő eszközöket választhat. A­kinek tehát módjában áll több közül egyet, vala­mit választani, arról azt szokták mondani, hogy az ura az ő cselekedetének. De éppen a saját cselekedeteink feletti elhatározás szabadságát illetőleg törvényre volt mindenekelőtt szükség. A törvény annak a meghatározása, a­mit tennünk kell, vagy tennünk nem szabad. Az állati természet nem ismeri ezt a törvényt, mert az a természeti szüksé­gesség által vezettetik. De az ember, mert szabad­sággal bír, bír tehát azzal a kezességgel is, hogy így, vagy amúgy cselekedjék, a­miből következik, hogy akaratukat megelőzi az értelem ítélete. Az ér­telem ítélete még a „tisztességes“ és a „becstele­n” természetének a megállapítására is kiterjed — éppen úgy, mint annak beismerésére, hogy a jó valóban követendő, a rossz pedig kerü­lendő. Az értelem ugyanis elhatározó té­nyezőt képez az akaratra nézve az iránt, hogy mit kívánjon és mit kerüljön, hogy ily­­kér elérhesse az ember azt a végcélt, a­mely miatt teremtetett. Világos e szerint, hogy éppen a szabadaka­ratból folyik a törvénynek szükségszerűsége, nehogy akaratunk a jó útról eltérjen. Nincs képtelenebb és kárhozatosabb állítás tehát annál, hogy mivel az ember szabadnak teremtetett, semmi törvényre sem szorul, mert ha ez állana, abból az következnék, hogy a szabadság nem egy­ezik meg az értelemmel, a­minek pedig éppen az ellenkezője áll, a miért is szükséges, hogy a szabadság törvénynek legyen alárendelve. Ez a törvény legyen írott vagy nem írott, a mélyen be van vésve az ember lelki­ismeretébe s mint ilyen, az elhatározó elvet képezi bennünk, a mely cselekedni parancsol vagy tilt. Miután pedig a törvény ereje az, hogy köte­lességeket és jogokat ruház reánk, az egész a te­kintélyen alapszik. A szabadság általános emberi törvény lévén, ugyanazon hatálylyal bír az a társadalmakra is, mint az egyesekre. Ugyanazon célokat idézi elő a természeti törvény és az értelem az emberek nagy tömegében, mint az egyes egyyénekben. Az emberi törvén­yek nem az emberi társada­lomból merítik kötelező erejüket, mert a társadalom valamint nem szülte az emberi természetet, szintúgy nem szülhet a természetnek megfelelő jót vagy a természettel ellenkező rosszat. Az igazság az, hogy az emberi törvények megelőzik a társadalmat, a­miért is szükségkép a ter­mészeti törvényekből vagy az örök törvényekből erednek. A természeti jog parancsai tehát emberi törvényekbe foglalva Mai számunk 8 oldal.

Next