Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-11 / 250. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 250. sz. Szerda, szeptember II. XXX Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Ejfész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy búra 1 írt 20 kr. Megjelenik mi dennaja, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóvatal: IV. kalap utca IC. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben i kr., üdéken 5 kr. A. hadgyakorlatok. Budapest, szept. 10. A hadgyakorlatok évadja van most , mindenütt, ahány hadsereg van Európában, mind izeg, mozog, mintha háborúba menne. Nagy hadgyakorlatok nélkül nagy hadseregeket nem is képzelhetünk már, s minden évben ismétlődnek a költséges harcjátékok, melyekben sok ezer ember kínoztatik a hadi tudományok legújabb módszere szerint azért, hogy ők is jobban értsék az embergyilkolás törvényes módját, tisztjeik pedig és főtisztjeik hozzászokjanak a nagy tömegekkel való háborúviseléshez, új fegyverek és harcmodor szerint. Nálunk 23 esztendő óta béke uralkodik, kivéve a kattarói lázadást és a bosnyák okkupációt, melyek sok fáradságot és áldozatot követeltek a legénységtől, de kevés dicsőséget hoztak a vezéreknek. Még ama tábornokok is, kik tíz év előtt Boszniában gerillákkal szemben harcoltak, meghaltak, vagy nyugalomba léptek, s igazán hadseregünk vezetésében csupa ismeretlen tehetségek találtatnak. Lehet közöttük Napóleon vagy Moltke, de egynek sem nyúlt meg alkalma megmutatni, hogy mi lakik benne. Épp úgy a fiatalabb tisztikar, a kapitányon alul, háborút nem látott soha, s így a mi hadseregünk valóban szűznek mondható. Hozzájárul, hogy 1866. óta a hadsereg egészen más, mint volt akkor, mert a véderőtörvények ismételten új alapokra fektették. Hiszen akkor csakis az osztrák császár zsoldosserege volt, ami volt, ez veretett meg Königgratznél, s azóta van Ausztria és Magyarország s közös cs. és kir. hadsereg. Ezt nem akarják elismerni Albrecht főherceg és egy pár vén copfos generális, kik sokat beszélnek a „hagyományos szellemről“ és a hadsereg „egységéről“, s erőszakolják a német nyelvet; de ezen kihaló mammutok az idők változását vissza nem fordíthatják s meg nem gátolhatják, hogy a korszellem, a magyar állameszme és a nemzeti érzület be ne hatoljon a közös hadsereg magyar részének egészébe, mint levegő a pórusokon is; valamint meg nem gátolhatják a közös hadsereg osztrák részének elszlávosodását, mivel csehek és lengyelek, németek lenni nem akarnak; nem akadályozhatják hatását a népiskoláknak és középiskoláknak, melyekben a német nyelv kiszorul, miniszteri rendeletek dacára, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztria nem német részeiben is. Mindezek alapján a hadsereg egészen más, mint volt és lényegesen különbözik attól, aminőnek Albrecht főherceg és az általa vezetett katonai intéző körök képzelik és óhajtják. Ama hagyományos szellem s ama katonai belpolitika, mely az új védtörvényben is foglaltatik, nem lesz tovább fenntartható, mint míg az öreg Albrecht főhercegél. Addig folytonos ellentét lesz a hadügyminisztérium követelte rendszer és a monarchia viszonyai, valamint a hadseregben a tapasztalati igazság követelményei között. Ha vannak a hadseregnek gyöngéi, azok mind innét erednek. Innét fakad az a súlyos baj, hogy a közös hadseregben nincs benső egység, hanem kettészakadás uralkodik a tisztikar és a legénység között. A tisztikar idegen a legénységhez s a legénység bizalom és barátság nélkül engedelmeskedik a tiszteknek, hogy ez mily elfajulásokra vezethet: intő példa reá a jaroszlavi eset, két tisztnek a hadgyakorlat alkalmával orozva agyonlövetése, mikor a király a táborban jelen van. Azonban e benső bajok, melyeket osztrák csökönyösség okoz és tart fenn, nem alterálják azt a tényt, hogy a hadsereg kifejlesztésére fordított óriási összegek és roppant fáradság folytán Ausztria és Magyarország katonai hatalma oly tetőponton áll, hogy soha még ekkora, ily jól kiképzett s ily teljesen fölszerelt hadserege nem volt e monarchiának. Ezzel a sereggel lehet csatákat nyerni, ha jó vezérei lesznek. Vájjon lesznek-e? A ki ezt megmondhatná, az a legközelebbi háború ! BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Levelezés. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Jász-Bagamóron még mindig élénk szenzációt okoz, ha a jegyző úr a nyár elején tervezgetni kezdi, hogy szent István napjára Budapestre rándul. Mert Jász-Bagamér dühös ellenzéki fészek, ahonnan soha kormánypárti képviselőt még nem küldöttek fel az országgyűlésre. Természetes tehát, hogy Jász-Bagamér mindig minden vasúthálózati kombinációból kimaradt. A legközelebbi vasútállomás hat óra járásnyira van. Ide Baross Gábornak és a zónarendszernek harsogó dicsősége már csak távoli morajként hat el s itt még az új személytarifa nem nyert meg egészen friss rétegeket a vasúti forgalom részére. Nagy dolog tehát az, ha a jegyző úr Budapestre készül. Jó öreg nagynénikém, aki ott éldegél a jászbagaméri utcát szegélyező akácok csöndes árnyékában, már július elején elüzen a jegyző úrhoz, hogy neki ne induljon a budapesti útnak, amíg nála nem jelentkezett. Amint a jegyző úr viszontüzenete megérkezik, mely szerint a jegyző az indulás előtt mindenesetre jelentkezni fog, — öreg nagynénikéin rögtön átadja magát a levélírás izgalmainak. Csodás rejtekű, fura záros szekrények levendula illatot lehelő fiókjai nyitódnak föl s régesrégi elsárgult levélpapirosok, ludtoll pennák, beszáradt kalamárisok kerülnek belőlük napfényre. A házban lábujj hegyen jár a cselédség s a kedvenc macskákat kitiltják a szobákból. Hires-t, a vén házőrző kutyát, letuszkolják a kertbe s az ott vonit nap és éjhosszat a méhes körül. Ott nem zavarja a levélírásba elmerült nagynénit. A nagynéni írja levelét Budapesten hivalkodó „szerelmetes uraötsének“, augusztus közepéig folyvást. Persze, a dolognak nem szabad szünetelni a levélírás miatt, de a szórakozás és üdülés minden percét feláldozza a néni a levélnek. Látogatóival kurtán végez és nem megy sehová. „Igen sürgős levelem van megírni való“ — figyelmezteti mindazokat, akik hosszú szóbeszédekkel prédálnák az időt. A levél legelső mondataiban mindenekelőtt elbeszéli saját keletkezésének okát és történetét. „Minek utána nótárius uram Budapestre megyen, igen jó alkalmatosság van arra nézve, hogy megírjam egy levélben mindazt, a mi már régen nyomja a szivemet; mert ezen soraimat a nótárius ur szives lészen magával vinni s neked, szerelmetes ötsöm, Budapesten által adni.“ Azután következik tíz-tizenkét oldalon majdnem ugyanannyi esztendő története, különös tekintettel a jászbagaméri majorsági viszonyokra. Két esztendővel ezelőtt a nagy hó miatt kidöglöttek a pulykák. Tavaly a megrészegített kappanok igen ügyesen vezették a kis csibéket. Az idén csak kevés kappan készült. A Riska tehén borjából nem sok lesz, ellenben a két saját nevelésű csikó sokat ígér. Ötödére a szőlőt hatezer forintért kérték. Nem adta oda a néni, bezzeg most már bánja, mert beleesett a filloxera. Egyébként igen sok a baj, hu, boszuság, adó, de hál’ Istennek egy kis egészség még van. Felőlem is minden jót remél a néni s mert igen érdekli a sorom, kár, hogy használjam én is fel a jó alkalmatosságot, a nótárius uram visszautazását. Én is írjak neki, — a néninek — egy jó hosszú levelet s bízzam bátran nótárius uramra, a ki igen becsületes, megbízható, egyszerű ember. Hát bizony az én jó öreg nagynénikémnek sohase jut az eszébe, hogy Jász-Bagamér és Budapest közt naponkint kétszer közlekedik a m. kir. posta. Mert minden ellenzékisége dacára van rostája Jász-Bagamérnak -- és pedig valószínűleg azért van, hogy esetleg, ha igen megharagja a kormányt, legyen tőle mit elvenni. De hiába , nagynéném, legalább hivatalosan, a postára nem biz levelet soha. Néha ír a sógorának Hajagosra, mely helységen a jászbagaméri egylovas kocsiposta naponkint átdöcög. A hajagosi levéllel ilyenkor ki áll kapuba s lesi a postakocsit. Végre nagy kürtszóval közeleg az. A bakon ülő Fülöp kocsis régi jó ismerőse a néninek. Ennek adja oda a levelet egy huszas kíséretében. És Fülöp nem mint postás, hanem mint magánember szállítja azt el Hajagosra és adja ott le a sógornak. Hány ezer esztendővel előbbre van már, mint az én jó öreg nagynénim, a haladott, modern, európai ember ! A modern embernek idő-budgetjében minden napra elő van irányozva egy óra, melyben magánlevelezéseit intézi el. A gyorslábú levélhordó csomóján veti be hozzá a leveleket, melyeket a modern ember kötelességtudó komolysággal nyargal át. Mai számunk 12 oldal.