Budapesti Hírlap, 1889. október(9. évfolyam, 271-300. szám)

1889-10-09 / 278. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 278. sz. Szerda, október 16 Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik midennap , hétfőn és ünnep utőn való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: TV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Semsey Andor. Budapest, okt. 8. A költő dalára, a nemzet lelkesedésére méltó a tegnapi nap eseménye. Magasabban áll minden dicsőítésnél, és egyenlő magasságban az imádsággal. A hazaszeretet genialitásának lehetne mondani Semsey Andor tettét, mely a bölcseség, az inspiráció és a fajszeretet hármas ölelkezése. Tündöklő, ideális példaadás ez és egyszersmind a leggyakorlatibb alapvetése egy szükséges, egy nélkülözhetetlen fejlődésnek. Mikor a közoktatásügyi kormányzat nem tud sürgősebb és fontosabb feladatot magának ez országban, mint a nemzeti ifjúságot egy idegen kultúra számára erőszakosan preparálni, akkor jön az egyszerű, de egyszerűségében nagy hazafi s egy tollvonással megírja, mit kell tenni a nemzeti tudományos kultúráért és egy adománynyal megadja hozzá az eszközöket. Nemzeti ébredésünk aranykeretébe illő cselekedet ez, ujjmutatás nemzeti kultúránk munkásai számára, kritikája a múltnak, jelennek és irányjelölője díszesebb jövőnknek. Nemzeti tudomány, magyar kultúra : ez volt jelszava eddig tudósaink egy kisebb csoportjának, mely fölött a múlt hónapokban sokat idézett „nemzeti géniusz“ lebegett. E csoport körében gyakorolta eddig Semsey nemes magyar szive sugallatából jótékony erényeit. Most a nagyobb hatalom termeibe lép s azt hívja munkára a nemzetért : az akadémiát. Hisz ott vannak részben legalább eddigi társai is a természettudósok köréből. S az akadémia intézése mellett fog megindulni egy munkásság, amely egy uj irányba van hivatva bennünket vezérleni. Semsey alakja, remélhetőleg márványba vésve, határjelző lesz a régi s az új között. Pályázatra vannak felhíva tudósaink, írjanak történetet, archeológiát, földrajzot, geológiát, könyvet a faunáról s a flóráról, de nem úgy, mint eddig. Nem könyvekből s pedig nem is magyarokból, könyvet, hanem eredeti kutatásokból s a régi magyar tudomány anyagának felhozásával — magyar könyvet a magyar dolgokról. Aggodalom szállja meg lelkünket. Képes-e máris erre a mi tudós világunk, a mely jártas Angliában, jártasabb Franciaországban, legjártasabb Németországban; de hat nagyrészt nagyon is járatlan Magyarországon. Még — csodásan szól, de úgy van — még mérnökeink és természettudósaink a legmagyarabbak a magok tudományában! Köztük vannak eredeti elmék, eredetibb tehetségek, és körükben — ahonnan Semsey Andor is inspirációját hozza — általános az irány, mely a nemzeti momentumokat keresi és szereti a tudományában. A nemzetit a formában, a tartalomban egyaránt. A felfogásban, az észjárásban, a kifejezésben. Tárgya alakjában, tárgya díszítésében, tárgya tanulságában, témája filozófiájában. E kis csoport eddig is áldásosan munkás volt ez irányban s nagy sikereinek egyik titka ez vala. De tudósaink más csoportjai távol álltak e törekvéstől s Európától nem látták Magyarországot. Most mind, aki tehetséget érez magában, e nemzeti irányba terelődik Semsey Andor pályázatával, s egy pezsgő törekvés, nagyhasznú kísérletek sokasága fogja tudományunk vérkeringését megélénkíteni. Kettős jutalom várja a hivatottakat: Semsey Andor nagylelkűségéből az anyagi, mely tiszteletreméltó és kecsegtető is, és a tudós világ kezéből a koszorú azzal a dicsőséggel, hogy a magyar tudomány alapvetői közt el nem múlható nevet biztosított magának a munkájával. Isten áldása a nemes törekvésen és azon, a ki az áldott versenyre hívta a nemzet munkásait: Semsey Andorén. Egy millió deficit. Wekerle pénzügyminiszter az 1890-i költségvetést e hó 16-án terjeszti a képviselőház elé. A budgetben eredetileg három millió volt a deficit, de az utolsó pillanatban újra átdolgozták a költségvetést; e célra egy miniszteri bizottság küldetett ki, mely felülvizsgálta a budget egyes tételeit és miután a miniszterek mindannyian beleegyeztek egyes tételek törlésébe, a deficit, mint parlamenti körökben beszélik, csak egy millió lesz. Megjegyzendő, hogy egyes szükségletek, így pl. új vasúti kocsik már bentfoglaltatnak a kereskedelmi miniszter költségvetésében és erre egy fél millió van előirányozva. Ezek után kormánykörökben úgy vélekednek, hogy az 1890. év deficit nélkül vagy pedig oly csekély hiánynyal fog zárulni, mely a pénztári készletekből lesz fedezhető. Csakis egyetlen és nem nagy póthitelre lesz szükség és pedig az igazságügy reorganizálására. Minden más szükséglet, írja a N. Fr. Pr., bent foglaltatik a budgetben és a pénzügyminiszternek semmiféle konverzióra nem lesz szüksége. Budapest, okt. 8. A képviselőhöz október 12-én, szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. A boszniai igazságügy vezetője Anger A. igazgató, — mint értesülünk — beadta nyugdíjazására vonatkozó kérvényét és az el is fogadtatott. Anger már legközelebb megválik nagyfontosságu állásától. Húsz évig szolgálta az államot, Kállay vitte le Boszniába és ott adminisztratív tehetsége fényesen bevált. Az ő műve a boszniai erdei birtokok szabályozása, ami fölötte szövevényes feladat volt, szervezte a telekkönyvvezetést, a bírói kart, mely kitűnő és értelmes s a bíróságok Boszniában és Hercegovinában már a szóbeliség és közvetlenség elvei szerint tárgyalnak. Anger nyugdíjba lépésével megüresedik a nagyfontosságu, 10—12.000 frt évi fizetéssel járó előkelő hivatal. Itt volna az alkalom, hogy a magyar kormány figyelembe venné a magyar ipar és kereskedelem és a Boszniában igen nagy számban lakó magyarok érdekeit. Az okkupáti tartományok hivatalnoki karában túlsúlyra emelkedett az ultra horvát irány, melylyel természetesen sem a szerb, sem a mohamedán lakosság nem rokonszenvez és inkább megbízik a magyar hivatalnokokban, akik azonban sokkal csekélyebb számban vannak és hatáskörük sokkal kisebb, semhogy maguknak és egyáltalában a magyarnak népszerűséget szerezhetnének, de még az okkupáti tartományokban lakó magyar alattvalók érdekeit sem védelmezhetik kellőleg. A most megüresedett állásnak magyar emberrel való betöltése már azért is követelhető, mert így legalább részben a paritásnak is elég lenne téve Possinger dr. alsó-ausztriai helytartó lemondása — mint Bécsből ma táviratban jelentik — elfogadtatott. Utódja Kielmannsegg Erich gróf, ki ma már le is tette az esküt a királyt helyettesítő Károly Lajos főherceg kezébe. Feltűnést kelt az a ritka eset, hogy az eskületétel a kinevezésnek a hivatalos lapban való megjelenése előtt történt meg. Mai nálunk 14 oldal. A függetlenségi párt s a fúzió- Budapest, okt. 8. (bp.) Nem hagyhatjuk megjegyzések nélkül azt a beszámoló beszédet sem, melyet Irányi Dániel, a függetlenségi párt aggvezére, múlt vasárnap Békésen tartott. Különösen azt a részét nem, mely a két ellenzéki párt egyesülésének gondolatát az elvhűség szempontjából elutasítja. Az agg pártvezér megemlékezett a mérsékelt ellenzék lapjainak „csábítgató szavairól“. Ez a pártsajtó most szabadkozik, hogy bize nem csábította fúzióra a szélsőbalt soha. S méltán szabadkozik, mert tudtunkkal az egész magyar sajtóban csak egyetlen lap sürgette ismételve az ellenzéki politika egységes és praktikus művelését s ez a lap a Budapesti Hírlap volt. Irányi Dániel prédikációja tehát nekünk szól, mi azt magunkra veszszük , de két tévedést kénytelenek vagyunk benne helyreigazítani. Az egyik ez : Irányi panaszkodik, hogy a fúzióval elvek föladását imputálják a függetlenségi pártnak. Ilyesmit mi soha nem kívántunk, soha nem hirdettünk. Elveiről csak az erkölcstelen ember mond le, a morális lény elveinek szellemében cselekedni, kitűzött elvi céljait szolgálni soha meg nem szűnik. De kérdjük: az ország államjogi függetlensége érdekében melyik politikus cselekszik hasznosabbat? a függetlenségi elv szellemét melyik párt szolgálja hivebben és sikeresebben? Az-e,a melyik a gyakorlati útra, a cselekvés útjára lép, — elfogadja a létező törvényes állapotot, úgy, a mint van, hogy rajta törvényes uton változtatni igyekezzék, — e célból a hatalom elnyerésére törekszik s ott a nemzetet politikailag, gazdaságilag erőssé, készültté teszi az önálló államéletre, egyengeti a függetlenség útjait, kifejlődését s nem hagy