Budapesti Hírlap, 1890. szeptember (10. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-11 / 250. szám
Budapest, 1890. X. évfolyam 250. sz. Csütörtök, szeptember II. Budapesti Hírlap Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr . király Nagyváradon. Budapest, szept. 10. (*) Az őszi hadgyakorlatok alkalmából ő felsége évenkint nagyobb kirándulásokat tesz mindkét államában. Csapatmozgalmak zajában, fényes tábornoki kartól körülvéve jelen meg mint legfőbb hadúr a föld népe előtt, nem ritkán oly vidéken is, hol uralkodó azelőtt soha nem járt s a nép a felség arcát csak a tizkrajcáros váltópénzről ismeri. Súlyt helyez rá minden belátással báró hive a monarchikus eszmének, hogy tv fejedelem személyében a lakosság minden rétege az állameszme erejét, vényét, hatalmát lássa megtestesítve sizalommal teljék el iránta. A magyar hazafiak kétszeres súlyt helyeznek arra, hogy a koronás király a haza minden vidékén személyesen érintkezzék a föld népével, közvetetlen benyomásból ismerje meg ennek kiváló erkölcsi tulajdonságait, melyek trónját támogatják s bizalomra gerjedjen irántuk. Ilyen alkalom van most, hogy ő felsége két magyar hadtest próba-háborúját a magyar alföldön nézi végig s pár napot tölt Nagyváradon, Debrecenben. A csapatok tisztelegnek a legfőbb hadúr előtt, a polgári testületek hódolva járulnak az apostoli király színe elé. A üdvözlő szónoklatokra ő felsége egyenkint válaszol s szavait áhítattal lesi, értelmezi, vitatja, terjeszti és emlékezetébe mélyen bevési a fejedelmi látogatással megtisztelt vidék egész társadalma. Előttünk fekszik a jelentés a nagyváradi fogadtatásról s a királyi beszédek szövege. Alapjában kilencféle változatát látjuk bennük a királyi kegyelem és megelégedés nyilvánulásának. Van az ilyen szövegnek bizonyos sablonja, melyet az udvari etikett s a korona semleges felsőségének hagyományai állapítottak meg. De a mondatok egyes árnyékosaival, bizonyos szavak kiemelése, vagy élesebb színezete által lehet azoknak egyéb benső jelentőséget, mélyebb értelmet is adni. E finom nüanszok közt a korona tekintélye szólal meg, érint közkérdéseket, irányoz áramlatokat, buzdít vagy óv, tilt vagy fedd anélkül, hogy pártok fölötti semlegességéből exponálná magát. Ilyen nüanszok a nagyváradi beszédekből is kiolvashatók. A katolikus papságnak a király a „nem kétlem“ szavakkal lelkére kötötte, hogy „ezentúl is összhangzásban fogja tartani az egyház és állam iránti kötelességeit, vallásunk saját érdekében és az ország belső békéjének fenntartására.“ E félig feddő szavak aktualitása az elkeresztelési rendelet okozta mozgalomra vezethető vissza. Érdekes a megkülönböztetés, melyben a görög katolikus és a görököl. román papságot a királyi felelet részesíti. Amannak azt feleli, hogy „teljesen meg vagyok győződve érzelmük őszinteségéről.“ Emennek csak annyit mond: „bízva a trón és haza iránti hűt érzelmeikben.“ Amott ígéri a felség, hogy figyelemmel fogja kisérni a „vallásosság és testvéries egyetértés erősítésére irányzott működésüket,“ emitt a trón és haza iránt való hűségre célozva, meggyőződését fejezi ki, hogy a román klérust „ezentúl is, mindenkor csak ez érzelmek fogják vezérelni.“ Észrevehető ott a buzdítás, emitt a megintés. Épp ily különbség van a közt, mit a felség a ref. egyház és az ág. ev. egyház küldöttségének mondott. Az előbbi a bizalom feltétlen szavaival fogadtatott: „Biztosítom önöket, hogy legjobb kivánataim kisérik egyházuk ügyeinek zavartalan virágzását“, — ellenben az utóbbi csak feltételesen részesült a királyi kegyelem szavaiban : „jóakaró oltalmamra épp úgy számíthatnak, amint én számíthatok hűségükre.“ Gyengéd célzás ez a pánszlávizmusra, melynek kánoni vétséggé nyilvánítása az egyház napirendjén áll. A törvényhatóságoknak s az ügyvédi kamarának adott válaszokban a kormány reformtervei érintetnek. Amott a nagy közigazgatási reformot a felség mintegy bejelenti az országnak : „a közigazgatás mai igényei szükségessé teszik különösen a megyei szervezetnek átalakulását is.“ Az ügyvédi kamarától viszont támogatást remél a király „az igazságszolgáltatás és jogi intézmények bekövetkező további fejlesztése“ számára, ami a korona tekintélyével adott ígéretnek veendő, hogy a jogreformok tervei nem maradnak pium desiderium-ok. Tudósításunk a nagyváradi fogadtatásról itt következik : A király megérkezése. Az utcák már virradatkor megélénkültek s hét órakor sűrü csoportok állottak mindenütt, a merre a királynak el kellett vonulnia. De még éjszaka sem nyugodott a város ; tisztogatták az utcákat s meg-megigazitották a házak diszitéseit. Nagyvárad ragyogó díszben várta a királyt. A püspöki palotától a pályaházig zászlós árbocok sorakoznak egymás mellé s rajtuk nemzeti és városi lobogók lengnek. Az árbocokat fenyőlombok fűzik egymáshoz. Gyönyörű a kórház előtt álló diadalkapu, melyet óriás magyar címer koronáz. A fenyőlombokkal teleaggatott diadalív egyik oldalára az van írva, hogy Isten hozott, a másikra pedig : Áldás a királyra. A második diadalkapu a "Weber-féle vendéglő, a harmadik a püspöki palota előtt áll. Minden zászlóruhon egy-egy magyar címer függ. A legtöbb magánház szintén zölddel van díszítve s az ablakokból, erkélyekről szőnyegek és lobogók nyúlnak ki. Az út mentén tribünöket állítottak fel, melyek hét órára szakadásig megteltek. A pályaház is díszt öltött. A tribünök közönsége ünnepi ruhában volt. A pályaudvaron, hová csak belépő jegygyel lehetett bejutni, két óra után jelentek meg: Szápáry Gyula gróf, Orczy Béla br. és Fejérváry Géza báró miniszterek, Tisza Kálmán, Zichy Ferenc gr. tárnokmester, Jekelfalussy Lajos , Kubinyi altábornagy, Döry báró főispán, Beöthy alispán, Schlauch püspök, Vancsa érsek, Román Miron metropolita, Metianu, Puskariu, Szabó, Mihályi és Popea püspökök, továbbá a különböző hatóságok fejei és a küldöttségek tagjai. A perionon egybegyült urak, amenynyiben nem tartoznak a katonai, vagy papi rendhez, díszmagyarba voltak öltözve, ami a fogadás ünnepiességét és díszét nagyban emelte. A közönség, mely elől a pályaház előtti tér el volt zárva, a főúton és a pályaház előtt felállított nagy tribünön foglalt állást. Az egész út mentén rendőrök és önkéntes tűzoltók, a pályaháznál és a diadalíveknél pedig a tanuló-ifjúság állott sort. A Kaudy udvari tanácsos, Ludwigh miniszteri tanácsos, Berényi főfelügyelő és Makray felügyelő által vezetett vonat pontban nyolc órakor robogott be a pályaudvarba. A lovassági tábornoknak öltözött királyt zajos éljenzés köszöntötte, a mikor leszállott a vonatról. Először is a miniszterek csoportjához lépett , felsége s kezét nyújtotta Szápáry grófnak, Orczy és Kejérváry báróknak. Ezután Döry báró főispán bemutatta Sas Ferenc polgármestert, a ki a következő beszéddel üdvözölte az uralkodót: „Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb királyunk! Fogadja hálás köszönetünket ama kitüntető kegyért, hogy városunkat meglátogatni méltóztatott. Mint mindenütt széles e hazában, itt is, Szt.László városában, apáinkról öröklött rendületlen hűséggel, szivjósága iránt határtalan bámulattal, annyiszor tanúsított léleknagysága és példás kötelességérzete iránt érzett legmélyebb tisztelettel üdvözöljük s mély alázattal kérjük: kegyeskedjék Nagyvárad város jobbágyi hódolatát kegyesen elfogadni. Mi pedig buzgón kérjük a jó Istent, hogy felségedet, a legjobb, a legalkotmányosabb királyt felséges családja díszére,, szerető népei örömére sokáig boldogan éltesse. Éljen a király ! (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) A király így válaszolt e beszédre: messze hallható hangon : „Fogadják köszönetemet e szívélyes fogadtatásért, mely igazolja abbeli örömömet, hogy e várost és vidéket hosszabb idő múlva ismét meglátogathatom. Ismeretes előttem Nagyvárad lakóinak hű ragaszkodása és józan hazafisága s azért örömmel lépek körükbe s meg vagyok győződve, hogy itt csakis kellemes órákat fogok tölteni.“ (Lelkes éljenzések.) A mint lecsillapodott az éljenzés, ő felsége odalépett Tisza Kálmán volt miniszterelnökhöz s meleg kézszoritással üdvözölte. A többi urak mind visszavonultak s a király hosszasan beszélgetett egykori tanácsosával, majd pedig Vancs a püspököt szólította meg. Ezután kezet nyújtott Zichy Ferenc grófnak, hosszasabban beszélt Román metropolitával és végül Schlauch püspököt szólította, a kit házigazdája gyanánt üdvözölt. Egy pillantást vetett még ő felsége a perron és az előcsarnok szép díszítésére, aztán a kis váróterembe Mai számunk 16 oldal.