Budapesti Hírlap, 1919. november (39. évfolyam, 102–126. szám)

1919-11-19 / 117. szám

Budapest, 1019. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 320 korona, félévre 110 kor., negyedévre 50 kor., egy hónapra 20 kor., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint, évfolyam: 117. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csatthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23 — 84. Friedrich lemondott. Budapest, nov. is. Epilógust szerettem volna írni a teg­napi nap eseményeiről és látványosságai­ról, de a pillanatban, a­mint a tollam ke­zembe veszem, híre jön annak, h­ogy a minisztertanács elhatározta, hogy elfo­gadja Friedrich lemondását. E szerint inkább prológust kellene írnom. Mert ez­zel a fordulattal látszólag elkövetkezett az, a­mire a politikusok hónapok óta tö­rekedtek: a koncentráció. A döntő fordulatot természetesen Clerk ur tegnapi kategorikus nyilatko­zata idézte elő s a minisztertanács hatá­rozata Clerk ur nyilatkozatának betű szerint deferált. Az antant írem hajlandó Friedrich miniszterelnökségével elis­­merni a kormányt. Friedrich tehát le­mond, de minisztertanácsa egyszersmind kijelenti, hogy csak azt a megoldási ter­vet fogadja el, hogy a miniszterelnök cse­réljen helyet Huszár Károly közoktatás­­ügyi miniszterrel. De ragaszkodik min­denesetre ahhoz, hogy a miniszterelnököt a keresztény blokk jelölje ki a maga ve­zetői közöl és semmi esetre se járul ah­hoz, hogy a miniszterelnök akár az ellen­zéki pártokból, akár a párton kívüli poli­tikusok köréből kerüljön ki. Ha akár az antant,, akár az ellenzék ehhez ragasz­kodnék, akkor a­ keresztény blokk — el­lenzékbe megy. Ezzel természetesen Apponyinak ,minden oldalról bizalommal és remény­kedéssel fogadott miniszterelnöki jelölt­sége elesett. Mert viszont Apponyi meg azt jelenti ki, hogy ő egyfelől csak abban az esetben vállalkoznék, ha a nemzet ér­dekei parancsolólag követelnék és más­részt, ha valamennyi párt egy értelemmel kívánná őt kormányelnöknek. Hozzá­teszi, hogy a keresztény blokk nélkül, vagy éppen­ ellenére, semmiféle vállalko­zásba bele nem megy. Ezt a nehézséget ugyan könnyen meg lehetne kerülni, ha Apponyi egysze­rűen belépne a blokkba. De azt sejtem, ez a megoldás sem Apponyi ízlésének nem felel meg, sem a politikusok világá­ban azt a megváltó érzést nem támasz­taná, a­melyet gyakorolt volna az, ha az urak mind a lemondásban, a hazafias áldozatkészségben, vagy éppen önfelál­dozásban versengtek volna egymással. Hogy Friedrich egy grádiccsal le­­jebb lép, azzal csak az antant kívánsága betűjének tesz eleget, a­mikor egy­szersmind föltételekhez kö­ti elhatáro­zását. Azt, hogy manapság valaki nem a keresztény morál és világnézet alapján akarjon miniszterelnök lenni, alig tehető föl megfontolt emberről. Ezt az érzést és vágyat az a morális züllés, melybe a nemzetet belesodorta a radikalizmus szószékről és sajtóból hirdetett tudomá­nya és szépirodalma egyaránt, ezt a vá­gyat a keresztény civilizáció tanításai és irodalma után fölverte országszerte az emberekben. Károlyi obstrukciójának kicsapongásai, a radikalizmus tom­bo­­lása a sajtóban, szemérmetlenségei és szabadossága, tolakodása és hepciás fen­­héjázása a nyugatosok, holnaposok, Adis­­ták szépirodalmában, mely méte­­lyezve fiat­xiságot is tanítóságot, lopód­­zott be az iskolába is: mind­ez oly sokáig akadálytalanul folyván, meglazította a szivekben a hitet, kiszívta az agy­velők ellenálló képességét s midőn gyümölcsét megtermett­e abban, hogy­­irodalmi, tár­sadalmi és politikai prófétái a nyakunkra ülhettek s egy évig sanyargathatták tes­tünket és lelkünket s kirabolhatták hozzá az országot, most a lelki és szellemi si­várságból kezdünk visszamenekülni a nemzeti gondolathoz, a nemesebb iro­dalmi ízléshez, a történeti hagyományok­hoz, az emberibb hivatás körébe, a tisz­tább élet levegőjébe, a­­ kereszthez. És most merne jönni a kereszt nélkül akár­ki, hogy kinyújtsa kezét, a magyar nem­zet bizalmáért és kormányzó pálcájáért? Hogy erre minket kitanítson, nin­csen szükség minisztertanácsi határo­zatra. Itt új életnek, új világnak kell kez­dődnie, megfelelő vezéremberekkel. És megfelelőbbet, méltóbbat a feladatra,­ mint Apponyi lenne, ebben a pillanatban sem én, se senki más nem tudna megne­vezni, így meg lehet, a minisztertanács ha­tározata, mely hajlandó ellenzékbe vinni a blokkot nemcsak a többi pártokkal, ha­nem az antanttal szemben is, alkalma­sabb arra, hogy ügyünket tovább bonyo­lítsa, se­mint arra, hogy helyzetünket tisztázza. Talán ez is lépés a kibontakozás felé, de sajnos, csak igen nagyon kicsi lépés. Annak, a­mire Magyarországnak égető szüksége van, csak formálisan tud eleget tenni. Se kenyeret, se békét, se forgal­­mat, se semminő életet nem biztosít, ha elégtelennek találtatik azok által, a­kik­nek kívánságára a kormány rászánta ma­gát e kisded lépésre. Még egyszer mondjuk: áldozatkész­ségre és önfeláldozásra van ma szüksé­günk. A pártok érvényesülni fognak ere­jük mértékéig, ha helyreáll a rend s az al­kotmány. Akkor se késett le senki sem a miniszterségről, se a miniszterelnök­ségről. Ma nem az a kérdés égethet ben­nünket, hogy mailyen párt legyen kormá­nyon, melyik ellenzékben, hanem az,­ hogy mindnyájan közös erővel emeljük ki megrekedt szekerünket az ingoványból, mielőtt végképp elsülyedne. Azután lehet majd a szó arról, ki üljön a kocsi parádés helyére, ki a bakra, ki tartsa a gyeplőt és ki szaladjon a kocsi után. Friedrich távozása. A távozó minisiteriorseit huszár S­ároly E fieien­e utódjának. — A válság a párt­­közi konferencián. — huszár tárgyalása koncentrációs kabinet alakítására. Budapest, nov. 18. A pártközi értekezlet tegnapi tanácskozá­sának és Clerk jegyzékének hatása alatt Fried­rich István miniszterelnök lemondott kormány­­elnöki állásáról és már a múlt éjjel történt mi­niszteri értekezleten hosszabb tárgyalás után el­határozta, hogy Huszár Károly kultuszminisz­tert dezignálja miniszterelnöknek. A kormány ma délután miniszteri tanács­kozást tartott, a­melyen tudomásul vette az an­tantnak újólag megismételt követeléseit, hozzá­járult Friedrich lemondásához és Huszár Ká­­rolynak miniszterelnökké jelöléséhez. Ez előzmények után folytatta m­a este fél­hét órakor a pártközi konferencia a tegnap meg­szakított tanácskozását. Rubinek Gyula földmű­velési miniszter jelentette be a ma délután tar­tott miniszteri tanácskozás határozatát, a­mely­ről több, mint két és fél óra hosszat tartó vita indult meg. Érdemleges határozatot nem hoz­tak, megállapítható azonban, hogy Huszár Ká­roly miniszterelnöki jelöltségét a keresztény blokkhoz tartozó pártok mellett elfogadta az országos nemzeti párt és a kisgazdapárt nevé­ben nagyatádi Szabó István is. Az utóbbiak azzal a föntartással, hogy Huszár Károly kormány­alakítását ne csak az antant ismerje el, hanem hogy Huszár tárgyi biztosítékokkal is garantálja a polgári szabadságokat. Ellenzi Huszár mi­niszterelnökségét a nemzeti demokrata párt és a szociáldemokrata párt. Az utóbbi nevében, Garami Ernő azt mondotta, hogy Huszár mi­niszterelnöksége csak az eddigi kurzus folytatá­sát jelenti. Az értekezleten megjelent politikusok túl­nyomó­ részének, értesülésünk szerint, az az ál­láspontja, hogy immár elég volt a sok vitatko­­­zásból, törekedjék mindenki önzetlenül az őszinte megegyezésre. A további események attól függnek, hogy Huszár Károly meg tud-e egyezni a pártokkal a koncentrációs kabinet dolgában. Ha meg tud egyezni, morénák nekünk, akkor rendben van a dolog, az új kormányt elismeri az antant és akkor haladéktalaul megkezdheti Magyar­­ország a béketárgyalást. Ha ellenben Huszár nem tud megegyezni a pártokkal, akkor vala­mennyinek minden erejével arra kell töreked­nie, hogy olyan politikust szólítsanak föl a kon­centrációs kabinet megalakítására, a­kiben föl­tétlenül bízik valamennyi politikai párt. Itt mindenki első­sorban Apponyira gondol.­­ Holnap már alkalmasint kitűnik,­­ hogy Huszár meg tudja-e alakítani azt a koncentrá­ciós kabinetet, a­melyet az antant is elismer. A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal. "

Next