Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-15 / 40. szám
A nemzetgyűlés. fd&pest febr. 14. Tehát kétföu ^cikuszvan megnyílik y. memzetgyuléSjSníL, megvallom, sem bajme. de még^sak a választásban sem. hittem. Ez^rnemzet évszázadokon keres&tüL^nab.sbur.gok uralma alatt oly szívósan, oly makacsul, oly fanatikusan védelmezte ősi alkotmányát, nemcsak szellemét, nemcsak formáit, nemcsak tartalmát, hanem még a betűjét is, hogy hihetetlennek látszik az a könnyedség, amellyel keresztülmegy ma a Károlyi forradalmán és a proletárság képromboló uralmának pusztításain.Lehetetlen, hogy másképpen legyen: a mai nemzedék nem a régi nemzet. Valamely álomport, vagy bűvös italt kellett innia, hogy ennyire ki tudjon magából vetkőzni. Persze, tudnivaló, senki sem tagadja, sőt mindenki belátja, hogy az idők alaposan változtak. Új szellem ült az agyvelőkre, a tudomány új teóriákat tett a régiek helyébe, az államok viszonya ésélete megváltozott. A világfölfogás nem a régi, az általános műveltség terjedtebb és intenzívebb is lett és még egy csomó egyéb tényező sürgeti az állami berendezkedés változásait, sőt rákényszeríti a nemzeteket az újításokra. De végre is mindez a múltban is megtörtént, ha nem is ily tömegesen. És a magyar alkotmány nagy ereje és csodás szépsége éppen abban rejlett, hogy mindig ki t±idta magát bővíteni és egészíteni a haladó idők és változott viszonyok követelésével és sohasem akadt nemzedék, amely az ősi struktúrát alapjaiban támadta volna meg és szórta volna szét, hanem mindig csak romlatag részeket dobott el és uj Toldásokkal egészítette ki ősi állagát. Még negyvennyolcban is, a legradikálisabb átalakításban is így cselekedtünk. És nem mi voltunk egyedül ily bölcsek. Az angol alkotmány is így nőtt és fejlődött és teszem azt, mikor a mostani háborúban nagyobb hadseregre volt szüksége, mint amekkora elfért régi alkotmánya keretében, mielőtt törvénybe iktatta volna amin mi már rég túl voltunk más helyzetünk parancsából az általános katonakötelezettséget, előbb felfüggesztette a Habeas corpus aktát. Mi hát most eltért a.. ."Őseink praxisától és a helyzettel megalkotva, hogy a győztes antant velünk szóbaálljon, új ösvényre léptünk: rendeletileg alkottunk egyéb törvények mellett választótörvényt is, tán a legradikálisabbat Európában s ennek alapján, ül össze hétfőn az egykamarás nemzetgyűlés, tagjainak száma szerint is a felénél kevesebb, mint a régi képviselőház. Nem nézem a tények által ránk kényszerített helyzetet egyébnek, mint a rengeteg erdőben eltévedt vándorét. Ki kell jutnia az erdőből, talál valamit, ami a kivezető úthoz hasonlít, hát elindul azon. Kijut-e, hazajut-e, megtalálja-e régi otthonát s rátalál-e benne régi magára , az az Isten kezében van. Attól függ most már minden, hogy a nemzetgyűlés mely célokat tűz magának, rendelkezik-e azzal a bölcseséggel, tudással, nemzeti önérzettel és a lelki fegyelem ama józan mértékével, amely föladatának nem azt mutatja neki káprázatosan, hogy ő hivatva valt más népekének mintájára megkonstruálni magának egy újdonatúj Magyarországot, hanem őseitől ráhagyott szigorú kötelessége, hogy megtalálja és elhozza az új időkbe, az uj viszonyok közé s korunk eszmei értelmében kiegészítse a régi Magyarországot, az ezeréves magyar királyságot . . . Óvakodjék hát ez a nemzetgyűlés minden fenhéjázástól, hebehurgya törvénygyártástól és legyen egyetlen belső vágya, hogy méltó utódja legyen, a régi, dicső ’magyar országgyüléseknek. 1920-IEB.-15 Budapest, 1921 XL. tv. szám. Vasárnap, február 15. Megjelenik hétfő ktv BXőfidetési árak: Egész évre 320 h SS kor., egy hónapra 20 kor., Egye pályaudvarok Hirdetések milliméter számindennap. ▼re 110 kor., negyedévre a Helyben, vidéken eegz. eladás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-et. -—.....................................1—■—■—*-------------------A magyar kzormány jegyzéke Ausztriához. — Népszav ajánlunk föl Nyugatmagyarországon. Magyarország Jövő gazdasági viszonya. Ausztria ás Budapest, febr. 1-t. Hogy a volt monarkia két vezérállama, amely az európai békéből mint hadirokkant került ki, milyen viszonyba lépjen egymással, erről már sok felszólalás, intervju, illetékes és illetéktelen vélemény került napvilágra. A mi külügyminiszterünk tett most egy vállalkozó lépést, amely úgyszólván hivatalos útra tereli az ügyet. Jegyzéket küldött az osztrák kormánynak, amelyben a legmesszebbmenő előzékenységgel és barátsággal próbálja a kérdést oly mederbe irányítani, amelyen a két ország csónakja (sajnos, ma hajót mondani nagyzás volna) egymás mellett békén úszva, örvényt és zátonyt elkerülhessen. Ezt a jegyzéket természetesen a háború következményeinek szinte elviselhetetlenségei sugallják. Sugallta a nekünk szánt béke, melynek mon-.strualitásaival szemben Nyugatona jóakaróinak oly minimális mértéke áll, amely minket óvatosságra, szerénységre és körültekintésre int. Hiszen még megeshetik az is, hogy a békét egyáltalán lehetetlen lesz elfogadnunk. Élnünk pedig, tehát dolgoznunk is, minden körülmények között kell. Mankóval, műtagokkal fogunk éveken át járni, mint a háború invalidásai. Hát nézzünk kürti!, mit lehet esetleg tennünk. Nekünk úgy látszik, ilyen meggondolások sugallták a külügyminiszter úr jegyzékét, mely olyan pontokat tartalmaz, amelyek a magyar fülnek nem kedvesek és nem népszerűek. De én lehetek, mint egyén, elkeseredett és kétségbeesett s levonhatom lelkiállapotom konzekvenciáit is. A férfiú azonban, akire egy ország kényes nemzetközi viszonyai rendezését és rendben tartását bízta, nem követheti felelősséggel terhes munkájában egyéni érzelmeik Egyébként a jegyzék alig tekinthető egyéb-nek egy kezdő lépésnél. Nem is tőlünk magunk- tól függ, hogy lesz-e folytatása és milyen. Érdemi kritikát tehát egyelőre nem is gyakorlunk rajta. A jegyzék a következőképp szól: A Jegyzék szövege. A Masilar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Grátz Gusztáv dr. magyar követ ma átnyújtotta a következő jegyzéket Renner dr. állami kancellárnak: Igen tisztelt állami kancellár úr! A shymitaini békeszerződésben foglalt és a magyar békeszerződés tervezetébe is felvett az a határozmány, amely kimondja, hogy Nyugatmagyarország egy területcsíkja az osztrák köztársasághoz kapcsolt;issék, félő, hogy végrehajtása esetén Ausztria és Magyarország között a viszály állandó oka lesz. A magyar kormány, amelyet az az őszinte óhajtás sült el, hogy Ausztria és Magyarország barátságos viszonyát, amely érdeke mind a két álam népeinek, a két állam függetlenségének le jes megóvása mellett ne csak föntartsa, hanem mélyebbé is tegye, mély sajnálattal látná, ha ez megzavarná a kölcsönös viszonyt és ezért megbízott engem, hogy az osztrák kormánynak hivatalosan javasoljam, hogy Nyinomagyarország emaített részének jövendő állami hovatartozása kérdése új. kölcsönösen barátságos megegyezés alapjain döntessék el A magyar kormány hajlandó lemondani ama történelmi jogok érvényesítéséről, amelyeket a magyar államnak több mint ezeréves mull ad erre a területre és annak a kérdésnek eldöntését, hogy ez a terület jövőre Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozózék-e a lakosság szabad elhatározására bízni és azzal is egyetért, hogy e vidék a lakosság minden külső kényszertől mentes akaratnyiváhításának lehetővé tétele céljából a legmesszebbmenő biztosítékokat nyújtsa. A magyar kormány kötelezi magát, hogy az elrendelendő népszavazás eredményét, feltéve, hogy az osztrák kormány ilyen nyilatkozatot tesz — magára nézve kötelezőnek ismeri el. Minthogy pedig osztrák részről Nyugi, magyarország szóban forgó részeinek az osztrák köztársaság területéhez való csatolása szükségességét stratégiai és nemzeti szempontokkal okolják meg, a magyar kormány egyúttal késznek nyilatkozik, hogy ezeket az érdekeket törvényes áron, illetve szerződésszerű 111 egállaporásuokkal biztosan arra az ebeire is, ha Nyugatmagyarország lakossága a Magyarországban való megmaradást határozná. Magyarország ennélfogva hajlandó azt a jogát, hogy a szóban forgó területen katonaságot tartson a katonai erő ama, legcsekélyebb mértékére korlátozni, amely a belső rend és biztosság fentartására elengedhetetlenül szükséges. Hajlandó továbbá Magyarország arra, hogy-.a nyugatimagyarországi német lakosságnak saját ügyei igazgatására messzemenő autonómiást adjon, amely alkalmas arra. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal