Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-15 / 40. szám

A nemzetgyűlés. fd&pest febr. 14. Tehát k­étföu ^cikuszvan megnyílik y. memzetgyuléSjSníL, megvallom, sem b­ajme. de még^sak a választásban sem. hittem. Ez^rnemzet évszázadokon ke­­res&tüL^n­­­ab.sbur.gok uralma alatt oly szívósan, oly makacsul, oly fanatikusan védelmezte ősi alkotmányát, nemcsak szellemét, nemcsak formáit, nemcsak tartalmát, hanem még a betűjét is, hogy hihetetlennek látszik az a könnyedség, a­mellyel keresztülmegy­­ ma a Károlyi forradalmán és­ a proletárság képromboló uralmának pusztításain.­Lehetetlen, hogy másképpen legyen: a mai nemzedék nem­ a régi nemzet. Valamely álomport, vagy bűvös italt kellett innia, hogy ennyire ki tudjon magából vetkőzni. Persze, tudnivaló, senki sem tagadja, sőt mindenki belátja, hogy az idők ala­posan változtak. Új szellem ült az agyve­lőkre, a tudomány új teóriákat tett a ré­giek helyébe, az államok viszonya és­­élete megváltozott. A világfölfogás nem a régi, az általános műveltség terjedtebb és intenzívebb is lett és még egy csomó egyéb tényező sürgeti az állami bere­­ndezkedés változásait, sőt rákényszeríti a nemzeteket az újításokra. De végre is mindez a múltban is megtörtént, ha nem is ily tömegesen. És a magyar alkotmány nagy ereje és csodás szépsége éppen ab­ban rejlett, hogy mindig ki t±idta magát bővíteni és egészíteni a haladó idők és változott viszonyok követelésével és sohasem akadt nemzedék, a­mely az ősi struktúrát alapjaiban támadta volna meg és szórta volna szét, hanem mindig csak romlatag részeket dobott el és uj Toldásokkal egészítette ki ősi állagát. Még negyvennyolcban is, a legradikáli­sabb átalakításban is így cselekedtünk. És nem mi voltunk egyedül ily böl­csek. Az angol alkotmány is így nőtt és fejlődött és teszem azt, mikor a mostani háborúban nagyobb hadseregre volt szük­sége, mint a­mekkora elfért régi alkot­mánya­ keretében,­­ mielőtt törvénybe iktatta volna a­min mi már rég túl vol­tunk más helyzetünk parancsából­ az ál­talános katonakötelezettséget, előbb fel­függesztette a Habeas corpus aktát. Mi hát most eltért a­.. ."Ő­seink praxi­sától és a helyzettel megalkot­va, hogy a győztes antant velünk szóbaálljon, új ösvényre léptünk: rendeletileg alkottunk egyéb törvények mellett választótörvényt is, tán a legradikálisabbat Európában s ennek alapján, ül össze hétfőn az egyka­marás nemzetgyűlés, tagjainak száma szerint is a felénél kevesebb, mint a régi képviselőház. Nem nézem a tények által­­ ránk kényszerített helyzetet egyébnek, mint­ a rengeteg erdőben eltévedt vándorét. Ki kell jutnia az erdőből, talál valamit, a­mi a kivezető úthoz hasonlít, hát elindul azon. Kijut-e, haza­jut-e, megtalálja-e régi otthonát s rátalál-e benne régi ma­gára , az az Isten kezében van. Attól függ most már minden, hogy a nemzetgyűlés mely célokat tűz magának, rendelkezik-e azzal a bölcseséggel, tu­dással, nemzeti önérzettel és a lelki fe­gyelem ama józan mértékével, a­­mely föladatának nem azt mutatja neki káprá­­zatosan, hogy ő hivatva valt más népeké­nek mintájára megkonstruálni magának egy újdonatúj­­ Magyarországot, hanem őseitől ráhagyott szigorú kötelessége, hogy megtalálja és elhozza az új időkbe, az uj viszonyok közé s korunk eszmei ér­telmében kiegészítse a régi Magyarorszá­got, az ezeréves magyar királyságot . . . Óvakodjék hát ez a nemzetgyűlés minden fenhéjázástól, hebehurgya tör­vénygyártástól és legyen egyetlen bels­­ő vágya, hogy méltó utódja legyen, a régi, dicső ’magyar or­szággyüléseknek. 1920-IEB.-15 Budapest, 1921 XL. tv. szám. Vasárnap, február 15. Megjelenik hétfő ktv BXőfidetési árak: Egész évre 320 h SS kor., egy hónapra 20 kor., Egye pályaudvarok Hirdetések milliméter szám­indennap. ▼re 110 kor., negyedévre a Helyben, vidéken ee­gz. eladás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-et. -—.....................................1—■—■—*-------------------­A magyar kzormány jegyzéke Ausztriához. — Népszav ajánlunk föl Nyugatmagyarországon. Magyarország Jövő gazdasági viszonya. Ausztria ás Budapest, febr. 1-t. Hogy a volt monarkia két vezérállama, a­mely az európai békéből mint hadirokkant ke­rült ki, milyen viszonyba lépjen egymással, erről már sok felszólalás, intervju, illetékes és illeték­telen vélemény került napvilágra. A mi külügy­miniszterünk tett most egy vállalkozó lépést, a­mely úgyszólván hivatalos útra tereli az ügyet. Jegyzéket küldött az osztrák kormánynak, a­melyben a legmesszebbmenő előzékenységgel és barátsággal próbálja a kérdést oly mederbe irá­nyítani, a­melyen a két ország csónakja (sajnos, ma hajót mondani nagyzás volna) egymás mel­lett békén úszva, örvényt és zátonyt elkerülhes­sen. Ezt a jegyzéket természetesen a háború kö­­vetkezményeinek szinte elviselhetetlenségei su­gall­ják. Sugallta a nekünk szánt béke, melynek mon-.strual­itásaival szemben Nyugaton­­a jóaka­róinak­ oly minimális mértéke áll, a­mely min­ket óvatosságra, szerénységre és körültekintésre int. Hiszen még megeshetik az is, hogy a békét egyáltalán lehetetlen lesz elfogadnunk. Élnünk pedig, tehát dolgoznunk is, minden körülmények között kell. Mankóval, mű­tagokkal fogunk éve­ken át járni, mint a háború invalidásai. Hát nézzünk kürti!, mit lehet esetleg tennünk. Ne­künk úgy látszik, ilyen meggondolások sugall­ták a külügyminiszter úr jegyzékét,­ mely olyan pontokat tartalmaz, a­melyek a magyar fülnek nem kedvesek és nem népszerűek. De én lehe­tek, mint­ egyén, elkeseredett és kétségbeesett s levonhatom lelkiállapotom konzekvenciáit is. A férfiú azonban, a­kire egy ország kényes nem­zetközi viszonyai rendezését és rendben tartását­­ bízta, nem követheti felelősséggel terhes munká­jában egyéni érzelmeik Egyébként a jegyzék alig tekinthető egyéb-­­­nek egy kezdő lépésnél. Nem is tőlünk magunk-­­ tól függ, hogy lesz-e folytatása és milyen. Ér­­­­demi kritikát tehát egyelőre nem is gyakor­­lunk rajta. A jegyzék a következőképp szól: A Jegyzék szövege. A Masilar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Grátz Gusztáv dr. magyar követ m­a átnyújtotta a követ­kező jegyzéket Renner dr. állami kancellárnak: Igen tisztelt állami kancellár úr! A sh­­ymitaini békeszerződésben foglalt és a ma­gyar békeszerződés tervezetébe is felvett az a határozmány, a­mely kimondja, hogy Nyugat­­magyarország egy területcsíkja az osztrák köztársasághoz kapcsolt;issék, félő, hogy vég­­rehajtása esetén Ausztria és Magyarország között a viszály állandó oka lesz. A magyar kormány, a­melyet az az őszinte óhajtás sült el, hogy Ausztria és Magyarország barátságos viszonyát, a­mely érdeke mind a két ál­am népeinek, a két állam függetlenségének le­ jes megóvása mellett ne csak föntartsa, hanem mélyebbé is tegye, mély sajnálattal látná, ha ez megzavarná a kölcsönös viszonyt és ezért megbízott engem, hogy az osztrák kormány­nak hivatalosan javasoljam, hogy Nyin­o­­magyarország emaített részének jövendő ál­lami hovatartozása kérdése új. kölcsönösen barátság­os megegyezés alapjain döntessék el A magyar kormány hajlandó lemondani ama történelmi jogok érvényesítéséről, a­me­lyeket a magyar államnak több mint ezeréves mull ad erre a területre és annak a kérdés­nek eldöntését, hogy ez a terület jövőre Ausz­triához vagy Magyarországhoz tartozóz­ék-e­ a lakosság szabad elhatározására bízni és azzal is egyetért, hogy e vidék a lakosság minden külső kényszertől mentes akaratnyi­­­váhításának lehetővé tétele céljából a leg­messzebbmenő biztosítékokat nyújtsa. A magyar kormány kötelezi magát, hogy az elrendelendő népszavazás eredményét,­­ feltéve, hogy az osztrák kormány ilyen nyilat­kozatot tesz — magára nézve kötelezőnek is­meri el. Minthogy pedig osztrák részről Nyugi­, magyarország szóban forgó részeinek az osz­trák köztársaság területéhez való csatolása szükségességét stratégiai és nemzeti szempon­­­­tokkal okolják meg, a magyar kormány egy­úttal késznek nyilatkozik, hogy ezeket az ér­dekeket törvényes áron, illetve szerződésszerű 111 egálla­por­­ásuo­kka­l biztosa­n arra az ebeire is, ha Nyugatmagyarország lakossága a Magyar­országban való megmaradást határozná. Magyarország ennélfogva hajlandó azt a jogát, hogy a szóban forgó területen kato­naságot tartson a katonai erő ama, legcseké­lyebb mértékére korlátozni, a­mely a belső rend és biztosság fentartására elengedhetet­lenül szükséges. Hajlandó továbbá Magyarország arra, hogy-.a nyugatimagyarországi német lakos­ságnak saját ügyei igazgatására messzemenő autonómiást adjon, a­mely alkalmas arra. A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal

Next