Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-15 / 40. szám

2 (40. sz.) 1920 február 16. hogy nemes népi jeli tűtjét minden időkre biz­tosítsa. Hajlandó végül Magyarország arra, hogy Austin és Magyarország jövendő gaz­dasági viszonyát a teljes szabad kölcsönös Jcert?s'jeedehni forfialmn alak­ján rendezze le. és­ ezzel megteremtse annak lehetőségét, í­gy Ausztria gazdasági szükségfeletorok kielégíté­sében ne csak a myugatmgygaror­­zági terület­­sávra, hanem egész Magysturországra stímusz- Jkodhassék. Hajlandó eszközöket is keresni, hogy azokat a gazdasági érdekeket, a­melye­ket Ausztriában Nyugatmagyarország csak­­a­jtásával hozhatnak kapcsolatba­, s megfeldően biztosítsa arra az esetre, is, ha ez a szabad kereskedelmi forgalom későbbi jövőben meg­­szünng* A magyar kormány bizton reméli, hogy iz osztrák szom­szédállamhoz való tartós ba­rátságos viszony óhajtásától suga­ll­t javas­lata az osztrák kormánynál, a­mely St.-Ger­illámban olyan nagy határozottsággal kí­­v­ánja, hogy a területi kérdéseket csakis az illető vidéken lakó nép beleegyezésével, ne pedig puszta annexiók útján döntsenek 61. .Pe hhallgatásra fog találni. Bátorkodik tehát az osztrák kormányt tisztelettel meghívni, hogy lenyen vele tárgya­lá soh­a ezen az egészen u­­ohmon az Ausztria és a magyarország­ jövendő viszonyára nézve elöntő kérdés felől és fnntartja­­magának, hogy e tárgyalások folyamán adjon további beható felvilágosításokat­ ajánlatairól. kpénz. — Fellner Frigyyen­ dr. nyilatkozata. — 1­2 /Budapest. fei­r. 14. Pénzünk straurtása Jrs leromlok valutánk Indyreállitása tárgyában--kérdést. intéztünk Fetl­­ner Frigye-­de. nyilvános rendes egyetemi tanár­­ho­z, a Magyar Tudományok Akadémia tagjá­hoz. A kiváló tudós a következőképpen volt szí­ves viaszolni kérdéseinkre: •­ A felvetett kérdés taglalásánál minde­nekelőtt nyíltan és őszintén meg kell állapíta­nunk, hogy technikai segédeszközökkel és mes­terséges fogásokkal, mint a­milyen az annyi­szor emlegetett devalválás és bankjegylebélyeg­­z­és, pénzünk rég nem javítható. Ez az ered­mény egyedül a koronaérték állandóságának biztosításával érhető el, a­minek előfeltétele csakis a termelés állandó és széleskörű kifejtése és egyidejűen a szükségleteink terén eszköz­­lendő legmesszebbmenő takarékosság lehet. Csak így lehet az áruk mennyisége és a pénz­eszközök között fokozatosan a megfelelő arányt létrehozni. Másfelől a termelés megindulásával a kivitel részére is su­rpa a produkált árukból, ez pedig valutánk javításának egyik legfőbb biz­tosítékául szolgálna.. .­ A korona nemzetközi értéke ma sokkal kisebb, mint pénzünk belső értéke megokolná. Ennek legfőb­b oka, hogy míg békeidőben a ko­rona értékének nemzetközi alakulását a külföldi követelések és tallózások egyenlege, döntötte el, addig a háború kitörése óta, különösen pedig a háború elvesztésével tapasztalható bizalmatlan­ság következtében koronánkat nem csupán megokolt nemzetközi gazdasági ellenszolgálta­tások kielégítésére, használják föl, hanem töme­gesen fordítják külföldi valuták vásárlásába is, a­mire békeidőben semmi szükség nem volt, mert hiszen akkor csak igen kevés effektív kül­földi valuta halmozódott föl az országban. Abban az időben koronát mi csak akkor ad­u­nk, h­a a külföldről hímek fejében árukat hoz­tunk be, avagy pecig,­ ha vele külföldi fuvart űzettünk. Ma pedig a koronát felhasználjuk olyan idegen valuták vásárlására, a­melyek véte­lét nem a legitim gazdasági szükséglet, hanem az üzérkedés irányítja. A koronának ez a mesterséges kínálása vonja maga után azt, hogy :a mi pénzünk a nem­zetközi piacon rosszabbul áll, mintsem Mágiár­ól szóg gazdasági struktúrája és gazdasági hely­zete megokolná. Bizon­yos, ripor például kétezer koronából sokkal nagyobb szükséglet­­elégíthető ki Magyarországon, mint a paritásnak megfelelő ötven frankból Svájcban. Látható, hogy a koronának elértéktelenedéséb­en mesterséges esz­közök is közre halnak, a­melyek a külföldön m­egokolab­an­ értéktelenítik el a pénzünket. Mihelyt megindul a zengedés, az ezzel járó ren­­­hezétlibb viszonyok megszilárdítják majd a ko­rona iránti bizalmat. A belföldi gazdasági élet­ben a pénz m­egdrágudásával, ennek komoly gyü­mölcsöztetése is­ biztosítottá válik, megszűnik a „koronától való menekülés" eszlelen, de az általános nyug-talanságban és bizaalmatlanság­­bal is érthető káros jelensége és a korona ismét a reális gazdasági felhasználás és bankszerű gyü­mölcsözt­etés eszközévé lesz, mely folyamat a kamatláb emelését vonja maga ultul, ez pedig az­ elrejtés, a tezaurálás ellensúlyozását jelenti és a belső forgalomban a korona értékének fokozatos emelkedéséhez fog vezetni.­­ A korona belföldi értékemelkedésével külföldön is lapa,utalható lesz a javulás, a koro-­­nával való üzér­edés fokozatos megszűnése, a* külföldi valutát hanyatlásával kapcsolatban? pedig itthon a dezau­rált idegen valuták piacra dobása következik majd el, a­mely lassan és minden mesterséges eszköz alkalmazása nél­kül fogja maga után vonni a korona értékének befelé való konszolidálását és kifelé való érték emelkedését.­­ A­mikor azn­ban a korona értéke már megfelelő módon emelkedett és Magyarország egész közgazdasági helyzete már a nemzetközi viszonylatban bizonyos állandóságot nyert, a­mikor már tiszta képünk lesz arról, hogy mennyi lehet a kivitelünk, a behozatalunk és általában a nemzetközi követelések és tartozások egyen­­lege bizonyos állandós­­ágot mutat, majd akkor lesz csak itt az ideje annak, hogy valutánk értékállandóságának biztosítása érdekében tör­vényhozási úton bizonyos rendezés következ­zék el, vagyis hogy újabb relációt teremtsünk a magy­aar valuta és a külföldi arany valuta között­. Ak­ihez ez a törvényhozá­si rendezés sem­ jelentheti ma­jd mesterséges eszközök alkalmazását, hanem csak a t­él­gleges állapotok jogi formába való ön­tését. Akkor érkezik majd el az ideje annak is, hogy a magyar valutának uj nevet is adjunk avégből, s­gy a" diszázsió megszüntetésével az akkor előállott uj paritás külsője" is kifejezésre­ jusson, a mi egyuttal pénzünk ért­ékállandóságát is hasalva lesz dokumentálni. A alva a jegyzék átadása. Bécsc. febr. 14.­­A­­ Magyar Távirati iroda nmmivjeltmtése.) A ’magyar kormány jegyzékét m­a daután 5 órakor adta át (Srátz Gusztáv követ Kennel kancellárnak. I .Kázmér kis kövös története.­­y,a Rákosi Viktor. I. ... k.Li önöknek mondanom szegé­ íy halá­lom és irótársam, Bodrogi Kázmér különös tör­ténetét, noha megígértem neki, hogy hallgatok róla. I­i­ én nem vagyok római karakter és az Ígéreteimet nem szoktam megtartani. Bodrogi Kázmér nem tartozott a­ kiváló írók közé, de igen szerencsés tulajdonságokkal megáldott, n­pszerűi iró volt. Először is mindent tu­dott írni, versekt prózát, aktuális tárcát és novellát, alkalmi színdarabot és pilógot és mindent egy­formán jól, úgy, hogy az mindig kellemes olvas­ni, nyúl szolgált. Ha az ettik­er­­elolvasta, egy fél­óra i-nud­va nem tudta volna m­­egmondani, ho­gy mi volt benne, de azért sohase bánta meg, hogy elolvassa. Azonkívül nem volt szüksége semmi inspirációra ahhoz, hogy alkothasson. Akármi­kor hozzá fogolt a munkához, tolja egyforma sebességgel szórba a fekete betüket a fehér papi­­rá­ra. Ha a bi­li.lap kiadója kedden éjjel­ fölveről árrából ivázil, hogy a jövő vasárnapi számnak rögtön szi­ksi’.-'-.1 van egy novellája. Kázmér ki- i uit­­az áévből, m­egivott i­gy félliter feketekávét s öt perc m­úlvi) Udla,már szabályos m­ozdula­­tokkal szá­lldolt lova a papirosok­. Még is vá­­htaztukju­k el ugy a Ki­ss-il­oly-, mint a Petőfi- Társaságba, aazt nem tartos­unk attól, hogy a nyakunkra nő és népszerűségünket túlságosan veszélyeztetni találja. Írói körökben különben azt suttogták róla, hogy Bodrogi Kázmér egy nagy meglepetést készít a világnak, mert trtok­bam egy drámai költeményen dolgozik, mellyel úgy t­'anszol, mint ,4­0 ember tragédiáját le fogja pipálni. Mikor Kázm­­ér egy napilapnak színházi kritikusa volt, történt, hogy egy külvárosi szín­házban előadták egy fiatal strébernek a drámá­ját. A darabot Kázmér, nem tartozván a szerző klikkjéhez, h­italm­asan ledorongolta. A vérig-­­ sértett stréber bossut lihegett és ez a h­ísegér­szegévi­ Kázmérnak életébe kérett. Mikor ug­yanis a kommunizmus kitört, a kérdéses drásmik­ó veztősműphoz jutott ,és első gondja volt Kázmért üldözőbe venni. Az üldözés vége az lett, hogy egy ellenforradalmi csetepaté alkalmával a Len­in-­luk késétől összeszurkálva, halva rogyott össze a Duinanarlon. Kupén a Du­nába akarták dobni, amikor megérkezett a fele­ség!­ és -a tu'lttestre tette a kezét. Átadták az ad z­­s- rivnak, azzal a paranccsal, hogy minden fel­tűnés és egy­házi szertartás nélkül temesse el a kert pasi term­őben. Az a­spony szóingadoll. Kázmér, mint egy utolusan kezdett tem­etői par­cellának első halottja, bevonult a csöndes em­berek országába és­ ezzel életének első és ke­vésbé érdek­es része véget élt­.­­ • II. Történ­etünknek ill következő része a mennyországba játszik. A mai válságos idők sú­lyosan nehezedtek a mennyország lakóira is és a megélhetés gondjai­étt is egyre gyötrőbbekké váltak. Különösen az öreg Szent Péter zúgoló­dott sokat, nem lévén képes ed­digi jövedelmé­vel régi kényelmét fönntartani. Azelőtt csak elő­fordult, mint a legendák és a népmesék mutat­ják, hogy Szent Péter Krisztus urunk társaságá­ban, vagy egyedül lerándult a földre és ott hosz­ i. őr . .-T. mi .^ív..i1tí«. -iiTrr-iBi-igrrír ■ — ,--------vra szabb, rövidebb időt kellemesen eltöltött. Most azon Imi­ semmi kedve sem volt a földön látoga­tást tenni, mert ott mindenfelé csak bajt, zene­bánát, elégedetlenséget, szomorúságot és nyomo­rúságot talált. Arra kérte tehát a jó Istent, hogy segítsen az ő sanyarú anyagi helyzetén és adjon neki valami jövedelmező mellékfoglalkozást. A jó Isten m­éltányosnak találta a kérelmet és ki­­nevezte Szent Pétert a mennyei raktárak főfel­ügyelőjévé. Az öreg atyus nem azért kérte az állást, hogy ott a lábát lógassa, ő munkás ember volt és agg kora ellenére még nagyon jól butta a munkát. A délutáni órákat mindig a raktárak vizsgálatával töltötte és ugyancsak nagy patáliát csapott, bát ott valami hanyagságot vagy rendet­lenséget tapaszt­alt. Egy napon a nagy üvegszekrényt vette vizsgálat alá, melyben­ egy hatalmas trombita feküdt. Ez a trombita egy igen értékes és fontos tárgya volt a mennyei raktáraknak. Ez volt ugyanis az utolsó ítélet harsonája, melyet Gábor arkangyalnak meg kell majd fújnia azon a­ ne­­vezetes napon, mely minden halottaknak föltá­­masztására van kiszemelve. Szent Péter rémül­ten vette észre, hogy a harsonái ugyancsak el­hanyagolták, m­ert erősen rozsdásodni kezd. Rögtön stafétát küldött Gábor arkangyalért, a­ki a trombita gondozásával volt megbízva és megpiroítgatván őt hanyagságáért, megparan­csolta neki, hogy a harsonát tüstént vigye el valamelyik hangszerké­szít­éhez és tisztittassa meg alaposan. Mert annak csak nem tehetik ki magukat, hogy az utolsó ítélet napját, mint va­lami operaelőadást, a trombita berozsdásodása folytán elhalasszák. Gábor arkangyal megvakarta a fejét és igy szólt­ / Budapest. febr. 14. j./émem-csur­ bukásán­ak és az ötös tanács feloszlatásán­al,m­áris megvan az a látható, kéz* y,■ íny.V elmenve hogy Paris hegemóniája­, megingott. Paris volt eddig az összes béketár­gyalások történelmi színpada, most Londonba szállitják­ a kulisszákat, talán hogy véglegesen ott is maradjanak. Persze ez a helycsere ben­nünket csak akkor érdekel, ha vele év­­ült a béketárgyalást döntően befolyásoló. f. u...szel­lem is meg fog hajolni a mindinkább az előtérbe törtető angol revizionális szellem előtt. A mos­tani londoni tárgyalást erőpróbának tekinthet­­jük az angolok és franciák között az elsőségért folytatott vetélkedésben. Az az eléggé éles ellen­tét, a­mely egyfelől az angol és a francia állatit­­férfiak legutóbbi beszédéből, másfelől a francia és angol sajtó kísérő zenéjéből felénk árad, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy itt sokkal többért megy a játék, mit­t a két szövetséges közötti hatalmi versengésért. Európa jelene és jövője áll a kard élén. Ha a kard Páris felé haj­lik, akkor testaibbi nyomoznak, káosznak és A'il.

Next