Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

8 __________________­___________________ Budapesti Hírlap ...é­v­ ,1 . 1920 február 25. Országos határozat vagy törvény — Az alkotmányról és a kormányzóról szóló kormányjavaslat a közjogi bizottságban. — Budapest, febr. 24. A nemzetgyi­rlés közjogi bizottsága ma tár­gyalta az alkotmányról és az ideiglenes állam­főről szóló javaslatot s a bizottsági vitában sú­lyos argumentumok jutottak kifejezésre a javas­lat kardinális jelentőségű meghatározásai és rendelkezései ellen. Kiderült mindenekelőtt az, hogy maga a kormány is nem egységesen álla­pította meg a javaslat tartalmát, mert a kor­mány igazságügym­inisztere a bizottság mai ülé­sén nyíltan hangoztatta ellentétes felfogását. A kormány javaslata nemhogy elősegítené, hogy az ország visszajuthasson a jogfolytonosság ös­vényére, még újabb komplikációkkal tetézi a forradalmak porfelhőivel ránk zúdított közjogi anarkiát. Ezzel szállt szembe a mai bizottsági vitában (s előzetesen kétségkívül a kabinetben is) Bárczy István igazságügy miniszter s rajta kívül még Andrássy Gyula gróf. Mindketten a jogfolytonosság megóvása szempontjából elle­nezték, hogy a nemzetgyűlés a nemzetfenség kizárólagos törvényes képviselőjéül deklaráltas­­sék s felállították azt a követelést is, hogy a nem­zetgyűlés a maga határozatait ne minősítse tör­vényeknek, hanem országos határozatoknak. A magyar közjog majdan heyreállítóidő sértetlen folyamatosságának és egységének érdeke dik­tálja ezt az egyedül helyes álláspontot a mai nemzetgyűléssel szemben. És az említett két po­litikus —­ Andrássy és Bárczy — fölötte aggo­dalmasnak­­bizonyították azt a szűkkeblű mér­téket is, a­mellyel a kormányjavaslat a leendő kormányzó jogkörét megszabja. De a bizottság a javaslatot változatlanul elfogadta. Andrássy méltatlankodott is azon, hogy a pártok előbb foglaltak állást a javaslat dolgá­ban, mintsem a­, illetékes szakbizottság, meg­bírálta és letárgyalta volna. A bizottság többsé­gének tagjai igy már preokkupálva, kötött márs­­zalával jelennek meg a bizottságban s a b­izott­­sági tárgyalás üres formalitássá hanyatlik alá. Ez a régi parlamenti életben másképp volt. Magával a javaslattal egyébként lapunk mai­­vezércikke is foglalkozik érdeme szerint. A bizo­ttsági tárgyalás­ részleteit alább közöljük. A közjogi bizottság ülése. A nemzetgyűl­s­ közjogi bizottsága ma délelőtt tizenegy órakor elékogatta az alkotmányosság helyre­­állításáról és az állami főhatalom ideiglenes rende­zéséről szóló­­törvényjavaslatot. A kormány részé­­ről jelen, voltak: Huszár Károly miniszterelnök, Háttér István­ és Bárczy István miniszterek. Ka­ra­fiát­h .Jenő és Rassay Károly államtitkárok. Ott volt Iraklovszlky István elnök is. Ferdinandy Gyula, a bizottság elnöke. S­osz­szabb megnyitó s beszédet mondott. Minden magyar szálljon magába — úgymond — és keresse a nem­­zetmentés útját, a­míg nem­­késő. A nemzetmentés útján a hazafias lelkek harmóniájára van elenged­hetetlen szükség. Csak egymás meggyőződésének kölcsönös tiszteletével, az együttműködésre való készséggel leszünk képesek az új Magyarország meg­alapozására. Végül melegen köszöntötte a közjogi bizottság tagjait a hazafias együttérzés összefor­rasztó szellemében. A ki­s szeretet magvait hinti szét, békét hirdet és megértésre buzdít. (Tetszés.) Az elnök ezek­ után előrebocsátotta, hogy párt­­közi megállapodás jött létre a kisgazdapárt, a keresz­tény nemzeti egyesülés pártja és a demokratánál’­ között arra vonatkozóan, hogy a legalitás és a legi­timitás kérdését a törvényjavaslat érinteni nem kí­vánja, ezért csak tényeket állapít meg. Huszár Károly miniszterelnök az általános vita elrendelését kéri, hogy módjában legyen a javaslat­hoz általánosságban hozzászólni azoknak is, a­kik nem tagjai annak a három pártnak, a­melyek a meg­állapodást kötötték. Andrássy Gyula gróf nem kivinn­ a javaslathoz általánosságban hozzászólni, mert úgy látja, hogy vgyis lehetetlenné van már téve az, hogy bármilyen érvet érvényesíteni lehessen, minthogy a bizottsági tárgyalást a vártközi megegyezés előzte meg; ez a megegyezés a bizottság nagy többségét köti és így az egész tárgyalás formalitássá vélik. Kéri, hogy ezt a divatot ne hozzák be, mert teljesen lejáratják a parlamentarizmust és veszedelmeztetil, a további tár­gyalások komolyságát. Ez eddig precedens nélkül véli. Mindig először a bizottság ’ tárgyalta' szakszem­­pontból a javaslatokat és csak azután kerültek a pártok elé. Huszár Károly miniszterelnök kijelenti, hogy ebből nem akarnak úzust csinálni. A nemzetgyűlés­nek még nem voltak eddig bizottságai. Lelkiisme­­retlen­ség és mulasztás lett volna részéről, ha mind­eddig nem csinált voltra semmit s nem próbált volna a pártokkal tárgyalásokat folytatni az­ alkotmány helyreállításáról és az állami főhalalm gyakorlásá­nak ideiglenes rendezéséről mindaddig, a­m­íg a köz­jogi bizottság meg nem alakul. Ezzel két-három­heli halászláss­ szenvedett volna a kérdés, a­mi ilyen kri­tikus időben megbocsáthat­atlan lett volna. A jövőre nézve rá nem sikü­r semmiféle precedens­ lenni. A Pár­tok között létrejött megállapodás egyébként egyálta­lán nem tángálja a tárgyalás komolyságát. Andrássy Gyula gróf megnyugszik a miniszter-­­­elnök kijelentésében, hogy ez a­ jövőben nem lesz­­ precedens.­­ Bárczy István igazságügyminiszter általá­­­nosságban helyesli a javaslat kiinduló pontját, hogy­­ igyekszik kizárólag azokra a kérdésekre­­ szorít­­­­kozni, a­melyek szorosabban összefüggnek a foha­­i latom ideiglenes gyakorlásának rendezésével. De­ még mindig talál a javaslatban olyan kérdéseket, a­melyek talán szükségtelenül vonattak be és a me­­­­lvét messzemenő következményekkel járnak. Általánosságban igen fontos kérdés vadon a nemzetgyűlés, illetve a közjogi bizottság akarja-e a jogf­olytonoság szigorú megtartását, mert ha akarja, akkor ennek nem felel meg a­ javaslat­ Másik lénye­ges kérdés, a­mit általánosságban el kell dönteni,­­ várjon -tényleg a törvényhozás jogát statuálják-e a nemzetgyűlés részére. A maga részéről­ helyesebbnek tartja, ha a 67 iki kinevezést megelőző eljárás min­­tájára a nemzetgyűlés nem törvényeket, hanem or­szágos határozatokat hozna és ezeket az országos határozatokat csak később iktatnák be a törvények közé, a nőkor már a Joha­dalom gyakorlása véglege­sen rendezte­tett. Simonyi-Semadani Sándor Andrássy­val ellen­tétben éppen a múltban követeli azt az eljárást hely­teleníti, hogy a törvényjavaslatokat előbb tárgyalták a bizottságokban és csak azután a pártokban. A múltban sokszor megtörtént, hogy a pártoknak már nem állott módjukban módosításaikat megtenni, mert a bizottságokban létrejött megállapodások kö­tötték a kormány és a pártvezéreket. Veszedelmes­nek tartja a jogfolytonosság kérdésének felvetését mindaddig, a­míg a jogfolytonosság tényleg minden­ben helyre nem állt és a­míg király nem ül a tró­non, addig a jogfolytonosság forma szerint soha sem lehet meg. Formaszerinti jogfolytonosságról csak akkor lehet szó, ha a törvényhozás alkotmányos té­nyezői mind jelen vannak és funkcionálnak. Kéri tehát, hogy ezt a­ kérdést kapcsolják ki. A­mi azt a kérdést illeti, hogy a nemzetgyűlés határozatait törvénynek, vagy országos határozatnak nevezzék-e, az a véleménye, hogy ha maga a nem­zetgyűlés nem bír azzal a bizalommal önmaga iránt, hogy a­mit csinál, azt helyesen és becsületesen csi­nálja és hogy az törvényerejű lesz, akkor egész munkája hiábavaló. Ne kétkedjünk önmagunk jo­gaiban, önmagunk erejében és főleg ne degradáljuk magunkat az antant előtt, mert akkor nem fognak velünk békét kötni, vagy ha fognak, akkor nem le­het azt a békét olyan érvényűnek elfogadni, a­me­lyet a nemzet nevében kötöttünk. Kéri tehát, hogy ragaszkodjanak ahhoz, a­mit a pártok egymás között­ megál­lapítottak. Túri­­Béla­ kifejti, hogy távolról sem akarta senki a bizottság­ tárgyalásainak a komolyságát el­venni, vagy szabadságát korlátozni. A megegyezés nem vonatkozott semmi egyébre, mint arra, hogy a törvényjavaslatból kikapcsolnak minden olyan kér­dést, melynek a tárgyalása ma nem alkalomszerű. Klebelsberg Kunó gróf kijelenti, hogy reá néz­ve a javaslat elfogadását csak az teszi lehetővé, hogy a pártok közt létrejöttti megegyezés szerint nyitva hagyatott a legalitás és legitimitás kérdése. Hornyánszky Zoltán szerint IV. Károly nyilat­kozatából is egyenesen folyik, hogy a nemzetautd törvényalkotó fórum. A nemzet-szuverenitás gyako­rolván az első főhatalmat, ennek jogán a nemzet -­­ gyűlés igenis nem országos határozatokat, hanem törvényeket alkot-Széchenyi Viktor gróf kérdi, hogy ma ki fele­lős a széni korona őrzéséért és hogy miképp fogják a korona őrzését a jövőben rendezni. Huszár Károly miniszterelnök bejelenti, hogy a kormány erre vonatkozóan a legrövidebb időn be­lül törvényjavaslatot fog benyújtani. Őrffy Imre szerint a pártközi­ megállapodás nem azt jelenti, hogy a javaslat minden szava vég­legesen meg van állapítva. Bátsfy István újból kiemeli, h­ogy a magyar alkotmány szerint törvény csak az, a­mit a Szent István koro­vájável megkoronázott király szentesít. Az országos határozatokat utólag úgyis be lehet cik­­kelyezni a törvénytárba. A bizottság ezután a részletes tárgyalásra tért át, és a miniszterelnök indítványára Túri Bélát vá­lasztotta meg előadónak. Hosszabb vita fejlődött ki a bevezető résznél. Andrássy Gyula gróf a bevezető részhez szólva, előbb Simonyi-Semadani Sándor felszólalására ref­lektált. A múltban nem az volt a hiba, hogy a pár­tokat befejezett tények elé áraitolták, hanem, hogy a pártszempontot túlságba viták. A­mit Bárczy a formai jogfolytonosságról mondott, azt nem tudja elfogadni. Akár akarják, ak­ár nem, a jogfolytonossá­got nem tudják biztosítani. A nemzetgyűlés bázisa az, hogy a nemzetnek jogában van önmaga sorsáról intézkedni. Nem szabad azonban, hogy­ a nemzet­gyűlés visszaéljen ezzel a lehetőséggel, hanem kell, hogy önmagát is korlátozza. Helyesebbnek tartaná, h­a a nemzetgyűlés határozatait nem törvényeknek, hanem törvényerejű országos határozatoknak mon­danák, mert a jogi teknikus terminusnak a nemzet­­gyűlés határozatai nem felelnek meg. Dömötör Mihály szerint a jogforrás és a jog­alkotó tényező állapítja meg, hogyan hívják a jog­szabályt. Kovács ,I. István szerint az a kifejezés, hogy ,.a királyi hat­alom gyakorlása az 1111.­ évi novem­ber hónap 13. napja óta szünetel", már nem tény­megállapítás, hanem jogi minősítés. E kérdés körül hosszabb vita­­fejlődött, ki, a­melynek során Szas­sa­y Károly államtitkár a szöveg módosítására a következő javaslatot tette: ...A királyi hatalom 1918. évi november 13. napja óta nem gyakoroltatik.“ Ezzel szemben Kovács .1. István a következő szöve­­get javasolta: ..IV. Károly 1918 november 13. óta minden részvételről az államügyek vitelében lemon­dott és azóta is az országtól távol van." A bizottság Rassay Károly "módosítását fogada el. Kovács J. Ist­ván kisebbségi véleményt jelentett be. A kormányzói hatalomról szóló II. fejezetnél Andrássy Gyula gróf és Rassay Károly indítványára a következő­ beszúrást tették: ..A nemzetgyűlés ad­­dig, a­mig államfői hatalom gyakorlását végleg / ■ ■ 1 ........1 szabadság nevében a magyar igazságot megsze­rezni, elvesztett magyar hazánkat visszanyerni. Most szólaljon meg odaát minden magyar, kiáltsa világgá hangosan azt a sóhajt, a­mit be­lénk fojtanak, hogy egy néptől, mely szabadsá­got és népszavazást követel, az igazságot megta­gadni nem lehet. Ez már nem a magyarság dolga többé, hanem a szabadságé, nem is Európáé, hanem Amerikáé, melynek kikötő­jében a Sza­badság szobra világít a megérkező utas felé. Mi tudjuk azt s minden amerikai magyar tudja, hogy ez öt évig vérzett ország azért , tette le a fegyverét, mert Wilson elnök tizennégy pont­jában megígérte azt, hogy népeket nem lehet mint sakkfigurákat ide-oda tolni, hanem ők ma­guk döntsenek sorsukról. A magyar szabadságot kérjük Amerika szabadsága nevében. Minden új hazában élő magyar égő fáklya gyanánt gyújtsa fel lelkét, hogy odaát láthassuk a szabadság tü­zének lobogását és mi szegény didergő magya­rok meg tudjunk melegedni nála. Ezért uj ha­zában lévő véreink most az egyszer ne legyetek csendesek és némák, hanem kiáltsatok. Kiáltsá­tok azt, hogy Amerika megvédi a népek szabad­ságát és népszavazás nélkül rongyokra tép min­den békepapirost. Kiáltsátok ezt s ha azt akar­játok, mi is kimegyünk, hogy a szabadság föld­jén veletek szóljunk a világnak, mert ti még sohasem voltatok ennyire magyarok és mi még sohasem értettük meg annyira Amerika lelkét, mint e rettentő vajúdás perceiben, mikor meg­hajtott fővel a magyar igazságot letesszük az antant kezébe. Tót-magyar testvéremnek Kaliforniába a magyar viszonyokról ez a válaszom. A szabad­ság nagy munkájára várjuk őket mind, külön­­külön. Ők jönni fognak és mi megyünk velük. De míg közös hazánk újra fel nem támad, addig csak jajjongunk és földresütött szemmel dolgo­zunk. Addig nálunk nem szedik le a rózsát, ró­zsafák körül szerelmes leányok helyett csak a Gond fog az idén járni, míg jönnek a zöldhátú rózsabogarak és szétszórják a szirmokat. És ha a tücsök nyitott ablakon cirpelni kezd, elhallgat hamar, mert ha a magyar most felébred álmá­ból, a párnája héjjá nedves és a tücsök nem sze­reti a feltörő zokogást. Ezt küldi válaszul Káli formába a tót-magyar testvérnek, Stefán Hibács­­kának Palo-Altóba egy székely magyar Neuilly­­ből, a Szajna partjáról, mikor a mohácsi tölgyfa újra sarjadzani kezdett.

Next