Budapesti Hírlap, 1920. február (40. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
8 _____________________________________ Budapesti Hírlap ...év ,1 . 1920 február 25. Országos határozat vagy törvény — Az alkotmányról és a kormányzóról szóló kormányjavaslat a közjogi bizottságban. — Budapest, febr. 24. A nemzetgyirlés közjogi bizottsága ma tárgyalta az alkotmányról és az ideiglenes államfőről szóló javaslatot s a bizottsági vitában súlyos argumentumok jutottak kifejezésre a javaslat kardinális jelentőségű meghatározásai és rendelkezései ellen. Kiderült mindenekelőtt az, hogy maga a kormány is nem egységesen állapította meg a javaslat tartalmát, mert a kormány igazságügyminisztere a bizottság mai ülésén nyíltan hangoztatta ellentétes felfogását. A kormány javaslata nemhogy elősegítené, hogy az ország visszajuthasson a jogfolytonosság ösvényére, még újabb komplikációkkal tetézi a forradalmak porfelhőivel ránk zúdított közjogi anarkiát. Ezzel szállt szembe a mai bizottsági vitában (s előzetesen kétségkívül a kabinetben is) Bárczy István igazságügy miniszter s rajta kívül még Andrássy Gyula gróf. Mindketten a jogfolytonosság megóvása szempontjából ellenezték, hogy a nemzetgyűlés a nemzetfenség kizárólagos törvényes képviselőjéül deklaráltassék s felállították azt a követelést is, hogy a nemzetgyűlés a maga határozatait ne minősítse törvényeknek, hanem országos határozatoknak. A magyar közjog majdan heyreállítóidő sértetlen folyamatosságának és egységének érdeke diktálja ezt az egyedül helyes álláspontot a mai nemzetgyűléssel szemben. És az említett két politikus — Andrássy és Bárczy — fölötte aggodalmasnakbizonyították azt a szűkkeblű mértéket is, amellyel a kormányjavaslat a leendő kormányzó jogkörét megszabja. De a bizottság a javaslatot változatlanul elfogadta. Andrássy méltatlankodott is azon, hogy a pártok előbb foglaltak állást a javaslat dolgában, mintsem a, illetékes szakbizottság, megbírálta és letárgyalta volna. A bizottság többségének tagjai igy már preokkupálva, kötött márszalával jelennek meg a bizottságban s a bizottsági tárgyalás üres formalitássá hanyatlik alá. Ez a régi parlamenti életben másképp volt. Magával a javaslattal egyébként lapunk maivezércikke is foglalkozik érdeme szerint. A bizottsági tárgyalás részleteit alább közöljük. A közjogi bizottság ülése. A nemzetgyűls közjogi bizottsága ma délelőtt tizenegy órakor elékogatta az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről szólótörvényjavaslatot. A kormány részéről jelen, voltak: Huszár Károly miniszterelnök, Háttér István és Bárczy István miniszterek. Karafiáth .Jenő és Rassay Károly államtitkárok. Ott volt Iraklovszlky István elnök is. Ferdinandy Gyula, a bizottság elnöke. Soszszabb megnyitó s beszédet mondott. Minden magyar szálljon magába — úgymond — és keresse a nemzetmentés útját, amíg nemkéső. A nemzetmentés útján a hazafias lelkek harmóniájára van elengedhetetlen szükség. Csak egymás meggyőződésének kölcsönös tiszteletével, az együttműködésre való készséggel leszünk képesek az új Magyarország megalapozására. Végül melegen köszöntötte a közjogi bizottság tagjait a hazafias együttérzés összeforrasztó szellemében. A kis szeretet magvait hinti szét, békét hirdet és megértésre buzdít. (Tetszés.) Az elnök ezek után előrebocsátotta, hogy pártközi megállapodás jött létre a kisgazdapárt, a keresztény nemzeti egyesülés pártja és a demokratánál’ között arra vonatkozóan, hogy a legalitás és a legitimitás kérdését a törvényjavaslat érinteni nem kívánja, ezért csak tényeket állapít meg. Huszár Károly miniszterelnök az általános vita elrendelését kéri, hogy módjában legyen a javaslathoz általánosságban hozzászólni azoknak is, akik nem tagjai annak a három pártnak, amelyek a megállapodást kötötték. Andrássy Gyula gróf nem kivinn a javaslathoz általánosságban hozzászólni, mert úgy látja, hogy vgyis lehetetlenné van már téve az, hogy bármilyen érvet érvényesíteni lehessen, minthogy a bizottsági tárgyalást a vártközi megegyezés előzte meg; ez a megegyezés a bizottság nagy többségét köti és így az egész tárgyalás formalitássá vélik. Kéri, hogy ezt a divatot ne hozzák be, mert teljesen lejáratják a parlamentarizmust és veszedelmeztetil, a további tárgyalások komolyságát. Ez eddig precedens nélkül véli. Mindig először a bizottság ’ tárgyalta' szakszempontból a javaslatokat és csak azután kerültek a pártok elé. Huszár Károly miniszterelnök kijelenti, hogy ebből nem akarnak úzust csinálni. A nemzetgyűlésnek még nem voltak eddig bizottságai. Lelkiismeretlenség és mulasztás lett volna részéről, ha mindeddig nem csinált voltra semmit s nem próbált volna a pártokkal tárgyalásokat folytatni az alkotmány helyreállításáról és az állami főhalalm gyakorlásának ideiglenes rendezéséről mindaddig, amíg a közjogi bizottság meg nem alakul. Ezzel két-háromheli halászláss szenvedett volna a kérdés, ami ilyen kritikus időben megbocsáthatatlan lett volna. A jövőre nézve rá nem sikür semmiféle precedens lenni. A Pártok között létrejött megállapodás egyébként egyáltalán nem tángálja a tárgyalás komolyságát. Andrássy Gyula gróf megnyugszik a miniszter-elnök kijelentésében, hogy ez a jövőben nem lesz precedens. Bárczy István igazságügyminiszter általánosságban helyesli a javaslat kiinduló pontját, hogy igyekszik kizárólag azokra a kérdésekre szorítkozni, amelyek szorosabban összefüggnek a fohai latom ideiglenes gyakorlásának rendezésével. De még mindig talál a javaslatban olyan kérdéseket, amelyek talán szükségtelenül vonattak be és a melvét messzemenő következményekkel járnak. Általánosságban igen fontos kérdés vadon a nemzetgyűlés, illetve a közjogi bizottság akarja-e a jogfolytonoság szigorú megtartását, mert ha akarja, akkor ennek nem felel meg a javaslat Másik lényeges kérdés, amit általánosságban el kell dönteni, várjon -tényleg a törvényhozás jogát statuálják-e a nemzetgyűlés részére. A maga részéről helyesebbnek tartja, ha a 67 iki kinevezést megelőző eljárás mintájára a nemzetgyűlés nem törvényeket, hanem országos határozatokat hozna és ezeket az országos határozatokat csak később iktatnák be a törvények közé, a nőkor már a Johadalom gyakorlása véglegesen rendeztetett. Simonyi-Semadani Sándor Andrássyval ellentétben éppen a múltban követeli azt az eljárást helyteleníti, hogy a törvényjavaslatokat előbb tárgyalták a bizottságokban és csak azután a pártokban. A múltban sokszor megtörtént, hogy a pártoknak már nem állott módjukban módosításaikat megtenni, mert a bizottságokban létrejött megállapodások kötötték a kormány és a pártvezéreket. Veszedelmesnek tartja a jogfolytonosság kérdésének felvetését mindaddig, amíg a jogfolytonosság tényleg mindenben helyre nem állt és amíg király nem ül a trónon, addig a jogfolytonosság forma szerint soha sem lehet meg. Formaszerinti jogfolytonosságról csak akkor lehet szó, ha a törvényhozás alkotmányos tényezői mind jelen vannak és funkcionálnak. Kéri tehát, hogy ezt a kérdést kapcsolják ki. Ami azt a kérdést illeti, hogy a nemzetgyűlés határozatait törvénynek, vagy országos határozatnak nevezzék-e, az a véleménye, hogy ha maga a nemzetgyűlés nem bír azzal a bizalommal önmaga iránt, hogy amit csinál, azt helyesen és becsületesen csinálja és hogy az törvényerejű lesz, akkor egész munkája hiábavaló. Ne kétkedjünk önmagunk jogaiban, önmagunk erejében és főleg ne degradáljuk magunkat az antant előtt, mert akkor nem fognak velünk békét kötni, vagy ha fognak, akkor nem lehet azt a békét olyan érvényűnek elfogadni, amelyet a nemzet nevében kötöttünk. Kéri tehát, hogy ragaszkodjanak ahhoz, amit a pártok egymás között megállapítottak. TúriBéla kifejti, hogy távolról sem akarta senki a bizottság tárgyalásainak a komolyságát elvenni, vagy szabadságát korlátozni. A megegyezés nem vonatkozott semmi egyébre, mint arra, hogy a törvényjavaslatból kikapcsolnak minden olyan kérdést, melynek a tárgyalása ma nem alkalomszerű. Klebelsberg Kunó gróf kijelenti, hogy reá nézve a javaslat elfogadását csak az teszi lehetővé, hogy a pártok közt létrejöttti megegyezés szerint nyitva hagyatott a legalitás és legitimitás kérdése. Hornyánszky Zoltán szerint IV. Károly nyilatkozatából is egyenesen folyik, hogy a nemzetautd törvényalkotó fórum. A nemzet-szuverenitás gyakorolván az első főhatalmat, ennek jogán a nemzet - gyűlés igenis nem országos határozatokat, hanem törvényeket alkot-Széchenyi Viktor gróf kérdi, hogy ma ki felelős a széni korona őrzéséért és hogy miképp fogják a korona őrzését a jövőben rendezni. Huszár Károly miniszterelnök bejelenti, hogy a kormány erre vonatkozóan a legrövidebb időn belül törvényjavaslatot fog benyújtani. Őrffy Imre szerint a pártközi megállapodás nem azt jelenti, hogy a javaslat minden szava véglegesen meg van állapítva. Bátsfy István újból kiemeli, hogy a magyar alkotmány szerint törvény csak az, amit a Szent István korovájável megkoronázott király szentesít. Az országos határozatokat utólag úgyis be lehet cikkelyezni a törvénytárba. A bizottság ezután a részletes tárgyalásra tért át, és a miniszterelnök indítványára Túri Bélát választotta meg előadónak. Hosszabb vita fejlődött ki a bevezető résznél. Andrássy Gyula gróf a bevezető részhez szólva, előbb Simonyi-Semadani Sándor felszólalására reflektált. A múltban nem az volt a hiba, hogy a pártokat befejezett tények elé áraitolták, hanem, hogy a pártszempontot túlságba viták. Amit Bárczy a formai jogfolytonosságról mondott, azt nem tudja elfogadni. Akár akarják, akár nem, a jogfolytonosságot nem tudják biztosítani. A nemzetgyűlés bázisa az, hogy a nemzetnek jogában van önmaga sorsáról intézkedni. Nem szabad azonban, hogy a nemzetgyűlés visszaéljen ezzel a lehetőséggel, hanem kell, hogy önmagát is korlátozza. Helyesebbnek tartaná, ha a nemzetgyűlés határozatait nem törvényeknek, hanem törvényerejű országos határozatoknak mondanák, mert a jogi teknikus terminusnak a nemzetgyűlés határozatai nem felelnek meg. Dömötör Mihály szerint a jogforrás és a jogalkotó tényező állapítja meg, hogyan hívják a jogszabályt. Kovács ,I. István szerint az a kifejezés, hogy ,.a királyi hatalom gyakorlása az 1111. évi november hónap 13. napja óta szünetel", már nem ténymegállapítás, hanem jogi minősítés. E kérdés körül hosszabb vitafejlődött, ki, amelynek során Szassay Károly államtitkár a szöveg módosítására a következő javaslatot tette: ...A királyi hatalom 1918. évi november 13. napja óta nem gyakoroltatik.“ Ezzel szemben Kovács .1. István a következő szöveget javasolta: ..IV. Károly 1918 november 13. óta minden részvételről az államügyek vitelében lemondott és azóta is az országtól távol van." A bizottság Rassay Károly "módosítását fogada el. Kovács J. István kisebbségi véleményt jelentett be. A kormányzói hatalomról szóló II. fejezetnél Andrássy Gyula gróf és Rassay Károly indítványára a következő beszúrást tették: ..A nemzetgyűlés addig, amig államfői hatalom gyakorlását végleg / ■ ■ 1 ........1 szabadság nevében a magyar igazságot megszerezni, elvesztett magyar hazánkat visszanyerni. Most szólaljon meg odaát minden magyar, kiáltsa világgá hangosan azt a sóhajt, amit belénk fojtanak, hogy egy néptől, mely szabadságot és népszavazást követel, az igazságot megtagadni nem lehet. Ez már nem a magyarság dolga többé, hanem a szabadságé, nem is Európáé, hanem Amerikáé, melynek kikötőjében a Szabadság szobra világít a megérkező utas felé. Mi tudjuk azt s minden amerikai magyar tudja, hogy ez öt évig vérzett ország azért , tette le a fegyverét, mert Wilson elnök tizennégy pontjában megígérte azt, hogy népeket nem lehet mint sakkfigurákat ide-oda tolni, hanem ők maguk döntsenek sorsukról. A magyar szabadságot kérjük Amerika szabadsága nevében. Minden új hazában élő magyar égő fáklya gyanánt gyújtsa fel lelkét, hogy odaát láthassuk a szabadság tüzének lobogását és mi szegény didergő magyarok meg tudjunk melegedni nála. Ezért uj hazában lévő véreink most az egyszer ne legyetek csendesek és némák, hanem kiáltsatok. Kiáltsátok azt, hogy Amerika megvédi a népek szabadságát és népszavazás nélkül rongyokra tép minden békepapirost. Kiáltsátok ezt s ha azt akarjátok, mi is kimegyünk, hogy a szabadság földjén veletek szóljunk a világnak, mert ti még sohasem voltatok ennyire magyarok és mi még sohasem értettük meg annyira Amerika lelkét, mint e rettentő vajúdás perceiben, mikor meghajtott fővel a magyar igazságot letesszük az antant kezébe. Tót-magyar testvéremnek Kaliforniába a magyar viszonyokról ez a válaszom. A szabadság nagy munkájára várjuk őket mind, különkülön. Ők jönni fognak és mi megyünk velük. De míg közös hazánk újra fel nem támad, addig csak jajjongunk és földresütött szemmel dolgozunk. Addig nálunk nem szedik le a rózsát, rózsafák körül szerelmes leányok helyett csak a Gond fog az idén járni, míg jönnek a zöldhátú rózsabogarak és szétszórják a szirmokat. És ha a tücsök nyitott ablakon cirpelni kezd, elhallgat hamar, mert ha a magyar most felébred álmából, a párnája héjjá nedves és a tücsök nem szereti a feltörő zokogást. Ezt küldi válaszul Káli formába a tót-magyar testvérnek, Stefán Hibácskának Palo-Altóba egy székely magyar Neuillyből, a Szajna partjáról, mikor a mohácsi tölgyfa újra sarjadzani kezdett.