Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

* A magyar felró­s * az alkotmán­yfean. Irta E. S. dr. Budapest, műre. 30. Egyedül­ az angolszász faj volt képes arra, hogy úgy a nem írott alkotmányt, mint az írottat, az úgynevezett karta­­alkotmányt,a legnagyobb tökélet­ességre vigye. Csak egyetlen nemzet volt még kerek e világon, mely büszkén vallhatta magáénak az angol mellett a legrégibb, ezeréves alkotmányt, és ez volt a ma­gyar! Sajnos,csak volt! És mert ez már csak a múlté, most az angolszász faj ál­lam- és alkotmánya­lkot­ó másik részével, az Északamerikai Egyesült­ Államok kar­­lá-alkotmányával kívánok lehető rövid­séggel foglalkozni. Az idén szeptemberben lesz százharminc­­három­­ éve, hogy az Unió megalkotta alkotmá­nyas, úgynevi­zett karta-alkotm­ányúi, melyen azóta csak a szecessziós háború után tett némi változtatást, azonfelül meg néhányat, úgy hogy összesen tvenöt az amendementek, a pofások száma, de a lényegben, a főbb pontokban ugyanaz az alkotmány, a­mint Washington, Ha­­milton és társai közreműködésével megalkották, míg a francia alkotmány a nagy forradalom óta száznyolc lényeges változáson ment keresztül­. De ezen nem is kell csodálkoznunk. Mert ámbár az Unió alkotmányának megteremtői igen jól ismerték Montesquieut, Rousseaut és az enciklo­­pédistákat, valamint az angol nagy bölcselke­­d­ők, flőképp Locke tanulásait, azért nem indul­ok.­t­tak vakon­ utánuk, hanem csak azt vették át tőlük, a­mit jónak és célszerűnek találtak, — így például a hatalmak, tudniillik a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szétválasztását — sőt ennek következetes keresztülvitele és az el­érni kívánt célnak megfelelő szervezése adta meg nagy részben alkotmányuk állandóságát. Ezért az amerikaiak joggal mondhatják az Unió alkot­­m­ányát az­ emberi szellem legremekebb alko­tásának. Megalkotásánál három meggondolást, há­rom elvet vettek alapul. Az egyik az, hogy az emberek természe­tüknél fogva nem egyenlők, a másik az, hogy minden emberi haladásnak és társadalmi együtt­élésnek az egyéni tulajdon az alapja és azt min­den áron meg kell­ védeni, a harmadik végre az, hogy a kisebbséget meg kell védeni a többség zsarnokságától, mely annál veszedelmesebb lehet, ha minden két-három évben más többség keletkezhetik, és ugyancsak megakaszthatja az együttélés békés munkáját. Azért alkotmányuk a­milyen merevnek látszott, mégis lehetővé tette a békés haladást és szabad mozgást s valójában a legszabadabb és legboldogabb és most immár a világ leghatalma­sabb nemzetévé forrasztotta össze népeit, habár a fehér faj minden egyes országa lakosainak millióival szaporította az Unió népét. . •­­ Pedig az Unió alkothiányának megte­remtői egész nyíltan, majdnem büszkén mond­ták, hogy ők nem demokráciát, hanem free governementet, szabad kormányzatot alkottak, frázisokkal, üres szólamokkal, teóriákkal itt­, nem­ lehetett operálni, de nem lehet most sem. Hogy mennyire nem jelent semmit a szólam, az elnevezés, bizonyítja legjobban az a körülmény, hogy a volt rabszolgalaktó déli államok odaát mindig a demokrata párt hívei­ voltak. Ha vizsgáljuk, hogy különleges geográfiai és gazdasági elhelyezkedéseken felül mi lehet az oka annak a valóban pilla nélküli körülmény­nek, hogy az Unió karta-alkotmánya még most, százharminchárom év után lényeges változtatás nélkül a maga eredetiségében fon maradt, míg más nemzetek karta-alkotmányai szüntelenül változnak.­­— h­a látjuk, hogy sehol a világon nincsen olyan élénk, nyilvános, politikai élet, sehol olyan pártélet és sehol oly abszolút ural­kodó a közvélemény, mint épp az északamerikai unióban — és mégis mentek minden forradalmi megrázkódtatástól, akkor igazat kell adni­ az Unió tudósainak és államférfiéinak, hogy fő­képpen a hatalmak szétosztásának és főképpen a bíróinak adott rendkívüli és az egész világon példa nélkül álló nagy hatalma az a korlátozó és szabályozó szerve az Unió alkotmányának, mely azt oly állandóan és nyugodtan működővé tette­, hiszen azóta, hogy e karta-alkotmány fölépült, egész a most fg foly­t világháborúig negyvennégy ily karta-alkotmány létesült, de egy sem maradt érintetlen a felforgadástól, a számtalan újabb meg újabb próbálgatástól,­­ csak az Unió al­kotmánya maradt meg szilárdan. Pedig a bírói hatalom látszólag a leggyen­gébb a három hatalom között és Montesquieu szerint csak az a szócső, melyen át ,a törvény­hozó beszél; —a csodálatraméltó energiájú északamerikai angolszász népnél oly tekintélyre, hatalomra lelt szerte hogy a hangos szavú párt­vezérek már Governement by Judiciary, Jud­iéius Oligarcháról, — birói kormányzásról, bírói oli­­garchiáról, avagy a tatár-arisztokráciáról panasz­kodnak. De ezek a demagóg jelszavak nem indít­ják meg a­ józím és praktikus senkit, — a hatal­mas közvélemény, Amerika leghatalmasabb té­nyezője a bíróság mellett foglalt és foglal állást. És ezen nem is lehet csodálkozni, ha lát­juk, hogy oda át sem a szociáldemokrácia, sem a kommunizmus, sem más bolond felforgató Budapest, 1920. XL évfolyam, 78. szám ■ATV£T£.,­ ' ‘ „ Szerda, március 31. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Eléfixetési árak: igúz «vr» 330 hersna, fé’*r.re 110 kor., nagy.ilérr* 88 kor., egy bonogro 30 kor., egyos vsam ára hel­yben, Tlítxen •* pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetettje milliméter osámnitással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csa­ithay Ferenc Szerkesztője: Vili. kar., flekk Szilard-utca 4. az. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker. József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, Jozaef 53, József 63, József 23-84 6©tefbi Hestrik: lila Szendy Árpád. "A minap ismét egy jelesünket temettük el. — fsuk be — igazán nem olyan kegy­ezetes végü­g­­yességgel, a­milyennel ke­telt volna, a­milyet meg­érdemelt volna és nem olyan köteles megbecsüléssel. Jidlott erre, mint a magyar zenei klubbra elsőrangú munkása, bőségesen rászolgált... Szinte­ megdöb­bentő, hogy még a közélet is mennyi közönyt tanú­sított Gobbi Henrik működésével és személyével szemben, a­míg élt és mennyire nem vett tudomást elköltözéséről­ most. A­ mikor minden egyes magyar kulturális tényezőnek kellő és megfelelő méltatása olyan nagy­ fontosságú és jelentőségű nemzeti kérdés. Mert ma minden magyarul érző ember szerint nem-' csak észszerűség, de bölcseség diktálta kötelesség is rámutatni arra, hogy itt, ebben az országban ember­öltőkkel előbb már fejlett művészi törekvések telki szükségleteit érező emberek éltek és apostoloskodtak a művészetek széles terein. “• A hetvennyolc évet élt Gobbi Henrik nemcsak­ itthon, hanem­­a­ messze külföldön is elismert, tisz­telt, kiváló művész, zenész, és kitűnő pedagógus­­volt abból a gárdából, mely Liszt szente-lvét határtalan csodálatul és rajongással vette körül.. Ebijén az ige a nagyszámú — hogy úgy mondjam — udvari sze­mélyzetben Gobbi az elsők között á­ll, mint a nagy­mester iskolájának egyik munkása, mint itthoni­ je­lentősebb művésznövendékeinek — mondhatni előkészítője, annyira az, hogy a­mit Gobbi igy.­vagy amily betanítóit, azt Visítt csaknem mindig helyben hagyta. Nem egyszer,történt, hogy idegenből h­ozzá­került növendékei elölt munkáját s eredményeit példaként állította be. Pedagógiai tekintélyével még a nagymesterre is befolyása volt és ennek révén nem egy művész-csemete jövőjének az, útját egyen­­gette vagy alapozta meg úgy, hogy együttműködé­sük idejében banális hasonlattal — ő egy meg­­testesült Gradus ad Parnassum volt. Tanári működése a Zeneakadémián 1879-től kezdve mindössze tíz évre terjedt­, de eredményében ennél sokkal messzebbre íph­atónak bizonyult. Ő vetette meg a biztos, észszerű ujj- és kézteknika-kifej­­lesztés módjának alapjait; ő kezdette meg a Magyar­­országon azóta valóban impozáns művészi magas­latra emelked­ett frac­i-játék kultuszát és a ma már külföldön szinte vertelén -i Beethoven-játszás len­dületes, mélyenjáró, szinpompás magyarázását. A műkedvelő félig-meddig való zenélést gyűlölte. Min­denben pedáns munkát követelt a legmesszibb halá­rig s ezt olyan vasenergiával fejlesztette, hogy növen­dékei kivétel nélkül abszolút éles és lég­ritmussal, hangsúlyozással, tem­podreoltással, de sőt kivétel nélkül — jó pedál­ozással zenéltek. — Bámulat­osan éber tanár volt. Tekintetei, figyelmét az esztétikus üléstől, kéz- sőt testmozgásától a legelrejlettebb rész­letig semmi sem kerülte el. K bul­ét természetesen a­­stílusos,­­nagyvonalú beállításokra terjedt ki legin­kább a ügyeimé. Egy-egy nagyobb mű átdolgozása után tanítványai a legtöbb esetben 'fáradtabbak vol­­­­lak, mint ő maga, á't.egy­ ebként ezt sohsa nem ösmerte. --—.Kár, hogy'növénd­oi­elölt,sohássem ült le a zok­­sorához, hogy valamit . ad ocuilos.” demonstráljon, pedig nihil nihga is ’Kiszi-tanitvány. ' hogyne tudta' vbihri'hiagy Liszt mindig úgynevezett: T-lőjátszással­ oktatta növendékeit. Pedig meglehette volna kü­lönü-. se a fiatalabb éveiben, mert lett volna mit mulatnia növendékeinek. Egyetlen egyszer, (üllői­uli lakásán), nekem mégis . .előjátszott", de a­mit akkor (öle, hab logam, azzal még ma is képes vagyok beszámolni". Bársonyos billentésének lágysága, kan­tilénájának kifejező ereje nagy művészi sajátságokat mutatok; könnyed, lényeg ragyogást! technikájának szinte ab­szolút biztossága (Chopin nagy esz-dur tanulm­ányán bán) játékának akkor még­ nagyrészt meglévő virtu­ozitását igazolta. Hogy mégis miért kellet­t dugóra­­művészetének művelését oly korán elhanyagolnia, arra az ő esete szintén egy olyan példa, a­miről szá­mokban ,kifejezhetőleg is elszomorítóan sokat talá­lunk a magyar, a jobbra hivatott magyar előadómű­vészek életében. Mert bizony őt is túlkoráiv elvonta hangszerétől a magyar zenészsors. Hogy akkoriban a mainál is mostohább zenei­ életviszonyaink között megélhessen, órákat kellett adnia s mert, hogy neki is meg voltak a saját­ kü­löni kizsákm­ányolói, sok órát kellett adnia. Egy ideig persze­ ő is küzdött balsorsa ellen, de az élet csakhamar legyűrte. Beleirta őt is, a fiatal ábrándozó. Művész lelke azonban mégis zenélni vá­­gyott s mirt Volkmenn Robert kiváló tanítványa­­­i későbbe,, benső barátja és kartársa) a zeneköltés mesterségével tisztában■ lésén, a komponálásnak­­ szentérte szűkösen kevés idején. Nyaranta inkább le­­léüljjetelt i­iisztasához,­ mélyre jehetőséget a S­ é­- c/lézíi/í-'ísis-módos'ó//-családokhoz vísió viszonya nyuj­­tott s igy Mafiyeetiken, vagy Nádasladányban-a biz­­tossá is ha­jlított üldözött rend jóleső érzései ’-közölt 1- bi­tv Or Bán ,es!'ször'saföm­ma! dolgozgásott.. . A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal. , ji

Next