Budapesti Hírlap, 1920. augusztus (40. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (fes.1.) , 1920 augusztus­ 8. * ' __ felsőkart roncsolta szét. Ilyen roncsoló hatása a közelről történő lövésnek van. Almásig Deniz grófnő sérülései föltétlenül három lövéstől származtak. Veszélytelenek voltak, de fejének csak legkisebb elmozdulása is, halálát okozta volna. Kottra őrnagy: Mi volt az oka annak, hogy báró úr a hadügyminisztérium kiküldöttjét és Ká­rolyi koszorúját visszautasította? Radvánszky: Az első kérdésre az a válaszom, hogy undorodtam a forradalomnak nevezett ko­médiától. A második kérdésre, hogy tapintatlan do­lognak tartottam, hogy a­mikor valaki életében a f­aniszkosabb hajszát vezette Tisza ellen és ura­lomraj­utásakor az illetőt megrgyilkolták, koszorút küldjön neki. Bennem, a­mikor a nyomozás érde­kében semmi sem történt, megérlelődött az a hit, hogy Károlyi Mihály tudott róla és a kormánynak legalább később értesülése volt róla. Mikor a pro­­fletíktd­iktatúra megbukott, beadvánnyal fordultam az ügyészséghez és kértem, hogy Károlyi Mihály ellen indítsák meg az eljárást bűnpártolás címén. Elmondta ezután Radvánszky, hogy a gyilkos­ság után a bizottság a jegyzőkönyvet komolyan vette föl, de neki az az impressziója, hogy komédia volt. Később Festetich gróf a Nemzeti Kaszinóban egy­szer azt a­­jelentést tette, hogy ő ismeri Tisza gyil­kosát, sőt vele beszélgetett vagy sétált. Ebből provo­káció is lett, mert Kapcsa báró megmondta a véle­ményét. Ekkor ő a jegyzőkönyvben becsületszavára visszavonta kijelentését és csupán rossz tréfának nevezte. A többi tanú, Lux Sándor dr. orvost hallgatták ki ezután, a­kit legelőször hívtak Tisza holttestéhez. A holttestet a hall egyik sarkában hanyatló ékve találta. Teljesen ki volt véreive, s m­árványfgíkfer volt az arc és a bőr­szín. Két sebet talált­ Az egyiknél a bemenet a jobb hátsó lapockánál, a kimenet pedig a jobb hónaljnál volt. Feltétlenül halálos lövés volt, mert a nagy ütő­eret sértette meg. A második sérülés a hasfalon volt. Almássy Deniz sebesüléséről azt mondja a tanú, hogy az nyolc napon belül gyógyulónak látszott. Klein Rezső tizennyolc éves műszerész ki­hallgassa következett. A Roheim-villában lakik. Elmondja a tanú, hogy október 31-én estefelé a villa kapuját kifeszítették. Négy katona jött és a nyolc csendőrt elvezette az Erzsébet királyné-út sarkáig. Ott az egyik katona a liget felé mulatott, mire a csendőrök arrafelé mentek. A katonákra már nem emlékszik, csak a vezetőjükre, a­ki egy alacsony termetű, szőke, nyírott bajusan ember volt. Sztanykovszky és Hüttner erre azt mondják, hogy egy Rex nevű katonáról van szó, mivel Rex, Török és Horvát-Sanyovics voltak először kiszemelve a gyilkosság végrehajtására. Ezután a tanú elmondja, hogy mikor a csend­őrök elmentek, a katonák visszajöttek és bementek az előszobába. Ő a lakására ment s a mikor egy lövést hallott, kiszaladt, az előszobánál látott egy katonát, a ki a had irányába nézett és fegyverét készenlétben tartotta. Néhány másodperc múlva megnyílt az előszoba ajtaja és a négy katona lefelé szaladt a gyepen keresztül a kerítéshez. Ezután át­másztak a kerítésen. Sztanykovszky, Dobó és Hüttner kijelentik, hogy ők a kapun mentek ki. Elmondja még a tanú, hogy látta, hogy a csendőrök félnek és alig várják, hogy visszavezé­­nyeljék őket a laktanyába. A bíróság a tanú megesketését mellőzte, mert lényeges körülményekre nézve téved. Barta Anna szobaleány 1918. október 31-én a Roheim-villában volt. A merénylet idején a konyhában volt. Csak akkor jött ki a hall­ban lévő gallérjára, a­mikor a katonák már be­széltek a kegyelmes úrral. A kegyelmes úr kérdezte, hogy mit akarnak, a­mire az egyik azt felelte, hogy azért jöttek, mert a kegyelmes urnak ütött a vég­órája. Klein Józsefné, a Roheim-villa kertészének felesége lényegtelen vallomása után T­­itahy Lajos hírlapírót hallgatták ki. A tanú elmondta, hogy hét óra körül értesült a gyilkosságról és ki akart menni a villába riportot csinálni. Mivel kocsit nem ka­pott, fölment a nemzeti tanácsba és Magyar Lajos­tól, a­kit ismert, kocsit kért. Magyar Lajos Pogány­hoz utasította. A mikor Pogány előtt megismer­tette a kérését, ez megkérdezte, hogy mire kell neki a kocsi. A mikor Pogány meghallotta, hogy a Ro­­heim-villába akar menni, ingerült hangon azt mondta, hogy hagyjon neki békét, nincs kocsi. A­mikor a nemzeti tanácsnál járt, hogy kicsit szerez­zen, a lépcsőn lihegve tölt egy zöldpárosis zászlós és azt mondta, hogy digdalhirt hoz a nemzeti ta­nácsnak: T­iszát­­megölték. Szelítso­sványi Béla kihallgatásé­. Eztán Szentkirályi Béla államrendőrségi fő-­kapitány-r­estsettes kihallgatása következett. Szentkirályi elmondja, hogy este hét és nyolc óra között kapott Dietz főkapitány értesítést, hogy Tisza István grófot agyonlőtték. — Miután — úgymond — Tisza Istvánról volt szó, a­kit végtelenül szerettem és tiszteltem, magam mentem egy bizottsággal a helyszínére. A boncolást a Tisza-család kérésére mellőztük. A nyo­mozati iratok egy része az előadónál volt, a fonto­sabb része nálam. A proletárdiktatúra első napján megtagadtam a szolgálatot és ezért­­kidobtak a hiva­talból. Elmondja ezután Szentkirályi, hogy az iratok ott maradtak a fiókjában. Áprilisban ellenforradal­mi mozgalmak miatt letartóztatták és azalatt a hi­vatali fiókját feltörték. A fiókban volt a Tisza­­dosszié és mellette volt René pármai hercegnek a székesfehérvári ellenforradalomra vonatkozó irata. E­zt a két iratot egyéb dolgaival együtt kivették a fiókjából. A tárgyalást vezető: A proletárdiktatúra bu­kása után kapott a rendőrség valamilyen utasítást a nyomozásra? Szentkirályi: Nem tudom. Én hat napig szol­gálatot teljesítettem, azután fölfüggesztettek­ ,an­­nak idején nem kaptam utasítást senkitől, mert ez hivatalból üldözendő cselekmény, erre utasítás nem kell. Viszont azonban Batthyány Tivadar, a­ki akkor belügyminiszter volt, élénken érdeklődött az ügy állása után és sajnálkozással vette tudomásul, hogy egy lépéssel sem tudunk előbbre menni. Volt öt-hat előállítás és a nyomozás során kiderült, hogy ezek nem voltak mások, mint szájhősök. Akkor ugyanis dicsőség volt, ha valaki részegen azzal dicsekedhetett, hogy ő ölte meet Tiszát. Elmondja ezután a tanú, hogy Haltai Viktorra is gyanakodtak, de Heltai alibit igazolt. Dobó is tu­dott alibit igazolni. Volt még egy-két kihallgatás, de aztán nem történt semmi. Közben jött a proletár­­difalura és Korvin-Klein Ottó szemrehányással, illette a tanút, hogy vétkezik a népköztársaság ellen, mert a Tisza-gyilkossággal foglalkozik. A tárgyalást vezető: Máskor, a­mikor egy szenzációsabb gyilkosságról van szó, egész nap ber­regnek a telefonok, autók zakatolnak és a főkapi­tányság mozgósítva van a legnagyobb apparátussal, hogy a gyilkosságot mielőbb föltárja. Azt szeret­ném tudni, vájjon ehhez hasonlóan történt-e akkor is? Szorították-e felülről a rendőrséget, hogy a tet­tesek után nyomozzanak? Szentkirályi: Senki sem szorította. .. kormány részéről ilyen lépés nem történt. Kottra őrnagy: Mi oka lehetett annak, hogy a rendőrség az ő megszokott energiájával nem forszí­rozta ezt az ügyet tavaly szeptemberben, mikor az eset aktuálissá vált? Szentkirályi: Ott úgy látszik, magasabb sze­mélyiségek jártak közben. Ez az impresszióm, a­mennyiben Friedrich személyét látom a háttérben. A tárgyalást vezető: Ezt csak ennek a tárgy­a­lásnak az eddigi adataiból látja? Szentkirályi: Csak most. Egy alkalommal a függetlenségi és negyvennyolcas pártkörben egy de­tektív közölte velem, hogy borzasztó gazság törté­nik. Azt mondotta, hogy Hüttnert, a ki vall és a­ki Friedrichet fölemlíti fölbujtóként, hamis vallomásra akarják rábírni a rendőrségen. Kérdeztem, honnan tudnm ezt, azt felelte, Paks a detektívtől. Azt mond­tam, mondja meg Paksynak, hogy menjen föl a mi­niszterelnökségre és tegyen jelentést személyesen. Ez meg is történt. _ _­­ A tárgyalást vezető: Huszár Károly volt a mi­niszterelnök?­­ Szentkirályi: Paksyt ezért néhány nap múlva felfüggesztették. Sztupka őrnagy: A kommün bukása után is méltóztatott ezzel az üggyel foglalkozni? Szentkirályi: Nem. Engem fölfüggesztettek az októberi forradalomban tanúsított eljárásom miatt. Ugyanis akkor lettem főkapitány-helyettes, ez úgy­­látszik, néhány úrnak nem tetszett, mert átugrot­tam őket. Ezért vagyok én még ma is fölfüggesztve. Sztupka őrnagy: Mikor Lángot és Klugot ki­hallgatták, Friedrich neve nem került szóba? Szentkirályi: Szóba került. Szent­királyi elmondja ezután, hogy a­mikor egy ízben, talán december első napjaiban fönt járt referálni Károlyi Mihálynál, ő. Szentkirályi ráterelte a szót a Tisza-gyilkosságra és kedvtelenséggel mondta, hogy ebben a rendőrség nem tud tovább jutni. Károlyi Mihály ezt jegyezte meg: „Talán jobb is, hogy ezekben a nehéz időkben nem zavarjuk a közhangulatot. Ez egy újabb revolucióra vezetne, esetleg kiszabadítanák a rabokat és kész a baj. Lengyel dr.: Az egyik vádlott azt vallotta, hogy társai megbízásából eljárt Kagy Vince belügyminisz­ternél, hogy önnek adjon utasítást, hogy ne nyomoz­­tasson? Szentkirályi: Soha. Hüttner: Nem így volt. Kagy Vince és én köz­tem erről szó nem volt, hanem szó volt Jánossy Zoltán és én köztem. Nem állítottam, hogy Iám­ossy Zoltán a főkapitány úrnak akkor adott utasítást vagy nem. Én csak annyit mondottam, hogy kértem, a főkapitány úrnak a nyomozás befejezésére adjon utasítást, hogy arra nyomozzon, a­merre nem kell. Ezt meg is ígérte. Lengyel Jr.: Följogosítva érezte magát, hogy ilyen kérelmet terjesszen elő? Az államtitkárral szemben meg merte tenni? Hüttner: .A védő úr elfelejti, hogy a miniszter­­elnökségi államtitkár küldött hozzá. Ez Balogh Fe­renc vol­­t . Perényi Zsigmond báró kihallgatása. S Lengyel Zoltán­­védő kérésére kihallgatták ta­núképpen Perényi Zsigmond bárót a csendőrök ki-­ rendelésére vonatkozóan.­­ Petényi Zsigmond báró: Néhány nappal azí gyilkosság előtt történt, hogy Sándor János, Tiszai­ István gr,pl''Sógora a Mária Valéria-utcai klubhelyi-­­ségben izgatottan hozzám jött és a következőket­ mondotta el: Egy ismeretlen úriember jelentkezett.­­Tisza Istvánnál, elmondotta neki, hogy biztos tudo­mása van arról, hogy ellene gyilkos merényletet ter-­ veznek. Részleteket nem mondhat, neveket se mond-' hat, mert az életével játszik. Kéri Tiszát, hogy vagy­ meneküljön el Budapestről, vagy gondoskodjék­ arról, hogy megfelelő karhatalmat rendeljenek mel­­­léje. Erre Tisza azt válaszolta, hogy ő nem tehet­ semmit ebben a dologban. Ha akarja az illető, men­jen a rendőrségre és tegyen ott följelentést. Ez a p úriember azután Sándor Jánoshoz fordult és neki ugyanezeket mondotta, hangoztatván azt, hogy ő nem mehet a rendőrségre följelentést tenni, mert az életével játszik. Sándor János arra kért engem,­ hogy miután Sándor Lászlót, az akkori főkapitányt jól ismerem,­­kérjem meg őt, hogy­ megfelelő karba­­­talmat, lehetőleg csendőröket rendeljen ki a Roheim­­V­illa őrzésére. Én átmentem azonnal Sándor László-­ hoz, elmondottam neki a hallottakat, ő megígérte, hogy csendőröket fog oda kirendelni. Másnap hallot-t­tam, hogy valóban nyolc csendőrt rendeltek ki. Hüttner megjegyzi, hogy az az ember, a­ki Tiszát a veszedelemre figyelmeztette: Pethes lehetett. A főtárgyalást vasárnap délellőtt folytatják. Az ügyészség vádirata. Lapunk mai számában megírtuk, hogy a buda­pesti királyi ügyészség­­»­ elkészítette Tisza István gróf gyilkosainak ügyében a vádiratot. A­mint emlí­tettük, a nagyszabású és hatalmas terjedelmű vád­irat Váry Albert királyi főügyésznek a műve­­ felöleli mindazokat a forradalmi momentumokat, a­melyek 1918. őszén Budapesten lejátszódtak. Az ügyészség tíz egyén ellen emel vádat. Mint tetteseket Dobó Istvánt, Sztanykovszky Tibort, Horvát-Sanyo­­vics Tivadart és Pogány Józsefet, mint felbujtókat Kéri Pált, Fényes Lászlót és Csernyák Imrét, végül mint bűnsegédeket Gaertner Marcellt, Lengyel Lászlót és Vágó-Wilheim Jenőt vádolja. A megokolás elsőrendű jogászi munka, de egyébként is szomorúan érdekes. Egyebek között­ megállapítja, hogy büntetőjogilag komolyan értékel­hető bizonyíték a vizsgálat során eddig nem merült­ föl arra nézve, hogy a gyilkosságot a szereplő Kád­rolyi-párti politikusok, vagy a Nemzeti Tanács ké­szítették vo­lna elő. Megállapíthatónak látszik, hogy a gyilkosság gondolata Kéri Páltól ered, a­ki azután Fényes és Csernyák közbejöttével tervezte és hajtot­tatta végre a bűntettet. Pogány Józsefet hatalmi tár­­gya állította a tettesek sorába. Külön foglalkozik a vádirat Friedrich István­nal. Megállapítja, hogy Friedrich neve Hüttner val­lomása ajánján került bele a bűnügybe, a­mely val­­­­omás azonban a vád emelésére nem nyújt elegendő alapot, részben teljesen valótlan. A vádirat azutáni ezeket fejti ki: Hüttner szerint a két napon át tar­­ tott előzetes tárgyalásokon Hock ellenezte, Fényes­ helyeselte Tisza meggyilkolásának ötletét. Azt azon­­­ban nem mondja Hüttner, hogy Friedrich is nyilat­kozott-e. Egy ily beszélgetésnél való jelenlét bűn­vádi eljárásra elegendő alapot nem nyújt. A lánc­­hídi eseményeket illetően pedig Friedrich igazolta,­ hogy október 29-én és 30-án nem volt Budapesten a Dobó, Sztahykovszky és Vágó polgári egyének, reá-­­juk nézve a polgári bíróság illetékes. Az ügyészség végül 400 tanú megidézését javasolja. (A cenzúra itt 8 sort törölt.) A smiáltai papirt kístisige a Misstmál­nál. A­­Magyar Távirat Iroda jelenti: Milosevics János népszetgyűlés k­épviselő vezetésével a Ma­­gyarországi­ Szo­ciálldemokrata Pártnak háromtagú a küldöttsége: "Miákits Ferenc, Farkas István és Mai­lasits Géza keresték föl ma Teleki Pál gróf minisz­­terelnököt. A szociáldemokrata párt megbízottai előadták a párt legfőbb kívánságait és ennek során­ beható eszmecserét folytatott a miniszterelnök a­ kiküldöttekkel mindazokra a kérdésekre vonatko­­­zóan,­­a­melyek a szociáldemokrata párt követelése­ sorában helyet foglalnak. Különösen beható meg­vitatás tárgya volt az internálási rendelet és által­­ában az internálás kérdése, a­melyre vonatkozóan­ Teleki Pál gróf miniszterelnök kijelentene, hogy­ igyekezni fog ezt­ a kérdést mielőbb közmegelége­désre megoldáshoz juttatni, mert ezt olyan függő kérdésnek tekinti, a­mely lehetőleg minél előbbi kell, hogy lekerüljön a közvélemény napirend­jéről.* ( A cenzúra itt 15 sort törölt.) brilliáns, arany, r Brt bármely hirdetett árnál X 7 drágábban veszek. MENDELSOHN, ékszerész. Ferenc-körút 1. sz. Hamis foga­kat.

Next