Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)

1920-11-25 / 278. szám

Budapest, 1920. Ara 1 korona. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési áram !ögész évre 380 bor., félévre, 140 bor., negyedévre 70 bor., egy hónapra 25 bor. Egyes szám Ars mindenütt 1 bor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. XL. évfolyam, 278. szám Csütörtök, november 25. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában, Hiszek­ egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen," Otáró fenyegetés. Budapest, nov. 24. A Budapesti Hírlap mai közleménye a oláhok hősies szándékáról meglepő határt tett mindenfelé. Ez a közlemény beszám.Négy bu­karesti népgyű­lésről és az ott mosdtott beszé­dekből tudjuk meg, hogy mi magyarok folyton inzultál­juk a románokat ezereket és ezereket börtönzü­nk be, kínozunk gyilkolunk, leg­utóbb is meggyilkoltunk legy’­Budapesten tanuló román egyetemi ifjút stbrigaz, hogy ennek a román egyetemi ifjúnak egy hajaszála sem gör­bül­ meg, ma is itt él közöttünk, senki nem bántja, de azért a bukaresti szónokok, köztük egy tábornok és az oláh képviselőház alelnöke kiadták a jelszót, hogy a Tiszáig kell megszállni Magyarországot és a dicsőséges oláh hadsereg­nek egy parádés marssal újból be kell sétálni Budapestre. Ez a közlemény nem a hazugságai miatt meglepő, mert arról a tájról már megszoktuk a hazugságokat és a rágalmakat, hanem azért, hogy a dicsőséges Nagy-Romániának még min­dig szüksége van efféle piaci szájaskodásra és fenyegetődzésre. Nyugtalan álmok gyötrik, fél a megnőtt árnyékától és üldözési mániában szen­ved. Nem bízik saját létében és biztosságban csak akkor érezné magát, ha minden ellensé­gét elpusztíthatná. Hát ellenséget eleget terem­tett magának, de ezek most ártalmatlanok. Oroszország és Bulgária ezidő szerint komo­lyabb dolgokkal vannak elfoglalva, mi magya­rok pedig egyelőre nem óhajtunk egyebet, mint­hogy ne sanyargassák uralmuk alá került sze­rencsében véreinket és adják vissza azt, a­mit elraboltak tőlünk.. E kívánságaink teljesítése végett sem csörtetjük fegyverünket, hanem bí­zunk egyelőre­­az antant igazságtevésében. Úgy látszik, az igazságba vetett rendület­len bizalmunk tölti el balsejtelmekkel nemcsak a románokat, hanem az egész kis­ antantot A dühös, meggondolatlan magyar éppen az ellen­kezőjét csinálja annak, a­mit halálos ellenségei tőle várnak. Nemcsak aláírta, de már be is cik­­kelyezte és Párisba expediálta a trianoni okmá­nyokat. Erre a bárányszelidségre nem volt el­készülve se az oláh, se a cseh, se a jugoszláv. Éppen mert az ellenkezőjét várták, siettek nyélbeütni a kis­antantot. Take Joneszky és Benes időt és fáradságot nem kímélve, vigécked­­tek ennek a kölcsönös életbiztosító társaságnak létrehozatalában. Máig sem tudják azonban egész határozottsággal, hogy létre jött-e? Olyan terjedelemben semmi szili alatt, mint a­hogy tervezték. Bukarestben nincsenek megelégedve Take Joneszku sikereivel. Benes pedig hozzá nem illő szerénységgel jelentette ki a cseh kül­ügyi bizottságban, hogy a kis antant nem avat­­kozhatik bele Magyarország minden dolgába. Magyarországot nem lehet, fóliáim, nem lehet végleg eltüntetni ,a­­föld szik­éről, ellensé­geinknek erre kellett rájönni külföldi kilincselé­­sük alkalmával. És ebbe nem tud belenyugodni a hős olári szomszéd, a­ki annyira el van telve a saját nagyságától és dicsőségétől,­­ hogy már Bukarest utcáin követeli az alant főtanácsától, hogy tisztelje Románia jogait, ugyanakkor, mi­kor mások jogairól ugyancsak Bukarest utcáin azt a nézetét árulja el, hogy „minden szövetség és szerződés csak papírrongy.“ Az oláhoknak ezt a jogtiszteletét föl kell jegyeznünk, a benne rejlő útmutatásnak a maga idejében még hasznát fogjuk venni. De mindent csak a maga idejében. Most nem tesszük meg nekik azt a szívességet, hogy oláh diákokat gyil­koljunk meg Budapest utcáin és dobáljunk a Dunába. Egy francia tudós az angol nép kiala­kulásának és nagyságának a titkát abból ma­gyarázza ki, hogy nagyszerűen tudott alkalmaz­­kodni a változott viszonyokhoz. Ez az alkalmaz­kodó képesség nekünk magyaroknak sem fog szégyenünkre válni, amúgyis elégszer mentünk neki fejjel a falnak. Ezzel a hűvös magatartással kell szemlél­nünk ellenségeink esztelenségét, kegyetlenségét s nagyzási hóbortját. Ha igy folytatják, a legna­gyobb szolgálatot teszik a magyar integritásnak és irredentizmusnak. Előre is hálás köszönet érette, f­orgalmaz a kormányzópártt— A kormányzópárt kebelében többrendbeli malom van folyamatban, mindmegannyi affój a célzattal, hogy egyetértő, tömör, fegyelmezett kor­­mánypárt jöjjön létre, a­melyre a kormány a biz­tosság érzetével támaszkodhaszék. Alsom­ Lány ál­tal kidolgozott új kormányzati prímámnak is az a célja, hogy elősegítse a pártjába is­ azt az átalaku­­lást­ a­melyet általában tisztulási processzusnak neveznek s a­melyet az úgynevezett szélső, elemek kiszorításaival szeretnének elérni. A kérdés csak­ az, hogy a mai hom­ányzó többség két táborában kit tekintenek szélsőnek. Mert erre nézve a kisgazdák és a keresz­tény szocialisták korántsem értenek egyet, mert mindenik a­­ másik táborban keresi a szélsőket. Különböző programpontok forognak közké­zen. A legtöbb egyezik egymással, de a legtágasab­bak azok a pontok, a­melyeket sem az egyik, sem a másik részen nem jelölnek meg teljes világosság­gal, így például az alkotmányjogi kérdések közé foglalják hallgatag az­­államforma, vagy helyeseb­ben: a királyság kérdésének rendezését is, a­melyre nézve ma szinte áthidalhatatlan ellentétek választ­ják el a kormányzótöbbség keretében egyesült pár­tokat. Az egyik rész a legitimitás alapján áll, a másik a szabad királyválasztás hi­ve, de vannak köztük leplezett köztársasági pártiak is. Ezeket a csoportokat eddig is csak a kérdés kikapcsolásával lehetett egy kalap alá fogni, a kérdés­­ rendezésének kísérlete azonban szétvetné őket annyifelé, a­hány­féle felfogás erjed és mozgolódik bennük. Abban, úgy látszik, valamennyi mozgalom egyetért, hogy a kormányzást biztosabb és konszo­lidáltabb alapokra kell vetni s raindenik hangoz­tatja, hogy a jogrend uralmát föltétlenül biztosí­­tani kell s hogy az ország pénzügyi rende­zése érdekében le kell szállítani az állami kiadá­sokat s ezzel kapcsolatban több minisztériumot — igy mindenekelőtt a kisgazdapárti és népjóléti mi­­nisztériumokat, s némelyek szerint a nemzeti ki­sebbségek minisztériumát is —­ továbbá a fölös ál­lamtitkári állásokat meg kell szüntetni. Abban is egyetértenek, hogy véget kell vetni annak az ál­datlan állapotnak, hogy egyazon pártnak a tagjai nyíltan a legnagyobb élességgel hadakoznak egy­mással s magát a kormányt is támadják, úgyszól­ván napról-napra. Ezt mindnyájan tarthatatlan állapotnak minő­sítik, de a baj gyökere ott van, hogy a nézetek­nek­ és felfogásoknak egész óceánja választja él­őket egymástól s igy természetszerűen az orvos­lást is­ mindegyik tábor­ a maga módja szerint, vagyis a másik táborra nézve elfogadhatatlan föl­tételek alapján keresi. Kapóra ■ jön a mai napon Kürthy Lajos báró­nak, a Nemzeti Középpárt elnökének a 5 Órai U­j­­nap­ban megjelent nyilatkozata, a melyben a­­ ko­moly, gon­dol­kodó és a­­tapasztalt politikus szemével bírálja ezeket az. uj program-alkotásokat. Csodál­kozással, sőt megdöbbenéssel látja — ugymond — hogy az ország mai súlyos helyzetében a messze­­jövőbe kalandozó program tervezésével foglalkoz­nak azok a tényezők, a­melyeknek legsürgősebb és legközvetetlenebb bajok azonnali orvoslásán kellene gondolkozniok. Nem program-légvárakra van szü­k­ség, hanem sürgős mentő munkára. A középosz­tályt a végső pusztulás veszedelme fenyegeti. Az új programtervezet nem beszél a drágaságról, nem be­szél pénzünk leromlásáról, nem beszél a világfor­galomtól való elszigeteltségünkről, a szomszédaink­kal való gazdasági forgalom nehézségeiről, hanem csak olyan általánosságokat hangoztat, a­melyek egy becsületes reálpol­itika alapját nem képezhetik. Ez a tervezet nem a munkaképességnek a pro­gramja, hanem a tehetetlenségnek a vergődése, a­mely nem tud vagy nem mer az igazi alkotómunkala­­t útjára lépni. A kormány jópártból. — Haller miniszter a külön csoportokról és alkotmány­jogi kérdésekről. — Az u.i program és uj kormány aljprulásáról szóló hírek nyomán ma egyszeribet^negélénkült a kormányzópárt helyisége. . A kjj^nagytermében miniszterek és képviselők éponjan vitatkoznak a ..politikai helyzetről. A párt'^tagjainak nagyrészt ma is abban a meggyőződésben él, hogy a kor­mány­zópárt mai összetételében csak rövid ideig maradhat együtt és körülbelül két hét múlva meg­alakul az új kormányzópárt és az új kormány is. A szélsőséges elemekről azonban az a vélemény, hogy a párt hamarosan nem fog szabadulni tőlük, mert nagyon bajos annak megállapítása, hogy ki szélsőséges és ki nem. Így megtörténhet, hogy az új kormányprogramot aláírják azok a túlzók is, a­kiket éppen a kormányzópártból kirekeszteni akar­nak. Ezekről azonban — mint a kormány egyik tagja mondotta nekünk — konkrét esetek alkalmá­ból lehet megtisztítani a pártot, mert a fősulyt arra vetik, hogy a pártfegyelmet biztosítsák és a­­ kormány intencióival szembeszállókat a pártból ki­­tessékeljék. Haller István kultuszminiszter a csoportok alakulásáról és az alkotmányjogi kérdésekről az újságíróknak ezeket mondotta: — Egyre erősebb a törekvés, hogy a pártié­­■gyelem biztosíttassék. Ez a külön csoportosulások­nak a legfőbb indító oka. A kormány ugyanis soha­sem volt bizonyos ab­ban, hogy a pártban belül nem éri-e támadás magát a rendszert is. Ez a bizonyta­lanság érzetét keltette különösen a kormány ama tagjaiban, a­kik esetleg nem népszerű javas­atokat képviseltek. Ez tette bizonytalanná a javaslatok egyes részleteinek sorsát is. E szélsőségek főképp abban nyilvánultak, hogy a támadók a kormány in­tencióit nem helyeselték, mert nem is ismerték.­­ Az alkotmánybiztosítékok dolgában az a nézetem, h­ogy mivel eddig olyan államjogi viszony­ban éltünk, a­mely megszűnt, természetesen lénye­gesen kell módosítanunk alkotmányjogainkat tartal­mazó törvényeink egy részét. Ezt a nemzeti érdekek­nek megfelelően a legkönnyebben addig tehetjük meg, a­min a nemzeti sziverenitás megnyilatkozása minden más tényezőtől függetlenül történik. Az al­kotmány revízióját tehát el kell intéznünk a király­ság személyi vonatkozású részének eldőlte előtt. Mi­vel azonban már e kérdés körül áthidalhatatlan ellentétek lesznek sok más tennivalóban egyetértő képviselők között is, szerintem a nemzet érdekében gazdasági és szociális­ problémákat kell előbb elin­tézni. Különösen nagy energiával kell hozzálátni a drágaság leküzdéséhez és a­mi ettől elválaszthatat­lan, pénzügyeink h­agysuik­i és a tehetős osztályok ■átdor.alkészségének­ nagy Mértékű igénybevételévé való rendezéséhez. 1 ’ f .* A főrendiház reformja. A főrendiház 'tagmi ‘ értekezletének megbízá­sából 'még ez. év 'tavaszán Wlassi­cs­ Gyula báró. a* értekezlet megválasztott eliteike, emlékiratoka nyújtott át alkormányzónak és Simonyi-Semadamiflkkori mi­niszterelnöknek­ a főrendiházi reformjai kérd­ésében. Az emlékirat"r­iin Herreke­­lt arról aztlláspontra he­lyezkedett,­ hogy a nemzetgyültti­ifenesi jellege­ihez képest csak a legsürgősebb kérdések megoldását vonja feladatai körébe — de oly természetű alapvető kérdést, mint a mi történeti alkotmányunk re­form­ja, bízza az összehívandó új országgyűlésre, ennek két házára. E bővebben megokolt elvi álláspontnak leszö­­gezése után számolva azzal, hogy a nemzetgyűlés a

Next