Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

3 Budapesti Hírlap a?. «.- tartottunk Németország mellett, a legsúlyosabb na­pokban is, ma sincs okunk ezt a szoros viszonyt, a­melyben az összeomlásig Németországgal álltunk, szégyenkezve rejtegetnünk, és azt a rokonérzést, me­lyet a közös küzdelem közöttünk éreztet, akkor is becsesnek tartjuk, ha a jelenlegi politikai érdekeink szempontjából nem is hasznosítható. Leixmetország. A legnagyobb súlyt veti arra, hogy azt a szi­­ntes és bizalmas viszonyt, a­mely közöttünk és Len­gyelország közötti újjászületésének első pillanatától kezdve fennáll és a­mely nemcsak régi rokonérz­é­­sen és történelmi hagyományokon, hanem kölcsö­nösen felismert közös érdekeken is alapszik, tovább ápolja és kimélyítse. Szomszédaink. De fennáll a maink szüksége is, hogy közvetet­­ten szomszédainkkal, a mély érzelmi ellentéteknek ellenére, normális viszonyba és főképp gazdasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk. Ezért kész minden alkalmat megragadni arra, hogy politikai tekintetben valami modusz vivendit talál­junk, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös for­galom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szükséges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Hogy meddig fogunk előrejutni, az nemcsak mitő­­­­lünk függ. A­mennyiben ők is hozzá akarnának járulni ahhoz, hogy a mindnyájunkra kívánatos ki­­engesztelődés és kibékülés szelleme tért foglaljon, könnyítsék meg ennek­­térfoglalását, nálunk elsza­kadt magyarajkú polgártársaink a békeszerződés­ben nekik úgy is biztosított érdekeinek lehető kí­­mérésével. Viszonyunk az antant-hatalmakhoz. A­mi végül a nagy antant-hatalmakat illeti, mindazt, a­mi rajtunk múlik, el fogjuk követni, hogy velük őszinte és bizalomteljes viszonyba jus­sunk. Az antant-államoknak minden oly törekvésébe, a­mely a béke megóvására és az általános konszoli­dációs és megnyugvás előidézésére irányul, Magyar­­ország harmonikusan beleilleszkedhetik. Az a vita, hogy a nagy antant-államok közül elsősorban melyik­nek irányában orientálódjunk, nézetem szerint, tárgytalan, mert hisz a békeszerződés alapján min­dig a szövetséges államok összességével állunk szem­ben és minden politika, a­mely nem ebből a tényből indul ki, eleve elhibázott volna. Oly helyzetben vettem át, mondotta azután a miniszter, a magyar külügyek vezetését, a­melyben nem helyezhetem kilátásba, hogy gyors és fényes eredményeket fogok fölmutathatni. Nem is ambí­cióm, hogy kirakati tárgyakat produkáljak, nem is volna módomban ezt megtenni. De fáradhatatlanul fogom szentelni magamat, ha már a sors erre a helyre juttatott, a­melynek elvállalására csak hosz­­szas, önmagammal való tépelő­dés után tudtam ma­gamat elhatározni, azoknak a szürke és kevéssé mu­­­­tatós feladatoknak elvégzésére,a­melyek szürkesé­gük ellenére nem kevésbbé életbevágóan foltosak. A magam szentélyén érzem a legjobban azokat a sú­lyos megpróbáltatásokat, a­melyeken Magyarország keresztülment. Nyugatm­agyarországból származom, a Szepességben születtem és ott töltöttem gyermek­éveimet és Erdélyben nőttem föl. Most három hazám mindegyike más-más államnak ígértetett oda és ma­gam a negyedikben, a­melyhez szívem minden szála köt, teljesítem föladataimat. Mindazokat a fájdal­makat, a­melyek tőlünk elszakadt testvéreinkben­ él­nek, a magam­ lelkében is átérzem. De becsületesen még­sem javasolhatok más politikát, mint az élet keserű vakságain fölépült azt a reális politikát, a­melynek céljai, a­mint azok e pillanatban előttem lebegnek, kifejteni bátor voltam. Ha a nemzetgyűlés többségét alkotó párt ezen az úton követni akar, összes erőmet örömmel fogom­ szentelni: azoknak a nagy javaknak­, a­melyeket bizalmuk kezembe letett és azoknak hűséges sáfárja leszek. (Élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.). Kérdések a miniszterhez. A­ miniszterhez azután több kérdést intéztek. Gratz Gusztáv valamennyi kérdésre megnyug­tató fölvil­ágosí­tást adott, mire Fáy Gyula elnök meg­köszönte a külügyminiszter fáradozását és a párt nevében sok sikert és szerencsét kívánt neki, újra hangoztatták, hogy a párt a szakadás után töltetlen többségben marad és azután valóban egy­séges lesz. Háttér István egyébként ma újra fölkereste Andrássy Gyula grófot, a­ki hozzájárult az új pro­gram kiegészítéséhez. A holnap estére kitűzött érte­kezleten bizottságot fognak kiküldeni a program megszövegezésére. Haller István ma este a keresz­­tényszocialista pártban ■ azt a reményét fejezte ki, hogy az új pártalakulás sikerülni fog. Sinischeri tanácskozás. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai ma délelőtt tíz órakor Teleki Pál gróf minisz­terelnök elnöklésével miniszteri, tanácskozásra gyűl­tek dísszé, a­mely este 8 óráig tartott. A miniszteri tanácskozáson, a­melyen adminisztratív ügyeket in­téztek, először jelent meg Gratz Gusztáv dr., az új külügyminiszter és ismertette külpolitikai állás­pontját. A függetlenségiek nagygyűlése. A függetlenségi párt néhány hét múlva orszá­gos nagygyűlést tart, melyet Batthyány Tivadar gróf, Abrahám Dezső és a pártnak még néhány tagja készít elő. A függetlenségiek tárgyaltak Bal­­tazár Dezső debreceni református püspökkel is, a­ki, mint megírtuk, új pártalakítás céljából politikai programot is készített. H Ha a függetlenségi párt meg­egyezésre jut Baltazárral, akkor együttesen indíta­nak akciót új párt alakítására. Értesülésünk szerint a régi függetlenségi párt programját akarják meg­­csiszolni, illetve kiegészíteni. Folitikai hírek. Az új pártalakulás. Avatott forrásból arról értesülünk, hogy a keresztényszocialista párt tegnapi értekezletén csu­pán Hajler István és Bleyer Jakab szólott az új ala­kulás mellett, valamennyi többi felszólaló ellene nyilatkozott. Mindazáltal, mint nekünk mondották, Haller annyira angazsálta már magát az And­­rássyakkal való szövetkezés mellett, hogy ő és hívei kétségtelenül részt vesznek az alakulásban és kilép­nek a kormányzópártból. Ez a csoport ma már nem is jelent meg a kormánypárti klubban a külügymi­­niszter meghallgatására. A kormánypártban ma Szerbiai és pécsi eseményeit. Egyik Zágrábból most érkezett olvasónk, a­ki huzamosabb időt töltött a szerbek megszánta terv­iben és Belgrádban, tapasztalatairól a következő­ket mondta el: Hogy milyen­ nagyok az ellentétek a kormá­nyon lévő radikális-demokrata irányzat és a hor­­vát-szlovén csoport között, mutatja az a körül­mény, hogy a Radics-párt zágrábi ismeretes gyű­lése alkalmával Szlavóniának abban a részében, hol a szerb radikálisok és demokraták vannak többség­­ben, nagy horvátellenes tüntetések voltak. Román­i a tüntetők leszedték a latinbelüs cégtáblákat , egy tűzoltót, a­ki vonakodott ehhez a művelethez létrát adni, agyonlőttek. Pasics kormánya érezni kezdi a kommunis­ták államellenes működésének a hatását s ezért legutóbb feloszlatta a kommunista szervezeteket, vagyonukat elkobozta és a főbb vezetőket letartóz­tatta. Mindez nem ment simán, mert Vukováron például a kommunisták megkísérelték az ellenál­lást s csak akkor adták meg magukat, midőn Zsupanac nevű vezetőjüket harc közben agyonlőt­ték. A kommunista képviselőket egyelőre védi az immunitás. Az uralmon lévő radikálisok és demokraták, a­kik némi fokozatbeli különbséggel egyformán a Belgrádból központilag kormányzott­ birodalom fenn­tartásán fáradoznak, ma még erőltetik az egységes kormányzást. Ennek a következménye, hogy Zág­rábban a báni kormány semmi hatalommal nem rendelkezik s érthető, hogy e miatt milyen nagy az elkeseredés a h­orvátok körében, a­kik a közel ezeréves magyar uralom alatt sokkal több szabad­ságot élveztek, nyitot most a szerb testvérekkel való egyesülés után. A szlovéneknél pedig az a helyzet, hogy a belgrádi kormány utasításait egyszerűen nem hajtják végre . Lastoak teljesen a maga szája­­ize szerint igazgatja a szlovén területeiket. A szlo­vének hangulatára jellemző, hogy mind szélesebb körben terjedő hírek szerint Laibakban az olasz hupérium gondolata kísért, melyet szívesen fogad­nának, ha az olasz megszállás alatt lévő szlovén te­rületekkel együtt autonómiát kaphatnának. Pécsett az a hír volt nemrég elterjedve, hogy január 18-án fölszabadul a város. Sajnos, — mint már oly sokszor — ezúttal sem valósult meg a ma­gyarságnak ez a rég óhajtott kívánsága. E helyett Draskovics belügyminiszter értesítése vált köztudo­másúvá, mely szerint a belgrádi kormány hozzá­járult a szocialista-kommunista vezetők ama leg­utóbbi javaslatához, hogy autonómiát kap a ba­ranyai kerület s százhúsz főből álló képviselőtestü­letet. A képviselőtestülettel akarják kimondatni, hogy a kérdéses terület szerb impérium alatt marad­jon. A pécsi mozgalmak irányítója, Rajics kormány­biztos, a­­ki teljes kíméletlenséggel szolgálja a szerb érdekeket s a kommunistákkal is csak addig tár­gyal, míg a szerb érdekek, úgy kívánják. A kommu­nisták egyik vezetőjét,­­— Hajdú Gyulát — leg­utóbb kiutasította Pécsről, mert az SHS államhoz való csatlakozás helyett ,azt, az irányt képviselte, mely a baranyai kerületből független köztársaságot akar csinálni.” Ezt, a Pc.-re és B­­re­nyáre, votm­i­ózó leírást kiegészíti a Nemzeti Sajtótudósító Irodának Bécsből érkezett jelentése: „A délszláv kormány hiva­talosan értesítette a pécsi szerb kormánybiztost, hogy Baranya és Pécs területének autonómiájához 1921 január 22. hozzájárul. Az autonómia előkészítése céljából hat­van tagból álló bizottság alakult, a­mely addig lesz permanenciában, a­míg a megyei és városi törvény­­hatósági bizottságokat megválasztják. A szerb kor­mány ezenkívül megengedte Linderéknek az adók behajtását is, a­mi körülbelül harminchat millió­ koronát tenne ki. Ezeknek behajtása Pécs és Ba­ranya teljes kiszipolyozását és anyagi tönkretételét jelenti, hacsak a polgárság passzív reszisztenciát nem fejt ki. Az autonóm testület tagjait a szerb kor­mány nevezi ki. Az egyes frakciók a szerb kormány kinevezése esetén a következőképpen oszlanának meg: negyvenöt Linder—Stoffmann—Lovászy-párti, negyven szerb, huszonkilenc sváb és tíz magyar és zsidót. Ez utóbbiak azoknak a sorából kerülnének ki, a­kik a mai pécsi vezetők fölfogásával ellentétes ál­­láspont­ot képv­­elnek.“ 12 antant átveszi Ma Hözigazgatását? Bécsből jelentik. A Wiener Allgem­eine Zeitung szerint a hitelkérdés a következőképpen áll: A hi­telkérdés most háttérbe szorult és előtérbe lépett az a kérdés, hogy az antant átveszi az osztrák köz­­igazgatást. A párisi konferencia fog azzal a kér­déssel foglalkozni, hogy milyen módon lesz lehet­séges a jóvátételi bizottságot, melyet erre a célra át fognak szervezni, az osztrák közigazgatással meg­bízni. Nem török minta szerinti, hanem német rendszer szerinti ellenőrzést akarnak itt, mely az osztrák népnek, mint kulturnépnek jobban megfe­lel és tekintettel van a nép érzékenységére is. A Wiener Allgemeine Zeitung fentieket teljes föntar­­tással közli, megjegyzi azonban, hogy ezt az infor­mációt diplomatakörökből kapta, tehát föltételez­hető, hogy egy nagyhatalom ezt a javaslatot a pá­­risi konferencia elé fogja terjeszteni. A bécsi angol követ a Németországhoz való csatlakozásról. Bécsből jelentik: A Neue Freie Presse jelenti. A bécsi angol követ a csatlakozás kérdésében tudó­­sítóink előtt a következőképpen nyilatkozik: Na­gyon sajnálatos, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozása érdekében az izgatás ismét oly élénk formákban nyilatkozik meg. Nem gondolnak emellett arra, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak a n­émet kormányt hozzák kellemetlen helyzetbe, ha­nem e kérdés felvetése alkalmas arra, hogy a szö­vetséges hatalmakat is elkedvetlenítsék. Ausztria Mellát jobban tenné, ha­ saját érdekében nem balt­gatni ezt a kérdést. Tirol a csatlakozás mellett, Innszbrukkból jelentik. A tiroli tartománygyű­­­lés tegnapi ülésén folytatólagosan tárgyalták azt a sürgős indítványt, mely a Németországhoz való csat­­lakozás végett népszavazás megtartását kéri. Vala­mennyi párt képviselőjének hozzászólása után elha­tározták, hogy Tirolban a népszavazást megtartják, a szövetségi kormányt pedig felkérik, tegye lehetővé, hogy március elején egész Ausztriában megtarthas­sák a népszavazást. I1 német alginiszter­t Oroszországgal veri gazdasági viszonyra­. Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés mai ülésén Simons külügyminiszter egy interpellációra válaszolva, az Oroszországgal való diplomáciai és gazdasági viszony helyreállításáról beszélt. Kifej­tette, hogy Oroszország képtelen az ellenszolgálta­tásokra. Oroszország egész szállítási berendezése összeomlik s a gazdasági újjáépítés céljaira teljesen elégtelen az orosz vasúti rendszer. Egyébként amíg Mirbach gróf meggyilkolásáért N­ém­e­tország nem kap elégtételt, Oroszországgal nem kezdheti meg újra a gazdasági viszonyt. Ezenkívül, ha Oroszor­szág abbahagyja Németországban űzött nem kívána­tos propagandáját, a birodalmi kormány megteheti az első lépést a megegyezés irányában. (M. T. I.) Kental basa általános offensívája. — Izzet basa eltűnt. — A Chicago Tribüne konstantinápolyi jelentése szerint Kemal basa anatóliai csapatai általános offenzívát kezdtek a görögök ellen. Állítólag arra kényszer­ett­ék az utóbbiakat, hogy Izmidet kiürít­­sék. A törökök megszállták Brusszát. A kemalisták szerint 4300 görög került fogságukba és 17 tábori ágyút, valamint, nagy, lövőszertartalékokat zsákmá­nyoltak­. Konstantinápolyból jelentik: ezzel basa, a­ki tudvalevőleg bizottság élén ment Angolába a kema­­lista kormányhoz, hogy a konstantinápolyi kor­mány nevében tárgyalást folytasson, eleinte sza­bályszerű jelentéseket küldött Konstantinápolyba, újabban azonban hallgat úgy hogy sorsáról és ki­­sérőiről semmit sem tudni. A török kormány tiszti megbízottat küldött Angolába, hogy magyarázatát kapja Izzet basa teljesen érthetetlen hallgatásának. Konstantinápolyban természetesen e hírek kimara­

Next