Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
Ára 1 korona. Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 17. szám Szombat, január 22. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor, egy hónapra 25 kor. Egyes szám ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A vakáció. Budapest, jan. 21. A múlt év végén történt, hogy a nemzetgyűlés tudomásul vette a kormány újjáalakítását, meghallgatta az új pénzügyminiszter programját, aztán gratulálva önmagának buzgó törvényhozói tevékenységéért, jól megérdemelt pihenőt engedett magának február harmadikáig. A vakációt a naiv közönség úgy képzelte magának, hogy a képviselő urak beszámolnak választóiknak, a kormány, főként a pénzügyminiszter elkészül a legsürgősebb javaslatokkal. Ám vakációja csak a parlamentnek van, a politikában néhány hét óta annál viharosabb a pártok mozgolódása. A sajtó nagy része túltéve magát minden méltóságon, napról-napra a léggyanúsait, a legkicsinyesebb pártpolitikai kotyvalékot tálalja fel. A közönség csömörtől eltelve kiált fel, hogy miért akarják erőszakkal, fogát szétfeszítve szájába tölteni a pártpolitika méregpoharát. Akik ismerik a magyar politika dörgését, azokat nem lepte meg ez a politikai viharzás. Az új Teleki-kormányból kimaradt néhány miniszter-pártvezér és egy csomó politikai államtitkár-alvezér. Amilyen bizonyos volt, hogy a négybenmaradt államtitkár csendes marad, olyan bizonyos volt, hogy a kibukott miniszterek és államtitkárok egyike-másika nem fog veszteg maradni. Hamarosan felfedezik, hogy a keresztény nemzeti politika biztosítására homogénebb pártot kell szervezni. Sürgősen kell megfogalmazni az új nemzetiségi politikát, természetesen miniszteri tárcával kibővítve. Nemzetiséget majd csak aztán keresnek hozzá. Mellékes, hogy most nincsen nemzetiségünk. Mi tudniillik a harmadfél milliónyi német honfitársunkat nem tekintjük, sohase is tekintettük nemzetiségnek, hanem épp oly jó magyaroknak, mint mi vagyunk, sőt gerincesebbeknek, akik sok helyen felháborodással utasították vissza a törekvést, hogy nemzetiségi érzést szuggeráljanak beléjük. De ezzel még távolról sem merítettük ki a mozgolódás rugóit. A demokraták is unják már a semlegesség kényelmeit és az elszigeteltség meddőségét. Egyrészük a szervezetlen polgárokért és a szervezett munkásokért akar élni-halni, a másik részük Vázsonyit akarja hazahozni fellobogózott vonaton az önkéntes számkivetésből. Megmozdultak a disszidensek is és kibontakozott a felhőkből Andrássy Gyula gróf misztikus alakja is. Voltaképpen ő körülötte tombol leghevesebben az egész kavarodás. Nem akarjuk Andrássyt megsérteni azzal, hogy őt az elégedetlenek olthatatlan becsvágya szólította ki magányából. Neki is, csak úgy, mint másnak, meglehetnek a jogos kifogásai, aggodalmai a kormány, a politikai rendszer, a pártviszonyok iránt Annyi mondvacsinált pártvezér közt az ő pártvezéri ambícióját is megértjük. Rutin, tudás, tapasztalás mind mellette szól. Minden egyéb: program, pártviszonyok, közéleti atmoszféra ellene szólnak. Programja, amennyiben ismeretes, árnyalati különbségeken alapszik. Nem biztató látvány, hogy egy felsőbbrendű politikai talentum, akár egy rossz színész, nüanszokkal akar dolgozni. A rutin, a módszer? Hát nem tapasztalhatta számtalanszor, hogy a mostani, érvényesülési vággyal, önteltséggel túlfűtött politikai csoportokat — pártokról alig lehet szó — számban tartani hiú kísérlet? A közéleti atmoszférát is említettük, mint nem utolsó feltételét egy sikeres vezérködésnek. Ebben az atmoszférában, Andrássy, ha finom érzéke nem hagyja cserben, itt is, amott is jégmezőkre akad. Míg ezek a jégtáblák meg i nem olvadnak, el nem indulnak, addig mindenki, Andrássy is, nélkülözni lesz kénytelen a legértékesebb politikai elemek támogatását és közreműködését. Az a nézetünk, hogy Andrássy korán tűzte ki a vezéri lobogót. A nemzetgyűlés feladatait csak a nemzetgyűlés győzelmes zászlóaljai végezhetik el. Jól-e, rosszul-e, szeszélyes változatokkal-e vagy viharokkal, az szerencse vagy balszerencse dolga, de ezen már csak maga a nemzet változtathat. A keresztény párt tegnapi értekezlete éles világítást vet Andrássy zászlóbontására. Nem ilyen diadalkapuval szokták fogadni a jövendő hősét és vezérét. , A nemzet egy lelki reneszánszon megy keresztül, de ez a rendkívül érdekes folyamat még nem fejeződött be. Ebben a kialakulatlanságában történhetett meg, hogy egy Apponyinak kiálthatták oda a parlamentben, hogy ,,feborulok nagysága elött, de politikai vezéremül nem fogadom el“. Andrássynak várnia kellett volna még, mint Apponyi vár. Pedig de sokan élnek abban a bizodalomban, hogy Apponyi az az atléta, aki vállára kapja majd a nemzetét és szerencsésen átviszi az ördögárkon. Apponyi, úgy látszik, jobb pszichológus, mint Andrássy. ( látja, hogy politikusaink oly következetlenek, mint a Urai költők és mivel örökké lírai húrokat eligetnek, soha sem objektívek, soha sem lehet rájuk építeni. De ime majd megfeledkeztünk a kormányról, amelyre akaratlanul is oly sokat kellett gondolnunk ezekben a politikai műmozgolódásokban. Ez a kormány ott fent a várban olyan egykedvűséggel tesz-vesz, mintha egyátalán nem tartoznék rá a kormányzópártnak — mért nem kormánypárt? — erjedése, hűtlensége, csintalankodása. A vakációt azzal kezdte meg, hogy megerősítette magát egy sokáig érő pénzügyminiszterrel és külügyminiszterrel és könynyen azzal végezheti, hogy hátra tekintve, nem lát maga mögött többséget. Úgy látszik, Teleki Pál gróf miniszterelnök nem fél attól az eshetőségtől, biztos pszichológus, jól ismeri híveit. Számít támogatásukra, mert nem hívei. A külügyminiszter programja. Gratz Gusztáv külügyminiszter ma este a kormány zapáid rögtönzött értekezletén tájékoztatta a pártot a külügyi helyzetről és kifejtette azokat az irányelveket, amelyeket mint külügyminiszterszem előtt akar tartani. A külügyminiszter Teleki Pál gróf miniszterelnökkel együtt érkezett a körbe, ahol sorra bemutatkozott. Ott voltak Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos, nagyatádi Szabó István miniszterek is. A képviselők közül csak kevesen jöttek el. Az értekezleten Mayer János államtitkár üdvözölte az új külügyminisztert. Gratz Gusztáv mondotta el azután programját, melyből félhivatalos jelentés alapján a következőket közöljük: A konszolidációt előmozdító békés politika. Ma csak kétféle poltika lehetséges: a konszolidációt előmozdító békés politika, vagy a békeszerződések azonnali fölbontására törekvő forradalmi politika. Egész meggyőződésével vallja, hogy Magyarország mai állapotában, exponált földrajzi helyzetében csakis a konszolidáció felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállását belemozdító politika alapjára sielyezkedhetik, mert minden más út belső és külső katasztrófa elé vihetné nemzetünket. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egész Európára nézve veszedelmek támadhatnak. Minden egyenetenség, minden bizalmatlanság, amely a fenyegetett államokat a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen, fordítja, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza a veszedelmet, mellyel számolnunk kell. A trianoni szerződés megtartása. Mindebből az következik, hogy külpolitikánknak a mai viszonyok között nem lehet más alapja, mint az igazságtalan, de rövid idő múlva előreláthatóan mégis életbelépő trianoni békeszerződésnek a lehetőség határáig való betartása. Nagy katasztrófánk után nem marad részünkre más hátra, mint hogy megállapítsuk annak állagát, amit a békeszerződés részünkre meghagyott , és ennek gazdaságos és céltudatos kezelésével igyekezzünk lassan kint újból erőre kapni. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk tehát, de hozzáteszem, hogy az antant által a béketárgyalás során hozzánk intézett , kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára. E kijelentések, melyek különösen a békeszerződés kísérőlevelében foglaltatnak, kifejezetten koncedálják azt a lehetőséget, hogy a békeszerződésbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak kiküszöbölhetők, mert ezzel az egész Európa által áhított béke késedelmet szenvedett volna. Ez igazságtalanságok reparálását az antant részben kilátásba helyezte. Sincs okunk föltételezni, hogy e szándékát nem fogja teljes lojalitással érvényre juttatni. Külügyi politikánknak a viszonyok kényszerűségéből folyó ez alapirányából önként adódik az a politika, amelyet a külföldi államok egyes csoportjaival szemben folytatni akarunk. Nyugatmagyarország. Végtelenül sajnálatosnak tartja, hogy Magyarország és Ausztria között épp abban a pillanatban, amikor minden előfeltétel megvolna arra, hogy ezentúl jobban értsék meg egymást, mint a múltban, a nyugatmagyarországi kérdés felvetésével újból elé vetődött és Ausztria e kérdésben eddig mereven a rés judicata álláspontjára helyezkedett. Az utolsó pillanatig nem fogja feladni azt a reményt, hogy Ausztriában a jobb belátás fog felülkerekedni. A rés judicata álláspontjával zsenben mi az antant által hitelesen értelmezett trianoni békeszerződésre hivatkozhatutt. Ha az antant Ausztriának megígérte Nyugatmagyarország egy részének átengedését, nekünk viszont megígérte, hogy az ily területi változások előtt módját fogja ejteni a békeszerződésbe becsúszott etnikai és gazdasági igazságtalanságok kiküszöbölésének. Nem kételkedik benne, hogy kivált Nyugatmagyarország esetében ilyen igazságtalanság konstatálható. "Etnikai és gazdasági igazságtalanságok állapíthatók meg. Kizártnak kell tartanom, hogy e terület kiürítése tőlünk joggal követelhető volna, mielőtt e kérdések elfogulatlanul elbíráltattak volna és minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni, hogy ennek a megdönthetetlent helyessége álláspontunknak mindazokon a helyeken, ahol ez a kérdés el fog dőlni, érvényt szerezzünk. Nyugatmagyarország átadásának kierőszakolása a két állam egymáshoz való viszonya szempontjából végzetes következményekkel járhat, amelyek elementáris erővel szakadnának le és amelyeknek elhárítása sem nekik, sem másnak nem állana módjában és azért ma is bízik abban, hogy ez a szerencsétlenség, amelyet Ausztria merev álláspontjának fentartását jelentené, nem fog elkövetkezni. Az ellentétek csak tárgyalások útján intézhetők el Ezt ismételten felajánlottuk az osztrák kormánynak és nem minket fog terhelni a felelősség, ha e tárgyalások meghiúsulásával beállanának azok a következmények, amelyek bizonyára nincsenek sem Magyarországnak, de még kevésbbé Ausztriának érdekében. Keresnünk kell tehát a megértés útjait, de elvárjuk, hogy a keresésnek ezt a feladatát Ausztria ne bízza egyedül ránk. De ha e remények ellenére nem sikerülne e kérdés Ausztriával barátságos tárgyalás útján elintézni, az utolsó szó akkor sem volna kimondva; akkor is remélhetnék az etnikai és gazdasági igazságtalanságoknak a határmegállapító bizottságok útján való kiküszöbölését. Viszonyunk Németországhoz.. . Ami Némtországot illeti, már azért is meleg rokonérzéssel kísérjük belső konszolidálására és gazdasági megerősödésére irányuló törekvéseik mert ezek sikere egész Európa gazdasági regenerálásának és társadalmi megnyugvásának egyik legfőbb előtettek. Nekünk, akik híven és becsületesen ki-