Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-24 / 44. szám

s­ s­z­ ubcsupesti amun* »«.*­ 1­921 február 24* Barna-Szabó János a kormány magatartását , főképp a Teleki-taktikát bírálja beszédében. Az utolsó kormányválság alkalmával a miniszterelnök megbontotta a kisgazdapárt egységét. Követeli a teljes szabadforgalmat s a sajtónak is fölszabadítá­sát a cenzúra hatalma alól. A debreceni esettel fog­lalkozva, ebben is kifogásolja a kormány magatar­tását. Végül kijelenti, hogy egyelőre támogatja a kormányt, de a legélesebb bírálattal fogja kísérni a kormány működését. ^ Hegyeshalmy és Sándor Pál vitája. Most Hegyeshalmii kereskedelmi miniszter vá­laszolt Sándor Pálnak a Biedermann-féle szerződés­ről nemrég előterjesztett interpellációjára. A m­inisz­­ter kijelenti, hogy Sándor Pál vádjai alaptalanok, mert az államvasutakat semmiféle kár nem érte. Arra nézve, hogy helyes volt-e márkában megkötni a szerződést, a miniszter kikérte a­ Pesti Hazai Taka­rékpénztár vezérigazgatójának véleményét, a­ki kije­lentette, hogy helyesebb voltna márkában szerződni,­­mint svájci frankban. Az adott viszonyok között nem lehetett előnyösebb szerződést kötni. Fölemlí­tett Sándor Pál egy cikket, a­melyet az államvasút 4600 márkáért rendelt, holott az ára a hivatalos ár­szabás szerint 3050 márka. Tény az, — úgymond­ a miniszter — hogy a hivatalos ár 3950 márka volt és ez körülbelül 16 százalékos különbségnek felel meg. De ebben a differenciában benne volt a vállalati ri­zikó, az interpelláriós kamat és a nagy költségek, a­­melyek még ez üzletnél fölmerültek. Csodálja, hogy Sándor Pál a rizikót neki veszi számításba. Azt is mondta Sándor Pál, hogy a Biedermann-cég már annyira bent volt az államvasutaknál, hogy tisztes­séges cég nem is mert árajánlatot tenni, mert ezek­ről az ajánlatokról beérkezésük után a Bieder­mann-cég rögtön értesült. Erre nézve a miniszter figyelmezteti Sándor Pált, hogy ezt az állítását bi­zonyítsa, mert ha nem jelezi, a mentelmi jog védelme alatt gyanúsított és rágalmazott. Sándor Pál: Megirtan­, de cenzúrázták. Rassay Károly: Többet nem tehet, mint hogy megírja. Hegyeshalma kereskedőm­ miniszter: Tulaj­donképpen úgy áll a helyzet, hogy az ajánlatok beérkezése után nemzetközi és versenytárgyalást kellett volna kiírni, azonban egészen bizonyos, hogy ennek a versenytárgyalásnak semmiféle eredménye nem lett volna, ellenben a megrendelés az államvas­utak számára elengedhetetlen és sürgős volt. Sem a Fürt Bertalan, sem a Magyar-Osztrák vasúti társa­ság ajánlatát neten lehetett használni. Az egész kam­pánynak, melynek­ értelmi szerzője Sándor Pál, nem volt más célja, mint a keresztény irány befeket­ése. A miniszter kijelenti, hogy hajlandó minden tisztes­séges zsidóval üzletet kötni, a­ki az államnak tisztes­­séges ajánlatot tesz. Nem tudja, honnan vette Sán­dor Pál, hogy Wolf zsidó. Az ő információja az, hogy épp oly fajkeresztény, mint a­milyen fajaidé Sándor Pál. (Derültség és taps a keresztény nemze­tiek pártján.) A hazai gyárak elkésett tiltakozását az akkori miniszter nem vehette figyelembe. Hogy Lip­ták államtitkárnál tiltakoztak, arra nem tud vála­szolni, mert nem állott módjában előbb beszélni ve­lük. Az olajszállításnál sem érte károsodás az álla­­­mot. Beszédét így végzi. Ennél az üzletnél senki nem vághatott zsebre nagy közvetítési díjat. Sándor Pál képviselő úr mocsarat emlegetett, a­melyből ki kell húzni az országot. Ebbe a­ mocsárba senki sem jutott, itt mindenki tisztán áll, de ha Sándor Pál képviselő úr így folytatja működését, akkor a mo­csárba belefullad az egész ország. (Éljenzés és taps.) Sándor Pál zajos közbeszól­ások közben­ áll föl, hogy válaszoljon a kereskedelmi miniszter előadá­sára. Itt nem a szavak — úgymond — hanem a té­nyek bizonyítanak, s kimutatta, hogy a Biedermann­­cég hazai magánfeleknek olcsóbb ajánlatot tett, mint a Máv-nek. Ezt a miniszter nem cáfolta , meg, sőt maga is elismeri, hogy a Máv­ nagyobb árat fize­tett. Az ország érdeke forog itt kockán. A­ miniszter azt mondja, valótlan az az állítás, mintha a vasúti osztály tiltakozott volna a szerződés ellen. Erre Sándor Pál azt feleli, hogy a vasúti osztály novem­ber 10-én nem is ismerte a szerződést. De Tomory miniszteri tanácsos, a­mikor értesült róla, azt mon­dotta, hogy nemcsak a horribilis árak miatt nem volna szabad megkötni a szerződést, hanem a hazai ipart ért sérelem miatt sem. Míg a miniszter azt mondotta, hogy a szerződés az államvasutak szá­mára fényes üzlet, az akkori államtitkár azt mon­dotta, hogy disznóság, hogy ilyen dolgot aláírnak. Lipták Pál tagadóing int fejével, (óriás zaj a Ház minden oldalán. Fölkiáltások: Lipták tagadja! Szembesíteni kell!) Lipták Pál: A­mi a beadványban jótt, arra mondtam ezt, a szerződést nem is láttam. Sándor Pál: Topták azt mondta egy küldöttség­nek, hogy mindent meg kell ten­ii, hogy a szerződést megakadályozzák. Liptóti államtitkár november 11-én azt hallotta, h­ogy ezt a szerződést behozták id­e a Házba Rubinek miniszter úrhoz aláírás végett. Erre ő azonnal autóba ült, bejött a Házba és arra kérte a minisztert, ne írja alá a­ szerződést. Azt mondták neki, hogy ha nem írja alá, a Máv. megáll. Lipták Pál: Ez igaz! Sándor Pál: A mennyében­ további támadások lesznek, teljes nevekkel s­­zolgálok. (Zaj.) Fölkiáltások: Neveket kérünk, bizonyítékokat kérünk. Gunda Jenő, Hortiyánszky Zoltán Somogyi István, sokorópátkai Szabó István, Benne,Sái­ Nán­dor és mások az asztalt csapkodják és úgy kiabál­nak Sándor Pál felé: Neveket! Sándor Pál: Megnevezem itt most Ko­rányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter urat, a­kihez Rubinek Gyula volt kereskedelmi mi­niszter úr, az aláírás napján itt a Házban bevitte a szerződést. Korányi báró azt felelte neki ebben a pillanatban ehhez a szerződés­hez nem tudok hozzászólni. Behívott két miniszteri tisztviselő urat, a­kik kijelentették, hogy ez a szer­ződés káros, nem szabad megcsinálni. Korányi volt pénzügyminiszter úr ugyanazon a napon 5829. szám alatt sürgős átiratot intézett­ a kereskedelmi minisz­terhez és ebben a következőket mondja: ,,Ez a szer­ződés valutáris szempontból a kincstárra nézve nem előnyös és csakis abban az esetben volna jóváha­gyandó, ha a Máv.-na­k föltétlenül szüksége van rá és ezeket hazai forrásból beszerezni nem képes■ A szó­ban l­ö­vő szerződés drága áraitól eltekintve kedvezőt­len azért is, mert a rövid fizetési határidő igen nagy kockázat vállalását jelenti." Ezt az átiratot legális uton kaptam. Meskó Zoltán: Korányitól magától! Sándor Pál: Ez a szerződés az osztályokon nem ment keresztül és azon a napon lett letárgyalva a mely napon megkötötték. A miniszter hivatkozik a farméveknél az októberi árakra és azt mondja, hogy azok 13.000 márkába kerültek. Itt van a kezem­ben a hivatalos lista, a­melyben meg van­ jegyezve, hogy ezek az árak november elsejétől érvényesek. A miniszter úr a szerződést november 11 én kötötte meg. Ebben a listában a fotócsövek ára 6750 márká­ban van megállapítva. A szerződések, a­melyeket kö­töttek 16—83 százalékk­al drágábbak a hivatalos áraknál. Az adatok, a­melyeket fölsorolok, nem az én adataim, hanem erkölcsi testületnek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének az adatai. Az­ áruszállítási szerződést is ugyanaz a cég kö­tötte meg, mint a szerződést. Csak két levelet adott a magyar állam. Hegyeshalmy Lajos: Ezzel árt az országnak! Sándor Pál: Nem én ártok, a­­miniszter úr áll. (Nagy zaj.) Ernszt Sándor: Gorombáskodik. Fogja be a száját. Sándor Pál: Maga fogja be a száját. (Óriási nagy zaj.) Gonda Jenő: Hallgatniuk kellene nekik és még ők beszélnek. (Zaj.) Rakovszky István (Sándor Pálhoz): Ne mél­tó­ztassék ilyen kifejezéseket használni, a­mellyel megsérti a minisztert, mert kénytelen leszek rendre­­utasítani Sándor Pál: A miniszter úr mondta először, hogy én ártok az országnak , én eme feleltem, hogy ő árt az országnak. Rakovszky István elnök: A­­miniszter úr kije­lentését nem hallottam. Ha mondotta, akkor ő reá is vonatkozik, a­miit a képviselő úrnak mondtam. Sándor Pál: Ugyanabban, az időben, mikor az Államvasút a szerződést megkötötte, a magyar vas­gyárak, közöttük a legnagyobbak, ugyanazokért az ámkért ötven százalékkal olcsóbban fizettek. Hegyeshalmy Lajos: És Jonost is fogja szál­lítani? Sándor Pált A Ganz—Danubius-céggel kötött a Biedermann-cég ötven százalékkal olcsóbban, mint a Máv.-val. (Óriási zaj. Kérdések: Ugyanazt az árut, ugyanazért az érért és hitelbe?) Vonatkozik ez a szer­ződés ugyanarra a cikkre ugyanabban az időben. Azt nem tudom, hogy készpénzre, vagy hitelezésre. (Zajos közbeszól­ások: No hát! Ez az!) De ha készpénz is, szabad-e a magyar államnak hitelben ötven száza­lékkal drágábban vásárolni, mint bármely magyar cégnek készpénzért? Ha ezt az állításomat, m­elyet most tettem, nem tudnám igazolni, levonom a kon­zekvenciákat és nem fogok többé ezen a helyen ülni. Azt kérem, folytatja a szónok, méltóztassék elren­delni, hogy azok az üzletek, a­melyeket a Bieder­mann-cég sok százmillióra kötött a Máv.-val, meg­vizsgáltassanak. Ez sem az én ideám■ Ennek előter­jesztésére is fölkértek engem. És én idehozom ezt a nemzetgyűlés elé, mert az a meggyőződésem, hogy tettekkel kell segíteni a keresztény kurzust. Én vál­lalom azt, a­mit mondtam, vállalom a zsidókkal szemben is és ha valamelyik zsidó könnyelműséget vagy bűnt követett el, én őt nem kímélem. Előttem egyetlenegy szent van: az ország érdeke. És teljes egészében föntartom­ azt az állításomat, hogy az ál­lamot 750 millió erejéig érte károsodás azzal, hogy megkötötték ezt a szerződést, a­mikor a vasárak esésben voltak. (Mozgás.) Korányi Frigyes báró szólalt föl azután sze­mélyes kérdésben. Ő valutáris szempontból ellenezte a szerződést, a­mely a rossz valutáris viszonyok miatt, mint éitelüzlet, pénzügyi szempontból káros volt. Azonban a szerződésről magáról,­­mint anyag­beszerzésről nem mondott véleményt. Homonnay István is, mivel a miniszter hivat­kozott reá, személyes kérdésben szólal föl. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter ezek után újólag kijelenti, hogy fentartja mindazt, a­­mit mondott. Nem áll a­z, hogy a vasúti szakosztály el­lenezte volna a szerződést. Az ipari szakosztály ha­tározottan ajánlotta a szerződés megkötését, azzal a megokolással, hogy a Máv­ értesülése szerint a ma­gyar gyárak nem tudtak volna eleget tenni a szállí­tásnak. Végül kérte válaszának tudomásulvételét. A nemzetgyűlés nagy többséggel tudomásul vette a választ. Az új interpellációk: Schandl Károly a csongrádi lakásínség dolgá­ban interpellált. Tomcsányi Pál Vilmos igazságügy-­ miniszter megnyugtató válaszát tudomásul vették-Somogyi István a Hatvan közelében történt parcellázást tette szóvá. Egy nagyobb birtokot, a sas­halmit parcellázták ott. A műveletet az Altruista Boákra bízták s ez elsősorban tisztviselőknek adott földet. Kapott földet a főszolgabíró, a járásbiró stb., de az igényjogosultak nem. Kihasítottak egy 300 holdas birtokrészt, a melyet Ghillány Imre báró volt földművelési miniszternek adtak. Azt kéri az inter­pelláló a minisztertől, intézkedjék, hogy a parcel­lázást a földbirtokreform szellemében hajtsák végre. Az interpellációra Mager János földmívelésügyi államtitkár fölvilágoslásul elmondja, hogy a­ fedért, mert akkor olcsó volt, nagy tülekedés folyt. A parcellázást általában lelkiismeretesen megvizs­gálták és a tisztviselőktől sem akarták megvonni a földet, mert már előbb szintén igényt formáltak rá. Széchenyi Viktor gróf, mint már annyiszor, mai interpellációjában is az oroszországi hadi­foglyaink érdekét karolta föl. Brandström Elzar svéd vöröskeresztes hölgy megható levelet írt Huszár Andonis magyar vöröskeresztes nőhöz az oroszországi magyar hadifoglyok borzalmas sor­sáról. Erre utalva sürgeti hadifoglyaink hazaszál­­lítását. Gratz Gusztáv külügyminiszter nyomban, megadott válaszában meleg elismeréssel szólott Brandström Elza működéséről. A leghatározottab­­ban megcáfolja, hogy a kormány szándékosan tartja a magyar foglyokat Oroszországban- Várva-­ várják a pillanatot, a­mikor őket szeretettel és há­lával itthon foga­dt­­atják. Minden áldozatot meg kell hozni, ho­gy haza­hozhassuk őket. A múlt nyárig simán történt a hazaszállítás. De azóta a bolgsevi­­kiek az intelligens magyar foglyokat internálták és kemény munkába fogták. Révaiba újabb tárgyalásba bocsátkozott a kormány és remélik, h­ogy a tárgyalá­sok kedvezően fognak folytatódni. Meg­egvai, hogy Kun Béla nem volt Révaiban. A választ tudomásul vették. Sándor Pál Stern Samuról. Sándor Pál mai interpellációjában a monopo­liszt­ikus rendszer megszüntetését kívánta. Mindenek­előtt a Mezőgazdasági Szövetkezet szénszállítását is­­mertette. A szövetkezetet hiba, vagy mulasztás nem terheli, de bizonyos, hogy a szénszállításnál vago­non kint 10.300 koronát valaki illetéktelenül kapott. Lehet, hogy nem a mezőgazdák kapják ezt az ösz­­szeget, de akkor kérdi: ki kapja ezt a jutalékot, a­­mely SOO.OOO vagon után 1 milliárd koronát jelent? (Mozgás.) A katonai textilbeszerzésről szólt azután. A­z értről szóló közlést a cenzúra törölte a Budapesti Hírlapból. A katonaság részére szükséges textil és konfekciószükséglet szállítását egy érdekcsoport kapta meg. Ennek a csoportnak tagjai a Hangya, a Kereskedelmi Bank, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete és a Hangya-érdekeltség textil-osztálya. Ebben a textilosztályban újra benne van a Kereske­delmi Bank, a Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete és Stern Soma (Zaj.) Érdeke®, hogy a Kereskedelmi Bankot folyton ütik bizonyos oldalról, a­hol a Han­gyát féltik és ime a Kereskedelmi Bank itt együtt van a Hangyával és a tisztviselőkkel. (Zaj, elen­­fomondások.) A szólót csak az a cél vezeti, hogy a mo­­nopólisztikus rendszer ellen tiltakozzék. (Közbekiál­tások a szélsőbal­oldalon: Csak a Hangyát akarja, ütni.) Sándor Pál: Ellenkezően, a Hangya iránt elis­meréssel volt mindig. De megállapít­ja, hogy a föl­sorolt érdekeltségekkel szemben a szállításból neve­zetes textil- és konfekciós cégek maradtak ki így a csepeli, kőszegi textil­gyárak s egész sereg olyan pa­mutgyár, melyeket az állam szubvencióval teremtett meg. Nem helyesli épp a szabadverseny szempontjá­ból, hogy altruisziku­s intézetek cégévül adják oda magukat bizonyos érdekeltségeknek. (Fölkiáltások:, Mi van Stern Samuval?) Sándor Pál: Stern vezér­­igazgató a minap nyilatkozatot adott ki ellene. Al­óla egész sereg levelet kapott adatokkal. Stern Samu élelmezési diktátora lett Magyarországnak. » Vass József közélelmezési miniszter: Tiltako­zom! (Zaj.) Sándor Pál: Vass miniszter nagy érdemeit el­ismeri és már előre is kijelenti, hogy válaszát tudo­másul fogja venni. De újak. Amerikából hozta. Slem Samu A­mit csinál dolgai nem oly oka® és

Next