Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-24 / 44. szám
s sz ubcsupesti amun* »«.* 1921 február 24* Barna-Szabó János a kormány magatartását , főképp a Teleki-taktikát bírálja beszédében. Az utolsó kormányválság alkalmával a miniszterelnök megbontotta a kisgazdapárt egységét. Követeli a teljes szabadforgalmat s a sajtónak is fölszabadítását a cenzúra hatalma alól. A debreceni esettel foglalkozva, ebben is kifogásolja a kormány magatartását. Végül kijelenti, hogy egyelőre támogatja a kormányt, de a legélesebb bírálattal fogja kísérni a kormány működését. ^ Hegyeshalmy és Sándor Pál vitája. Most Hegyeshalmii kereskedelmi miniszter válaszolt Sándor Pálnak a Biedermann-féle szerződésről nemrég előterjesztett interpellációjára. A miniszter kijelenti, hogy Sándor Pál vádjai alaptalanok, mert az államvasutakat semmiféle kár nem érte. Arra nézve, hogy helyes volt-e márkában megkötni a szerződést, a miniszter kikérte a Pesti Hazai Takarékpénztár vezérigazgatójának véleményét, aki kijelentette, hogy helyesebb voltna márkában szerződni,mint svájci frankban. Az adott viszonyok között nem lehetett előnyösebb szerződést kötni. Fölemlített Sándor Pál egy cikket, amelyet az államvasút 4600 márkáért rendelt, holott az ára a hivatalos árszabás szerint 3050 márka. Tény az, — úgymond a miniszter — hogy a hivatalos ár 3950 márka volt és ez körülbelül 16 százalékos különbségnek felel meg. De ebben a differenciában benne volt a vállalati rizikó, az interpelláriós kamat és a nagy költségek, amelyek még ez üzletnél fölmerültek. Csodálja, hogy Sándor Pál a rizikót neki veszi számításba. Azt is mondta Sándor Pál, hogy a Biedermann-cég már annyira bent volt az államvasutaknál, hogy tisztességes cég nem is mert árajánlatot tenni, mert ezekről az ajánlatokról beérkezésük után a Biedermann-cég rögtön értesült. Erre nézve a miniszter figyelmezteti Sándor Pált, hogy ezt az állítását bizonyítsa, mert ha nem jelezi, a mentelmi jog védelme alatt gyanúsított és rágalmazott. Sándor Pál: Megirtan, de cenzúrázták. Rassay Károly: Többet nem tehet, mint hogy megírja. Hegyeshalma kereskedőm miniszter: Tulajdonképpen úgy áll a helyzet, hogy az ajánlatok beérkezése után nemzetközi és versenytárgyalást kellett volna kiírni, azonban egészen bizonyos, hogy ennek a versenytárgyalásnak semmiféle eredménye nem lett volna, ellenben a megrendelés az államvasutak számára elengedhetetlen és sürgős volt. Sem a Fürt Bertalan, sem a Magyar-Osztrák vasúti társaság ajánlatát neten lehetett használni. Az egész kampánynak, melynek értelmi szerzője Sándor Pál, nem volt más célja, mint a keresztény irány befeketése. A miniszter kijelenti, hogy hajlandó minden tisztességes zsidóval üzletet kötni, aki az államnak tisztességes ajánlatot tesz. Nem tudja, honnan vette Sándor Pál, hogy Wolf zsidó. Az ő információja az, hogy épp oly fajkeresztény, mint amilyen fajaidé Sándor Pál. (Derültség és taps a keresztény nemzetiek pártján.) A hazai gyárak elkésett tiltakozását az akkori miniszter nem vehette figyelembe. Hogy Lipták államtitkárnál tiltakoztak, arra nem tud válaszolni, mert nem állott módjában előbb beszélni velük. Az olajszállításnál sem érte károsodás az államot. Beszédét így végzi. Ennél az üzletnél senki nem vághatott zsebre nagy közvetítési díjat. Sándor Pál képviselő úr mocsarat emlegetett, amelyből ki kell húzni az országot. Ebbe a mocsárba senki sem jutott, itt mindenki tisztán áll, de ha Sándor Pál képviselő úr így folytatja működését, akkor a mocsárba belefullad az egész ország. (Éljenzés és taps.) Sándor Pál zajos közbeszólások közben áll föl, hogy válaszoljon a kereskedelmi miniszter előadására. Itt nem a szavak — úgymond — hanem a tények bizonyítanak, s kimutatta, hogy a Biedermanncég hazai magánfeleknek olcsóbb ajánlatot tett, mint a Máv-nek. Ezt a miniszter nem cáfolta , meg, sőt maga is elismeri, hogy a Máv nagyobb árat fizetett. Az ország érdeke forog itt kockán. A miniszter azt mondja, valótlan az az állítás, mintha a vasúti osztály tiltakozott volna a szerződés ellen. Erre Sándor Pál azt feleli, hogy a vasúti osztály november 10-én nem is ismerte a szerződést. De Tomory miniszteri tanácsos, amikor értesült róla, azt mondotta, hogy nemcsak a horribilis árak miatt nem volna szabad megkötni a szerződést, hanem a hazai ipart ért sérelem miatt sem. Míg a miniszter azt mondotta, hogy a szerződés az államvasutak számára fényes üzlet, az akkori államtitkár azt mondotta, hogy disznóság, hogy ilyen dolgot aláírnak. Lipták Pál tagadóing int fejével, (óriás zaj a Ház minden oldalán. Fölkiáltások: Lipták tagadja! Szembesíteni kell!) Lipták Pál: Ami a beadványban jótt, arra mondtam ezt, a szerződést nem is láttam. Sándor Pál: Topták azt mondta egy küldöttségnek, hogy mindent meg kell tenii, hogy a szerződést megakadályozzák. Liptóti államtitkár november 11-én azt hallotta, hogy ezt a szerződést behozták ide a Házba Rubinek miniszter úrhoz aláírás végett. Erre ő azonnal autóba ült, bejött a Házba és arra kérte a minisztert, ne írja alá a szerződést. Azt mondták neki, hogy ha nem írja alá, a Máv. megáll. Lipták Pál: Ez igaz! Sándor Pál: A mennyében további támadások lesznek, teljes nevekkel szolgálok. (Zaj.) Fölkiáltások: Neveket kérünk, bizonyítékokat kérünk. Gunda Jenő, Hortiyánszky Zoltán Somogyi István, sokorópátkai Szabó István, Benne,Sái Nándor és mások az asztalt csapkodják és úgy kiabálnak Sándor Pál felé: Neveket! Sándor Pál: Megnevezem itt most Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter urat, akihez Rubinek Gyula volt kereskedelmi miniszter úr, az aláírás napján itt a Házban bevitte a szerződést. Korányi báró azt felelte neki ebben a pillanatban ehhez a szerződéshez nem tudok hozzászólni. Behívott két miniszteri tisztviselő urat, akik kijelentették, hogy ez a szerződés káros, nem szabad megcsinálni. Korányi volt pénzügyminiszter úr ugyanazon a napon 5829. szám alatt sürgős átiratot intézett a kereskedelmi miniszterhez és ebben a következőket mondja: ,,Ez a szerződés valutáris szempontból a kincstárra nézve nem előnyös és csakis abban az esetben volna jóváhagyandó, ha a Máv.-nak föltétlenül szüksége van rá és ezeket hazai forrásból beszerezni nem képes■ A szóban lövő szerződés drága áraitól eltekintve kedvezőtlen azért is, mert a rövid fizetési határidő igen nagy kockázat vállalását jelenti." Ezt az átiratot legális uton kaptam. Meskó Zoltán: Korányitól magától! Sándor Pál: Ez a szerződés az osztályokon nem ment keresztül és azon a napon lett letárgyalva a mely napon megkötötték. A miniszter hivatkozik a farméveknél az októberi árakra és azt mondja, hogy azok 13.000 márkába kerültek. Itt van a kezemben a hivatalos lista, amelyben meg van jegyezve, hogy ezek az árak november elsejétől érvényesek. A miniszter úr a szerződést november 11 én kötötte meg. Ebben a listában a fotócsövek ára 6750 márkában van megállapítva. A szerződések, amelyeket kötöttek 16—83 százalékkal drágábbak a hivatalos áraknál. Az adatok, amelyeket fölsorolok, nem az én adataim, hanem erkölcsi testületnek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének az adatai. Az áruszállítási szerződést is ugyanaz a cég kötötte meg, mint a szerződést. Csak két levelet adott a magyar állam. Hegyeshalmy Lajos: Ezzel árt az országnak! Sándor Pál: Nem én ártok, aminiszter úr áll. (Nagy zaj.) Ernszt Sándor: Gorombáskodik. Fogja be a száját. Sándor Pál: Maga fogja be a száját. (Óriási nagy zaj.) Gonda Jenő: Hallgatniuk kellene nekik és még ők beszélnek. (Zaj.) Rakovszky István (Sándor Pálhoz): Ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni, amellyel megsérti a minisztert, mert kénytelen leszek rendreutasítani Sándor Pál: A miniszter úr mondta először, hogy én ártok az országnak , én eme feleltem, hogy ő árt az országnak. Rakovszky István elnök: Aminiszter úr kijelentését nem hallottam. Ha mondotta, akkor ő reá is vonatkozik, amiit a képviselő úrnak mondtam. Sándor Pál: Ugyanabban, az időben, mikor az Államvasút a szerződést megkötötte, a magyar vasgyárak, közöttük a legnagyobbak, ugyanazokért az ámkért ötven százalékkal olcsóbban fizettek. Hegyeshalmy Lajos: És Jonost is fogja szállítani? Sándor Pált A Ganz—Danubius-céggel kötött a Biedermann-cég ötven százalékkal olcsóbban, mint a Máv.-val. (Óriási zaj. Kérdések: Ugyanazt az árut, ugyanazért az érért és hitelbe?) Vonatkozik ez a szerződés ugyanarra a cikkre ugyanabban az időben. Azt nem tudom, hogy készpénzre, vagy hitelezésre. (Zajos közbeszólások: No hát! Ez az!) De ha készpénz is, szabad-e a magyar államnak hitelben ötven százalékkal drágábban vásárolni, mint bármely magyar cégnek készpénzért? Ha ezt az állításomat, melyet most tettem, nem tudnám igazolni, levonom a konzekvenciákat és nem fogok többé ezen a helyen ülni. Azt kérem, folytatja a szónok, méltóztassék elrendelni, hogy azok az üzletek, amelyeket a Biedermann-cég sok százmillióra kötött a Máv.-val, megvizsgáltassanak. Ez sem az én ideám■ Ennek előterjesztésére is fölkértek engem. És én idehozom ezt a nemzetgyűlés elé, mert az a meggyőződésem, hogy tettekkel kell segíteni a keresztény kurzust. Én vállalom azt, amit mondtam, vállalom a zsidókkal szemben is és ha valamelyik zsidó könnyelműséget vagy bűnt követett el, én őt nem kímélem. Előttem egyetlenegy szent van: az ország érdeke. És teljes egészében föntartom azt az állításomat, hogy az államot 750 millió erejéig érte károsodás azzal, hogy megkötötték ezt a szerződést, amikor a vasárak esésben voltak. (Mozgás.) Korányi Frigyes báró szólalt föl azután személyes kérdésben. Ő valutáris szempontból ellenezte a szerződést, amely a rossz valutáris viszonyok miatt, mint éitelüzlet, pénzügyi szempontból káros volt. Azonban a szerződésről magáról,mint anyagbeszerzésről nem mondott véleményt. Homonnay István is, mivel a miniszter hivatkozott reá, személyes kérdésben szólal föl. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter ezek után újólag kijelenti, hogy fentartja mindazt, amit mondott. Nem áll az, hogy a vasúti szakosztály ellenezte volna a szerződést. Az ipari szakosztály határozottan ajánlotta a szerződés megkötését, azzal a megokolással, hogy a Máv értesülése szerint a magyar gyárak nem tudtak volna eleget tenni a szállításnak. Végül kérte válaszának tudomásulvételét. A nemzetgyűlés nagy többséggel tudomásul vette a választ. Az új interpellációk: Schandl Károly a csongrádi lakásínség dolgában interpellált. Tomcsányi Pál Vilmos igazságügy- miniszter megnyugtató válaszát tudomásul vették-Somogyi István a Hatvan közelében történt parcellázást tette szóvá. Egy nagyobb birtokot, a sashalmit parcellázták ott. A műveletet az Altruista Boákra bízták s ez elsősorban tisztviselőknek adott földet. Kapott földet a főszolgabíró, a járásbiró stb., de az igényjogosultak nem. Kihasítottak egy 300 holdas birtokrészt, a melyet Ghillány Imre báró volt földművelési miniszternek adtak. Azt kéri az interpelláló a minisztertől, intézkedjék, hogy a parcellázást a földbirtokreform szellemében hajtsák végre. Az interpellációra Mager János földmívelésügyi államtitkár fölvilágoslásul elmondja, hogy a fedért, mert akkor olcsó volt, nagy tülekedés folyt. A parcellázást általában lelkiismeretesen megvizsgálták és a tisztviselőktől sem akarták megvonni a földet, mert már előbb szintén igényt formáltak rá. Széchenyi Viktor gróf, mint már annyiszor, mai interpellációjában is az oroszországi hadifoglyaink érdekét karolta föl. Brandström Elzar svéd vöröskeresztes hölgy megható levelet írt Huszár Andonis magyar vöröskeresztes nőhöz az oroszországi magyar hadifoglyok borzalmas sorsáról. Erre utalva sürgeti hadifoglyaink hazaszállítását. Gratz Gusztáv külügyminiszter nyomban, megadott válaszában meleg elismeréssel szólott Brandström Elza működéséről. A leghatározottabban megcáfolja, hogy a kormány szándékosan tartja a magyar foglyokat Oroszországban- Várva- várják a pillanatot, amikor őket szeretettel és hálával itthon fogadtatják. Minden áldozatot meg kell hozni, hogy hazahozhassuk őket. A múlt nyárig simán történt a hazaszállítás. De azóta a bolgsevikiek az intelligens magyar foglyokat internálták és kemény munkába fogták. Révaiba újabb tárgyalásba bocsátkozott a kormány és remélik, hogy a tárgyalások kedvezően fognak folytatódni. Megegvai, hogy Kun Béla nem volt Révaiban. A választ tudomásul vették. Sándor Pál Stern Samuról. Sándor Pál mai interpellációjában a monopolisztikus rendszer megszüntetését kívánta. Mindenekelőtt a Mezőgazdasági Szövetkezet szénszállítását ismertette. A szövetkezetet hiba, vagy mulasztás nem terheli, de bizonyos, hogy a szénszállításnál vagonon kint 10.300 koronát valaki illetéktelenül kapott. Lehet, hogy nem a mezőgazdák kapják ezt az öszszeget, de akkor kérdi: ki kapja ezt a jutalékot, amely SOO.OOO vagon után 1 milliárd koronát jelent? (Mozgás.) A katonai textilbeszerzésről szólt azután. Az értről szóló közlést a cenzúra törölte a Budapesti Hírlapból. A katonaság részére szükséges textil és konfekciószükséglet szállítását egy érdekcsoport kapta meg. Ennek a csoportnak tagjai a Hangya, a Kereskedelmi Bank, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete és a Hangya-érdekeltség textil-osztálya. Ebben a textilosztályban újra benne van a Kereskedelmi Bank, a Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete és Stern Soma (Zaj.) Érdeke®, hogy a Kereskedelmi Bankot folyton ütik bizonyos oldalról, ahol a Hangyát féltik és ime a Kereskedelmi Bank itt együtt van a Hangyával és a tisztviselőkkel. (Zaj, elenfomondások.) A szólót csak az a cél vezeti, hogy a monopólisztikus rendszer ellen tiltakozzék. (Közbekiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a Hangyát akarja, ütni.) Sándor Pál: Ellenkezően, a Hangya iránt elismeréssel volt mindig. De megállapítja, hogy a fölsorolt érdekeltségekkel szemben a szállításból nevezetes textil- és konfekciós cégek maradtak ki így a csepeli, kőszegi textilgyárak s egész sereg olyan pamutgyár, melyeket az állam szubvencióval teremtett meg. Nem helyesli épp a szabadverseny szempontjából, hogy altruiszikus intézetek cégévül adják oda magukat bizonyos érdekeltségeknek. (Fölkiáltások:, Mi van Stern Samuval?) Sándor Pál: Stern vezérigazgató a minap nyilatkozatot adott ki ellene. Alóla egész sereg levelet kapott adatokkal. Stern Samu élelmezési diktátora lett Magyarországnak. » Vass József közélelmezési miniszter: Tiltakozom! (Zaj.) Sándor Pál: Vass miniszter nagy érdemeit elismeri és már előre is kijelenti, hogy válaszát tudomásul fogja venni. De újak. Amerikából hozta. Slem Samu Amit csinál dolgai nem oly oka® és