Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

Kedd, ápri­ls 12. Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 77. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. KfOxeMsl áraxi Egot* .rr. 440 kor., litérra S20 kor., o.gz.ó*.T4 110 kor., *S3 hónapra 40 kor. Egyaa azim­ára mindentttt a kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az Esazea hirdetési Irodák. Fős­zerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút I. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Díszek egy Istenben, hiszek egy hajúban. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.* Tisza gyilkosai. Budapest, ápr. 11-Holnap, kedden­­kezdődik a törvényszéki vég­tárgyalás ama züllött had ellen, a mely, korának elvetemült söpredéke, ki tudja tervezni s­­végre t­udta hajtani egyik legnagyobb, leg­becsületesebb és legmagyarabb magyar ember lelketlen, cinikus és gyáva megölését. Ezzel le­megy rólunk talán az a bélyeg, hogy ilyen égbe­­kiá­ító gaztettet el tudtunk viselni , megtorlat­­lanul hagyni több mint két éven keresztül. Ez maga oly jellemző volt ennek a mai nemzedék­nek a tükrén, a­mely sok mindenfélét megma­gyaráz, a­mi még rajtunk ezen kívül megtörtén­hetett, de semmi sem­­tudja megmagyarázni ezt a tényt magát, hanem ha egy új vizsgálat, új nyomozás, még­pedig nem a szorosabban vett gyilkosok és felbujtók, hanem azok ellen, a­kik az akkori gátszakadás folytán felkaptak a szennyes hullámokra, melyek minden jót elte­mettek s irányitói voltak — vagy kizsákmá­­nyolói az uralkodott szellemnek. Mert hiszen nem azt panaszlom én fel, hogy a nemzeti tanács erőszaka és a proletár­diktatúra terrorja alatt, a­mikor a közhatalmat a főváros utcáin és a vidéki országutakon szá­guldó, hóhérmunkára szegődött legények kép­viselték, hogy ekkor senki sem gondolhatott a gyilkosság üldözésére. Hiszen akkor a polgár­ság, a hatóságok, a közintézmények, a nemzet és históriája, a templomok voltak az üldözöt­tek, akkor senki sem ért rá, serié­se vehette a fejébe, hogy az országos uralmat gyakorló gyilkosok üldözését követelje. De a­m­i azóta történt, jobban mondva nem történt. Nézzétek meg, ha közel vagy távol valami gyilkosság esik körülöttünk. Mint a vadászfal­­kát szabadítják el a „detektív-csoportokat"a lapokra nézve megszűnik a papírhiány, a­mi csak azt jelenti, hogy országos vagy nem orszá­gos, kultúrás, művészi, társadalmi, fővárosi és akármi ügy jelentőségét veszti s csak az a fon­tos, hogy kit vettek a detektívek gyanúba s mely nyomokon indul az üldözés és van-e kilá­tás arra, hogy emberileg belátható időn belül ezt vagy azt a gyilkosság gyanújával terhelt embert elfogják s a kérlelhetetlen bírói igazság­szolgáltatás széke elé állítsák. Tisza nagy zuhanását halálos csend fo­gadta, borzalmas némaság kisérte és mint mi­kor a kopó felvukkant, mert a fenevad nyomát érzi a szimatja: ha itt-ott felmerült a kérdés, halavány kísérlet maradt minden. Ha valaki egy kis gyertyát mert gyújtani, hogy bevilágít­son ez ügy pokoli sötétségeibe, mint liz-husz hatalmas tenyér nyúlt volna ki egyszerre feléje, hogy eloltsa. Végre a katonai hadbíróság vágta bele bírói báróját ebbe a kívül oly hatalmasnak látszó, belül oly rothadt és pudvás fába. Majd jött a polgári büntetőbíróság is és holnap fel­vonul nemzedékünk söpredéke és szemétje, hogy farkasszemet nézzen a sorsával és az igazsággal. Tisza István: E napokban ez „ember" szelleme itt fog járni közöttünk. Sebei beszélni fognak. Utolsó mondásának szárnya csattogását fogjuk hallani. Sokaknak a lelkét fel fogja emelni, meg fogja edzeni. Sokaknak a lelkiismeretét meg fogja kí­sérteni és­ lesznek, a­kik kezükben szorongatni fogják zavarukban Judás bűnbánó kötelét. Öt nyíl fúródott Szent Sebestyén testébe, öt golyótól lelt mártírhalált Tisza István. Sokan siratják őt, de legjobban az egész ország maga. Mint egy fájdalmas anya, úgy tartja ma már ölében Magyarország ennek az 5 nagy fiának az emlékét. Akad még pogány, csúfjára a ke­resztény világnak, a­ki még a halottra is rá­lövöldöz, de ez a lövedék, mint mikor a toros vitéz rácélozott Kinizsi sírkövére, ma már visszapattan a lövöldözőre. De Tisza István árnyát nem az fogja meg­­engesztelni, ha gyilkosai megfizetik­­vérükkel a vérét —■ haj, hitvány fizetés lenne ez, — ha­nem ha kiontott véréből az ő szelleme ki­fárnád és bevonul minden magyar lelkébe. Mert igazságtételre van, de bosszallásra nincsen szüksége ez országnak. A mi nélkül azonban el nem lehet, az az a lélek, melyet gyilkosai megöltek a testében, mely azonban halhatatlan, azonos a magyar nemzet géniuszá­val és él mindnyájunkban, a­kik hiszünk Isten­ben, magunkban és a nemzetben. ______ A német császárné meghalt A hollandiai doorni kastélyból kelt távirat je­lenti, hogy Auguszta Viktória német császárné ma reggel négy hét órakor csendesen elhunyt. . Olyan ez a hir, mint megrendülése egy óriás­nak, a németségnek, melynek testben egy atomja, asszonyainak lélekben, egyéniségében, tevés-verésé­­ben kifejezője, reprezentánsa volt Auguszta Viktória császárné, a német birodalom első asszonya. Asszony volt, anya volt, német volt utolsó csepp véréig, lelke végső megrezdüléséig, mint az egész császári család, mint gyermekei, a­kiket az anyatej, az anyai szív virág­oztatott ki a német tetevényből kisarjadt el­pusztíthatatlan törzs pompás virágaivá. Hazájától messze az idegen Dómban állítják föl a császárné ra­vatalát, ám bizonyos, hogy az egész német nép le­vett kalappal, magába merülte rójja le kegyelete adóját a legelső német asszony emlékének, a­ki két­szer vesztette el hazáját. Auguszta császárné a Schlesusig-Hohlein-Lon­­denburg-Augustenburg uralkodócsaládi sarja volt. Még gyermek, a mikor a németek az 1884. évi há­ború után elveszik Auguszta apjának országát s az engesztelhetetlennek­ tetsző gyülölséget. Auguszta egyenlíti ki, a mikor 1881-ben férjhez megy Vilmos porosz herceghez. Az elveszett ország helyett íme újat, nagyobbat juttat neki a sors s kiváló első asz­­szonya lesz egy pompás népnek, hitvese a nép első férfiának, a kinek sok hibát róhatnak fel, de a ki talpig férfi volt, erős volt, nagy volt, császár volt, mint egyivású uralkodótársai között egyik sem. És hogy II. Vilmos olyan uralkodó tudott lenni, a­milyennek az egész világ ismerte, elismerte és félte, abban igen nagy része volt Augusztának, a csöndes hitestársnak. A férfi akkor tudta erényeit és erejét kivirágoztatni, ha igazi nő áll az oldalán. Ilyen volt Auguszta. Hitves volt, anya volt, nő volt. Egyszerű, józanul okos, jó, egész férfinek egész asszony-felesége, a­ki sohase politizált, hanem meg­értetk, és teljesítette az asszony igazi élethivatását, mely abban mer­ü­l ki, hogy másokért élt. Kis csa­ládjáért, a Slohenzollernekért és a másikért, a nagyért, mely — úgy kel­ett hinnie, — az előbbivel egy —­ a németségért. Ezt a hitét könyörtelenül tépte szét a háború vége. A háborús években tapasztalt szenvedések a jótékonyság ezer formánban még közelebb hozták népéhez. .ím­, a kik a nép nevében tettek-vettek el­lökték a kezet, mely oly sok sebet hegesztett. Össze­omlott a trón, az ország, a császárn­ak idegenben ke­lett menedéket keresni s hitvese bete­gén követte. A nagy német birodalom ezer sebből vérzik. Minden buja, bánata, gondja, fájdalma, egész sorsa benne zokogott abban az asszony­i lélekben, a­mely a doorni park fái alatt teljesen összeroppanva, a ta­vasz egy hús reggelén kiégett. Őszinte részvétünk a németségnek és a császár­nak, a­ki elvesztette országa után hűséges hitvesét. Mi magyarok, hiszünk a föltámadásban és kegyetlennek érezzük a sorsot, mely a német nagyasszonynak, a buzgón hivő léleknek nem engedte megérni ezt a föl­­támadást. A császárné holttestét hazaszállítják és a hazaszállítás után egy-két napra felravatalozzák Potsdamba it. A temetésen csak a császári család tagjai és az egykori udvar legbensőbb személyiségei vesznek részt. A halottszállító vonat megérkezésé­nek és a gyászszertartásnak közelebbi időpontját titokban tartják. A politikai egyesületek szombaton a Wild-parktól az antik templomig terjedő útvona­lon sorfalat fognak ásani. A német tisztek szövet­sége felszólította tagjait, hogy négy héten keresztül gyászszalagot viseljenek. A német nemzeti néppárt elhatározta, hogy a temetés napján lehetőleg az egész országban gyászünnepségeket rendez. A Hét piri tárgyalása. A kisgazdapárt átlán­oglalása. — Bíznak a megegyezésben. — A kisgazdapárti belügyminiszter. — A nemzetgyűlés csütörtökön ülést tart. « A helyzet alkalmasint már holnap végképpen tsztázódik és a válság simán, néhány személyválto­zással véget ér. A kisgazdapárt intézőbizottsága ma szabatosan pontokba foglalva megállapította kívánságait. Az intézőbizottság ülése után a párt­ tagjai bizalmas ta­nácskozást tartottak, melyen nagyatádi Szabó István miniszter is részt vett. Kimondották, hogy a párt megbízottai holnap együtt tárgyalják meg a keresz­tény nemzeti egyesülés pártjának küldötteivel azo­kat az irányelveket, melyek alapján a kormányt tá­mogatni kívánják. A tanácskozásban Teleki Pál gróf miniszterelnök is részt vesz. A miniszterelnök itt nyi­latkozni fog Gratz Gusztáv külügyminiszter legutóbbi beszédéről és arról, hogy a király manifesztumát­ kor­mányzati ténynek tekinti-e, vagy sem. A miniszter­elnök, mint a pártban mondották, nyilván megnyug­tató nyilatkozatot fog tenni. A küldöttek azután je­lentést tesznek eljárásukról a két párt intézőbizott­ságainak és azután a két párt, alkalmasint szerdán, külön-külön értekezleten határoz a kormánnyal szemben való álláspontjáról. A kisgazdapárt kívánságait egyébként ma a következő pontokba foglalta: 1. A párt a szabad királyválasztás álláspont­ján van, de a királykérdés gyakorlati megvalósítá­­sát arra az időre halasztja, a­mikor az ország min­den idegen befolyástól mentesen dönthet ebben a dologban. 2. A sajtórrom­mal együtt a sajtószabadság sürgős visszaállítását kívánja. 3. Kívánja továbbá az atotmány-jogi refor­mok megalkotását, nevezetesen a községi és törvény­hatósági választói jog reformját, a képviselői vá­lasztói jog reformját, a felsőház reformját és végül az államhatalmi főtényezőknek, a király és az or­szággyűlés egymás közt való viszonyának rendezését. A kisgazdapárt e kívánságait nem ultimátum­ként szegzi a kormánynak, mert nem akarja kiéle­­síteni a válságot, úgyszintén­­ elkerülni óhajtja a nemzetgyűlés fölshajlását is, mert mint a pártban hangozatták, ez nem érdeke sem az országnak, sem a pártnak. " Mondották azt is, hogy Gratz távozásával a válság méreganyaga megszűnt és mivel a belügyi tárcát a kisgazdapárt kapja, a személyi kérdéseket is e intézetteknek tekintik. Megemlítjük még, hogy a­ tanácskozás során Szabó István miniszter szólott a kormányzónál történt audienciájáról és ismer­tette a he­yzetet. Arra kérte a pártot, hogy ne borítsa föl a helyzetet és tegye lehetővé már a fontos pénz­ügyi és gazdasági javaslatok miatt is a nemzetgyű­lés nyugodt és eredményes munkásságát. Bejelen­tette még, hogy a kisgazdapárt négy tárcát kap: a földművelésügyit, a belügyit, az igazságügyit és a közérelmező miniszteri tárcát.. A miniszter azt hiszi, hogy szerdán estig véget ér a válság és csütörtökön a nemzetgyűlés már ülésezhetik.

Next