Budapesti Hírlap, 1930. június (50. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-29 / 145. szám

20. [férni kávéház, Buda legkellemesebb terraszán esténként" ICzicza «Józsi i­s muzsikál I I., Krisztina-körtet 81. sz. * Telefon? Automata 502—07 I Premier a Ligetben A Budapesti Színház nyári 1.. újdonsága­­ A sült libával és a többi primőrrel együtt megérkezett az új ligeti darab is, amely nélkül Pest nyara talán nem is lenne teljes. A nyári FWd-darab hozzátartozik Pesthez, várnak rá, Mulatnak rajta. Az idei Föld-revünek pénteken teste volt a bemutatója a régi kedvvel, sőt a régi megszokott kissé „link“ címmel is. Ezúttal „Jaj de ki vagyunk!“ címmel gyűjtötte egybe Feld Matyi kilenc zeneszerző és öt versíró ötle­teit. Az új revünek pesti minden ötlete, pesti minden figurája, annak ellenére, hogy Gandhi­tól kezdve Galli Curciig minden aktualitást megtalálunk benne. Feld ezúttal hatásosabban és ízlésesebben írta meg a revüt, mint az eddi­gieket. A vidám darab zenéjét Ábrahám Pál, Predszky Miklós, Farkas Imre, Garay Imre, Lajtai Lajos, Márkus Alfréd, Radó József és Szántó Mihály szerezték. Különösen nagy si­kere volt Fejes Teri pompás belépő számának, amelyet egy fiatal tehetséges muzsikus, Pán György szerzett. • A kitűnő Fejes Teri volt egyébként is a da­rab éltető lelke; alakítása roppant derűs és közvetlen. Nagy sikere volt Keglevich Mariettá­nak és Lészay Katónak is. Külön fejezetet ér­demel Kmockné, akinek különösen groteszk és egyéni humora kitűnően érvényesül az efféle darabokban. A férfiak közül ki kell emelni Kabos Gyulát és Mák Gerőt, a két egészen ki­vételes tehetségű színészt A rendezés munká­ját Tihanyi Vilmos, a Király Színház főrende­zője látta el pompásan, míg az előadást Szántó Mihály vezényelte. * (Garas Márton temetése.) Garas Már­ton, a korán elhunyt színművész és film­rendező temetése vasárnap délelőtt fél 12 órakor lesz a rákoskeresztúri temetőben­* (A Weekend Élet) új szám­a bejelenti, hogy akciója a népszigeti út megjavítására, sikerrel járt. Illusztrált cikk ismerteti az ér­dekes solymári Ördögly­uk-barlangot. Illusz­trált cikk a hullámfürdőről, a lágymányosi ingyen strandról, motoros weekend és számos kép teszi változatossá a szépen kiállított füzetet. GYERMEKEINK T­ANULJANAK N­ÉMETÜL! A „Fräu’ei­-t“ pótolja, Az isídd­ai nyelvoktatást kiegészíti. A nyelvtanulást kedves szórakozássá varázsolja a MEIN DEUTSCHER FREUND Az egyetlen magyar szellemben szer­kesztett képes, német gyemekujság. Szemléltetően, játszva szeretteti meg a német nyelvtanulást. Megjelenik 2 hetenként. Negyedévre . . p 1'60 ------————• Itt levágandó!................. Budapesti Hírlap könyvesbaltjának Budapest, VI!!., Józsefféra! 5 *Megrendelem Önöknél a „Mein Deut­scher Freund“ gyermeklapot a május 1-én megjelent 1. számtól kezdve 7­ évre P 1‘60 *1-2 évre P 3'20 az összeget egyidejűleg utalványozom; — az összeget postai levéljegyekben mellé­kelem; — postai 1P575 számú csekkszám­lájukra az összeget befizettem. ’ •Olvasható címet kérünk. A nem kívánt mód törlendő. .H. 1930, Június­­29, vasárnap 1 Figdor bácsi, a műkincsei és a szép nők Nemrégen zajlott le Bécsben a világhírű Figdor-gyű­jtemény egy részének árverése. A gyűjtemény másik része ősszel Berlinben ke­rül kalapács alá, de az eddigi eredmény is sok millióra rúg. Ebből az alkalomból egy sereg visszaemlé­kezés jelent meg a különböző külföldi újsá­gokban és folyóiratokban az agg korában el­hunyt Figdor Albertról, így igen jellemző és kedves sorokat olvashattunk a Querschnitz­­ben Grümwald Misa tollából, amelyeket a Budapesti Hírlap olvasói számára itt köz­lünk : — Időszerű most Figdor bácsiról megemlé­keznünk. Kevesen vannak a mai időkben, akik annyira megérdemelnék a gyűjtő­nevet, mint ez a finom, öreg úr, akiért egymagáért érdemes volt Bécsbe utazni. Célszerű volt azonban, ha őt csinos, fiatal hölgy társaságá­ban keresték föl, mert cs­ak ek­kor fogadta igazán szívesen a látogatást és ek­kor tálalta ki összes kincseit. — Kétszer kereste®­ föl — írja Misa Grünwald. — Egyszer atyámmal, de akkor csak rövid ideig lehettünk nála; az öreg úr gyöngélkedett. Nővére, egy hímzett kötényes, törékeny, kis, idős hölgy, aki Eigdort gon­dozta, hamar uzsonnázni küldte az öreget és félóra múlva udvariasan tudomásunkra hozta, hogy bátyjának már aludni kell menni. Szó­val vége a látogatásnak. — Ekkor csak fölületes benyomást nyerhet­tem a gyűjteményről. De ez is elegendő volt, hogy elcsodálkozzam a kincsek mérhetetlen halmazán. Rendről szó sem lehetett. Alacsony, kevéssé otthonos szobák hosszú­­sorában a pad­lótól fa mennyezetig minden zúg tele műtár­gyakkal. Képek a falhoz állítva, asztalhoz tá­masztva, az öreg bútorok roskadásig megter­helve régi holmikkal. Gótikus szekrényke mel­lett reneszánsz bronzok, mulatságos tintatartó, furcsa antik kés, csodálatosan vésett lakat, XIV. századi páncél, díszes fegyver, régi dal­mát ékszer, korai csúcsíves menyasszonyi fejék, francia ereklyetartó, X. századbeli aquama­­nile, zománcos plakett, elefántcsont Madonna és X X.VII. századi miniatűr. A már erősen rö­vidlátó és töpörödött Figdor bácsi mégis töké­letesen kiismerte magát. Tudta a legkisebb tárgy helyét és ha valamiről beszélt, mindjárt megtalált mindent. — Másodízben­­Féreg Gábortól, a budapesti Szépművészeti Múzeum néhai igazgatójától, aki jó ismerőse volt Bigdornak, kaptam ajánló sorokat hozzá és ehhez az öreg úr több figye­lemre méltatott. Még szívesebben fogadott azonban pár nap múlva, midőn egy szép ma­gyar nővel kopogtattam be hozzá. Öt perce múlva már egészen belemelegedett az öreg, egyik szobából a másikba, asztaltól-asztalhoz vezetett, ormótlan kulcsokkal régi szekrénye­ket, fiókokat nyitott ki, ahonnan a legcsodála­tosabb, a legkülönlegesebb holmikat kapa­rászta elő, melyek gyűjteményének igazi neve­zetességei voltak. A magyar hölgyet pedig karonfogta és mint egy fiatal gavallér vitte lépésről-lépésre, sőt gondos nővérét kedves szavakkal mindjárt eltávolította. Megkérte, hogy fekete kávét készítsen. — Apró Sévres-csészékkel kezünkben sétál­tunk így tovább. Mialatt a műtárgyakat vizs­gáltam és jegyezgettem, a nyolcvanéves Fig­dor bácsi a hölgynek udvarolt, nevetgélt, csa­csogott. Velem már nem is törődött, nyugod­tan hagyott időt mindent tüzetesen megszem­lélni. Most fölemelhettem a földről a képeket, ablakhoz vihettem, hogy ott jobban láthassam őket, megfoghattam a műtárgyakat, megsimo­gathattam a bronzokat. Az ember sokszor csak így élvezi igazán a holmikat. Abban áll az igazi műélvezet, ha kezünkbe vehetjük, megforgathatjuk a műtárgyakat,­ így éljük át igazán szépségüket, való lényüket, amit nélkülöznünk kell a múzeumokban, az üveges vitrinek előtt, így nyugodtan szemlélve, meg­értettem, hogyan élhet egy ember évtizedekig ilyen szobákban és hogy milyen élvezet hosszú évek fáradtságos utazásainak, tanulmányai­nak eredményeit így összegyűjteni és velük állandóan együtt lenni. Ezek a holmik Figdor lelkén, szeretetén keresztül megelevenedtek, már nincs bennük semmiféle muzeális, törté­neti ridegség, újra élik régi életüket, feltámad­tak, megnőttek, halhatatlanná lettek. . (Sz­iperey Júlia „a feleségek felesége“, a múlt századnak talán legérdekesebb ma­gyar asszonya vett.) Nagy pere e napok­ban zárult le egyrészt, eddig kiadatlan le­veleinek és emlékiratainak, másrészt Ster­­czeg Ferenc költői remekművészek megje­lenésével. A közvélemény annak idején igazságtalanul ítélte el Petőfi Sándornét. Herczeg Ferenc a költő csodálatos intuí­ciójával megértette és megvédte őt és a művének megírása után a nyilvánosságra került adatok mindenben igazolták azt a mesteri arcképet, amelyet Júliáról fes­tett. Műve, amely mint olvasmány min­den regénynél érdekesebb: a világiroda­lom legcsődal­a­tosabb védőbeszédeinek egyike, amely Herczeget költői tehetségé­nek teljességében mutatja meg. „Szen­­drey Júliát“ a télen mutatta be a Nemzeti Színház. A színmű könyvalakban még nem jelent meg és az Új Idők olvasói ré­szesülnek először abban a rendkívüli él­vezetben, hogy Herczeg Ferenc színművét nyomtatásban is megismerhetik. Az Új Idők szépirodalmi hetilap második félévé­ben, melynek első száma június 29-én jelenik meg, kezdi meg a „Szendrey Jú­lia“ közlését. Ugyanebben a számban ve­­szi kezdetét Ludwig Wolffnak, a németek egyik legnépszerűbb írójának, S­marra című regénye, mely a kitűnő írónak leg­izgalmasabb, legpompásabb alkotása. Gadó István dr. ítélőtáblás tanácselnök „A bíró és az ember“ című, mély, tartalmas cikk­ben ismerteti a bíró emberi problémáit. Két elbeszélés, Kosáryné Réz Lola és az angol D. Henry tollától, gazdagítja még a füzetet, melyet két vers és Krónikás Kis tárcája díszít. Új rovat indult meg, az Elfelejtett írók, elfelejtett írások. A beve­zető közlemény Lövik Károllyal, a fiata­lon elhunyt kiváló íróval foglalkozik. Zsigray Julia fina cikkét Kiss Józsefről, a szokott kedvelt rovatokat: Gasztronómiát, Kertészetet, Szépségápolást, Rejtvényrova­­tot, Szerkeszti üzeneteket találjuk még a Péter és Pál-kor megjelenő számban. Bár­kinek küld díjtalanul mutatványszámot a kiadóhivatal, VI., Andrássy­ út 16. Előfize­tési díj negyedévre 6.40 pengő. * (Kölcsey Dezső: „A Kölcsey, máskép Szentes Mágocs-nemzetség“.) Ebben az irodalomtörténeti és történetfilozófiai né­zőpontból egyaránt értékes tanulmány­­ban egy család életén át benne van a kö­zép-, s az ezt követő kor magyar társa­dalmának egész élete. Kölcsey Dezső, a szerző, az előszóban írja: „. .. meg kel­lett írnom, hogy a Kölcsey Ferenccel ro­­konlelkek tisztán láthassák azt a talajt, amelyből kinőtt..Ez a legnagyobb mértékben sikerült is neki: ez a tanul­mány nagy mértékben hozzájárul azok­nak a lelki rugóknak a megértéséhez, amelyek a nagy költőt tettekre indították. Az ő faj- és hazaszeretetének fája nagyon mélyre bocsátotta gyökerét; ezek a gyö­kerek nagyon mélyről szívták az éltető nedvet; a magyarság bölcsőjéig, annak őskoráig nyúlnak vissza azok. Kölcsey Dezső értékes és élvezetes nyelven meg­írt tanulmánya figyelemreméltó adatok­kal gazdagítja a magyar..szellemtudomá­nyokat. * (Fényképezés és reklám.) (Péchi Jó­zsef könyve.) Külföldön már régóta szo­kásos a plakát és hírlapi hirdetés mellett a reklámfényképezés. A gyáripar és keres­kedelem vezető tényezői rájöttek, hogy a kitermelt, vagy eladásra kerülő árucikk ízléses kiállítása fokozza annak kelendő­ségét és erre legkedvezőbb módozat az áru rendeltetését, vagy lényegét feltüntető reklámfénykép. Péchi József német és an­gol nyelven megjelent, szépen illusztrált könyve részletesen kifejti a reklámfény­kép gyakorlati jelentőségét és önkénytele­nül is felveti a kérdést, hogy nálunk mi­ért nem foglalkoznak intenzívebben vele az illetékes szakkörök. Hiszen a reklám­fénykép bevezetése kétségkívül egyik len­dítő kereke lehetne a pangásnak indult kereskedelemnek és gyáriparnak. * (Egy XVII. századi Szent Imre-dráma a Fővárosi Könyvtárban.) Szent Imre ju­bileuma alkalmából nagy buzgalommal gyűjtötték össze a szent királyfi életére és jelentőségére vonatkozó irodalmi emléke­ket. A Fővárosi Könyvtár a Szent Imre­­irodalom összefoglalásához értékes adalék­kal kívánt szolgálni akkor, amikor a bir­tokában lévő egyetlen ismert, 1626-ban Uilingenben előadott Szent Imre tárgyú iskoladrámának szövegét hasonmás ki­adásban újra közzétette. Az iskolad­ráma a diangeni jezsuita irodalom egyik ter­méke, mely az akkor szokásnak megfe­lelően a dráma szövegének tartalmi kivo­natát közli, három felvonásban és huszon­négy jelenetben. Címe a következő: „Eme­­ricus, oder Comedi von dem heiligen Emerico, des II. Stephani Königs in Un­garn Sohn.“ A szöveg elejéhez a szerző Szent Imre-életrajzot ad­ott, a végén pedig a dráma előadásánál szereplő személyeket sorolta fel. A Fővárosi Könyvtár a kiadás elé írt előszóban a dráma irodalomtörté­neti feldolgozását, ismertetését és jellem­zését, a jezsuita iskoladráma kutatóinak figyelmébe ajánlja. * („A Sajtó“ című sajtóügyi tudomá­nyos folyóirat,­ melynek szerkesztője Wünscher Frigyes dr., a legnagyobb új­ságíró szer­vezetek hivatalos lapjukká tet­ték, s a folyóirat ezévi júniusi száma már mint a Magyar Újságírók Egyesületének, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjin­tézetének, az Újságírók Szanatórium Egye­sületének és az Otthon­írók és Hírlap­írók Körének hivatalos lapja jelent meg. Ezüst evőkészletek, nászajándékok, , J J olcsón kaphatók- Schmelzer Benő. S­Z CL CK Karoly' !törut 2S­­onn­­yáros­scáza kapuja luejlstw JARD­INI Erzsébet királyné-út 1. Tel.: Zugió 70-07 A kacagtató júniusi műsor utolsó 2 napja MADELINE, SYDNEY PON-PONI INGE KAN­A A folyóirat bő tartalmából a következő cikkeket emeljük ki: Harsányi Zsolt: „A­ sajtó magyarsága“; Motkó Géza: „Szenzá­cióhajhászás és demokrácia“; Süle Antal: „A modern hírlap­írás és a rádió“; Pász­tor Mihály: „Rózsa Károly“; Miklós Jenő: „Harsányi Kálmán“; Horvátth Dániel dr.: „Sajtójog és sajtószabadság Angolország­­ban“; Historicus: „A Hírmondótól a Hír­adóig“. Azonkívül „Hazai sajtó“, „Kül­földi sajtó“ és „Egyesületi élet“ című ro­vatok egészítik ki a lap tartalmát. A jú­niusi szám melléklete: Az Újságírók Sza­natórium Egyesülete XII. évi jelentése. * (A Takarékossági Bizottság rajz- és fest­ménykiállítása.) Az Országos Takarékossági Propaganda Bizottság által kihirdetett közép­iskolai -takarékossági pályázatra beérkezett leg­jobbnak talált 170 rajzot és festményt a m. kir. postatakarékpénztár székházában (V., Hold­ utca 4. IV. 50.) kiállították. A kiállított anyagot a bizottság július 1-én, kedden déli egy órakor a budapesti pénzintézetek vezetőségeinek, valamint a­ sajtó képviselőinek is bemutatja.­­ * (A főváros főiskolai képzőművészeti díjai­nak nyertesei.) A fővárosnak a Képzőművé­szeti Főiskola tehetséges növendékei jutalmazá­sára alapított ösztöndíjat ma ítélték oda. A bi­zottság a két festőművészeti ösztöndíjat Doma­­novszk­y Endre és Piri­ József növendékeknek, a szobrászati ösztöndíjat vitéz Szabados Bélának adományozták. Egy-egy ösztöndíj 800 pengő. A díjazáson kívül dicséretben részesítették Szerem­­csy Zoltán festőművésznövedékeket, továbbá Tápay Andor és Ispánky József szobrászművész­­növendékeket. KÖNYVUJDONSÁGOK Mussolini, Benito: Mein Kriegstagebuch. Mit 8 Abb. Zürich. Amallhea. 9.68 P. Boeselager, Albert, Freiherr: Silberstifte auf meinen Büchsen. Erinnerungen eines rheini­schen Weidmanns. Berlin. Parey. 1891. 7.60 P. A’icolson, Harold: Die Verschwörung der Diplomaten. Aus Sir Arthur Nicolsons Leben, (1849—1928.) Frankfurter Societätsdruckerei. 455 1. 22.— P. Hansel, Paul: Die Wirtschaftspolitik Sowjet-, russlands. Tübingen. Mohr. 204 1. 12.— P. Laur, E.: Einführung in die Wirtschaftslehre des Landbaus. Berlin. Parey. 346 1. 28.80 P. Colette: Sido. Roman. Ferenczi et fils. 180 1, 3.60 P. Debeney, Général: Sur la sécurité militaire de la France. Payot. 130 1. 5.40 P. J. Hankiss et G Juhász: Panorama de la littérature Hongroise contemporaine. Paris. Kra. 328 1. 6.— P. Páráin, Charles: La vie de Ramses II. Paris, Gallimard. 248 1. 4.50 P. Rccouly, Raymond: Louis Philippe. Roi des fran?ais. Le chemins vers le tróné editions de France. 6.— P. Fraccaroli, A.: American girls. Roman. Amo-* nesta Verlag. 319 1. 7.50 P. White, Charles: The bungalow book. Lon-: don. Macmillan. 220 1. 11.43 P. Topa, Ishwar Nath: The growth and deve-. lopment of national thought in India. Gruyier. 1930. 16.— P. Report of the Indian Statutory Commission. Volume 1. Survey. (Simon-jelentés.) Presented by the Secretary of State for the Home De­partment to Parliament by the Comm, of His Majesty. 1930. London. H. M. S. O. 4071. 5.46 P. Papini: Szent Ágoston. Fordította Dr. Révay József. Előszót irta Dr. Vass József miniszter . . P 5.80 Dr. Benedek L.: Szent Imre és kora ............................ . . P 2.40 Ybl Ervin: Toscana szobrászata a quattrocentoban 2 kötet, mustrálva ...................P 40.— Kiss József összes költeményei III. kötet . .......................P 4.— Az előzőleg megjelent I. (P 4.—) és II (P 3.—) kötetek kiegé­szítése. Bíró Lajos: Molitor ház (új ki­adás) ...............................................P 2.40 Lorna Lea: Asszonyok. Regény. (Hat asszony élete: Minden asz­­szony élete) .......................P 3.— F. X. Kappus: A tenniszbajnoknő. Regény. (168 oldal) . . . . P 2.80 Courths-Mahler: A sziget herceg­nője ..........................................P 3.— Kosáryné Réz Lola: Porszem a napsugárban. Regény. . . . P 4.— Gyermekeknek: Az Én Újságom Könyvtárában: Avar Gyula: Aranyszívű Jancsi P 2.60 Kaphatók BUDAPESTI HÍRLAP KÖNYVESBOLTJÁBA!, BUDAPEST, VIl­., JÓZSEF-KÖHUT 5.

Next