Budapesti Hírlap, 1931. március (51. évfolyam, 49–73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
Budapest szenzációja NOVODYNa E€! VÉN- ÉS VÁLTÓÁRAMÚ KÉSZÜLÉK PHILIPS hangszóróval •/ * 6—12—18havi részletre Budapest, VI. ker., Nagymezőutca 31. Telefon: Aut. 113—75. Gyártja: AUDION Kérje JOVODY zárlapuikat! Kapható minden szaközletben! a gazdit, ezerhúsz pengőtadtak. Fizetni kell, essla becsület dolga. De micsoda égető sebek támadnak a lelkén annak, aki ilyen kótyavetyére kerül ! Felléleszik most a falu arra a hírre, hogy legalább az árverések veszedelmének gonosz lidércnyomását lehetően leemelik a melléről. Az erről készülő megsegítő törvény lélekmentő cselekedet is lesz: ellenszele egy viharnak; szivárvány a pocsékká tépázott föld fölött; megnyugasztalója annak a féltő érzésnek, mit a falu megpróbáltatása, szenvedése kelt bennünk. Igen, emelni kell a falun, hogy el ne süppedjen, szélfogókkal kell védeni, hogy el ne sodródjék. Szíjjas izmokkal ostromolja a nép a földet, szorgalmával magasra emelkedik, lemondásával csodálatosan mélyre száll; ő becsületes munkával megrakott szekeret gördít ki a falviból és várja aztán, mit kap érte. Míg csak annyi is térül vissza a faluba, amiből szerényen megélhet és kuporga hatja a filléreket szerző terveihez, addig hálát ad az Istennek, gyűjti az erőt és állja a posztot. Mi történik azonban, ha egyre ínségesebb csereáruval tér vissza a rakottan elküldött szekér, végre üresen és nem hogy kapna valamit, a falu az élet napsugaraiból, de még a kenyere is elmaradt? Szabó Pál a regényét azzal végzi, hogy a hazatért nem találja meg a szélmalmát, kivágták a gyümölcsfákat is. Felkiált, hogy mi maradt meg abból, ami volt . ..Nem maradt meg abból semmi. •— hangzik a felelet — Csak a szél,... a szél csak!“ Ez az a szél, ami elsodor. ak hazajönni a falu felől, ahová nyilván olyankorszökött meg, mikor azt hitte, hogy én már alszom. Amint utólag kisült, egy kutyáéügynek udvarolt, amelyik ilyenkor tartotta a zsúrját vagy két hétig éjszakarőltéjszakára. Kasztor nem akarta vadászkötelességét mulasztani, az éjszakát azonban felhasználta, amikor úgy vélte, hogy én nem tudott meg, hogy surtpolni jár. Nem is tudtam volna meg, ha nem árulkodtak volna rá. Várjon melyik nebuló tudja ügyeseimen kijátszani szigorú szüleit, ha titokban akar bálba menni: Szegény Kasztor! A világ legokosabb kutyája volt s ha volt hibája, az csak a pákosztossága volt. Otthon ugyan nem igen lopott, csak egyszer evett meg két sivilikra egy gyönyörűen beolajozott vesepecsenyét, mielőtt, a sütőbe tették volna, egyszer meg kilenc mákos kalácsot karácsony előtt, mielőtt még a tésztája meghalt volna. Na, megkelt benne, beteg is lett tőle, d de olyan, hogy majd belepusztult. Hanem egyszer rákapott egy béresnek a Ifistültbusára és azt dézsmálta állandóan. A béres vidravasat tett ki a tolvajnak, nem sejtve, hogy az a Kasztor, amibe bele is lépett szegény. Akkor én nem voltam Magyarországon. Csak elbeszélték, hogy a Kasztor szörnyű sebbel a lábán került elő, de alighogy meggyógyult, újra kezdte a csavargást. Egy reggel aztán hiába keresték, nem volt sehol. Tűvé tettek érte mindent, de hiába, többet nem látta senki. Évekig nem tartottam kutyát, annyira sajnáltam, hogy elpusztult. Most már vagy' tíz év óta apró kis ,kipek ugatnak körülöttem, de nemrégiben kaptam egy barátomtól egy gordonszetteret. Gyönyörű állat és a Fruska névre hallgat. Jelenleg nevelőben van, de már lassanként itt az idő, hogy hazakerül. Félek, hogy amilyen szép és kedves, el fogja homályosítani a Kasztor emlékét. Azért is vettem magamnak a bátorsságot, hogy sok-sok esztendő utám, ezekben az igénytelen sorokban elbútsúzzakt tőle. Öregek és fiatalok Antal Géza püspök előadása KECSKEMÉT, febr. 28. Szombaton délután nagyszabású irodalmi ünnepet rendezett a Protestáns Irodalmi Társaság az itteni református kollégium dísztermében. Az ünnepségre Kecskemétre érkezett Antal Géza dr. dunántúli református püspök. A vasúti állomáson, küldöttség élén Fáy István dr. főispán a két protestáns egyház s Zimay Károly dr. a város közönsége részéről köszöntötte. A Tisza István-kollégium dísztermében folyt le az est nagy közönség jelenlétében. Bevezetőül a református egyházi énekkar Krémer Sámuel karnagy vezetésével szerepelt, majd Sárkány Béla evangélikus egyházkerületi főjegyző, kecskeméti lelkész köszöntötte az est közreműködőit és vendégeit. Németh Ferenc Antony Károly zongorakíséretével hegedűit, Áprily Lajos verseiből olvasott fel, Kovács Sándor dr., a soproni evangélikus hittudományi egyetemi fakulta- kar tanára előadást tartott a XVIII. század protestáns gyülekezeti életéről. Taps és éljenzés közben lépett, a dobogóra az ünnepi szónok, Antal Géza dr. dunántúli református püspök. Beszédében abból a közremért jelenségből indult ki, hogy az idősebbek lépten-nyomon hangoztatják, mennyire megváltozott a fiatalok gondolkodásmódja, ezt ők megérteni nem képesek, s az a hagyományos tisztelet is tűnőben van, amellyel régebben a fiatalok az idősebbek iránt viseltettek. Elismeri, hogy ma, a háború lélekrombolásai után fokozottabb mértékben van meg az ellentét öregek és fiatalok között, ez az ellentét azonban olyan régi, amilyen régi maga az emberiség. A patriarchális kortól kezdve sorakoztat fel példákat a püspök, majd így folytatja: ■— Az ellentét természetes, mert az öregek a múltba tekintettek, az ifjúság a jövőbe néz és a két ellentétes szemszög alatt más-más képekben tűnnek fel a világ eseményei öreg és ifjú előtt. Az emberi művelődés története tulajdonképpen maga is az öregek és ifjak, a múlt és a jövő harcának története. A művészetben látjuk, hogy az úgynevezett festőiskolák félszázadnál tovább alig élnek, akkor jön egy új irányzat, gyakran a régibb iskola leghűségesebb tanítványa kezdeményezi, s ez már egészen más eszményeket tűz maga elé, mint aminek a régi irányzat eszméi voltak. És ugyanezt látjuk a szobrászat, a zene, a költészet és az irodalom terén. A bölcseleti iskolák is egymást váltogatják. — A XX. század — folytatta a püspök — a technika százada. Már a kisgyermek játékaiban jelentkezik ennek a kornak szelleme, s a mai gyermek többet ért a motorhoz, repülőgéphez, rádióhoz, mint atyja, vagy nagyatyja. Ennek a többetértésnek tudata azután a szülő iránti viselkedésben is megnyilatkozik, a patriarchális időkben az apa és nagyapa tapasztalatai voltak irányadók, míg a mai ifjúság úgy érzi, hogy többet tud szüleinél és nagyszüleinél. Nagyérdekű előadása végén arra figyelmeztetett a püspök, hogy nevelésünknek ezekhez a megváltozott, viszonyokhoz igazodnia kell és át kell mentenie a családi és a társadalmi életbe is azt a tiszteletet, amellyel régebben az ifjúság viseltetett az ösemedettek nemzedéke iránt, a gyermekszobából az iskolába és az életbe kell átvinnünk, átmentenünk ezt a nemesebb leszközt. Mi értelme volt 1914—15-ben a kárpáti téli csatának írta vitéz Németh Lajos ny. tábornok mint a földrajziakat — tárgyilagosabban bírálták volna el, úgy az offenzívát keleti irányból, valahol innen Cernowitz környékéről indították volna meg, mivel ott már túl voltunk a Kárpátokon és így elmaradt volna a hegységen való erőszakos átkelés. Az orosz politika célja különben is Berlin volt és csak másodsorban Bécs s utóbbit is inkább Cseh- és Morvaországon át (pánszláv eszméktől) vezetve igyekezett elérni. Mikor azonban a tél folyamán a magyar-osztrák (és német) támadások az oroszok figyelmét ideirányították, felmerült a terv, hogy a Kárpátokon áttörjenek. Ennek a tervnek különösen Ivánon tábornok hadseregparancsnok volt a szószólója, még Nikolájevits generálisszimusszal szemben is. Kecsegtető szándék volt Budapestet megszállani, a gazdag magyar Alföldön a hadsereget retablírozni és azután a hadjáratot Bécs előtt folytatni. Emellett Magyarországon át még a szerb testvérnek is segítőkezet lehetett volna nyújtani, jobban mondva, Szerbiát, bár a Potioreken aratott „győzelmeit” még nem heverte ki, újabb támadó hadjáratra buzdítani. A siker másik erkölcsi és politikai oldala lett volna pedig a még tétovázó semlegeseket, elsősorban Oláhországot mielőbbi fegyveres beavatkozásra bírni A nemrég elhunyt Joffre marsall ez okból követelte, hogy az oroszok a Kárpátokon át törjenek előre. A feladatnak megfelelően mindkét fél egyre nagyobb és nagyobb tömegeket dobott az új hadszíntérre. Magyarosztrák részről 1915 elején, azaz e hadműveleti időszak kezdetén, körülbelül 30 gyalog- és lovashadosztály (ebből 20 magyar) állott az oroszok körülbelül 30 hadosztályával szemben. Április vége felé azonban már kerek 60 hadosztály (ebből ismét 30 magyar) harcolt ugyanannyi orosz egységgel. Tudjuk azonban, hogy az orosz hadosztályok, úgy gyalogság, mint tüzérség tekintetében, számbeli felsőbbségben voltak. Bámulatos teljesítményt végeztek akkoriban vasutaink is (nagyrészt hegyipályák, gyenge békeforgalommal!). Elsősorban a mi magyar vasúti személyzetünk. E tömegszállítások lebonyolítására 2500 vonat volt szükséges, 10.200 vasúti kocsivél. Przemysl, „a csodavár" azonban 1915 március 22-én elesett és ez megpecsételte a kárpáti hadjárat sorsát is. A derék várőrség, melynek magvát a 23-ik honvéd hadosztály alkotta, ismételten igyekezetthősies és merész kitörésekben az ostromlók gyűrűjét áttörni s a Kárpátokban harcoló bajtársakkal egyesülni, de hiába, az ellenségnél is erősebb volt az éhség! És hiábavalóknak bizonyultak a hónapokig tekintetben tartó, véres, páratlan vitézséggel és szívósságtövő körülményeket — úgy a hadműveleti, igaz végrehajtott támadások. A magyar csapat Az osztrák vezérkar nagy művének. „Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914—18“ legutóbb megjelent kötetében talán a legérdekesebb és legmegkapóbb fejezet, különösen magyar szempontból, a Kárpátokban lezajlott örökemlékű téli csatának a leírása. Valljuk meg, hogy nemcsak az osztrák vezérkar, de mi magyar katonák is a háború előtt csak „átvonuló területnek" szántuk hazánk e hatalmas, erdőborította, zord és lakatlan, de természetes védőbástyáját. Ám mégis hónapokig tartó, elkeseredett, véres csatáknak lett a színhelye, ahol nemcsak hadseregek, hanem fővárosunk és gazdag alföldi rónáink sorsa is eldőlt. Akik a kárpáti harcokban résztvettek, ma, tizenöt év ,.eltelte után is, borzongva gondolnak vissza a dermesztő hidegre, a hóbatemetett lövészárkokra, a jéggel borított meredek hegyoldalakra, madár nemjárta, elhagyott völgykatlanokra, járhatatlan őserdőkre. A Kárpátokban mintha a természet is az ellenséggel szövetkezett volna, hogy a harcot otthonunkért, hazánk szabadságáért még keservesebbé és kegyetlenebbé alkossa. Hogyan lett mégis a Kárpátokból hadszíntér, miért tette át mindkét fél hadműveleteit erre az általánosan ismert, nehéz átvonuló területre, sőt miért akarta kicsikarni a döntést? Mint a háború minden nagy kérdésénél, a hadászati okok mellett szerep jutott a katonapolitikai szempontoknak is. A kérdés a mi részünkről esett, Conradban fogaantott meg az elhatározás. A kárpáti tél minden nehézségeivel dacolva, az orosz zöm akkori balszárnyát akarta átkarolni, egyúttal Przemyslt is felszabadítani és Magyarországot az orosz invázió veszedelmétől megóvni. Tudjuk, hogy a novemberi és decemberi harcokban sikerült ugyan az ellenséget még Krakó előtt feltartóztatni és a limanovai csatában magyar véráradat árán az ,orosz gőzhengert11 is végleg megállítani. Hatalmas, szép siker volt, de nem döntést hozó győzelem. Utóbbit abban a helyzetben, a Visztula és a Kárpátok között beékelve, nem is igen lehetett kierőszakolni. A hadműveleti terv megállapítása előtt különben a német hadvezetőséggel is folytak tárgyalások és érdekes megemlíteni, hogy Falkenhayn — akkor még ő volt a német vezérkar főnöke — ellene volt Conrád tervének. Egyrészt, mert a rendelkezésre bocsátandó német erőket, mint mindig, inkább a francia hadszíntérre szerette volna vetni, másrészt, mert a támadást a terepre és évszakra való tekintettel kockázatosnak találta. Hindenburg és Ludendorff azonban Conrád mellett döntöttek. Ha azonban Conrádék az összes 1931. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP tok tudva, hogy hazájuk sorsáról van szó. Mesiesebben és önfeláldozóbban harcoltak, mint valaha, parancsnokaik pedig — sokan még mai is közöttünk élnek — fényes tanújelét adták vezéri rátermettségüknek. Az osztrák-magyar hadseregfőparancsnok-ság „elsiettetett elhatározás“, mely kellően nem értékelte a hó- és jégborította Kárpátok akadály jellegét és még akkor is görcsösen ragasz,kodott az eredeti tervhez, s a látszólag legrövidebb irányban akart Przemysl felé előretörni, mikor a feltornyosodó nehézségek már leküzd,hetetleneknek bizonyultak, sikert népi hozhatott! Przemysl elesett, derék tábori hadsereegünk pedig a 600.000 fő (ebből 300.000 magyar) valóságos veszteség mellett katonailag, fizikailag és erkölcsileg oly sokat veszített, hogy azt soha többé nem lehetett pótolni. Ám, ha a kitűzött célt ez a kárpáti támadó hadjárat nem is érte el, azt el kell ismernünk, hogy hazánkat egy orosz megszállástól óvta meg. Azonkívül pedig a nagy kárpáti csata. Oroszországra „a vég kezdetét 11 jelentette, mert akkor vert gyökeret — ezt állítja Paleologue ismert művében és ezt olvassuk a cárnénak férjéhez írt leveleiben is — az a forradalmi szellem, mely alig két évvel később a teljes összeomláshoz vezetett. Hadik János gróf az erdészet kérdéseiről Az Országos Erdészeti Egyesület ülése Az Országos Erdészeti Egyesület szomba,ton délelőtt Hadik János gróf elnöklésével igazgatóválasztmányi ülést tartott, amelyen számos erdőbirtokos jelent meg, köztük Waldbott Kelemen báró és Térfi Béla, az egyesület alelnökei, Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsos, Kogliich Gyula gróf, id. Mailláth József gróf, ifj. Mailáth József gróf, Osztroluczky Géza, Osztroluczky Mikldé, Pollavicini Alfonz Károly őrgróf és Telek I. József gróf. Az ülést Hadik János gróf nyitotta meg, aki először is a műfatermékek vámjának kérdésével foglalkozott abból az alkalomból, hogy a cseh vámháborúval kapcsolatosan a kormány a tűzifát jelentékeny vámmal terhelte. Az egyesület — úgymond — elérkezettnek látja, az időt arra, hogy a műfatermékeknek vámmal való megterhelése érdekében is sorompóba lépjen. Az eddigi rendszer tönkretette a belföldi fűrészipart, úgy, hogy a legutóbbi időkben a nyers műfa értékesítése az erdőgazdaságoknak határozottan gondot okozott. A vám és a forgalmi adó kérdésének megfelelő megoldása, hozhatja meg csak az értékesítés megjavulását. — Másik fontos kérdés — úgymond — mz államvasút tűzibeszerzésének ügye. A most érvényben lévő fuvardíjkedvezmény a külföldi fával szemben jelentékeny előnyt biztosítana a hazai fának akkor, ha az államvasút is a rendeltetési állomásra beszállítva követelné az árajánlatokat. Ez a versenytárgyalások elbírálására is előnyösen hatna. Állást kell foglalni, hogy az idei kiírások már így történjenek. — Arra való tekintettel, — mondta ezután, — hogy a belföldi tüzifatermelésnek közel nyolcvan százaléka a cser és tölgy, amelyek elhelyezése nagyon nehéz, módot kell találni a könnyebb értékesítés biztosítására. A földmívelésügyi miniszter megküldte az erre vonatkozó törvényjavaslat-tervezetet, amely a magyar termelőt érdekeit biztosítaná. A törvényjavaslat ügye azonban a kereskedelmi körök ellenzése következtében kátyúba került. Erélyesen követelni kell a magyar tűzifa védelmének sürgős biztosítását. Ezután az erdőmérnökök helyzetéről szólott. A hivatalos lap szerint az erdőmérnöki létszámot az eddigi 222 tagú személyzet helyett 180 tagban állapította meg, bár az új államkincstári erdőbirtokok létszámszaporulatot kívánnának. A munkát az eddigi személyzet sem tudta ellátni, mert az erdőgazdasági kérdések helyszíni elbírálást igényelnek és nem bürokratikus megoldást. — A köz szempontjából — úgymond — ez a rendelkezés súlyos károkat okoz, az erdőtisztikar érdekei szempontjából pedig káros és igazságtalan. A kérdést olyan fontosnak tartja, hogy szükséges volna rendkívüli közgyűlésen foglalkozni vele. Rátért ezután Róth igazgató választmányi tagnak az erdészeti fakultás önállósítására vonatkozó javaslatára. Az igazgatóválasztmányi ülés az elnöki beszéd után úgy határozott, hogy a mű fa termékekre kivetendő vám kérdésében memorandummal fog illetékes helyen eljárni. Az államvasúti tűzifaszállítások ügyében a választmány áláspontja az, hogy a jövőben a MÁV a rendeltetési állomásokra beszállítva kérje be az ajánlatokat. Az állami erdészeti tisztikar létszámcsökkentésével és a főiskola kérdésével a március 9-iki rendkívüli közgyűlés fog foglalkozni. A létszámcsökkentést az igazgató-választmány egyelőre erélyesen eléra.