Budapesti Hírlap, 1938. február (58. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
2 óvok mindenkit, hogy ne könnyelműséggel válogassa meg a küzdelem eszközeit s ne az utcáról felhangzó jelszavakkal akarjon közgazdasági politikát csinálni. A semmittevés politikája rendszerint a kétségbeesés politikája; ezt a jóremények politikája szokta felváltani, amidőn egyes intézményektől, mint csodaszerektől remélnek mindent. Rövid, mondjuk hathetes közgazdasági tanulmányok alapján a bátorság politikájával karöltve szoktak ezek a közgazdasági panaceák a láthatáron feltűnni.” Nem, Wekerle valóban nem volt a panaceák embere. Soha nem burkolta nemzetét a jóremények politikájának borgőzös atmoszférájába. A semmittevés politikájától meg természeténél fogva irtózott. Helyes intuíciója megláttatta vele a megoldásra váró problémákat; szaktudása megadta neki a készséget, hogy e problémákat miként ragadja meg és szorgalma nem engedte tágítani, míg az idomtalan masszából a megoldások szobrait ki nem faragta. S S tette mindezt a polgár legszebb erényeivel, nagyképűségtől mentesen, a kötelességteljesítés természetes méltóságával, a magában biztos szellemi felsőbbség nyugalmával és derűjével. Az alkotásnak ebből a módjából örök tanulság fakadhat a magunk és utódaink számára. Volt Wekerle megnyilatkozásaiban még egy visszatérő motívum. Az erkölcsileg tisztult közfelfogás, a tiszta közszellem követelése. S amikor életének eme vezérszólamát hangoztatom s ma emberének szemszögéből próbálom megvilágítani, akkor nemcsak az első célkitűzésemnek teszek eleget, hogy alapítónk nagysága előtt hajtsak fejet, hanem megoldást keresek a másik célkitűzésem és az azzal kapcsolatban elénk meredő súlyos kérdés számára is: arra a kérdésre, vájjon időszerű intézmény-e a mi kaszinónk. Ha az emberi történés értelmét kutatjuk és ha tekintetünket a legmagasabb egyetemes szempontok régióiba igyekszünk felemelni, a nemzetekben élésnek, a nemzetekre tagoltságnak az értelmét többek közt abban pillanthatjuk meg, hogy egyetemes emberi értékek nagy skálájában az egyik nemzet ezt, a másik nemzet amazt a hangot tudja adottságainál fogva tökéletesebben, szebben, teljesebben megszólaltatni. S amikor rólunk van szó, sokszor halljuk, — magunkat is szeretjük így aposztrofálni, hogy „lovagias” nemzet vagyunk. Lovagias az, aki szeret nyílt sisakkal kiállni, aki az adott szót szentségnek tartja akkor is, ha kellemetlen, vagy fáj a beváltása, aki a maga és mások számára egyenlő mértékkel mér s aki, ha férfiharcban becsülettel győz, szívesen ragadja meg ellene kezét, hogy talpraállítsa. Ez a lovagiasság egyben mélyen átélt kereszténység is, mert nem egyéb, mint a küzdelmes életbe transzponálása a felebaráti szeretet nagy parancsolatának. Tisztelt Uraim, ebben a nemzetben, nemcsak műveit rétegeiben, hanem a nép gyermekében is mélységesen benne gyökereznek a lovagiasság-e jellemvonásai. Ez az ország mindig a gentleman-ek országa volt és kell, hogy úgy maradjon. Ne mondja senki, hogy szép a szó, de előbb élni kell, azután moralizálni. Amiként e földtekén a Kárpátok medencéjén kívül nincsen számunkra hely, ugyanúgy a moralitás mappáján is csak az a hely lehet igazán magyar, ahol a publica honestas minden virága pompázik. S most, amikor „új horizontok libegnek elébünk”, amikor — kinek-kinek tetszésére bízom a terminológiát — a demokratizálódás, vagy a népközösségben való egybeolvadás folyamata idomítja át országunk arculatát, s amikor a műveltségi színvonal tartásának problémájával is kell birkóznunk, akkor nekünk kettőzött gonddal kell ügyelnünk arra, hogy ez az ország új alakjában is ugyanazzal a lovagiassággal, vagy modern szóval élve: gentlemanideállal eltelve vívja a maga belső és külső küzdelmeit, mint idáig tette. A nyíltság, a hűség, a méltányosság, a nemeslelkűség összeszűrődéséből előálló ideál azonban elmélyülést kíván és nem tűri tovább az én-kultusz sallangjait. A ma gentleman-je nem ápolhatja saját személyének kiemelkedő fontosságát. Minden idegszálában telítődnie kell annak finom megérzésével, hogy mit kíván tőle a köz szolgálata és vérévé kell válnia a meggyőződésnek, hogy a közkötelesség elől a paragrafusok útvesztőiben való bujkálás, — vonatkozzék e kötelesség akár időnek, akár fizikai fáradságnak az áldozására, a kényelemről való lemondásra, a testi épség kockáztatására, vagy a köz terheihez való anyagi hozzájárulásra, az elesetteken pénzzel, fáradtsággal, jótanáccsal való segítésre, — minden finnyáskodás, elkülönülés, splendid isolation manapság a gentleman-like jelzőt nem hogy nem érdemli meg, hanem egyenesen megcsúfolja. Hiszen minden félreállás és elkülönülés másra hárít kettős munkát, másnak jelent súlyosabb áldozatot, mást terhel meg az igazság mértékén felül, mást csal meg. A ma gentleman-jének, tisztelt Uraim, mélységesen szociális lélekkel kell a „noblesse oblige” útján járnia, éreznie kell a kötelességet, hogy magához ölelje mindazokat, akiket mostohább sorsuk alacsonyabb műveltségi, vagy anyagi színvonalon hagyott, fel kell magához emelnie őket anélkül, hogy éreztetné velük, hogy lehajolt. S a gentleman-nek mindezt magától értetődően kell tennie, hiúságának legyeztetése s tömjénfüstért való epedés nélkül, ott keresve érte a jutalmat, ahol az egyedül található, a teljesített kötelesség adta lelki egyensúlyban és másoknak a nemesedés adta boldogságában. E tisztult közszellem, e modern publica honestas, felfogásom szerint, a mai bonyolult életben szinte intézményes érvényesítésre vár. Nincs az a törvényhozó, aki oly jogszabályokat tudna alkotni, melyek a közösségi életből származó kötelességeket úgy osztanák el és nincs az a végrehajtó szervezet, nincs az a bírói tudás és tapasztalat, amely a paragrafusok végrehajtását és érvényesülését úgy tudná valóra váltani, hogy az emberileg megkívánható igazságosság mértékének mindig megfeleljen. Az ügyeskedés, a paragrafusok között való táncolás még mindig megtenni a maga gyümölcsét, pedig a közfelfogás barométere sokszor meggyőzően mutatja, hogy valami nincs rendjén. Úgy látom, tisztelt Uraim, elérkezett az idő, amikor nemcsak az egyént kell védeni az állami önkénnyel szemben, hanem amikor a társadalomnak kell magát hatékonyabban megvédeni az egyéni rosszindulat bomlasztó törekvéseivel szemben. Ezt — úgy érzem — nem lehet jogi formulákkal és nem lehet a végrehajtás és jogszolgáltatás megszokott szerveivel és eszközeivel elérni, hanem csupán a társadalom önálló és a napi politikától független elemeiből alkotott joh-szerű testületek közreműködésének széles körben való igénybevételével. Amiként lehet a kereskedői tisztesség ellen véteni akkor is, ha az a törvénykönyvbe nem ütközik, épp úgy lehet az állampolgári, adófizetői, és szociális kötelességek elől bujkálni anélkül, hogy a paragrafusok legéberebb őrei nyomon tudják követni. De ez a legszűkebb társadalmi, foglalkozási, vagy szakmai kör, amelyben az illetők élete lejátszódik, a becsület, a tisztesség és az egyenlő mértékkel mérés követelményeit fel fogja tudni ismerni és alkalmazni fogja tudni a mai társadalom alattomos ellenségeivel szemben. A szabotálók és kútmérgezők, a nagy eszmék országútjaira betolakodott vámszedők és miegyéb paraziták dzsungeljának bevilágítására a köznapi munka talajára állított új fényszórókra van szükség, amelyeknek azonban tájékozódást, irányt a publica honestas régi várainak, kaszinónknak és testvérintézményeinek, őrtornyaiból messze világító nagy tüzeken kell venniök. Tisztelt Uraim! Ez Wekerle Sándor vezérszólamának, az erkölcsileg tisztult közfelfogásnak mai variációja. Ennek a tisztult közfelfogásnak kelebben az országban szerteáradnia és ami arra oly fogékony lelkű népünkben tudatossá és intézményessé válnia. S várjon kire várna ebben a tudatosításban, ebben a nemzetnevelésben ennek a sajátos magyar értéknek, a lovagiasságnak hirdetésében és elmélyítésében nagyobb szerep, mint azokra az intézményekre, amelyek mindig hivatott őrei voltak a tisztult közszellemnek, és ápolói a vir probus, a „rendes ember” eszményének. Árassza hát magából ez a nemes múltú intézmény a tiszta közszellem sugarait, éltetve, melengetve GENF, jan. 31. A népszövetségi reform kérdésével foglalkozó 28-as bizottság hétfő délelőtti ülésén Unden svéd megbízott kifejtette, hogy meggyőződése szerint az egyes kormányok legnagyobb részének az a felfogása, hogy a 16. szakasz nem alkalmazható a maga teljességében Nyíltan be kellene ismerni, hogy a Népszövetség nem tudja megvalósítani teljes egészében az alapokmányban foglalt programot. Ebből a körülményből a svéd kormány azt a következtetést vonja le, hogy magára nézve nem tartja kötelezőnek a támadó féllel szemben kényszerítő szabályok alkalmazását. A svéd kormány ezzel azonban nem óhajtja megtagadni az együttes biztonság eszméjét. A tények őszinte bevallása még nem gyengíti a Népszövetség erejét és csak akkor gyöngítené azt, ha a megtorlások fikciója mellett továbbra is ki akarna tartani. Gorge svájci kiküldött szerint ma, amikor két szomszédos nagyhatalom is elhagyta a Népszövetséget, Svájcnak elsősorban a maga semlegességére kell gondolnia. Az alapokmány 16. szakaszának alkalmazása lehetőlenné vált számára. Svájc mindig küzdött a Népszövetség egyetemességéért és szebb jövőjéért. A Népszövetségnek az az egyensúlya, amelyen régente alapult, megváltozott. Ennek le kell vonni a következményeit. Svam nem mond le az egyetemesség megvalósításának a reményéről, azonban megállapítja, hogy az alapokmány 16. szakasza megbénult. Csatlakozik a svéd indítványhoz. Az elnök ezután beszámolt arról az örvendetes családi eseményről, amely a hollandiai királyi udvart érte és indítványozta, hogy Hollandia képviselője útján ez alkalomból üdvözletüket fejezzék ki. Rutgers, Hollandia képviselője, mindenekelőtt köszönetet mondott a jókívánságokért, majd rámutatott, hogy az olasz- adesszin háború a 16. szakasz alkalmazásának erőpróbája volt. Ebből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a szakaszban foglalt katonai jellegű megtorlásokat sohasem alkalmazták, míg a gazdasági jellegű megtorlások vagylagos jelleget öltöttek. Ezáltal az alapokmány hallgatólagos revízión ment keresztül. A holland kormány kötelességének tartja, hogy számoljon a valósággal. Nem kívánja, hogy a 16. szakaszt automatikusan alkalmazzák, híve azonban a fegyverkezések korlátozásának és az a felfogása, hogy a Népszövetség reformja nagymértékben korlátozná a fegyverkezéseket. Pflügl osztrák kiküldött kijelentette, hogy az osztrák kormány a legnagyobb figyelemmel kíséri a vita menetét, azonminden jószándékú magyart, de halálra perzselve a hitványt! Ez erősíti vitathatatlanná kaszinónknak az élethez való jogát, de ez szabja meg kötelességét is. És ez egyben mai jelentése az alapítói eszmének, melynek kiteljesedsére emelem e serleget, han nem tartja alkalmasnak a jelenlegi időpontot e nagyfontosságú kérdés megvitatásának, ezért tartózkodik a vitában való részvételtől. A délutáni ülésen Yömkila (Finnország) közölte, hogy a finn kormány felfogása szerint, amennyiben a 16-ik szakasz módosítása elkerülhetetlenül szükséges lenne, ez az együttes biztonság érdekében, amennyire csak lehetséges, egybe kell hogy legyen. Komarnicki (Lengyelország) rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet súlyosságánál fogvaehéz tisztázni azokat az elveket, amelyeken a Nemzetek Szövetségének jövője kell, hogy felépüljön. Az ő helyzete könnyebb, tekintve hogy Lengyelország külügyminisztere már több ízben kifejtette Lengyelországnak a reformmal kapcsolatos álláspontját. A Nemzetek Szövetségének mindenekelőtt valóban egyetemesnek kell lennie. Mindaddig, míg az összes hatalmak nem tagjai, alkalmazkodnia kell a való helyzethez. Azt az aránytalanságot, amely a kis államokra nézve a Nemzetek Szövetségétől származható előnyök és a tagsági mivoltukból rájuk háramló kötelezettségek között fennáll, el kell tüntetni. Az egyességokmány egyes szakaszai nem tarthatnak igényt az alkalmazásra. Az egyességokmány összes rendelkezései egymással szoros összefüggésben vannak. A Nemzetek Szövetsége nem használható fel eszközül arra, hogy egyes államok érdekeit a más tagállamok önkéntes hozzájárulása nélkül érvényesülhessenek. A Nemzetek Szövetsége reformját csak békés légkörben lehet megvalósítani. Gantilo (Argentina) Grandorite jelentéséről a 16-os szakasz tekintetében az 1921-iki közgyűlésen elfogadót magyarázó elveket kellene alkalmazni, amelyek kiegészítendők és kombinálandók lennének a kérdéses szakasz tekintetében jelenleg kifejezet módosító indítványokkal. Osusky (Csehország) kijelentette, hogy a nemzetközi politikában meg kell különböztetni tudni a lényegest a múló jelenségektől. A Nemzetek Szövetsége nem érheti be azzal, hogy pusztán papiros egyezményeket gyártson. A népszövetségi reform kérdése nagy körültekintést és megfontolást igényel. Umden és Gorge komoly kijelentéseit a legnagyobb figyelemre méltóaknak tartja. Az elnök ezután berekesztette az ülést, a legközelebbi ülés kedd délelőtt lesz. Vita a megtorlásos szakaszról a népszövetségi reformbizottságban 1 II« 11* 1958 FEBRUAR 1, KEDD A kormányzóné segélyake célja A kormányzó nyomorenyhítő mozgalmára a következő adományok érkeztek: Jeinred Armin Párizs 1000 P, Fodor Jánosné, Barna József, Schulz Kurt 10—10 P, H. A. 5 P, Moskovitz Soma 3 P, G. D. 2 P, Póka Jenő, Hirschl Alajos 1—1 P. Ingadozik, hogy kössön-e tűz- és betörés elleni biztosítást! Nézzen meg egy leégett házat, vagy egy kifosztott lakást! A Budapesti Hírlap biztosítási osztálya készséggel ad díjtalan felvilágosítást és díjszámítást. Vili, József-krt 5. 7.: 1-444-00