Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-19 / 208. szám
Buda-Pest, 1867. 208. szám. Kedd, november 19. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : napontai postai szétküldéssel : Egész évre............................20 frt. Félévre.....................................10 , Negyedévre ..........................5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . . 18 frt — dr. Félévre......................9 „ — Negyedévre ... 4 , 50 | Szerkesztőség:Budán, a vízi-városban, Ilona utcza, Reitter fér ház. Kiadóhivatal : Budavár , Iskola-tér: 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : Oyáry Pál papirkereskedésében, hatvanititera, 1 sz. a. Pesten Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Petró Sándor kigyósi, Petró Pál surányi és Petró Károly barabási ref. lelkész testvérek vezetéknevüknek „Peterdi”-re kért átváltoztatása folyó évi november 14-én 25004. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Spahina Mór zirczi cisterci rendű áldozár és pécsi tanár vezetéknevének „Biró”-ra kért átváltoztatása folyó évi november 14-én 25002. szám alatt kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Schreyer Nándor ibafai r. kath. lelkész vezetéknevének „Hangai* -ra kért átváltoztatása f. é. nover 14-én 24913. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Wünsch Sándor m. k. igazságügyministeri titkár s a „Jogtudományi Közlöny“ szerkesztője vezetéknevének „Dárdai*-rakért átváltoztatása f. é. november 14 én 24914. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. F. é. november 11 én az ujbecsei m. kir. távírdai állomásnál a teljes napi szolgálat ismét elrendeltetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. A honvédsegélyző alap javára újabban beadott Fratrichevich Péter zombori földbirtokos 5 o. é. forintot, mi iránt hálás elismerés nyilvánittatik. A honvédsegélyző-alaphoz Bónis Sámuel képviselő 50 forinttal és Szaplonczay József képviselő 50 forinttal járultak. A honvédsegélyző-alap javára újabban adtak: a kassai takarékpénztár 100 o. é. forintot; a keszthelyi felsőbb gazdasági tanintézet 2 od éves hallgatói, az e czélra rendezett műkedvelői szini előadás tiszta jövedelmeként Perczel Mór képviselő utján 210 frt 50 krt és 1 darab aranyat, ami hálás elismeréssel köztudomásra juttatik. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE NOVEMBER 18 -ÁN DÉLELŐTTI 10 ÓRAKOR AZ akadémia nagytermében. Elnök : Szentiványi Károly ; jegyző : Gajzágó Salamon. A közelebbi ülés jegyzőkönyve felolvastatott és hitelesittetett. Ezután elnök az időközben beérkezett irományokat mutatá be következő renddel: Vrabelly György, Pozsonymegye Szempcz kerületi volt követjelölt ifj. gr. Zichy József megválasztását megsemmisittetni, s őt 770 ft kárpótlás fizetésére szorittatni kéri. Az állandó igazoló bizottmányhoz utasittatik. Somogymegye közönsége a buda-fiumei, alföldfiumei, szerencs-szigeti és garanvölgyi vasútvonalakat pártoltatni kéri. Baranya megyébe kebelezett Vörösmart községe református egyház-elöljárói az 1848. évben kölcsön adott 1550 ezüstöt országos segélypénzt visszafizettetni kérik. Gömörmegyebeli Pohorella és Helpa község elöljárói a nevezett községek földesúri és örökváltsági sérelmeit orvosoltatni kérik. Kornhoffer Károly pesti lakos a lánczhídtársulat kezelési díját megállapíttatni, s annak újabb tervét megvizsgáltatni kéri. Zádor Zsigmond Torda megye Póka Keresztúr községbeli, a 63-ik gyalogezredbe besorozott közkatona a katonai kötelezettség alóli fölmentését eszközöltetni kéri. Knezevics Gergely és társai, Torontál megye Nagy Szent-Miklós városbeli lakosok Báviz János főbíró által a jegyzőválasztásnál elkövetett részrehajlást és visszaélést panaszolván, őt az 1832/6. IX. t. sz. szoros megtartására utasittatni kérik. Forró Miklós , Kolozsmegye Faragó községbeli lakos az 1849. évben a magyar hadsereg részére kiszolgáltatott 570 véka búzát méltányos áron megtéríttetni kéri. Albert János és Tamás , csík-szt-mártoni lakosok a muszka tábor által az 1849-ik évi hadjárat alatt Albert Ignácztól elvett 4 ökör 400 ftot tevő árát megtéríttetni kérik. Mindezek a kérvényi bizottságnak adatnak át. Ezen előterjesztés után felvétetvén a napirend tárgya, jegyző olvassa a kir. ügyek igazgatójának mint közvádlónak a ház elnökéhez intézett, f. évi nov. - ről kelt levelét; olvassa továbbá a tizes bizottmánynak e levél alapján készített véleményes pótjelentését, valamint Böszörményi L. képviselő nyilatkozatát. Nyáry Pál a bizottság jelentésének első részében megállapított elvi nézeteket helyesli; a törvényhozó testület — mint helyesen volt megjegyezve, a souverain jogot megosztva gyakorolja, — az immunitás joga tehát, mely a törvényhozás tagjait e kitűnő minőségüknél fogva megilleti, kell hogy megóva maradjon; és e nézetből indulva ki, helyesli, hogy a bizottsági jelentés előrebocsátotta a biztosítékokat, melyek az országgyűlési tagok mentelmi jogát óvják. Ezen előrebocsátás után szóló két kérdést állít fel; az egyik : minő módok lennének alkalmazásba veendők, hogy ezen biztosítékok szorosan meghatározva valósággá váljanak, s a másik : váljon a jelen esetben van-e elegendő ok arra , hogy a képviselőház e mentelmi jogától elálljon ? Szóló, minthogy a jelentés elvi részét osztja, okoskodását főleg e kérdések másodikára terjeszti ki, s minthogy nem képes az állítólagos sajtóvétség és Böszörményi L. képv. közt azon összefüggést felfedezni, mely a mentelmi jog alóli feloldást eléggé indokolhatná, ez okból a királyi ügyek igazgatójának mint közvádlónak kérelmét elutasítni indítványozza, és beszédét következőleg fejezi be. A közvádló első kérvényében azon ürügyet használta, hogy a váczi levél szerzőjét nem vonhatja felelősség alá, mert nem volt kinyomozható az, hogy azon levél közzététele a szerző akaratával és megegyezésével történt e ? Miután Kossuth Lajos a ház elnökéhez intézett levelében tudtára adta a háznak és mindenkinek, hogy ezen levél közzététele az ő akaratával és szándéka szerint történt, mindenki azt várhatta, hogy a közvádló a törvény rendelete szerint és követve a sajtóügyben fennálló min. rendeletnek a külföldön lakók vagy tartózkodókra vonatkozó pontjai folytán a szerzőt idézteti perbe. Nem. Minden előzmény nélkül most azt mondja, hogy ő a szerzőt nem idézheti meg, mert az külföldön van. És mivel támogatja ezt? Talán kimutatja, hogy Kossuth Lajost valóban már megidézte, de az nem jelent meg. Épen nem. Állítását nem támogatja épen semmivel;—úgy látszik, azt hiszi, hogy ahhoz neki joga van. Ő mindenesetre Böszörményit, és csakis Böszörményi Lászlót akarja elsősorban tenni bűnössé; (Igaz! a baloldalon) körülbelül úgy cselekszik, mint Shylock. Shylocknak Antonio testéből egy font húsra szüksége van, (Derültség) és mert szüksége van, ahhoz neki joga is van, és azért van joga, mert ő Antoniot gyűlöli; azért gyűlöli, mert az keresztény. (Derültség.) T. hát ! Ha ez nem zaklatás, akkor én nem tudom , hogy mily mérvet kell venni azon zaklatásnak, mely a ház által ilyennek valaha elismertessék. Mi ok indítja a közvádlót ezen eljárásra, nem tudom ; de ha megengedem is azt, hogy ily eljárás, noha a korona ügyvédéhez ez nem illő, ügyvédi fogásnak megjárja is, nem tudom elhitetni magammal azt, hogy a t. ház önméltósága érzetében is valaha ily álokoskodás , ily fogások (Ohó ! a jobboldalon. Úgy van! a baloldalon) által oda hagyja magát vezettetni, hogy a sajtószabadságot egyedül biztosító eme törvényen saját határozata által áttessék oly tág rés, melyen át az alkotmány visszaállítása óta szünetelt bűnvadászok serege betörve , dicstelen mesterségét újabban szabadon űzhesse. (Úgy van a baloldalon.) Ennélfogva én azon hitben és azon indokoknál fogva, melyeket előadtamm, meggyőződésem és lelkiismeretem szerint nem indítványozhatok egyebet, mint azt, hogy a közvádló Böszörményi László irányában a ház elébe terjesztett kérésétől határozatilag mozdíttassék el. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos bizottmányi előadó: T. ház! Teljesen osztozom Nyáry Pál képviselőtársunk azon kijelentésében, hogy a szőnyegen forgó kérdés kiváló fontossággal bír, s én magam is azt hiszem, hogy azon eljárás, melyet a ház a jelen esetben követni fog, előzményül szolgáland mindaddig, míg szabatosan formulázott immunitási törvényünk nem lesz. Szükség tehát már azon szempontnál fogva is, hogy ez nem pártkérdés, nem személyes kérdés, hanem az immunitás kérdése, hogy ezen ügy a lehető objectivitással tárgyaltassék, hogy azon megállapodásra, azon eljárásra, melyet ma kimondani és követni fogunk, bátran hivatkozhassunk minden előforduló egyes esetben. Így fogta föl a kérdést a bizottság is, és a legnagyobb óvatossággal és objectivitással fogott nehéz feladatának megoldásához, mely abban állott, meghatározni az immunitás fogalmát, fölállítni a vezérelveket, megvonni a határt, melynek korlátai közt lehet és kell mozogni az elvek alkalmazásánál. Helyesek voltak-e a bizottság nézetei, azt a t. ház bölcsesége fogja meghatározni. De annyi tisztának látszik előttem, hogy a bizottság véleménye, úgy mint az a ház asztalán fekszik, a fölállított és előadott vezérelvek szempontjából teljesen indokolt. Miért állította föl a bizottság e vezérelveket úgy, mint fölállította; miért mondotta ki azt, hogy a ház a vád objectív és subjectív tényálladékának vizsgálatába nem bocsátkozhatik, és a perbefogó, vagyis a nagy jurg jogait nem gyakorolhatja ? ki van fejtve a véleményes jelentésben, s nekem elég legyen erre csak egyszerűen hivatkoznom. Meglehet, hogy a bizottság által fölállított elméletnél fogva, igen sok esetben leend kénytelen a ház megadni az engedélyt akkor is, midőn az állítólagos vád tárgya, vagy a vád és a vádlott képviselő személye közt az összefüggésnek csak laza jelensége forog fenn , — de igaz az is, hogy ezen elméletnél fogva a bírói eljárás függetlensége és szabadsága lehetőleg biztosítva lesz. (Élénk helyeslés a középen.) És én, t.hát, az igazságszolgáltatás szabadságára és függetlenségére igen nagy súlyt helyezek, elannyira, hogy míg egyrészről mindig visszautasítanám a hatalom minden oly törekvését, mely arra volna irányozva, hogy megtámadja a ház épségét egyes