Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-19 / 208. szám

Buda-Pest, 1867. 208. szám. Kedd, november 19. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Előfizetési árak : napontai postai szétküldéssel : Egész évre............................20 frt. Félévre.....................................10 , Negyedévre ..........................5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . . 18 frt — dr. Félévre......................9 „ — Negyedévre ... 4 , 50 | Szerkesztőség:Budán, a vízi-városban, Ilona utcza, Reitter fér ház. Kiadóhivatal : Budavár , Iskola-tér: 162. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal : Oyáry Pál papirkereskedésében, hatvani­­titera, 1 sz. a. Pesten Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Petró Sándor kigyósi, Petró Pál surányi és Pe­­tró Károly barabási ref. lelkész testvérek vezeték­nevüknek „Peterdi”-re kért átváltoztatása folyó évi november 14-én 25004. sz. a. kelt belügymi­­nisteri rendelettel megengedtetett. Spahina Mór zirczi cisterci rendű áldozár és pé­csi tanár vezetéknevének „Biró”-ra kért átváltoz­tatása folyó évi november 14-én 25002. szám alatt kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. Schrey­er Nándor ibafai r. kath. lelkész vezeték­nevének „Hangai* -ra kért átváltoztatása f. é. no­­ver 14-én 24913. sz. a. kelt belügyministeri ren­delettel megengedtetett. Wünsch Sándor m. k. igazságügyministeri tit­kár s a „Jogtudományi Közlöny“ szerkesztője ve­zetéknevének „Dárdai*-rakért átváltoztatása f. é. november 14 én 24914. sz. a. kelt belügyministeri rendelettel megengedtetett. F. é. november 11 én az uj­becsei m. kir. távír­dai állomásnál a teljes napi szolgálat ismét elren­deltetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. A honvédsegélyző alap javára újabban beadott Fratrichevich Péter zombori földbirtokos 5 o. é. forintot, mi iránt hálás elismerés nyilvánittatik. A honvédsegélyző-alaphoz Bónis Sámuel képvi­selő 50 forinttal és Szaplonczay József képviselő 50 forinttal járultak. A honvédsegélyző-alap javára újabban adtak: a kassai takarékpénztár 100 o. é. forintot; a keszt­helyi felsőbb gazdasági tanintézet 2 od éves hall­gatói, az e czélra rendezett műkedvelői szini elő­adás tiszta jövedelmeként Perczel Mór képviselő utján 210 frt 50 krt és 1 darab aranyat, a­mi hálás elismeréssel köztudomásra juttatik. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE NOVEMBER 18 -ÁN DÉLELŐTTI 10 ÓRAKOR AZ akadémia nagy­termében. Elnök : Szentiványi Károly ; jegyző : Gajzágó Salamon. A közelebbi ülés jegyzőkönyve felolvastatott és hitelesittetett. Ezután elnök az időközben beérkezett iromá­nyokat mutatá be következő renddel: Vrabelly György, Pozsonymegye Szempcz ke­rületi volt követjelölt ifj. gr. Zichy József meg­választását megsemmisittetni, s őt 770 ft kárpót­lás fizetésére szorittatni kéri. Az állandó igazoló bizottmányhoz utasittatik. Somogymegye közönsége a buda-fiumei, alföld­fiumei, szerencs-szigeti és garanvölgyi vasútvona­lakat pártoltatni kéri. Baranya megyébe kebelezett Vörösmart községe református egyház-elölj­árói az 1848. évben kölcsön adott 1550 ezüst­öt országos segélypénzt visszafi­zettetni kérik. Gömörmegyebeli Pohorella és Helpa község elöljárói a nevezett községek földesúri és örök­váltsági sérelmeit orvosoltatni kérik. Kornhoffer Károly pesti lakos a lánczhídtársu­­lat kezelési díját megállapíttatni, s annak újabb tervét megvizsgáltatni kéri. Zádor Zsigmond Torda megye Póka Keresztúr községbeli, a 63-ik gyalogezredbe besorozott köz­katona a katonai kötelezettség alóli fölmentését eszközöltetni kéri. Knezevics Gergely és társai, Torontál megye Nagy Szent-Miklós városbeli lakosok Báviz János főbíró által a jegyzőválasztásnál elkövetett részre­hajlást és visszaélést panaszolván, őt az 1832/6. IX. t. sz. szoros megtartására utasittatni kérik. Forró Miklós , Kolozsmegye Faragó községbeli lakos az 1849. évben a magyar hadsereg részére kiszolgáltatott 570 véka búzát méltányos áron megtéríttetni kéri. Albert János és Tamás , csík-szt-mártoni lako­sok a muszka tábor által az 1849-ik évi hadjárat alatt Albert Ignácztól elvett 4 ökör 400 ftot tevő árát megtéríttetni kérik. Mindezek a kérvényi bizottságnak adatnak át. Ezen előterjesztés után felvétetvén a napirend tárgya, jegyző olvassa a kir. ügyek igazgatójá­nak mint közvádlónak a ház elnökéhez intézett, f. évi nov. - ről kelt levelét; olvassa továbbá a tizes bizottmánynak e levél alapján készített véle­­ményes pótjelentését, valamint Böszörményi L. képviselő nyilatkozatát. Nyáry Pál a bizottság jelentésének első részé­ben megállapított elvi nézeteket helyesli; a tör­vényhozó­ testület — mint helyesen volt megje­gyezve, a souverain jogot megosztva gyakorolja, — az immunitás joga tehát, mely a törvényhozás tagjait e kitűnő minőségüknél fogva megilleti, kell hogy megóva maradjon; és e nézetből indulva ki, helyesli, hogy a bizottsági jelentés előrebocsá­totta a biztosítékokat, melyek az országgyűlési tagok mentelmi jogát óvják. Ezen előrebocsátás után szóló két kérdést állít fel; az egyik : minő mó­dok lennének alkalmazásba veendők, hogy ezen biztosítékok szorosan meghatározva valósággá vál­janak, s a másik : váljon a jelen esetben van-e ele­gendő ok arra , hogy a képviselőház e mentelmi jogától elálljon ? Szóló, minthogy a jelentés elvi részét osztja, okoskodását főleg e kérdések máso­dikára terjeszti ki, s minthogy nem képes az állí­tólagos sajtóvétség és Böszörményi L. képv. közt azon összefüggést felfedezni, mely a mentelmi jog alóli feloldást eléggé indokolhatná, ez okból a ki­rályi ügyek igazgatójának mint közvádlónak ké­relmét elutasítni indítványozza, és beszédét követ­kezőleg fejezi be. A közvádló első kérvényében azon ürügyet használta, hogy a váczi levél szerzőjét nem von­hatja felelősség alá, mert nem volt kinyomozható az, hogy azon levél közzététele a szerző akaratá­val és megegyezésével történt e ? Miután Kossuth Lajos a ház elnökéhez intézett levelében tudtára adta a háznak és mindenkinek, hogy ezen levél közzététele az ő akaratával és szándéka szerint történt, mindenki azt várhatta, hogy a közvádló a törvény rendelete szerint és követve a sajtóügyben fennálló min. rendeletnek a külföldön lakók­ vagy tartózkodókra vonatkozó pontjai folytán a szerzőt idézteti perbe. Nem. Minden előzmény nélkül most azt mondja, hogy ő a szerzőt nem idézheti meg, mert az külföldön van. És mivel támogatja ezt? Talán kimutatja, hogy Kossuth Lajost valóban már meg­idézte, de az nem jelent meg. Épen nem. Állítását nem támogatja épen semmivel;­­—úgy látszik, azt hiszi, hogy ahhoz neki joga van. Ő minden­esetre Böszörményit, és csakis Böszörményi Lász­lót akarja első­sorban tenni bűnössé; (Igaz! a baloldalon) körülbelül úgy cselekszik, mint Shy­lock. Shylocknak Antonio testéből egy font húsra szüksége van, (Derültség) és mert szüksége van, ahhoz neki joga is van, és azért van joga, mert ő Antoniot gyűlöli; azért gyűlöli, mert az keresz­tény. (Derültség.) T. hát ! Ha ez nem zaklatás, akkor én nem tu­dom , hogy mily mérvet kell venni azon zaklatás­nak, mely a ház által ilyennek valaha elismertes­sék. Mi ok indítja a közvádlót ezen eljárásra, nem tudom ; de ha megengedem is azt, hogy ily eljá­rás, noha a korona ügyvédéhez ez nem illő, ügy­védi fogásnak megjárja is, nem tudom elhitetni magammal azt, hogy a t. ház önméltósága érzeté­ben is valaha ily álokoskodás , ily fogások (Ohó ! a jobboldalon. Úgy van! a baloldalon) által oda hagyja magát vezettetni, hogy a sajtó­szabadsá­got egyedül biztosító eme törvényen saját határo­zata által áttessék oly tág rés, melyen át az alkot­mány visszaállítása óta szünetelt bűnvadászok se­rege betörve , dicstelen mesterségét újabban sza­badon űzhesse. (Úgy van­ a baloldalon.) Ennélfogva én azon hitben és azon indokoknál fogva, melyeket előadtamm, meggyőződésem és lel­kiismeretem szerint nem indítványozhatok egye­bet, mint azt, hogy a közvádló Böszörményi László irányában a ház elébe terjesztett kérésétől hatá­­rozatilag mozdíttassék el. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos bizottmányi előadó: T. ház! Teljesen osztozom Nyáry Pál képviselőtársunk azon kijelentésében, hogy a szőnyegen forgó kér­dés kiváló fontossággal bír, s én magam is azt hiszem, hogy azon eljárás, melyet a ház a jelen esetben követni fog, előzményül szolgáland mind­addig, míg szabatosan formulázott immunitási tör­vényünk nem lesz. Szükség tehát már azon szem­pontnál fogva is, hogy ez nem párt­kérdés, nem személyes kérdés, hanem az immunitás kérdése, hogy ezen ü­gy a lehető objectivitással tárgyaltas­­sék, hogy azon megállapodásra, azon eljárásra, melyet ma kimondani és követni fogunk, bátran hivatkozhassunk minden előforduló egyes esetben. Így fogta föl a kérdést a bizottság is, és a leg­nagyobb óvatossággal és objectivitással fogott ne­héz feladatának megoldásához, mely abban állott, meghatározni az immunitás fogalmát, fölállítni a vezérelveket, megvonni a határt, melynek kor­látai közt lehet és kell mozogni az elvek alkalma­zásánál. Helyesek voltak-e a bizottság nézetei, azt a t. ház bölcsesége fogja meghatározni. De annyi tisztának látszik előttem, hogy a bizottság véle­ménye, úgy mint az a ház asztalán fekszik, a föl­állított és előadott vezérelvek szempontjából tel­jesen indokolt. Miért állította föl a bizottság e vezérelveket úgy, mint fölállította; miért mondotta ki azt, hogy a ház a vád objectív és subjectív tényálladékának vizsgálatába nem bocsátkozhatik, és a perbefogó, vagyis a nagy jurg jogait nem gyakorolhatja ? ki van fejtve a véleményes jelentésben, s nekem elég legyen erre csak egyszerűen hivatkoznom. Meglehet, hogy a bizottság által fölállított el­méletnél fogva, igen sok esetben leend kénytelen a ház megadni az engedélyt akkor is, midőn az állítólagos vád tárgya, vagy a vád és a vádlott képviselő személye közt az összefüggésnek csak laza jelensége forog fenn , — de igaz az is, hogy ezen elméletnél fogva a bírói eljárás független­sége és szabadsága lehetőleg biztosítva lesz.­­ (Élénk helyeslés a középen.) És én, t.­hát, az igazságszolgáltatás szabadságára és független­ségére igen nagy súlyt helyezek, elannyira, hogy míg egyrészről mindig visszautasítanám a hata­lom minden oly törekvését, mely arra volna irá­nyozva, hogy megtámadja a ház épségét egyes

Next