Budapesti Közlöny, 1868. július (2. évfolyam, 149-175. szám)
1868-07-01 / 149. szám
Hanem ha méltóztatnak parancsolni, hogy ezen rendelkezések, melyek a létező szabályok szerint is fennállanak, a törvénybe magába bejöjjenek, bátor vagyok a következő szerkezetet ajánlani. A 23-dik szakasz után a 24-dik előtt jönne: Az illeték-egyenértéktől mentesek mindazon ingatlan javak, amelyek a telek- és a házadónak nincsenek alávetve, továbbá a szentegyházak és imaházaknak az isteni tiszteletre szánt ingóságai.“ úgy hiszem, ez teljesen kielégítő lesz, miután a házadó és földadó alól úgyis ki vannak véve a templomok, imaházak és iskolák, sőt vannak más kivételek is. Ezekre nézve, úgy hiszem, legczélszerűbb lesz az általam ajánlott szerkezetet használni, mely által nézetem szerint tökéletesen elég lesz téve azon kívánalmaknak, melyeket tegnapelőtt méltóztattak előhozni és melyek folytán módosítványokat méltóztattak beadni. Bátor vagyok a szerkezetet a ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: E szerint egy uj módositvány adatott be a pénzügyminiszer úr által, hogy t. i. a 23. §. egyuj ?. állapíttassák meg. — Nem tudja, várjon a ház óhajtja-e a módositványoknak külön szavazásra kitűzését? (Felkiáltások: Nem kell! Fölösleges!) Az elnök által feltett kérdésre a 23-ik — az eredeti szerkezetben változatlanul elfogadtatik, úgyszintén a pénzügyminiszer által új szakaszul benyújtott módosítványt is a többség elfogadja. A 24-ik — a módosítás következtében már most 25-dik §-nál szót emel Bónis Sámuel . Szóló elismeri, hogy az állam szükségletei igen nagyok, s melyek fedezésére köteles a törvényhozás az adóképesség minden nemeit igénybe venni. E kötelesség teljesítésénél — szóló szerint — szem előtt kell tartania a törvényhozásnak azt, hogy az iparnak, kereskedelemnek és földmivelésnek egyes ágait, melyek az adóképességet előteremtik, annyira meg ne adóztassa, hogy magát azon erőt, mely képes adóképességet előteremteni, megszüntesse. A közúti vaspályavonalak — véleménye szerint — túl a renden vannak megadóztatva, s nincsenek aránylag adóztatva a gőzerőre készített vonalokkal. Szóló — ha megengedi is, hogy a fővárosban ily megadóztatás mellett megállhatnak a vasútvonalak, másutt nem jöhetnek létre; nincs továbbá arány a gőzerőre készített s az állam által kamattal biztosított vasutak megadóztatása és a közúti vaspálya megadóztatása közt. A vaspálya 2 frt 50 kros jegytől 15 krt fizet, a közúti vasút a 10 kros jegyek után 1 krt. (Felkiáltások: 1 krt!) akkor 2 frt 50 kr után kénytelen lesz 37 és y, krt fizetni, az 5 frtos jegyektől pedig 75 krt. Ily adóztatás mellett a vidéken ilynemű vaspályák készítésére nem lehet számítani. Ez oknál fogva szóló módosítást nyújt be, melyben tekintetbe vette azon nagy szükségleteket, melyeket az állam igényel s mely által legalább azt óhajtja elérni, hogy az aránytalanság ily nagy ne legyen. Indítványa következő:A 24. §. utolsó sorába e helyett: .fél krajczár“, tétessék: .egy negyed krajczár.“ (Felkiáltások: Helyes! Maradjon a szerkezet.) Zsedényi Ede: Mint a pénzügyi bizottságnak egyik tagja, egyrészről elismerem azt, hogy a személyszállító vállalatoknak támogatása és elősegélése nem csak a pesti, de általában az egész hazai ipar érdekében fekszik, de másrészről tagadnom kell, hogy ezen támogatás az államnak azon jogát megtántoríthatná, melylyel az ilynemű vállalatoknak valóságos jövedelmét voltaképen megtudván, azokat igazságos arányban is megadóztassa. Az előttem szóló tagtársam ugyan elismeri azt, hogy ezen közúti vasút azon vállalatoknak egyike, melyek nyereményeik után a hazának szükségleteihez járulni kötelesek, de velem együtt igen jól tudja azt, hogy ezen nyeremények vagy jövedelmek megtudása igen nagy nehézségekkel jár, melyek nem mindig az illető üzleti könyvek előmutatása által háríthatók el, főleg ott, hol az államnak semmi egyéb felügyeleti vagy kutatási joga nincs. Midőn tehát pénzügyminiszerünk oly módra szert tehet, mely által az üzletnek minden háborgatása vagy kutatása nélkül valóságos jövedelmeit megtudhatjuk és a hazának többi adózóihoz aránylag igazságosan megadóztathatja, nem hiszem, hogy ezen módtól való megfosztását az állam érdeke kívánja. Igaz, megengedem, hogy a személyjegyektől fizetendő % krajczár után is megtudható a szállított személyek száma, és így a bruttó jövedelem mennyisége; de én részemről épen itt Buda-Pesten a közúti vasutakra nézve megtartandónak vélem a % krajczárt, először azért, mert a vállalat tőkéje nem úgy, mint pl. a gőzmalmoké, a gabona változó ára folytán ingadozásoknak volna kitéve, de ez a mindig növekvő és biztos személyforgalom alapján mozog; másodszor, mert ezen vállalat a Pesten központosított kereskedelem- és iparral, a központosított törvényhozási közigazgatással és törvénykezéssel járó előnyökét élvezve, azokat annyira tudta már is saját jövedelmeinek szaporítására felhasználni, hogy 260 frtra fizetett részvényei a börzén már is 640—660 frtta adatnak el. (Helyeslés jobbról.) A folyó évi január 1-től május utolsó napjáig aPesti Napló-ban közhírré tett kimutatások szerint (melyből az utolsó hónapokban a személyek számát kihagyták) kitűnik, hogy 64,50 hitot jövedelmezett, tehát 645 ezer személy szállíttatott 5 hó alatt, csakis az újpesti vonalon, mert addig még a városligeti a forgalomnak nem volt átadva, azonban, miután igazsága van előttem szóló érdemes tagtársunknak abban, hogy a téli hónapokban nem annyira jövedelmező, tehát január-, február-, november- és decemberben sokkal kevesebb személyt szállít, tehát nem akarom mondani, hogy 1.400.000 személyt szállít évenkint, hanem csak 1 milliót, tehát az évenkinti bevétel tesz 100,000 frtot, ebből fizet az államnak a krajczáros személydíj után 5000 frtot, kiadásokra számítok maximum 45,000 frtot, mi az 5000 frttal együtt 50%-ot tesz, marad tehát jövedelem 5000 forint. Ettől fizet 5000 frtot jövedelmi adó fejében, marad tiszta jövedelem 45.000 forint, tehát 1000 darab részvény után per 200 forint 200.000 forintnyi tőkének 22%%-je — holott a földbirtokos, ha 45.000 forint jövedelme van, fizet 293/4%-ot, 14.800 forintot, tehát 4800 forinttal, vagyis körülbelül 50% többet, és igen örül a mellett, ha jószága 5 vagy 6 százaléknyi jövedelmet hoz. Igaz, hogy nem akarom egészen a földbirtokhoz összehasonlítani, mert ezen vasút 40 év múlva átmegy Pest városának birtokába, de azt hiszem, hogy egy részvényes, ki 100 darab részvény után befizetett 20,000 forintot, és most eladhatja 70,000 forintért,ezen nyereség után még egy kis jószágot is vehet. Igazságos-e, hogy ilynemű vállalatoknál megelégedjék az állam 10% jövedelmi adóval és nemde méltányos hazánk szorult pénzviszonyai között, hogy ennek szükségleteihez minden szállított személy után fél krajczárral járuljon. De megengedem azt, hogy amint Bónis nagyérdemű tagtársunk és barátom említette, hazánk más vidékein ily közúti vasutak nem számíthatnak, mint Buda-Pesten, ily nagyszerű személyforgalom előnyére, és így ott a bélyegilletéket Vokrra lehetne leszállítani, de a budapesti vasutakra nézve azért okvetlen fentartandónak vélem. Kovách László: Zsedényi — helyesléssel fogadott — előadása után nem tarja szerencsés gondolatnak az ellenkező vélemény mellett felszólalni; mindamellett meggyőződésén alapuló nézetét kötelességének tartja elmondani. Szóló véleménye szerint már maga a bruttó jövedelem megadóztatása sem valami perfect adózási gondolat, de ha már ez megadóztatik, akkor azon tárgyhoz hasonló tárgyaknak megadóztatási rendszerét, és kulcsát kell vezérül elfogadni, semmi esetre - úgymond — azt, melyet előtte szóló előadott. Zsedényinek azon észrevétele — miszerint a gőzmozdonyu vasutaknak több nehézséggel kell küzdeni, mint a közúti vaspályának — szóló előtt nem argumentum arra nézve, hogy a közúti vaspályának megadóztatása nagyobb kulcs szerint történjék, mint a gőzmozdonyú vasutaké. A közúti vaspályák megadóztatásának a gőzmalmok tőkéje megadóztatásáhozi hasonlatra szóló megjegyzi, mikop a gőzmalmok tulajdonosai azoknak örökké tulajdonosai maradnak, míg a közúti vaspálya 38 év múlva a város tulajdonává válik. Méltányosnak találja tehát szóló, hogy ezen közforgalmi eszköz általánosításának siettetése és több ily vonalak mentés előbbi kiépítése végett a közúti vaspályák kisebb megadóztatás alá essenek, minél fogva pártolja Bónis indítványát. Ivánka Imre csak örülni tud, hogy a közúti vaspálya-vállalat annyira virágzó , mit a takarékos savatos kezelésnek tulajdonít, — s nem kívánja már micserében túlságos megadóztatás által megfojtani. (Zaj.) Az igazság szempontjából azt az arányt óhajtja itt is alkalmazni, mely a nagy vasutakra, gőzhajókra alkalmaztatik, vagy pedig viszont. Pártolja Jónis indítványát. Somossy Ignácz Zsedényi számítását csalódáson alapultnak hiszi. Példáját látjuk — úgymond — hogy az omnibusok között csekélyebb leszállított árak vannak, melynek következtében félannyira reducáltatik a jövedelem, amint most a kiszámítás történt. E megadóztatás — szerinte — az ily vállalatok létesítését akadályozza meg, ha nem Pesten, de a vidéken. Ezt ő a státusra nézve károsnak tartja, ép úgy, mint aki szőlejét meg nem metszi, hogy minden termést egyszerre megkapjon. — Bónis indítványa mellett szavaz. Várady Gábor : T. ház! Zsedényi t. barátom egy speciális esetet hozott fel állításainak támogatására, nevezetesen Pest városban a közúti vaspályának példáját említette. Azonban t. barátom figyelmét bizonynyal nem kerülte ki, hogy itt nem a pesti közúti vaspályáról van szó, hanem az egész országban létesítendő ilynemű vasutakról. Ez nem kivételes eset. Ha egy módosítványt adott volna be. barátom Pestvárosra vonatkozólag, elkülönözve az ország többi részeitől, akkor ehez inkább hozzászólhattam volna azonban, miután nem lehet egy Pesten létező kivételes esetet az egész országra alkalmazni, én Bónis képv. társam módosítványát már azon okoknál fogva is, amelyeket Kovách László és Ivánka Imre képv. társaim felemlíteni méltóztattak, pártolom. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer: Kötelességemnek ismerem ezen tárgyra nézve a szavazás előtt röviden kifejteni nézeteimet. Általában, tehát, a pénzügyeinek helyzete mindig igen nehéz, nehéz különösen olyan tárgyaknál, hol bizonyos kedvezmények kívántatnak; különösen nehéz ez azonban ezen esetnél, mikor egy régió barátom indítványa ellen kell szólanom és kijelentenem, hogy én ahoz nem járulhatok. Ugyanis azt hiszem, hogy akkor teljesíti a pénzügyminiszer kellőleg kötelességét, ha mindenekelőtt az államkincstár érdekeit az igazsággal és méltányossággal megegyezőleg kívánja érvényesitni. (Helyeslés.) Minő esetekben lehet — nézetem szerint — engedélyeket és úgyszólván a szabály alól kivételeket tenni ? úgy vagyok meggyőződve, hogy — amint az eddigi vitatkozások és határozatok is mutatják, — azon esetekben, amelyekben valamely megadóztatásra nézve aránytalanság áll elő, hol tehát az adónak létesítése bizonyos igaztalansággal jár. Ez az egyik eset. A másik eset, ahol kivételeket lehet tenni, az, hol valamely nagyobb, magasztosabb czélnak tekintetéből az állam kivételt tenni szükségesnek tartja és bizonyos intézetet segélyében részesíteni kötelességének ismeri. Minden más esetben kénytelen vagyok minden kedvezmény ellen felszólalni. Méltóztassék a t.ház tekintetbe venni, hogy ha most, midőn rendes háztartást alakítani kivált a jelen körülmények közt amúgy is nehéz, minden egyes esetben egynek vagy másnak a törvény alóli kedvezmény engedtetik, mi lesz ennek következése ? A sok száz és ötven ezer forintokra menő engedélyek oly nagy összeget fognak tenni, melynek következtében végrefénytelenek leszünk azon leszállítást, melyet az egyenes adóknál lehetne tenni, későbbi időkre halasztani. Nem arról van itt szó, hogy ezen összeg nagy-e vagy kicsiny-e, hanem arról, hogy ez mindenesetre az állam jövedelmeit bizonyos tekintetben csonkítani fogja. Egy tekintetben indokolva van, miért hozta javaslatba a ministérium, hogy a jelenleg fennálló bélyegszabályok szerinti illetékek a közúti pályákra nézve jövőre azok felére szállíttassanak le. És ez azon tekintet, melyet Bónis Sámuel képvtársunk fölhozott. Midőn ugyanis más vállalatok, mint a vasutak, gőzhajók stb., amelyek szállítással foglalkoznak, szélesebb, hosszab vonalokra terjednek ki, annálfogva az általuk kiadott jegyek nagyobb öszszegekről szólanak, addig ezen pályák kisebb terjedésre vannak szorítva, és nagyobb jegyeik nem lévén, ha azon vállalatokkal egyenlően adóztatnának meg, aránytalanul terheltetnének. Ez volt az indok, melynélfogva a ministérium javaslatba hozta ezen bélyegilletéknek fölényire való leszállítását. Egyébiránt arra nézve, amit t. képviselőtársam Kovách László előhozott, azt kell megjegyeznem, hogy itt nem arról van szó, hogy valamely jövedelem megadóztassák, hanem arról, hogy bélyegadóilleték fizettessék, amelynek mindenki alá van vetve, ki valamely okmányt kiállít, vagy jegyet forgalomba hoz. A bélyeg-illeték alól ennélfogva az igen vállalatokat sem lehet felmenteni. Meg kell jegyeznem e tekintetben, hogy én indokoltnak látom « 1887