Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-01 / 249. szám

KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Köln. Zeitungénak Corny­ből 26-ról írják: „Tegnapelőtt este Bazaine-nek egy levele érkezett a főhadiszállásra, azon kérelemmel, hogy másnap Changarnier tábornoknak audientia adassék. Fri­gyes Károly herczeg megadá ezen audientiát s elhatározá, hogy a tábornok tegnap 11 óra­kor két szolgálattevő tiszt által vezettessék el. Ezek a tábornokot meg nem találták ott, a mi elő­őrseink, s az ellenség között fekvő téren. Számos fegyvertelen francziák 100 lépésnyire közeledtek, hogy burgonyát, szőlőt, s lótakarmányt keresse­nek, mely jelenet minden reggel ismétlődött. A francziák kettős őrseink előtt leveszik sip­kájukat, hasukra mutatnak, s tagmozdulattal feje­zik ki, hogy éheznek. Ekkor katonáink intenek, a francziák megkezdik munkájukat, s visszatér­nek, mihelyt zsákjukat megtöltötték. Midőn a tábornok nem jött, szolgálattevő tiszt­jeink egy parlamentaire-zászlóval a franczia sán­­czig mentek, hol az őrség, lábhoz tett fegyverrel fogadá őket, midőn azt mondák, hogy a táborno­kot várják, az őrtálló egy épen odaérkezett ko­csira mutatott. Changamier egy még elég erős, 80 éves agg, azt kérte, hogy a mily, messzire csak lehet, kocsin mehessen. Tisztjeink kocsijok után küldtek s azt oly kö­zel hagyák jönni, hogy a tábornoknak csak egy kis árkon kelle­ttmászni. Changarnier republi­­canus, az államcsíny óta száműzetésben élt Brü­s­­selben, a wörthi csata után a császár rendelke­zése alá helyezé magát, s augusztus 8-dika óta Metzben van mint Bazaine adlatusa, a nélkül, hogy saját parancsnoksággal bírna, szemei be­köttettek, s ideérkeztével Stiehle tábornok ál ad fogadtatott s a herczeghez vezettetett. Az értekezlet egy és fél óráig tartott, mire ő ismét a kocsiig kisértetett el. Changarnier megvolt törve s utolsó szava ez volt: „Mi el fogunk bukni, de becsülettel. Óhajtom önöknek uraim, hogy önök s egy vitéz katona se érjen meg ilyes valamit.“ Erre köny­örön omlott szemeiből. Bekötött szemmel visszavezeték őt az előőrsökig. Itt, miután szemé­ről a kötelék levétetett, meglátta a burgonyake­resőket s dicsérő beszédet tartott katonáinkra; végül azt mondá, hogy az este történendő alku­dozások eredményre vezetendnek. A Károly herczeggel megállapitott találkozás a Freskati-kastélyban történt. Egy franczia osztály­tábornok és Stiehle tábor­nok jelentek ott meg. Mi a sedani és strassburgi kapitulátió alapján tűztük ki feltételeinket. Metz kapitulatiójáról következőleg elmélke­dik a „Wehr Zig“. Metz kapitulatiója, úgymond, mélyen belevág Francziaország sorsába. Most már a Parist ostrom­zároló hadsereget 200,000 emberrel lehet erősbíteni, minthogy Károly Frigyes herczeg­ és a volt Stein­metz-féle hadseregek rendelkezésre szabadon ál­lanak , de másfelől a délen működő porosz had­testeket is lehet gyarapítani, mit a porosz vezér­parancsnokság valószínűleg nem is fog elmulasz­tani, mert, miként már ismertettük, a Werder-féle hadtest épen nincsen olyan állapotban, hogy az erősbítést nélkülözni tudná. Ha igaz az a hír, mely közelebbről Garibaldi felől szárnyal, az esetben ő most bizonyosan Mühlhausenben áll, és szándéka van a Rajnán átkelve, Dél Németországba rontani. Világos te­hát, hogy ilyen körülmények esetében a poroszok sürgős dolga azon tájakon nagyobb haderővel rendelkezni, mint a­milyen jelenleg a Werder-féle. Metz megnyerése által a porosz hadsereg sze­relvény tekintetében is gyarapodott. Igaz, hogy a gyomrok száma, melyeket Páris tájékán jóllak­tatni kell, szintén növekedett, de megfelelő had­erő szabadulván fel, kelet felé eléggé lehet a guerilla-harczosok ellenében az útvonalakat véde­ni. A sok ágyú és hadiszerszám is, melylyel Metz ellátva volt, most már mind Páris ostromához lesz alkalmazva. E katasztrófának legnagyobb hatása azonban a morális hatás. Nem lehet rész néven venni, ha va­lamely nemzet ennyi ránehezedett szerencsétlen-s­ség után, daczára igyekezetének és feláldozásai­­­­nak, végre önbizalmát veszti el. A franczia nem­­­­zet megmutatta, hogy midőn hazájának becsülete és függetlensége forog kérdés alatt, mindent ké­pes nemzeti egységéért áldozni. Találkozhatik-e valaki, a­ki követ merne dobni a franczia nemzetre, ha ez most már ilyen újabb és iszonyú csapáson megrázkódva, erejében ké­telkedni kezd. De ha van a föld kerekségén nem­zet, mely olyan kétségbeejtő állapot közepette,mint a minő Francziaország jelenlegi balsorsa, a becsüle­tet magasabbra helyezné minden más érdeknél; ha van nép, mely ilyen borzasztó katasztrófa után is erejének bizalmában emelt kezét még fenntartaná s a harczot bátorul és csü­ggedetten tovább foly­tatná, ha ha van ilyen nemzet, akkor ez bizonyára­­ a franczia nemzet. Minderre azonban felelni fog a­­ jövő. E kapitulátiónak okait kipuhatolni igen nehéz. Állítsuk fel az objectív tényt. 200.000 ember 130.000 egészséges katonát egy erődítvényben két hónapnál tovább zárolva tart, és uramfia, a 130.000 ember végre kapitulál a­nélkül, hogy csak valamely jóravaló csatát kísérlett volna meg. Gondolhat-e ilyen esetben valaki a dolgok ren­des menetére? s egyáltalában úgy áll-e 130,000 katona 200,000 katonához, hogy csata elöl gya­lázatos egyezmény segélyével kelljen magát ki­mentenie? — Vagy hát lehetetlen volt-e Ba­zaine-nek a zárlati vonal valamely részét eré­lyesen megtámadni, ezt keresztültörni, s mivel már az eleség hiányzott, útját délnek irány­­zani ? Hiszen ilyen erélyes kirohanással ke­resztültörvén az ellenség sorait, nem lett volna épen nehéz dolog gyorsított mozgással a poroszok közvetlen üldöztetése elöl menekülni, annyival is inkább, minthogy ezeknek először mozogható ál­lapotba kelle vala magukat tenni. Egyáltalában ha valamit tenni kellett, mindent mást inkább kel­lett volna tenni, csak ezt a gyalázatos kapitula­­tiót nem. 130.000-nyi hadsereg soha sem le­het oly tehetetlen állapotban, hogy valakinek jogá­ban volna, vele a fegyvert letétetni. Vannak jelek, melyek mutatják, hogy Bazaine még kényszerítő szükségeket sem tud kimutatni olyanokat, melyekkel megbocsáthatatlan tettét védeni lenne képes. Úgy észleljük, hogy az élelmi­szerek hiánya még nem volt akkora mérvben érezhető, hogy miatta eme katasztrófának kellett volna bekövetkezni, s ha a munitio elfogyott, ezt Metzben helyben lehetett volna gyártani; a katonák morális értéke sem szállhatott any­­nyira le, hogy már épen semmi harczi me­rényletre vezetni ne lehetett volna őket, mert kü­lönben azt kellene hinni, hogy minden ellenkező nyilvánulások koholmányok voltak. Midőn Strass­burg, miután már 48 napon át zárolva, bombázva és ostromolva volt, — miután várható vitézül és lankadatlan védte magát; — mikor már a fogát a várcsorbába be volt téve, minden órán lehetett a vészthozó rohamtámadást várni a megpróbáltatott városban — és Strassburg kapitulált, az „árulás“ szót kezdték sokfelé hangoztatni. Hogy ez hely­telen feltevés volt, azt már általánosan beismerik.­­ Sikerülni fog-e Bazainenek is e gyanúból tisztáz­­­­ni magát? Várjunk, rövid időn kiderül. A „Pr. Staatsanzeiger“ Metz kapitulatiójáról következő czikket hoz: „Metz kapitulatiója oct. 27-én a reggeli órákban történt. Aug. 18-án történt, a kir. fővezér vezérlete alatt az utolsó, ama háromnapi harczok közt, miknek következtében Francziaország főserege Bazaine tábornagy alatt, Metz vára felé vettetett vissza, összeköttetéseitől elvágatott, s ezen erős hely ktd­­­erődei körében tartatott lekötve , od­. 18-án, épen 2 hónap múlva, a tábornagy a második hadsereg által szigorú körülzároltatás következtében már kényszerítve volt első hadsegédét teljhatalommal látni el, capitulatiós alkudozások befejezése vé­gett, melyek most már oct. 27-én reggel aláírat­tak. Metznek ezen kilenczheti, többszörös kiroha­nások által emlékezetes körülzároltatása alatt há­rom időszakot lehet megkülönböztetni ; azok el­seje ama 3 napi harczok befejeztével kezdődik, melyek a vártól nem messze, a Mosel mindkét partján történtek, — az ama napokkal végződött, melyekben Bazaine és Mac-Mahon közös hadmű­veletének kelle történnie, még pedig a sedani capitulatával ez utóbbira és a német fegyverekre nézve diadalmas noissevillei kétnapi csatával aug. 31-én sept. 1 én, a Metzbe bezárt seregre nézve. A H. időszak sept. hónapot foglalja magában, a noissevillei naptól kezdve ama napig, melyen Bazaine tábornagyhoz közlés intéztetett Strassburg capitulatiójáról. Ezen időközbe esnek a sept. 22. és 23-án Peltrénél és 27-én Mersy le Hautnál tör­tént kirohanási harczok. Strassbourg capitulatió­­jáig német részről azon valószínűségre számítot­tak, hogy egy dél felé, e vár fölmentése végett leendő keresztültörést kellene visszautasítni, azon­ban e vár eleste után a körülzároló sereg részéről intézkedéseknek kelle tétetniök arra nézve, hogy a Thionville irányában való kirohanás, vagy az ellenségnek semleges területre menekülése megelőztessék. Ezen változott visszonyoknak megfelelőleg oct. 1-én a második hadseregnél helyváltoztatás ál­lott be. Ezen helyváltoztatással kezdődik Metz körül­­zárolásának III. és utolsó időszaka, mely mindjárt a következő napon a st.-rémi-i, s erre oct. 7-én a voippi-i 9 órai harczot foglalja magában. Miután Bazaine tábornagy azon tapasztalást szerző, hogy a körülzárolt vonal áttörése a Mosellnek sem jobb, sem balpartján nem lehetséges, s hogy sem dél, sem észak felé nem kivihető, s hogy a semleges területre menekülés még kevésbbé remélhető, s még csak azt vehető tekintetbe, hogy az ő részé­ről egy Páris irányában teendő erélyes keresztü­l­­törés minő előnynyel bírhatna Francziaország helyzetére nézve; — e tekintetben azonban a tá­bornagynak úgy kelle gondolkodnia,ahogy ő — bezáratásának 9 hete alatt — a fővárosnak már a legnagyobb szolgálatot téve, a mennyiben egy, tetemes ellenséges sereget lekötve, s attól távol tartott. A katonai becsület meg volt mentve egy keresztültörés csak újabb súlyos áldozatokat kí­vánt volna meg, s még siker esetében is Bazaine serege csak szakadatlan üldöztetés közben érte volna el a főváros közelét, akkor azonban ott két tű­z közé lett volna szorítva. Mindezen körülmé­nyek megfontolása a tábornagyot annál inkább igazolja, mivel ő minden szárazi s vizi közleke­déstől elvágva s még a távirdai közlekedéstől is megfosztva, egy oly helyen volt bezárva, melynek —mintegy 3 hónapja lévén ellátva élelmiszerekkel 15,—20,000 ember számára, — már 9 hét óta 8-szoros csapatszámot kelle táplálnia. Német részről Metz capitulatiója egy újabb s a legjelentékenyebb babérlevél a n. hadsereg dics­­koszorújában, melynek történelmében a spichere­­ni, marsla-touri, gravelottei s több más lapok föl vannak jegyezve, mely sikereket kelet-porosz­országi, pomerániai, vesztphaliai, brandenburgi ezredek, schleswig-holsteiniak, szászok, a hessen­­darmstadti hadosztály, s a Kummer-féle land­­wehr-h­adosztály mellett Frigyes Károly herczeg főparancsnoksága alatt vívtak ki. Ezen capitulatió által saját haderőinknek jelen­tékeny része lesz rendelkezhetővé, további hadmű­veletek számára, mely körülmény a Páris körüli német sereget közvetve lényegesen támogatja, mi­vel azáltal a további ellenséges haderők minden új­­raalakulása meggátoltatik, s a franczia főváros kivülrőli segélyzésének még lehetősége is csírájá­ban elfojtatik. Metz capitulatiójával az utolsó s legfontosabb pont is kezünkbe került, melynek birtokára mint a netalán folytatandó fegyverszüneti alkudozások alapjára értéket kelle helyezni; azonban abban to­vábbá a Mosel-vonalon eső legerősebb pont, 318 évi franczia birtoklás után a német fegyvereknek ismét át lön szolgáltatva, melyet mint edd­igelé a keleti szomszéd elleni franczia támadások kiin­dulási pontját, s most­­már mint védelmi jár­művet német kézben megtartani katonai- stratégiai szem­pontból tekintve munk­atlanul szükséges.“ Oet. 29-ikén egy porosz parlament kire a párisi kormánynak tudomására juttatá Metz capitulati­­óját s ugyanekkor átadá a Páris városához és vá­rához intézett felhívást. Tagadó válasz esetében, mint Berlinből írják, a bombázás e hét első napjai­ban fog megkezdetni. Werder tábornok saját hadtestét Gray-nél a Saone mellett összpontosítá. Csapatainak egy ré­­s­ze az Oignon folyamig mozdíttatott elő, és Pesme T651

Next