Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-01 / 249. szám
KÜLFÖLD. Háborús Hírek. A „Köln. Zeitungénak Cornyből 26-ról írják: „Tegnapelőtt este Bazaine-nek egy levele érkezett a főhadiszállásra, azon kérelemmel, hogy másnap Changarnier tábornoknak audientia adassék. Frigyes Károly herczeg megadá ezen audientiát s elhatározá, hogy a tábornok tegnap 11 órakor két szolgálattevő tiszt által vezettessék el. Ezek a tábornokot meg nem találták ott, a mi előőrseink, s az ellenség között fekvő téren. Számos fegyvertelen francziák 100 lépésnyire közeledtek, hogy burgonyát, szőlőt, s lótakarmányt keressenek, mely jelenet minden reggel ismétlődött. A francziák kettős őrseink előtt leveszik sipkájukat, hasukra mutatnak, s tagmozdulattal fejezik ki, hogy éheznek. Ekkor katonáink intenek, a francziák megkezdik munkájukat, s visszatérnek, mihelyt zsákjukat megtöltötték. Midőn a tábornok nem jött, szolgálattevő tisztjeink egy parlamentaire-zászlóval a franczia sánczig mentek, hol az őrség, lábhoz tett fegyverrel fogadá őket, midőn azt mondák, hogy a tábornokot várják, az őrtálló egy épen odaérkezett kocsira mutatott. Changamier egy még elég erős, 80 éves agg, azt kérte, hogy a mily, messzire csak lehet, kocsin mehessen. Tisztjeink kocsijok után küldtek s azt oly közel hagyák jönni, hogy a tábornoknak csak egy kis árkon kellettmászni. Changarnier republicanus, az államcsíny óta száműzetésben élt Brüsselben, a wörthi csata után a császár rendelkezése alá helyezé magát, s augusztus 8-dika óta Metzben van mint Bazaine adlatusa, a nélkül, hogy saját parancsnoksággal bírna, szemei beköttettek, s ideérkeztével Stiehle tábornok ál ad fogadtatott s a herczeghez vezettetett. Az értekezlet egy és fél óráig tartott, mire ő ismét a kocsiig kisértetett el. Changarnier megvolt törve s utolsó szava ez volt: „Mi el fogunk bukni, de becsülettel. Óhajtom önöknek uraim, hogy önök s egy vitéz katona se érjen meg ilyes valamit.“ Erre könyörön omlott szemeiből. Bekötött szemmel visszavezeték őt az előőrsökig. Itt, miután szeméről a kötelék levétetett, meglátta a burgonyakeresőket s dicsérő beszédet tartott katonáinkra; végül azt mondá, hogy az este történendő alkudozások eredményre vezetendnek. A Károly herczeggel megállapitott találkozás a Freskati-kastélyban történt. Egy franczia osztálytábornok és Stiehle tábornok jelentek ott meg. Mi a sedani és strassburgi kapitulátió alapján tűztük ki feltételeinket. Metz kapitulatiójáról következőleg elmélkedik a „Wehr Zig“. Metz kapitulatiója, úgymond, mélyen belevág Francziaország sorsába. Most már a Parist ostromzároló hadsereget 200,000 emberrel lehet erősbíteni, minthogy Károly Frigyes herczeg és a volt Steinmetz-féle hadseregek rendelkezésre szabadon állanak , de másfelől a délen működő porosz hadtesteket is lehet gyarapítani, mit a porosz vezérparancsnokság valószínűleg nem is fog elmulasztani, mert, miként már ismertettük, a Werder-féle hadtest épen nincsen olyan állapotban, hogy az erősbítést nélkülözni tudná. Ha igaz az a hír, mely közelebbről Garibaldi felől szárnyal, az esetben ő most bizonyosan Mühlhausenben áll, és szándéka van a Rajnán átkelve, Dél Németországba rontani. Világos tehát, hogy ilyen körülmények esetében a poroszok sürgős dolga azon tájakon nagyobb haderővel rendelkezni, mint amilyen jelenleg a Werder-féle. Metz megnyerése által a porosz hadsereg szerelvény tekintetében is gyarapodott. Igaz, hogy a gyomrok száma, melyeket Páris tájékán jóllaktatni kell, szintén növekedett, de megfelelő haderő szabadulván fel, kelet felé eléggé lehet a guerilla-harczosok ellenében az útvonalakat védeni. A sok ágyú és hadiszerszám is, melylyel Metz ellátva volt, most már mind Páris ostromához lesz alkalmazva. E katasztrófának legnagyobb hatása azonban a morális hatás. Nem lehet rész néven venni, ha valamely nemzet ennyi ránehezedett szerencsétlen-sség után, daczára igyekezetének és feláldozásainak, végre önbizalmát veszti el. A franczia nemzet megmutatta, hogy midőn hazájának becsülete és függetlensége forog kérdés alatt, mindent képes nemzeti egységéért áldozni. Találkozhatik-e valaki, aki követ merne dobni a franczia nemzetre, ha ez most már ilyen újabb és iszonyú csapáson megrázkódva, erejében kételkedni kezd. De ha van a föld kerekségén nemzet, mely olyan kétségbeejtő állapot közepette,mint a minő Francziaország jelenlegi balsorsa, a becsületet magasabbra helyezné minden más érdeknél; ha van nép, mely ilyen borzasztó katasztrófa után is erejének bizalmában emelt kezét még fenntartaná s a harczot bátorul és csüggedetten tovább folytatná, ha ha van ilyen nemzet, akkor ez bizonyára a franczia nemzet. Minderre azonban felelni fog a jövő. E kapitulátiónak okait kipuhatolni igen nehéz. Állítsuk fel az objectív tényt. 200.000 ember 130.000 egészséges katonát egy erődítvényben két hónapnál tovább zárolva tart, és uramfia, a 130.000 ember végre kapitulál anélkül, hogy csak valamely jóravaló csatát kísérlett volna meg. Gondolhat-e ilyen esetben valaki a dolgok rendes menetére? s egyáltalában úgy áll-e 130,000 katona 200,000 katonához, hogy csata elöl gyalázatos egyezmény segélyével kelljen magát kimentenie? — Vagy hát lehetetlen volt-e Bazaine-nek a zárlati vonal valamely részét erélyesen megtámadni, ezt keresztültörni, s mivel már az eleség hiányzott, útját délnek irányzani ? Hiszen ilyen erélyes kirohanással keresztültörvén az ellenség sorait, nem lett volna épen nehéz dolog gyorsított mozgással a poroszok közvetlen üldöztetése elöl menekülni, annyival is inkább, minthogy ezeknek először mozogható állapotba kelle vala magukat tenni. Egyáltalában ha valamit tenni kellett, mindent mást inkább kellett volna tenni, csak ezt a gyalázatos kapitulatiót nem. 130.000-nyi hadsereg soha sem lehet oly tehetetlen állapotban, hogy valakinek jogában volna, vele a fegyvert letétetni. Vannak jelek, melyek mutatják, hogy Bazaine még kényszerítő szükségeket sem tud kimutatni olyanokat, melyekkel megbocsáthatatlan tettét védeni lenne képes. Úgy észleljük, hogy az élelmiszerek hiánya még nem volt akkora mérvben érezhető, hogy miatta eme katasztrófának kellett volna bekövetkezni, s ha a munitio elfogyott, ezt Metzben helyben lehetett volna gyártani; a katonák morális értéke sem szállhatott anynyira le, hogy már épen semmi harczi merényletre vezetni ne lehetett volna őket, mert különben azt kellene hinni, hogy minden ellenkező nyilvánulások koholmányok voltak. Midőn Strassburg, miután már 48 napon át zárolva, bombázva és ostromolva volt, — miután várható vitézül és lankadatlan védte magát; — mikor már a fogát a várcsorbába be volt téve, minden órán lehetett a vészthozó rohamtámadást várni a megpróbáltatott városban — és Strassburg kapitulált, az „árulás“ szót kezdték sokfelé hangoztatni. Hogy ez helytelen feltevés volt, azt már általánosan beismerik. Sikerülni fog-e Bazainenek is e gyanúból tisztázni magát? Várjunk, rövid időn kiderül. A „Pr. Staatsanzeiger“ Metz kapitulatiójáról következő czikket hoz: „Metz kapitulatiója oct. 27-én a reggeli órákban történt. Aug. 18-án történt, a kir. fővezér vezérlete alatt az utolsó, ama háromnapi harczok közt, miknek következtében Francziaország főserege Bazaine tábornagy alatt, Metz vára felé vettetett vissza, összeköttetéseitől elvágatott, s ezen erős hely ktderődei körében tartatott lekötve , od. 18-án, épen 2 hónap múlva, a tábornagy a második hadsereg által szigorú körülzároltatás következtében már kényszerítve volt első hadsegédét teljhatalommal látni el, capitulatiós alkudozások befejezése végett, melyek most már oct. 27-én reggel aláírattak. Metznek ezen kilenczheti, többszörös kirohanások által emlékezetes körülzároltatása alatt három időszakot lehet megkülönböztetni ; azok elseje ama 3 napi harczok befejeztével kezdődik, melyek a vártól nem messze, a Mosel mindkét partján történtek, — az ama napokkal végződött, melyekben Bazaine és Mac-Mahon közös hadműveletének kelle történnie, még pedig a sedani capitulatával ez utóbbira és a német fegyverekre nézve diadalmas noissevillei kétnapi csatával aug. 31-én sept. 1 én, a Metzbe bezárt seregre nézve. A H. időszak sept. hónapot foglalja magában, a noissevillei naptól kezdve ama napig, melyen Bazaine tábornagyhoz közlés intéztetett Strassburg capitulatiójáról. Ezen időközbe esnek a sept. 22. és 23-án Peltrénél és 27-én Mersy le Hautnál történt kirohanási harczok. Strassbourg capitulatiójáig német részről azon valószínűségre számítottak, hogy egy dél felé, e vár fölmentése végett leendő keresztültörést kellene visszautasítni, azonban e vár eleste után a körülzároló sereg részéről intézkedéseknek kelle tétetniök arra nézve, hogy a Thionville irányában való kirohanás, vagy az ellenségnek semleges területre menekülése megelőztessék. Ezen változott visszonyoknak megfelelőleg oct. 1-én a második hadseregnél helyváltoztatás állott be. Ezen helyváltoztatással kezdődik Metz körülzárolásának III. és utolsó időszaka, mely mindjárt a következő napon a st.-rémi-i, s erre oct. 7-én a voippi-i 9 órai harczot foglalja magában. Miután Bazaine tábornagy azon tapasztalást szerző, hogy a körülzárolt vonal áttörése a Mosellnek sem jobb, sem balpartján nem lehetséges, s hogy sem dél, sem észak felé nem kivihető, s hogy a semleges területre menekülés még kevésbbé remélhető, s még csak azt vehető tekintetbe, hogy az ő részéről egy Páris irányában teendő erélyes keresztültörés minő előnynyel bírhatna Francziaország helyzetére nézve; — e tekintetben azonban a tábornagynak úgy kelle gondolkodnia,ahogy ő — bezáratásának 9 hete alatt — a fővárosnak már a legnagyobb szolgálatot téve, a mennyiben egy, tetemes ellenséges sereget lekötve, s attól távol tartott. A katonai becsület meg volt mentve egy keresztültörés csak újabb súlyos áldozatokat kívánt volna meg, s még siker esetében is Bazaine serege csak szakadatlan üldöztetés közben érte volna el a főváros közelét, akkor azonban ott két tűz közé lett volna szorítva. Mindezen körülmények megfontolása a tábornagyot annál inkább igazolja, mivel ő minden szárazi s vizi közlekedéstől elvágva s még a távirdai közlekedéstől is megfosztva, egy oly helyen volt bezárva, melynek —mintegy 3 hónapja lévén ellátva élelmiszerekkel 15,—20,000 ember számára, — már 9 hét óta 8-szoros csapatszámot kelle táplálnia. Német részről Metz capitulatiója egy újabb s a legjelentékenyebb babérlevél a n. hadsereg dicskoszorújában, melynek történelmében a spichereni, marsla-touri, gravelottei s több más lapok föl vannak jegyezve, mely sikereket kelet-poroszországi, pomerániai, vesztphaliai, brandenburgi ezredek, schleswig-holsteiniak, szászok, a hessendarmstadti hadosztály, s a Kummer-féle landwehr-hadosztály mellett Frigyes Károly herczeg főparancsnoksága alatt vívtak ki. Ezen capitulatió által saját haderőinknek jelentékeny része lesz rendelkezhetővé, további hadműveletek számára, mely körülmény a Páris körüli német sereget közvetve lényegesen támogatja, mivel azáltal a további ellenséges haderők minden újraalakulása meggátoltatik, s a franczia főváros kivülrőli segélyzésének még lehetősége is csírájában elfojtatik. Metz capitulatiójával az utolsó s legfontosabb pont is kezünkbe került, melynek birtokára mint a netalán folytatandó fegyverszüneti alkudozások alapjára értéket kelle helyezni; azonban abban továbbá a Mosel-vonalon eső legerősebb pont, 318 évi franczia birtoklás után a német fegyvereknek ismét át lön szolgáltatva, melyet mint eddigelé a keleti szomszéd elleni franczia támadások kiindulási pontját, s mostmár mint védelmi járművet német kézben megtartani katonai- stratégiai szempontból tekintve munkatlanul szükséges.“ Oet. 29-ikén egy porosz parlament kire a párisi kormánynak tudomására juttatá Metz capitulatióját s ugyanekkor átadá a Páris városához és várához intézett felhívást. Tagadó válasz esetében, mint Berlinből írják, a bombázás e hét első napjaiban fog megkezdetni. Werder tábornok saját hadtestét Gray-nél a Saone mellett összpontosítá. Csapatainak egy része az Oignon folyamig mozdíttatott elő, és Pesme T651