Budapesti Közlöny, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1872-11-21 / 267. szám

A másodtanfelügyelő meglátogatott 8 község­ben, u. m. Fóton, D. Kesziben, Sziget-Monostoron, Tótfalun,Pócsmegyeren, Visegrádon, Bogdányban, Szt.-Endrén 13 iskolát. Azt tapasztaltuk, hogy a meglátogatott iskolák­ban a törvény kellékei egészen betöltve még se­­±ol nincsenek. Tekintettel a népisk. törvény 34 ik­á ra, mely szerint egy tanító 80 növendéknél többet nem ta­níthat, részint a tantermek s tanítói állomások sza­porítására részint új iskola építésére, vagy a meg­levőnek átalakítására vagy bővítésére van szük­ség Apostagon, Dunaegyházán, Solton, D.-Vecsén, Szalk­ezt Mártonban, Dömsödön, Majosházán. Az ismétlő iskolák átalában vagy el vannak hanyagolva, vagy épen nincsenek. A tankötelezettségi törvény rendeletei a hanya­gul iskoláztató szülőkre a községi elöljárók által gyéren vagy épen nem alkalmaztatnak. A faiskolák kevés kivétellel nem használtatnak czéljukra. Testgyakorlatok sehol, a törvény által kötele­zett többi tantárgyak legtöbb helyen az alább felemlítendő okok miatt csak részben és felülete­sen taníttatnak. Találtam községet, melynek bí­rája s néhány elöljárói a velem tartott értekezle­ten a törvény által kötelezett minden tantárgyak tanítását, a vallás, írás, olvasás, számoláson kívül a legkihívóbb modorban merő haszontalanságnak nyilvánították. Naiv felfogás , de a tény komoly, mert káros következményei már eddig is sajnos esetekben nyilatkoztak. De ha vannak is hiányok, hanyatlás nincs, sőt jelezhetek haladást, örvendetes mozzanatokat és jelenségeket is. Az apostagi ref. egyháznak komoly szándéka rozzant iskolája helyett a jövő nyáron újat építni, ha máskép nem lehet, községi alapon. Ugyan itt a róm. kath. hitközségnek a váczi püspök ígéretet tett, hogy elavult és veszélyes ál­lapotban lévő iskolája helyett újat fog épittetni. Dunaegyház község ez évben tanitói állomást szervezett kis apostagi pusztai birtokán, s itt uj iskolahelyiséget is szándékozik épitni a jövő nyá­­­ron. Ezen túlesve első gondja lesz anyagi erejét fenálló iskolái szaporítására fordítani. A solti ref. egyh. elöljáróság, mely 3 év lefolyása alatt egy iskola házat vett s tanitói számát kettő­vel szaporította, legközelebb a kántorságot a taní­tóságtól különválasztotta. D.-Vecse község, mely iskoláit azon czélból,­­ hogy azokat a törvénynek megfelelőkké tegye,köz­ségi jellegűekké változtatta, egy uj iskola felépí­­ tésére a szerződést már megkötötte. Szalk Sent-Mártonban a két uj, diszes és­ czélszerü községi iskola építése bevégeztetett. A dömsödi ref. egyházi és községi elöljáróság között a tárgyalás megindittatott az iránt, hogy fenálló iskolaépületeik czélszerű átalakítását, javí­tását, tantermeik s tanítóik szaporítását mely után és módon eszközöljék. Az áporkai ref. egyház elavult és használhat­­lanná vált iskolája helyébe a nyáron uj, alkalmas tanitói lakkal ellátott s a törvény rendeletének megfelelő iskolát emelt. Uj tanitói állomást szerveztek Fóthon és Pócs­megyeren. Ismétlő községi iskola állíttatott föl Fóthon, Dunakeszi község ismétlő iskolára 80 irtot szava­zott meg. Ezen község elöljárói ismételve sürgetik, hogy iskolájuk községinek ismertessék el. Ezen eddig függőben maradt kérdés végelintézése leg­közelebb be fog következni. Az iskolák mindenütt el vannak látva a legszük­ségesebb taneszközökkel, melyeket legnagyobb részben az államtól nyertek ajándékban, a­hol nem kaptak, ezek megszerzéséről fentartóik vagy egyes ügybarátok gondoskodtak. Az oktatást illetőleg is haladásról tehetek jelen­tést. Az iskolák nagyobb része 6 évi tanfolyamra van beosztva és bár a törvény által megszabott "tantárgyak egész mérvben­ még sehol fel nem ölel­­tettek, s az oktatás eredménye a tanítók egyéni­sége, az iskola túlnépessége, a csupán téli iskolá­zás, az iskolamulasztások, a tantermek czélszerűt­ lensége, a tanítók roszul fizetése, mellékhivatala, a nép balfelfogása s más egyéb kedvezőtlen befo­lyások alatt átalában korlátolt és felületes: annyi kétségtelen, hogy az oktatás, ennélfogva a népis­kolák szellemi élete is fejlődésnek indult s a leg­kedvezőtlenebb viszonyok között lévő tanító is tö­rekszik iskoláját az oktatás ószerű és kezdetleges állapotából kiemelni. Tanfelügyelő társammal közösen megállapod­tunk, iskolalátogatásunk alkalmával teendőinket következőkre irányozni: az iskolai hatóságoknak a tapasztalt hiányokat részletesen eléjük terjesz­teni, azokat a törvény betöltésére sürgetni, a hiá­nyok elhárításának módja és eszközei felett velük tanácskozni, azon hiányokat, melyek felsőbb isko­lai hatóság közvetítésével elháríthatók, elintézés végett jegyzésbe tenni, a tanítókkal az osztályok berendezése, az alkalmazott tanrendszer, a köve­tett tanmód, tanítói eljárások, a tanító működése eredményét gátló akadályok, az iskolai rendtartás, kézi könyvek s átalában az iskola beléletébe vágó dolgokról értekezni, mindenütt szíves tanác­csal, a­hol kell, komoly figyelmeztetéssel a jobbra rá­mutatni. Kiváló gondját képezte gondoskodásunknak az ismétlő iskoláknak felállítása községi alapon ott,a­hol a felekezetek ilyeneket nem tartanak. Erre nézve intézkedtem központilag is. A tankötelezettségi törvények érvényesítése czél­­jából utasítottuk a tanítókat, helyi iskolai hatósá­gokat és községi bírákat, miként járjanak el e tekintetben közösen. Másfelől a megye egész terü­letére kiterjedőleg felkértem a megye minden­ szolgabíráit, hogy a járásaikban élő községek elől­j­áróit szigorúan utasítsák a népiskolai törvény 1.­ fejezete 4. pontjában foglalt rendelet foganatosí-­ tására, valamint arra is, hogy az iskolamu-­ lasztások állásáról s ez érdemben tett eljárásaik­ eredményéről a tanfelügyelőségnek időnkint jelen-­­tést tenni és ne mulasszák. Az igen tisztelt szolga­­­biró urak köszönettel vett rendeletei nem marad-,­tak eredmény nélkül. A jelentések egyre érkeznek.­­ A fentebbieken kívül tudomására kivánok még­ hozni a tek. iskolai tanácsnak tanügyünk köréből némely újabb mozzanatokat. Miután Kecskeméten a kebelbeli népiskolák jel­lege kérdésében már régebben megkezdett tárgya­lások véget értek s az ottani róm. kath., reformá­tus és ágostai hitközségek tényleg a görög keletiek , és héber vallásuak elvben iskoláiknak községi jel­­legüekké változtatása mellett nyilatkoztak.Kecske­­mét szab. kir város törvényhatósága a községi népiskoláknak az 1872/3 isk. évben leendő életbe léptetését elhatározta, s e czélból az iskolai széket megválasztván, ez működését, a felekezeti iskolák átvételének, az ügyek tisztába hozatalának, a köz­ségi iskolák felállításának, szervezésének nagy és nehéz munkáját megkezdette. Ekkér a 3297 (6— 12 éves) tanköteles gyermeket, 55 tantermet és 63 tanítót számláló városnak tényleg már községiek­ké tett elemi népiskoláit, melyeknek számáról azon­ban még nincs hivatalos tudomásom, ezennel áta­­lánosságban a megye községi iskolái sorába ikta­­tandóknak van szerencsém bejelenteni. Gazdasági szakosztállyal összekötött felsőbb népiskolájával most már azon ponton áll, hogy az igazgatói és egy szaktanári állomásra a pályáza­tok kihirdettettek, s mihelyt a kinevezés a m. kormány, s a választás az iskolai szék részéről meg­történik, a tanintézet első osztálya meg fog nyit­tatni. Czegléden a polgári iskola újabb lendületet nyert azáltal, hogy a város e tanintézetet saját he­lyiségeibe tette át, s a tanári állomásokat legköze­lebb egy ujjal szaporította. Kis-Tétényben, hol egy iskola létrehozása halaszthatlan szükség volt, és egy új állandó iskola­helyiség felépítését és egy tanítói állo­más rendszeresítését bevárni legalább is egy évi veszteség lett volna, a kis­ tétényi birto­kosság ügyszeretete által ápoltatva sikerült Blaskovics Gyula iskolaszéki elnök úr ernye­­detlen buzgalmának és tevékenységének azon eredményre jutni, hogy most ott egy ideiglenesen átalakított tanszoba áll készen a tankötelesek befogadására s egy 400 frt készpénzfizetéssel ellátott ideiglenes tanító beállítva az oktatást mindeddig nélkülöző gyermekek tanítására. Nem hagyhatom említés nélkül a megyénk ke­belében N.-Kőrösön ez idén sikerülten tartott pót­­tanfolyamot. Részt vett ebben 106 tanító Pest, Fehér, Cson­­grád, Torna, Verőcze, Abaúj megyékből, a Kis- Kunságból. A hallgató tanítók pontosság, szorga­lom, lankadatlanság és kitartás által tüntették ki magukat. A működő jeles képezdei tanároknak figybuzgóság, tervszerű eljárás, és gyakorlati irá­nyú előadásaik által sikerült feladatukat jól meg­oldani. A hallgatók közül kilenc­ annyira ment, hogy a képességi vizsgát is letette jó sikerrel. A kedvező eredményre nagy befolyással volt a vá­rosi és egyházi elöljáróság, az ottani körök, egy­letek és egyeseknek a póttanfolyami hallgatók iránt tanúsított érdeklődése, figyelme és szívessége s az ellátásban azon intézkedése, hogy a tanítók a 60 kvnyi napidíjjal kijöhettek. Végre felemlítem, hogy a népoktatási törvény 147. §-ának azon rendelete, miszerint „a községi nép- és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni“, most már valósulást nyer, miután e czélból a szabály­rendeletek vallás és közoktatási miniszer úr ö­nmaga által a tanfelügyelőknek foganatosítás vé­gett megküldettek. E szabályrendeleteket a gyűlés folyamán lesz szerencsém a t. isk. tanácsnak be­mutatni. Nagy László, pestmegyei tanfelügyelő: EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A „müncheni magyar egylet“ f. hó 12-én tar­totta meg az alapszabályok értelmében alakuló közgyűlését, melyen első­sorban a választás vize­tett véghez következő eredménynyel: Elnök Bar­naly Kálmán, jegyzők: Ofner József és Grünfeld Sándor, pénztárnok: Mayer Bertalan, és könyv­­tárnok : Fü­st Jenő. A választmányba: Somogyi Dániel, Stein Simon, Pám József, Beretvás Sán­dor, Zeyk Kálmán és Kassich Kajetán választot­tak.­­ Az estület a lefolyt évben 32 gyűlést tar­tott, hármat nemzeti ünnepélylyel. A hetenkinti gyűléseken természet­tudományi, technikai és szép­­irodalmi fölolvasások, fölváltva szavalatokkal, tartattak. Az egyleti tagoknak, kiknek száma meghaladja az ötvenet, egy csinosan fölszerelt könyvtár és a nagyobb hazai lapok állnak rendel­kezésükre, pénztárából pedig ió a keresztülutazó szegény honfitársaknak segély nyujtatik, melyben a lefolyt évben nyolc­an részesültek. AZ ARADI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA 1872. évi november hó 8-án tartott teljes ülésének jegy­zőkönyve. Jelen voltak: Beltagok­. Wallfisch Pál elnök. Kereskedelmi osztály: id. Andrényi Károly, Bet­telheim Vilmos alelnök, Ring Bernát,Blau Henrik, Boros Adolf, Deutsch Bernát, Domány József, Kohn Károly, Lustig Zsigmond, Pollák Károly, Schulhof M. J., Steinitzer A. J. Iparosztály: Boros József, alelnök: Eckstein György, Heim István, Kremmer Ignácz, Mittel­mann D. F., Neuman Ede, Rainer Miklós, Vagács Mihály. Kültagok: Fábri János, Bene István. Levelező tagok : Lukácsi Miklós, Richardt János. Jegyző: dr. Gaal Jenő, kamarai titkár. Elnök a szép számmal megjelent tagokat üdvö­zölvén, a beérkezett fontosabb iratok előterjeszté­sével az ülést megnyitja. Bemutatja Arad szab. kir. város közönségének átiratát, melylyel a vo­natoknak a simándi utón történő összeállítása és az ez által mutatkozó közlekedési akadály elhárí­tása tárgyában a kamara kezdeménye folytán fel­vett jegyzőkönyvet megküldi. Winkler Vilmos kamarai tag levelét, melyben meg nem jelenését tartós betegségével igazolja. A nagy-szebeni posta-igazgatóság értesitvényét, melyben tudatja, hogy a posta kocsik nov. 1-től fogva Déváról indulnak Körösbánya felé. A földmivelés, ipar és kereskedelmi m. kir. mi­­nisterium tudatja, hogy ő felsége Blumer Miklós­nak pesti orosz főconsullá történt kineveztetését el­fogadni méltóztatott. A nagyváradi posta-igazgatóság a múlt teljes ülésben elrendelt átiratra azzal válaszol, hogy a kamarának egyesekhez intézett levelei postabér­­kötelesek. A kamara a posta-igazgatóságot ez el­járás törvénytelenségére fogja figyelmeztetni. A múlt teljes ülésen választott levelezési tagok közül a megválasztatást 21 elfogadta, 3 nem fo­­gadhatja el és 6 még nem felelt.

Next