Budapesti Közlöny, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-16 / 210. szám

Ő Felségével egyszerre utaztak el b. Koller és Horst ministerek, úgy a külföldi hatalmak kato­nai képviselői is. A főherczeg urak délután 4 órakor Brandeisba tértek vissza s Lissából indultak külön­vonattal Bécsbe vissza. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister a szakvégzett állatorvosok gyakorlati kiképzése végett az álladalmi ménesekben rend­szeresített ösztöndijakat Csányi Imre, Mausz Pé­ter, Klein Samu, Horánszky Endre, Majer Vil­mos és Dobra Mihály oki. állatorvosoknak ado­mányozta. Pályázat az 1873. évi II-ik törvényczikk értelmében a ki­szolgált altisztek alkalmazására vonatkozólag. Megüresültek: 2 II. osztályú hadseregbeli szolgaállomás a közös hadügyministériumnál, 1 III. osztályú hadi szolgaállomás a katonai felebbviteli törvényszéknél és 1 III. osztályú hadseregi szolgaállomás a her­­nalsi tisztek leányai nevelőintézeténél, 360 forint fizetéssel, a szabályszerű szállás-egyenértékkel, továbbá 60 frt felszerelési pótlékkal a szolgálati ruházat első beszerzésére. Feltételek : A német nyelv ismerete és erős testalkat. A kérvényeket 1874. október 20-ig kell a kö­zös hadügyministeriumhoz benyújtani. Bécs, 1874. sept. 12-én. ISKOLA-ÜGY. A kassai kii. jogakadémiánál mint az újonnan szervezett négy tanfolyami­ jog- és államtudományi karnál az 1874/5. tanévre való beiratások folyó 1874. évi október hó 1. 2. 3. napjain fognak eszkö­zöltetni. A beanyakönyvezés alkalmával 3 forint a könyvtár javára, azon kívül minden egyes jogta­nuló által félévenkint annyi forint fizettetik, a­hány órát hallgat hetenkint; a hetenkint hallga­tandó órák száma pedig húsznál kisebb nem lehet. Szolgáljon ez az illetőknek ahhoz való alkalmaz­kodásul. «• Miután a nm. vallás s közoktatási m. k. minis-­­­terium folyó évi május 19-én 12917. szám alatt­ kelt rendeletével megengedte, hogy úgy a nyilvános­­ mint magán-tanulók közül azok, kik valamely vizs­ - gával elmaradtak, azokat a jövő 1874/5. tanév október 10-ik napjáig pótlólag letehessék, annál fogva ezennel felszólittatnak az illetők, miszerint a szóban forgó vizsgák letehetése iránt az alólírott­­nál folyó September 28-áig vagy személyesen, vagy írásban a vizsgadijak lefizetése mellett múlhatla­­nul jelentkezzenek, megjegyeztetvén, hogy a vizs­gák pótlása és ismétlése a szükséghez képest már október 1-én a kitűzendő rendben fog megkez­detni. Kassán, 1874. évi September 11-én. Az igazgatóság. A KIS-KUN­HALASI REFORMÁTUS LYCEUMNÁL a jÖVő 1874—75-ik iskolai évre a beiratások, felvételi, javító- és magán­vizsgák 1. évi október 1­4-ig tör­ténnek , a rendes előadások pedig ugyancsak okt. 5-ik napján fognak kezdődni. Az illetők érdekében szükségesnek tartom tu­datni, miszerint az intézetünknél évek óta fenálló tápintézetben mérsékelt havi díj­fizetés mellett igen tisztes­séges ellátásban részesülnek növendé­keink. Az igazgatóság. A LosoNCZi államgymnásiumban a beiratások az 1878 h. iskolai évre f­­. sept. 29 én veendik kez­detüket ; a pót- és javító-vizsgák octóber első nap­jain lesznek, és azok bevégeztével az előadások azonnal megkezdetnek. Az igazgatóság. 1690 INDOKOK a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában al­kotott 1868. LIV. törvényczikk módosítása iránt beadott törvényjavaslathoz. (Folytatás.) A 78-ik §-hoz. E §. általános indokolása a 68. §. indokolásában foglaltatik. A 78. §-ban elősorolt egyes semmiségi esetek kitűzésénél azon gyakorlatra volt tekintet, mely a perrendtartás által fölállított fölebbviteli szabá­lyok alapján kifejlett. Az egyes esetek magyará­zata általában fölösleges; kivételkép a következő­ket szükséges fölhozni, a 9-ik ponthoz: e pont szerint nem képez sem­miségi esetet, ha a bíró az elkésett fölebbezést el­fogadja; nem képez pedig azért, mert a 72. §. szerint a fölebbezési bíróság köteles hivatalból is visszautasítani az elkésett fölebbezést, és a 78. §. 18. pontja szerint az képez semmiségi esetet, ha a felebbezési bíróság nem fölebbezet határozat felett határoz.­­ Ellenben az, ha a bíró a záros határidő­höz kötött,de elkésetten beadott kérvényt elfogadja, azért képez semmiségi esetet, mert ily kérvények iránt az első bírónak rendszerint tárgyalni kell; tár­gyalást rendelő végzések ellen pedig szabály szerint sem önálló felebbezésnek, sem semmiségi panasz­nak nincs helye. Már most, ha a törvény a 9-ik pontban kivételt nem tenne, a tárgyalásra fordí­tott idő és költség veszendőbe menne, de sőt az igazolási kérelemnél jogsérelem is támadhatna, mert a törvény az igazolást megengedő végzés el­len semmiféle jogorvoslatot nem enged; a 10. ponthoz: az e pontban b) alatt említett jogügyek közé tartoznak az 1872. VIII. t. ez. 98. §, és az 1871. VIII. t. ez. 68. §-ban említett kere­setek. A 79-ik §-hoz. A prisnak azon rendelkezése, mely a biztosítást és zárlatot rendelő végzések ellen kifogásokat en­gedett, kétségkívül azon czélra törekedett, hogy a felebbvitelek számát kevesbítse; azonban épen ezen czélt nem érte el, mig ellenkezőleg az első bíróságok teendőit a kifogások tárgyalásával ok nélkül szaporította. Alig van biztosítást vagy zár­latot rendelő végzés, mely ellen a panasztott fél semmiségi panaszszal ne élne, és egyszersmind ki­fogásokat ne adna be; alig van a kifogások iránt a tárgyalás folytán hozott végzés, mely ellen egyik vagy másik fél fölebbezéssel és még semmiségi pa­naszszal ne élne. A javaslat tehát nem enged többé kifogásokat a biztosítást vagy zárlatot rendelő végzések ellen;fölmenti az als­ó bíróságokat a kifo­gások tárgyalásától; megszünteti a fölebbezési jogorvoslatot a biztosítási és zárlati ügyekben, és ezekben mind a biztosítást és zárlatot megtagadó, mind az azokat elrendelő végzések ellen egyaránt csak semmiségi panaszt enged. És valóban nincs ok, mely azt parancsolná, hogy ezen ügyben elté­rőn­g a végrehajtási ügyektől a kérelemnek helyt adó végzések ellen első­sorban kifogásoknak s az­után az érdemleges kérdések fölött ítélő bírósá­gokhoz intézhető felebbezésnek legyen helye, mert az ily végzések az ügy érdemét nem döntik el vég­leg, a felek közötti jogviszonyt nem szabályozzák, s hatályuk amúgy is attól függ, váljon a főügyben a biztosítást vagy zárlatot kieszközlő fél nyertes lesz-e. Azon kérdés, hogy biztosításnak vagy zár­latnak helyt lehet-e adni, a jogok érdemleges megbírálását nem kívánja; elegendő csak annyit vizsgálni, vájjon azon föltételek, melyek alatt a perts. biztosítást és zárlatot enged, föntorognak-e. Ezen feltételeket mindjárt a zárlati vagy biztosí­tási kérvényben tartozik a kereső fél kimutatni; ha ki nem mutatta és az első bíróság a zárlatot vagy biztosítást mindamellett elrendelte, mire való a hosszadalmas kifogási eljárás, mikor a vég­zés megsemmisítése által rögtön lehet segíteni a sérelmen, ha pedig kimutatta, vezethet-e czélra a kifogás. A 80., 81., 82-ik §§.-hoz. Miután a 70. §. 3. pontja szerint a végrehajtási eljárásban szabály szerint felebbezésnek helye nincs, első tekintetre fölöslegesnek látszik a vég­rehajtási eljárásban fölmerülhető semmiségi ese­tek tüzetes elősorolása. Minthogy azonban nem minden szabálytalanság foglal magában lényeges alaki törvénysértést, ennélfogva részint azért, hogy a felek tudhassák, mily esetekben lehet a si­ker reményével panaszt emelniük, részint azért, hogy a törvény határozatlansága miatt a bíró se legyen kénytelen tétovázni, s utoljára is önkényt gyakorolni, czélszerűnek mutatkozik a semmiségi eseteket tüzetesen kijelölni. A czél tehát itt is a fölebbvitellel való visszaélés korlátozása. De e czél elérését főképen elősegítik a 81. és 82. §§., melyek szerint a végrehajtási eljárásban fölmerült szabálytalanságokat még az első bíróság is orvosolhatja. Hogy mindamellett fognak merőben alaptalan semmiségi panaszok emeltetni, az kétséget nem szenved, de azokat csak ez 1870. XIV. t. ez. 3. §­­nak szigorú alkalmazásával, nem pedig a semmi­ségi panasz eltiltásával lehet meggátolni, mert a panasz emelésében senkit sem lehet erővel akadá­lyozni, s igy a tilalomnak csak azon eredménye lenne, hogy a tilalom ellenére beadott panasz akár alapos, akár alaptalan, visszautasíttatnék, mi által oly fél is juttathatnék, kinek panaszra törvényes oka volt. A 81., 82. §§-ban foglalt részletes rendelkezé­sek a végett szükségesek, hogy a végrehajtási el­járás végtelen hosszúra ne nyújtassék az által, mi­vel mindenki első­sorban az első bírónál köteles orvoslást keresni, és csak ha ennél nem nyerte el sérelme orvoslását, akkor élhet semmiségi panasz­szal. Meg kellett tehát határozni, hogy az első bí­róhoz a panasz rövid idő alatt adassék be, ez a panaszt még rövidebb idő alatt tartozik elintézni, végre kellett gondoskodni arról is, hogy a panasz­ra kelt határozat azonnal a bíróság helyén kézbe­síthető legyen. A 82. §-ban nincsenek mindazon jogsérelmek elősorolva, melyeket a 80. §. szerint a végrehajtá­si eljárásban a per bírája vagy a végrehajtó bíró­ság okozhat. Ennek oka az, mert a kihagyott ese­tekben (80. §, 1. pont és a 3. pont 2­­k bekezdése, 9. pont, 10. pont, 11. pont, 12. pont, 13. pont) a bíró végzése nem válik sérelmessé, mivel a bíró valamely körülményt tévedésből figyelembe nem vett; a kihagyott esetekben a bíró már minden előtte tudva lévő körülménynek figyelembevéte­lével határozott, s igy alig lehet várni, hogy az el­ső biró a maga végzését megváltoztassa s azért csak időveszteséget okozna, ha a fél előbb az első bíróságnál tartoznék sérelme orvoslását kérni. A 80. §, 5., 14., 15. pontjai szintén kimaradtak a 82. § ból, mivel ezen pontok alatt a kiküldött vagy végrehajtó eljárásáról van szó; e pontok te­hát a 81. §­ rendelete alá esnek. Hogy az első bíróhoz beadott panasznak ugyan­azon hatálylyal kell bírnia, mint a később beadható semmiségi panasznak, az magában érthető. A 83-ik §-hoz. A sokféle fölebbviteli határidő zavart szül, a rövid fölebbviteli határidő pedig igen gyakran kizárja az érett meggondolást. A fél, hogy jogor­voslatától az idő rövidsége miatt el ne essék, a pil­lanat hevében beadja semmiségi panaszát még ak­kor is, midőn törvényes semmiségi ok főn nem fo­rog, s a fél fölebbezéssel is segíthetne magán. Ezen okok voltak irányadók abban, hogy a tör­vényjavaslat a semmiségi panasz beadására azon határidőt hozza javaslatba, mely a fölebbezésre nézve érvényes, é­s hogy azon esetekben, melyek­ben fölebbezésnek nincs helye, 3 vagy 8 nap he­lyett nyolc­ napot állapít meg­­a semmiségi pa­nasz beadására. A perrendtartás 298. §. b) pontja a semmiségi panasz beadására bizonyos esetekben kiszabott hosszabb határidőt addig tartja nyitva, míg az árverés helybenhagyatik, de az árverés helybenha­gyását seh­a­sem rendeli. E pontban tehát két ki­javítani való hiba van: 1- szer, vannak végrehajtások, melyek teljes fo­­ganatosításához árverés nem szükséges, ezen vég­rehajtások folyamában tehát a törvény szigorú magyarázata nem engedi meg a hosszabb határ­időt; 2- szor, miután a törvény azt, hogy az első bíró­ság az árverést jóváhagyja, nem rendeli, nehézség­gel jár annak meghatározása, meddig áll nyitva a­­ törvény által engedett hosszabb határidő.

Next