Budapesti Közlöny, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-09 / 230. szám

ikerült kieszközölni, hogy a nemzetközi kiálltásra négy magyar erdész küldetett ki; e mellett a magyarországi erdészeti kiállítás nagy részben az egyesület buzgalmául és fáradozásai eredményéül tekinthető. E részben a társulat a részére kiállított elismerő okmány birtokában van. Az egyesület továbbá megvásárolta az eddig magánkezekben volt »Erdészeti Lapok«at. Úgy hogy ezek fenállása most már biztosítottnak tekinthető. Az egyesület által elért eredményekben az oroszlánrész a társulat titkárát, Bedő Albertet illeti meg, kinek e tekintetben a közgyűlés nevében köszönetet szavaz. Továbbá felemlíti, hogy tekintettel arra, hogy a legutóbbi időben az adócataster kérdése úgy a sajtóban, mint az országgyűlés kebelében nagy érdekeltséget gerjesztett, sőt a két ház között bizonyos ellentéteket idézett elő, ez ügyben Bedő Albert titkár fog indítványt előterjeszteni. Végül az elnökség részéről két indítványt terjeszt elő, melyeknek előzetes tárgyalását kéri. Az egyik az erdőtörvényre vonatkozik. Ez ügyben a kormány által annak idejében enquête-bizottság hivatott össze, melyben az erdészeti egyesület is képviselve volt. A bizottság ki is dolgozta az erdőtörvényjavaslatot, de az még mindeddig nem terjesztetett a képviselőház elé. Azt indítványozza tehát, hogy felirat intéztessék az egyesület közgyűléséből nemcsak az összministériumhoz, hanem külön egyszersmind a pénzügyminiszerhez is. Másik indítványa arra vonatkozik, hogy a két egyetemen egy-egy tanár alkalmazása iránt történjék felterjesztés, kik az erdészeti tanulmányokat előadják. Daczára annak, hogy létezik erdészeti akadémia, mégis óhajtandónak tartja, hogy Budapesten és Kolozsvárott erdészeti tanárok alkalmaztassanak. Indítványának támogatására felhozza, hogy míg a selmeczi akadémiára csak az megy, a ki az erdészeti tanulmányokat speciális szakmájává választja, kiknek száma pedig feltűnőleg csekély, addig Budapesten és Kolozsvárott lesznek akárhányan, kik egyéb tanulmányaik mellett erre is fognak szentelni néhány órát. E tekintetben feliratot kíván intéztetni az illető ministériumhoz. Mindkét indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Következett a napirend első tárgya : »az erdőadó ügye. Bedő Albert, a kiküldött bizottság előadója, hosszabb beszédben fejti ki a kérdést. Előadásának főtárgyát a földadó-törvényjavaslat azon szakasza képezte, mely a képviselő és a főrendiház között ellenkező véleményre adott alkalmat. Ugyanis a képviselőház az erdők tiszta jövedelmének kiszámításánál az utolsó hat év átlagárait kívánta alapul venni, míg a főrendiház azon alapon, hogy az utolsó hat év átlagárai a magas faárak miatt magasra ütnének ki, azon véleménynek adott kifejezést, hogy ne az utolsó hat év átlagárai vétessenek alapul, hanem az utolsó 20 év átlagárai 20 % átszállítással, míg a munkabérek az utolsó 6 év átlagbérei alapján számíttassanak ki. Az egyesület az erdőgazdaság érdekeinek szükséges megóvását szem előtt tartva kifejezést kívánt adni annak, hogy az átlagárak oly évekről, vagy oly évsorról vétessenek, mely sem túl magas, tehát az erdőt nagyobb mértékben terhelő árakat nem ad, sem másfelől túl kicsiny, vagy a méltányosság igényeit is mellőző árakat nem eredményez. E tekintetben azt indítványozza, hogy az egyesület a törvényhozás mindkét házához azon kérelmet intézze, hogy az erdők tiszta jövedelmének átlagos alapárai az 1873. évet megelőző 12 év átlagos árának alapján számíttassanak ki. Mikó Béla nem tartja a leghelyesebbnek azon kulcsot, mely az indítványban foglaltatik, mert meglehet, hogy jönnének ismét oly kedvező idők, melyekben az erdők jövedelme emelkedni fog, míg viszont lehetnek oly kedvezőtlen területek, melyek — igy pl. ha a bányakerületekben a faértékesítés hrányilásnak indulna — terhesebben volnának e kulcs szerint megadóztatva. Azt hiszi, legczélszerűbb volna, ha az adókulcs épen úgy, mint a mezőgazdaságnál, az illető terület értékének megbecslése alapján s több osztály felállítása által állapíttatnék meg. Bedő Albert megjegyzi, hogy az erdők tiszta jövedelme a törvényjavaslat szerint a tényleges értékesítési viszonyok alapján lesz megállapítandó, s a szerint, ahány járási és becslési kerület van, annyiféle, de mindig a viszonyoknak megfelelő adókulcs alapján fog történni. Rövid vita után Bedő Albert indítványa változatlanul elfogadtatott. Wendl érseki erdőmester részletesen ismertette azon kísérleteket, melyeket az uradalom a futóhomok megkötése tárgyában tett. Eddig 94.000 frt költséggel 1700 holdnyi futóhomok és buczka fásittatott be legnagyobbrészt akáczczal. Ezen óriási költségeskedés érdemét leginkább fogja tudni méltányolni az, ki meggondolja, hogy ezen munkálatok gyümölcsét csak a késő utódok fogják élvezhetni. Illés Nándor Wendl előadása nyomán, az alföldi homok síkságról és annak befásitásáról értekezik. Szóló 1872-ben a földmivelési ministerium által az alföld beutazására volt kiküldve, ennek tanulmányozása végett, s ezen alkalommal azon meggyőződést szerezte magának, hogy az erdészeknek fonák fogalmaik vannak az alföldről és annak befásításáról. Azt hitették el sokáig, hogy az alföld Sahara, melyen homokfellegeket kerget a szél, fátlan sivatag, melyen a kutágasokon kívül fa nem látható. Pedig az alföld minden más, csak nem Sahara, Budapesttől lefelé Kecskemét, Szeged, Szolnok, Szabadka stb. határaiban máris ezer holdra terjedő nyár- és akáczerdők terjesztik lombos koronáikat a homok fölé, ésévről-évre terjedelmes területek fásuttatnak be. A városok, a nagybirtokosok versenyeznek egymással a homok befásitásában, és ha az erdőtörvény meghozva és a befásitott területek egy időre adómentesítve lesznek, a befásitási kedv fokozódni fog. A befásitás nem mai eredetű: már a múlt század végével és a jelen század elejével történtek nagy terjedelmű faültetések, mit bizonyítanak a circa 70—80 éves nyarjasok. Hogy ezek sem felelnek meg már jelenleg czéljuknak, az a tulconservatismus következménye. Az az erdőpusztítónak elhiresztelt magyar sajnálta fejszével sújtani a büszkeségét képező erdőt. A nyarjasok sudarai fákká nőttek föl, melyeknek koronája több öl magasságban terjeszkedik, alul a szél föltartóztathatlanul száguldozhat keresztül-kasul a tövisek között, kikotorván a homokot a gyökerek alól. Ezen erdőket föl kellene újítani, tehát levágni és tilalmazni. Az ily erdők alját, hogy megfeleljenek a czélnak, ha vastag fát akarnak nevelni, be kellene ültetni cserjékkel. A befásítás nagyobb lendületet vett a 30-as években, mely időből igen szép ákácz-állatok találhatók. Egy az erdész ideáljának megfelelő 30 éves, tökéletesen zárt ákácz-állatot talált szóló P.-Vacson, mely holdankint 70 normál ölet tartalmazott, s voltak benne 12—14' vastag és 7—8 öl tiszta törzsű fák, alattuk igen szép, sőt gazdag televény réteggel. Igen kívánatos volna, ha a tulajdonos ezen állatot a lehető legmagasabb korig fönntartaná tanulmányozás végett. Az ákéczot jelenleg legszívesebben használják befásításra, de szóló el nem mulaszthatja megjegyezni, hogy az ákácz, ha lába körül a föld legyepesedik, sinlik, vizenyős talajban pedig kivész, hogy trágyázás által a sinlő ákáczost föl lehet segíteni. Van egy fanem, mely nemcsak az alföldön, de mindenütt rész renoméban van, pedig jobb sorsra érdemes: ez az ailanthus (bálványfa, büdösfa.) Szóló a tordai gyűlés alkalmával bemutatott belőle egy fadarabot, s meggyőződhetett utólag mindenki, hogy az mily kemény, szívós. Vacson belőle kerékágyat, keréktalpat, jármot, vésőnyelet, gyalufát stb készítenek. A mely czélra az ákácz hasadóságánál fogva nem való, arra a szívós fájú bálványfa kitűnő. Végül a gyűlés pártfogásába ajánlja e kitűnő, gyors növésü és az ákáczhoz hasonló elégülékenységű fanemet, mely még azon oknál fogva is érdemes a figyelemre, mert büdös leveleit semmi állat sem falván, legelőször is, ahol marha jár, lehet vele befásítani. Fekete Lajos az erdészeti kísérleti állomások felállításának kérdéséről értekezik s a következő indítványt terjeszti elő. Az orsz. érd. közgyűlés mondja ki kísérleti állomások felállításának és ezen ügy szervezésének szükséges voltát és azon meggyőződését, hogy ennek kivitele csak a kormány által létesíthető. II. Kérje fel a közgyűlés az igazgató-választmányt, a pénzügyi és a földművelési-, ipar- és kereskministériumhoz kérést intézni az iránt, hogy az országos erdész-kísértészet ügyét felkarolja, tanulmányoztassa, annak szervezéséről javaslatot készíttessen, s amikor és amennyiben az ország pénzügyi viszonyai megengedendők, az erdész-kísérleti állomások felállítását és ez ügy országos szervezését foganatositsa. A közgyűlés ezen indítványt elfogadván, következett: »az 1873. és 1874-ik évi hitelválság befolyása az erdőgazdaságra, a termelés, fa szállitás és értékesítés szempontjából.« Bedő Albert indítványára kimondatott, hogy tekintve a vasúti szállítási árak aránytalanságát a fa tűzerejéhez, felirat intéztetik a kormányhoz, hogy a hatáskörébe eső vasutaknál a fa szállítási árak leszállítását eszközölje. Ezzel a közgyűlés 1/42 órakor véget ért. A közgyűlés végeztével d. u. 2 órakor az érsek vendégszerető házában ebédre gyűltek össze az egyesület tagjai. Gazdagon terített asztal mellett a rózsamáli s a bőségesen osztott pezsgő folyton vig kedélyben tartották a társaságot. Az első áldomást Keglevich Béla mondotta, szólván ekképen: »Már tegnap, midőn t. háziurunk vendégszerető kapui megnyíltak előttünk, a vendégeket szívesen látó termeiben e gazdagon megrakott asztal körül letelepedtünk, ő kegyelmessége meleg szavakban üdvözölt bennünket, mondván azt, hogy szorgalmas, de szerény munkásai vagyunk e hazának. És e részben igaza volt, mert törekvéseink a maguk meghatározott körében sokkal korlátoltabbak, mintsem más, akár társadalmi, akár politikai működések, s mindenesetre több subjectív, mint objectív megítélés alá esnek. De mindamellett, hogy nem bírjuk a magasan hullámzó szenvedély, a hevesebben nyilvánuló érzelmek nyelvét, mégis azt hiszem, nem tévedek, úgy vettem észre, hogy első ittlétünk alatt is nagyobb élénkség, emelkedett hangulat nyilvánult körünkben. Meg akarom fejteni e jelenség okát. Feladatunk, mint erdészeti egyleté, ugyanaz, mint más jó honpolgároké, hogy tehetségünk szerint, saját körünkben előmozdítsuk a haza jólétét, s épen azért nem kerülheti el figyelmünket, ha oly valamit tapasztalunk, mi minden hazafit, minden jó honpolgárt megnyugvással és emelkedettebb érzelmekkel tölt el. Ezért tekintünk mi lelkesedéssel házigazdánk felé, ezért érezünk melegebben, ezért lüktet sebesebben vérünk, mert látjuk és tudjuk, hogy házigazdánk, kinek asztalánál a legmagyarabb vendégszeretetben részesülünk, a legszélesebb értelemben, magas egyházi állásában nem feledi el, hogy magyar főúr, és mint ilyen, tudja és teljesíti kötelességét és nem habozik soha az amúgy is lassan haladó magyar kultúra érdekében, legyen anyagi áldozattal, legyen személyes fáradozásaival, megtenni mindazt, ami a jó magyarnak, a magyar nagyúrnak kötelessége. (Zajos éljenzés ) Ezért érzünk iránta melegebben, ezért tekintünk felé lelkesülten, ezért emelem én társaim nevében is poharamat arra, hogy őt hazánk javára az Isten még sokáig éltesse . (Hosszan tartó zajos éljenzés.) E felköszöntésre az érsek ur következőleg válaszolt : »Nagy köszönettel tartozom azon megtisztelő szívességért, melyben a magyar erdész-egylet elnöke és érdemdús tagjai engem részeltettek , bár jobban meg tudnám érdemelni azt, mint azt most megérdemeltem. Én az önök megjelenése következtében némileg szintén erdészeti egyéniséggé váltam. Ma kétségkívül erdőkerülő voltam (Derültség) oly értelemben, mint önöknek is vannak erdőkerülőik, kikben nincs nagy örömük. Kerültem az erdőt, melyet önök tudományos megbeszélésük tárgyává tettek. Egy kis bajom akadályozott, hogy a közgyűlésben megjelenjek. De aki így elkerültem az erdőt, önöknek szívessége által, kik ismét szerencséltettek megjelenésükkel, visszakerültem azon kedves körbe, melyben tegnap már oly jól éreztem magamat, s melyben örömömnek egy szívből eredt üdvözlő szózatban akartam kifejezést adni. Ma ismét szólok önökhöz, tanúsítva önök iránti hazafius tiszteletemet, és törekvéseik iránti elismerésemet. De aki tegnap még számíthattam a mai nap örömeire, ma már nem számíthatok a holnapi nap élvezetére; épen azért, aki tegnap szívesen.