Budapesti Közlöny, 1879. december (13. évfolyam, 278-300. szám)

1879-12-03 / 279. szám

Budapest, 1879. 279. szám. Szerda, deczember 3. BUDAPESTI H­IVATALOS SZERKESZTŐSÉG I Budapesten, Ferencziek tere. Bazárépület, IL lépcsőv, II. emelet, 6-ik ajtó. Kiadó-hivatal : Budapesten, Ferencziek tere Athenaeum épület. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva ! Egész évre........................20 frt. Félévre....................... 10 » Negyedévre........................5 » Egy teljes lap ára 30 kr. • • • • LAP. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos ÉrtekiteM-b© iktatandó hivatalos hir­detések díjai előle­gesen beküldendők, még­pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100— 200-szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és így tovább. — Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr bélyegdij és az esedékes nyugtabélyeg is bekül­dendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasát­os petitsor egyszeri hir­detésért 19 kr, kétszeri 16 kr, és több­szöri hirdetésért ".3 kr minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Ő császári és Apostoli királyi Felsége, folyó évi november hó 24-én, Bécsben kelt legfelső elha­tározásával, Kerner Pál honvéd főhadnagyot, a ma­gyar honvéd gyalogság tettleges állományában ki­vételesen II. osztályú századossá legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. Szende Béla, s. k. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, Fzergényi János bányahatósági írno­kot, bányahatósági hivataltisztté nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. 0 Felsége Erzsébet császárné és királyné leg­magasabb védnöksége alatt álló »veres kereszt« magyar országos segélyző nő-egylet Budapesten, a cs. és kir. főhadparancsnokságnak száz forintot adott át oly czélból, hogy ez összeg a Bosznia és Herczegovina múlt évi occupatiója alkalmával megsebesült és megcsonkult katonák segélyezé­sére fordittassék. A cs. és kir. főhadparancsnokság e hazafias adományért köszönetét fejezi ki s kijelenti, hogy az adományt rendeltetése szerint fogja felhasz­nálni. Alsó-Fehér megye főispánja, a mozgósított ka­tonák családjai segélyezésére, a megye területén utólag begyült 30 forintot küldött fel a belügymi­­nistériumhoz, melyért a belügyministerium az il­lető gyűjtőknek, a megyei főispán utján elismeré­sét jelentette ki. Jegyzőkönyv felvétetett 1879. évi november hó 8-án a phyllo­xera kérdés tárgyában egybehívott értekezlet ta­nácskozásáról Jelen voltak: a földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi ministerium részéről:Kenessey Kál­mán, min. oszt. tanácsos mint elnök; továbbá Máday Izidor, mint titkár; a meghívott szak­értők közül: Emich Gusztáv, a lausannei nemzetközi értekezleten Magyarország képviselője, Fridvaldszky János, múzeumi őr, Her­mann Ottó, orsz. képviselő, Kerntler Fe­re­ncz, orsz. képviselő, dr. Wartha Vincze műegyetemi tanár. Jegyző:dr. Léderer Sándor. Elnök a megjelentek üdvözlése után előadja a múlt értekezlet óta e tárgyban történteket. Elő­sorolja mindazon kormányintézkedéseket, mik, legnagyobbrészt a múlt értekezlet megállapodá­sai alapján, a baj localizálása érdekében tétettek, egyszersmind bejelenti, hogy az eszközlött vizsgá­latok folytán időközben, a phylloxera fellépte Deb­­reczenben is constatáltatott. A szükségesnek mu­tatkozó további intézkedések megvitatása végett hivatott egybe ez értekezlet, felkéri tehát a tagokat az előadandó kérdések tárgyalására. Hermann Ottó. Mindenekelőtt köszönetet mond a benne helyezett bizalomért, mely szerint ez értekezlet tárgyalásaira meghivatott, kijelenti azonban, miszerint a csupán elméleti ismereteken alapuló, bármily szakszerű véleményt is meddőnek találván e kérdés tárgyalásaira, tekintettel azon körülményre, hogy az értekezlet tagjai mindeddig a phylloxerával gyakorlatilag nem foglalkoztak és tekintettel a javaslatadással járó súlyos felelősség­re, s mindaddig, míg az értekezlet tagjainak alka­lom nem adatik a phylloxerával a helyszínén gya­korlatilag foglalkozni, az értekezlet tárgyalásain részt nem vehet. Nézete szerint egyedül helyes és czélravezető eljárás volna az, ha a kormány az ér­tekezlet tagjaiból állandó bizottságot alkotna, azokkal a phylloxerát a helyszínen tanulmányoz­­tatná, a­kik is megismerkedvén mielőbb az összes e térem­ viszonyokkal, előkészítenék e kérdést any­­nyira, hogy az a jövő tavaszon a helyszínére össze­hívandó országos értekezleten teljes sikerrel tár­gyalható lenne. Miután tehát ezen meggyőződésé­ből kiindulva a mai értekezlet tárgyalásait sem tarthatja czélravezetőnek, azon nem is vesz részt. Emich Gusztáv teljesen osztja előtte szóló nézetét és elfogadja érveléseit, meg kell azonban jegyeznie, hogy azon állítása, mely szerint az érte­kezlet tagok mindannyian csupán elméletileg fog­lalkoztak volna a phylloxerával, tévedésen alap­szik. Szóló, ki az országnak a lausannei nemzet­közi értekezleten képviselője volt, úgy ott mint benn is huzamos ideig foglalkozott gyakorlatilag phylloxera vizsgálatokkal és jóllehet érzi a felelős­ség súlyos voltát, javaslatait mindeddig nyugodt lelkismerettel adja. Mindazonáltal teljesen méltá­nyolja Hermann aggodalmait és a bizottságnak a helyszínére leendő kiküldetését ő is pártolja. Elnök felvilágosító szavai után Hermann Ottó késznek nyilatkozik az értekezlet további tárgya­lásain résztvenni és miután az értekezlet egyhan­­hangúlag a bizottsági kiküldés mellett nyilatko­zott, elnök ezt mint concret indítványt felveszi a mai értekezlet tárgyául, mely is az eleve kitűzött kérdések után fog tárgyaltatni. Ezek után előadja, miszerint a phylloxera által újabban meglepett területeken a nyugtalanság igen nagy és a közön­ség izgatottan várja az óvintézkedéseket és mi­után a múlt értekezlet megállapodásai szerint különösen az Érmelléken és a kisebb megtámadott területeken szénkéneggel való kezelés lesz foga­natba veendő, kérdés .Foganatba vétessék-e az irtás a közönség meg­nyugtatása szempontjából még az őszön, vagy el­­halasztassék-e az a jövő tavaszra? Emich Gusztáv. A múlt értekezlet megál­lapodott abban, hogy szénkéneggel való teljes irtás csak ott eszközlendő, hol az inficiált terület hold vagy ennél kisebb. Ehhez kell, hogy most is ragaszkodjunk. A nagyobb területekre és külö­nösen Peérre nézve határozatba ment a szénkéne­­gezés irtás nélkül, csupán a rovar kevesbítésére. Ezeket szem előtt tartva ezen munkálatokat azon­nal, időre való tekintet nélkül eszközöltetni véli. Hermann Ottó e kérdésbeni álláspontja teljesen eltérő az értekezletétől. Szóló a szenkéneg­­gel való elbánásnak mi eredményt sem tulajdonit és pedig azon oknál fogva, mivel egybefüggő területe­ken sohasem határozható meg a megtámadott te­rület nagysága. Ha mégis szavazatával hozzájá­rulna a szénkéneggel való kezeléshez, úgy ezt csak a teljesen külön fekvő, elszigetelt területre mondaná ki és ez esetben azonnal foganatosíttatná- Ajánlja különben e kérdés tárgyalásánál az e tárgyban írásban benyújtott irtási javaslatát. Wartha Vincze ugyancsak a múlt értekez­let által elfogadott határozatra hivatkozik és az irtást, — ott, hol az ezen határozat értelmében eszközlendő — még ez őszön foganatosítani véli. Nincs azonban kifogása az ellen, hogy a most esz­közlendő munkálat a teljes megbírálhatás szem­pontjából egy külön álló inficiált területen kisér­­letképen eszközöltessék és erre nézve legalkalma­sabbnak tartja a Matthias-féle kassai telepet. Az értekezlet többi tagjai is hozzájárulván, mi­után még elnök megjegyzi, hogy Hermann irtási javaslatát mint külön kérdést fogja tárgyalásra bocsátani, kimondja az értekezlet azon egyhangú határozatát, hogy a szénkéneggel való irtás — le­hetőleg egy külön, elszigetelten fekvő területen — még ez őszszel foganatba veendő ott, hol az infi­ciált terület ’/* holdnál nem nagyobb. Elnök tudomására hozza az értekezletnek, mi­szerint Párisban székelő főconsulunk Rothschild be­jelentése szerint, a szénkéneggel való irtás különö­sen az ő szőlőtelepeiben teljes sikkerrel alkalmaz­­tatik; miután pedig a szénkéneg előállítása lénye­gesen változik úgy a szőlőterület fekvése, mint a talaj minősége, de maga a szőlőfaj szerint is, en­nélfogva arra határozott felvilágosítások nem ad­hatók, hanem legczélszerűbbnek vélné, ha a kor­mány 1­2 szakértőt kiküldene, kik a szénkéneg gyártását elsajátítanák. Felteszi tehát elnök a kér­dést, miszerint »Tekintettel azon jelentésre, szükségesnek tart­ja-e az értekezlet a szakértők kiküldetését?* Wartha Vincze. A jelentés nem egyéb, mint annak dönthetlen bizonyítéka, hogy a jelen­tést tevőnek fogalma sincs a szénkéneg tulajdonai, annál kevésbé annak előállításáról. A szénkéneg, bármely czélra használtassák is az, csupán egy módon állítható elő, annak eltérő sajátságai nin­csenek és ez okból nem is tartja szükségesnek a szakértő kiküldetését. Ugyanígy nyilatkozván a jelen volt értekezleti tagok is valamennyien. Lapunk mai számához három év »Hivatalos Értesítőn van csatolva.

Next