Budapesti Közlöny, 1908. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1908-03-01 / 51. szám

e­ tetben kivételt csak a dunaparti vontató vágány képez, a­melyen 200 méter sugarú kanyarulatok is alkalmazhatók. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel c céljaira készítendő építési tervezetben a keres­kedelemügyi miniszer engedélye nélkül nem sza­bad akként megválasztani, illetőleg olyképen meg­változtatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szol­gált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és sejtviszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, legalább 4­0 (négy) méter kell, hogy legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelés­­nek és a vágány kibővítésének megfelelően ki­szélesítendő. A töltések— azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 25 m. magasságig 11/2 vagy 11/1 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább lx/a lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figye­lembe jövő viszonyoknak és körülményeknek meg­felelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál mere­­dekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekin­tetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben, vagy csekély lejtésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel tervezen­­dők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál mere­­dekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig sza­bályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és úgy létesí­tendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai előásatásának és fentartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazda­sági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az­által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyag­árkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a­hol az lehetséges és szükséges, meg­felelő mérvben és módon víztelenítendők lesznek — olyképen azonban, hogy ezáltal káros víz­folyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0-80 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a ki­sajátítási védszalagnak is. E tekintetben kivételt csak a budapest—zimonyi és a Szabadka—dályai vasutakkal párhuzamos vonalrészek képeznek, a­melyeknél a töltés lábánál hagyandó padkának és a kisajátítási védszalagnak is 60 méter széles­nek kell lennie. A m. kir. államvasutaknál alkalmazott elhatáro­lási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Szálas- vagy csemete-erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azok a védszalagok, a­melyeken biztonsági tekintetekből az erdő ki­irtandó, az előbb említett elhatárolási szabály­zatban előírt szélességben beváltandók, illetőleg kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolan­­dók. Ezen beváltás, illetőleg kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszala­gok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és úgy a központi, mint a vidéki telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a­melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetőleg be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik­. Csuszamlások vagy más természetű deformátiók meggátlása és megszüntetése czéljából úgy tölté­seknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedé­sek, valamint a szükséges vízmentesítési és biz­tosítási munkák alkalmazandók. Előreláthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformatióra haj­landó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesít­mények még a földmunkák megkezdése, illetőleg általában a terep és talaj egyensúlyának megboly­­gatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a mű­szaki utófelülvizsgálat eredménye alapján meg­állapítandó módon és terjedelemben hajtandók végre. Ár-, illetve belvízterületeken átvonuló tölté­seknél a pályaszín legalább 0-80 méterrel a leg­magasabb ár-, illetőleg belvízállás felett tartandó. Mindenütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai — az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a mű­szaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megálla­pítandó módon és terjedelemben — biztosítandók. A pályának azon részein, melyek a Ferencz­­csatorna, illetőleg a Ferencz­ József-csatorna med­rébe esnek, a vasúti töltés lejtői a csatorna nor­mális vízszíne felett 05 méter magasságig — az elrendeléshez képest — megfelelő méretű kőlábra támaszkodó kőburkolattal, vagy fűzfafonások közt létesített kőkirakással lesznek biztosítandók. Ugyanígy lesznek biztosítandók a vontató vá­gánynak a Duna árterületébe eső részei is a leg­magasabb árvízszin feletti 050 m. magasságig. A hó- vagy futóhomok-befuvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befuvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni s az építési tőke terhére elren­deltetni. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetőleg belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtár­gyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — áteresztőknél és kisebb hidaknál 0-5—DO méter, nagyobb hidaknál pedig legalább DO méter nyílt magasság maradjon. A Ferencz-csatorna, illetőleg a Ferencz-József­­csatorna hidak szerkezetének alsó éle a csatorna normális vízszíne felett legalább 5-70 méter ma­gasságban helyezendő el. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pata­kokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosí­tandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthi­dalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által meg­közelített egyéb részei is — a vasút építése közben, vagy a műszaki felülvizsgálatnál, avagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján meg­állapítandó szükséghez képest, megfelelően szabá­­lyozandók, valamint a szükséges biztosítási és védőművekkel látandók el. Mindazon esetekben, a­midőn a pályaten­gelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly­­mérvű­­ irányú áthelyezésével, illetőleg szabályo­zásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetőleg közlekedésre, vagy más tekintetben za­varólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a pályaten­gelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezen­­dők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem min­dig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, s ha esetenként különleges körülmé­nyek nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy portlandczement betonból, a pályaszínig számított legalább 0-60 m. magas felültöltés­sel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgáló áteresztők — bezárólag 2­0 m. nyílásig, betoncsőáteresz­tőkként is építhetők, melyek — a szükség­hez képest homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő­ alapozással látandók el. Vasúti betoncsóáteresztők felültöltésének a magas­sága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb nem lehet, mint 10 méter. A betoncsóáteresztők készítéséhez — mint kötő­anyag csakis portlandczement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei kőből, téglából vagy portlandczement betonból, tartószerkezetei pedig bezárólag 2­0 m. nyílásig tölgyfából és ennél na­gyobb nyílásoknál vasból létesítendők. ■, '■] A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból is készíthetők, a Ferencz-csatorna és a Ferencz- József-csatorna hídjának hordszerkezete azonban vasból állítandó elő. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítan­­dók, az illető szabványokban vagy építési rész­lettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek meg­állapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különö­sen nagyobb nyílású vagy magasságú, valamint állo­mások, megállóhelyek és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti áteresztők és hidak tartószerkezetei általában 6000 kilogramm keréknyomás és a h. é. vasutakra nézve érvényben levő szabályszerű­­terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvéte­lével számítandók és szerkesztendők. Oly vonalrészeken, a­melyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, az alépítmény is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandó elő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő-, tégla-vagy portlandczement betonanyag használandó. Aszerint, a­mint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, vala­mint a számba jövő egyéb körülményekre , meg­engedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgy­szintén kőburkolatok, esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek lakhatók. Pályaáthidalások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai — amennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből, téglá­ból vagy portlandc­ementbetonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállítandók, meg­jegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pil­lérek helyett, falazott lábazatokra állítandó fajár­mok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készíthetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél, — különösen a tartó­­szerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, valamint a hídpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó és bélés­falak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pe­dig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások, és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez ké­pest, megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti mű­tárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók. 030 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett útáteresztők helyett — alá­rendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy- vagy vörösfenyőfa- tömlők is alkalmaz­hatók. Megj­egyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és köz­úti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiek­ben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, híd­­jármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alap­rácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- Budapesti Közlöny 1908. márczius 1.

Next