Budapesti Közlöny, 1909. július (43. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-10 / 154. szám

___________________________________ Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fentebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7%-át meghaladja, jogában álland­ó kereskedelem­ügyi magyar királyi ministernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelő­­leg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedély­­okirat határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a­­hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezi magát engedé­lyes : 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalán legalább ugyanazon távolságra szállít­tatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek ; 2. hogy a külföldi czikkekre soha alacsonyabb díj­tételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a­milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai czikk után valamely kö­zelebb fekvő állomásról szed; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalom­ban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni; 4. hogy azon esetben, ha az engedélyes pályája egy más vasúttal csatlakozást nyerne, az átmeneti forgalomban a tarifák felállítá­sának jogát engedélyes a magyar királyi államvasutakra ruházza át, és­pedig olyképen, hogy ezen forgalmiból engedélyesnek csakis bizo­nyos pályahasználati díjra lesz igénye, mely pálya­­használati díj engedélyes meghallgatásával a ke­reskedelemügyi magyar királyi minister által fog egyoldalúlag megállapíttatni; 5. hogy a­mennyiben a magyar királyi állam­vasutakkal való csatlakozó forgalomban a keres­kedelemügyi magyar királyi miniszer közérdekből különleges díjmérsékléseket rendelne el, a miniszer kivonatára engedélyes saját illető összdíjtételeit ugyanoly százalékarányban leend köteles leszállítani, mint a­mely százalékarányban azt a magyar királyi államvasutak saját csatla­kozó vonalaikra nézve tették; 6. hogy oly viszonylatokban, a­melyeknél a magyar királyi államvasutak érdekelve vannak, engedélyes közvetlen díjtételeket csakis a magyar királyi államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértő­­leg fog felállítani és ilyeneknek felállításához a magyar királyi államvasutak kívánságára min­denkor „hozzájárulni fog; 7. hogy a magyar királyi államvasutakon a sze­mély- és árudíjszabás tekintetében életbe léptetett új rendszerekhez, saját vonalát illetőleg, a saját állomások közötti forgalom kivételével, a keres­kedelemügyi magyar királyi minister kivonatáva­l csatlakozni fog. 13. §. Az előző §. értelmében meghatározott díjszabási tételek engedélyei által időközben egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasút egyik vagy mindkét irányában, minden szállítási távol­ságra egyenlően, vagy a távolság növekedésével nagyobbodó mérvben leszállíthatók. Az ekként leszállított díjszabási tételek az előbbi mértékre ismét felemelhetők ugyan, mindazon­által e felemelés csak a szabályszerű kihirdetés napjától számított három hó múlva lép hatályba. Minden szállítási kedvezmény a fennálló szabá­lyok értelmében előzetesen kihirdetendő és abban ugyanazon feltételek alapján mindenki egyaránt részesítendő. 14. §. Az élelmiszereknek a belföldön beállott rend­kívüli megdrágulása esetében joga van a keres­kedelemügyi magyar királyi ministernek azok fuvar­díj­ait a drágaság tartamára az engedélyokirati legmagasabb díjtételek felére leszállítani. 15. §. A katonaság és katonai javak leszállított díj­tételekkel szálíitandók és pedig egyrészt a császári és királyi közös hadügyi minister és a magyar királyi honvédelmi minister, másrészt a vasút­­igazgatóságok közt 1905. évi május 1-én meg­kötött egyezmény, illetőleg a mindenkor hatály­ban álló katonaszállítási díjszabás és annak függe­léke alapján. A katonaszállítás iránt létrejött vagy létre­hozandó és az állam részére kedvezőbb egyezmé­nyek ezen engedélyezett pályára is érvényesek lesznek. A fentebbi határozmányok alkalmazandók to­vábbá a pénzügyi, valamint a közbiztonsági közegek végül a fegyenczek és tolonczok szállítása tekin­tetében is. Az engedélyes köteles alkalmazkodni a katonai szállításokra vonatkozó szabályzathoz, s az abban foglalt megállapodások és egyezményekhez, melyek által a szállításhoz szükséges felszerelési tárgyak beszerzése és készentartása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzet rendelkezésre bo­csátása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzettel való kölcsönös kisegítés és a katonai egészségügyi czélokra berendezett vasúti kocsik használata szabályoztatnak. Köteles továbbá az engedélyes azon határoz­mányok és szolgálati szabályokhoz is alkalmaz­kodni, melyek a hadi vasúti osztályoknak s azok­nak béke idején új építkezésekhez vagy fentartási munkálatokhoz való használatára vonatkozólag a császári és királyi közös hadügyministérium által kiadattak vagy megállapíttatni fognak. Háború és mozgósítás esetén köteles az enge­délyes a szabadságosokat és tartalékosokat a szabályszerű igazolvány alapján a lakhelyükhöz legközelebb eső állomástól a rendeltetési­­ helyhez legközelebb eső állomásig a katonai leszállított díjszabás alkalmazásával szálltam. A katonai szállításokra vonatkozó fenti határo­zatok és kedvezmények önként érthetőleg érvényesek a szolgálatban utazó magyar királyi honvédségre és azon csapatokra, melyek, mint a hadsereg ki­egészítő részei, a népjog oltalma alatt állanak. Végül köteles az engedélyes feltétlenül al­kalmazkodni azon határozatokhoz, melyek a had­sereg, haditengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazására vonatkozólag az 1873. évi II. törvényczikkben megállapitják. 16. §. Az állami tisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete fölött őrködő hatóságok megbízásából vagy az állam érdekeinek ezen engedélyokirat alapján való megóvása végett, vagy jövedéki czélokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbizattak,­t iga­zolják, úti málháikkal együtt ingyen szállítandók. 17. §. Az engedélyes a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasúti vonalon vagy annak csak egyes részein is, a kereskedelemügyi magyar királyi minis­ter kivonatára a magyar királyi postát szállítani köteles. A postaszállitás feltételeit az 1888. évi IV. tör­vényczikk 4. §-ának b) pontja értelmében a kereskedelemügyi magyar királyi minister rende­leti uton fogja megállapítani. A vasút igazgatósága és alárendeltjei, vagy az utóbbiak közt váltott szolgálati levelezés a vasúti közegek által postabérmentesen szállítható., 18. §.J Engedélyes az 1888. évi XXXI. törvényczikk alapján engedélyt kap és kötelezettséget vállal arra, hogy a vasútvonal mentén szükséges üzleti távirda, távbeszélő és villamos jelző-berendezé­seket a vasút területén felállíthassa, jelen en­gedélyokirat hatályának tartama alatt szakadat­lanul üzletben tartsa és a szükséghez képest bővít­hesse , míg azon berendezések felállítására és azon bővítésekre, melyeknél a támszerkezetek elhelye­zése czéljából a vasút területéhez nem tartozó ingatlanok igénybevétele szükséges, a kereskedelem­ügyi magyar királyi miniszertől mindenkor külön engedély kérendő. Az engedélyes az összes üzleti távírdákat, távbe­szélőket és villamos jelző-berendezéseket illetőleg szorosan alkalmazkodni köteles az 1888. évi XXXI. törvényczikk s az ennek végrehajtása tár­gyában 1890. évi julius hó 18-án 23.445. szám alatt­­ kiadott szabályrendelet és a hazai vasutakkal a távírdára nézve 1877. évben kötött egyezmény hatá­­rozmányaihoz, az említett törvényczikk és egyez­mény alapján kibocsátott vagy ezentúl kibocsá­tandó rendeletekhez, úgyszintén a jelen engedély­­okirat kiegészítő részét képező építési és üzletberen­dezési feltételekhez. Engedélyes a vasútvonal irányát, az állomáso­kat és a kilométerszelvényeket az 1 : 75.000 lépték­ben feltüntető táborkari térkép két példányának előterjesztése mellett oly esetben, a­mikor a jelen­t. első bekezdése értelmében külön engedély kéré­sére nincs szükség, a berendezések megépítése iránt az alábbiak szerint illetékes posta- és távirda­­igazgatóságot, oly esetekben pedig, midőn az idézett határozmány értelmében külön engedélyre van szükség, ennek megadása iránt a kereskedelemügyi miniszert még oly időben köteles megkeresni, hogy a berendezések a vasút forgalomba helyezéséig, illetve ha már forgalomban levő vasútról van szó, a berendezések elkészítésére kitűzött határidőre el­készíthetők és használhatók legyenek. Új építkezések és meglevő berendezések bővítése alkalmával a vezetéket a vasút felvételi épületein, őrházain, őr- és jelzőbódéin és jelzőkészülékein alkalmazandó utolsó elszigetelőig engedélyes költ­ségére azon posta- és távirdaigazgatóság létesíti, a­melynek kerületébe a vaspálya esik, ha tehát a vasútvonal több posta- és távirdaigazgatóság terü­letére terjedne ki, az esetre mindegyik területileg illetékes posta- és távirdaigazgatósághoz a szóban forgó munkálatok eszközlése végett a vonatkozó táborkari térkép kapcsán külön-külön megkeresés intézendő. Az engedélyes az építést saját személyzetével és munkásaival csak az esetre végeztetheti, ha az új építés vagy bővítés egy és ugyanazon pálya­udvar határán túl nem terjed és a vezetékek fel­­erősítésére az állam tulajdonát képező támszerkeze­tek nem vétetnek igénybe. Ha a távirda, távbeszélő és villamos berendezések építésével egyidejűleg a vasúti támszerkezetekre állami távirda vagy távbeszélővezetékek is erősít­­tetnek fel, engedélyes az állami és vasúti vezeté­kek közös támszerkezeteken haladó vonalhossza után csak a vasúti vezetékek anyagainak árát és az összes egyéb építési költségeknek a vezetékszámmal ará­nyos részét köteles megtéríteni. A vasúti távirda, távbeszélő és villamos jelző­­berendezések az 1888. évi XXXI. törvényczikk 11. §-ában körülirt következmények terhe alatt csakis vasutüzleti czélokra és csakis a vasút közegei által, állami és magántáviratok továbbítására pedig csak a kereskedelemügyi magyar királyi miniszer­től előzetesen kért külön engedély alapján használ­hatók. A berendezések felügyeletét és ellenőrzését a vas­pályavonal területére illetékes posta- és távirda­igazgatóság gyakorolja. Az e czélból kiküldött tiszt­viselőknek jogában áll a berendezések állomásain az ellenőrzést az általuk czélszerűnek tartott módon bármikor gyakorolni és engedélyes köteles a kívánt segédkezést és felvilágosításokat megadni. 19. §. Mihelyt a polgári vagy katonai forgalom a jelen­leg engedélyezett vonalon annyira növekedett,­ hogy az éjjeli szolgálat és gyorsabb forgalom beren­dezése a kereskedelemügyi magyar királyi miniszer egyoldalú megítélése szerint kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyes köteles lesz saját költségén mindazon berendezé­seket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedé­seket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg a melyek a kereskedelemügyi magyar királyi minister részé­ről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak. A mennyiben azonban a katonai forgalom érde­kében az engedélyezés alkalmával alapul vett teljesítési képesség határán túlmenő berendezések kivántatnának, ezek csakis engedélyes hozzá­járulásával lesznek érvényesíthetők. Mihelyt az engedélyezett vasút évi elegy­bevétele kilométerenként 28.000 koronát elér, köteles az engedélyes a kereskedelemügyi magyar királyi miniszer rendeletére minden kárpótlás nélkül vagy a második vágányt kiépíteni, vagy pedig a vasutat elsőrangú főpályává átépíteni. Ezen kötelezettség teljesítése azonban enge­délyestől csak az alább megállapított engedély­tartam első 70 éve alatt követelhető. I. Budapesti Közlöny 1909. julius 10.

Next