Budapesti Közlöny, 1919. november (53. évfolyam, 151-178. szám)

1919-11-19 / 167. szám

Budapest, 1919. 167. szám Szerda, november 19. BUDAPESTI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Eltüvetési árak: Kiadóhivatal, VII. kerület, Rákóczi-út 54. sírm. Egész évre. _ 120 korona Negyedévre _ _ 30 korona VII., Rkóczi-út 54., Athenaeum-épület Telefon : Jrasser 20—21. Félévre-------60 korona Egyes szám­ára 1 korom». Telefo»: József 13—91. . '.T"íz . ---------— - ■ H I V A T A L OS LA P. ■ ■■■ ' í»,!ií.,jj.1 " .r—■■,■ .__l~'"-lt... ■_1 ■” —— HIVATALOS RÉSZ. A magyar kereskedelemügyi miniszter Pálfy Dániel iparost, az ipartestületek országos szö­vetségének elnökét kézmű- és kisipari minisz­teri biztossá kinevezte. A hadügyminiszter rendeletével a magyar hadsereg tényleges állományába visszahelyeztetik. Dr. Balkay Dezső 8. magyar (volt honvéd) gyalogezredbeli alezredes. A magyar kormány 4.044/1919. M. E. számú rendelete a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról. A magyar kormány a nemzeti kisebbségek egyenjogúságának haladéktalan érvényesítése vé­gett a következőket rendeli: 1. §• Magyarországnak minden állampolgára telje­sen egyenlő jogú. Valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás­ból előny vagy hátrány senkire sem háramolhat. *• §• A magyar országgyűlésen (nemzetgyűlésen), továbbá a törvényhatóságok és a községek köz­gyűlésein, valamint ezeknek valamennyi bizott­ságaiban a nemzeti kisebbségekhez tartozó állam­polgárok, akiket ott a szólás joga megillet, anyanyelvüket szabadon használhatják. 3. §. A törvényeket és kormányrendeleteket vala­mennyi nemzeti kisebbség nyelvén ki kell adni; 1t különböző nyelvű szövegek közötti eltérés esetében a magyar szöveget kell mérvadónak tekinteni. A törvényhatósági és a községi szabályrende­leteket a törvényhatóság, illetőleg a község hivatalos nyelvén kívül ezek jegyzőkönyvi nyel­vein is közzé kell tenni. A §. A törvényhatóság hivatalos nyelvét a törvény­­hatóság közgyűlése állapítja meg. A törvény­­hatóságok jegyzőkönyveit a törvényhatóság hiva­talos nyelvén kívül azokon a nyelveken is kell vezetni, amelyeket a törvényhatósági közgyűlés tagjainak legalább egyötöd része mint jegyző­­könyvi nyelvet óhajt alkalmazni. A különböző nyelvű szövegek közötti eltérés esetében a törvényhatóság hivatalos nyelvén bzerkesztett szöveget kell mérvadónak tekinteni. 1­ §■ A törvényhatóságok felerjesztésü­kbe m át­­rátáikban kivetnie a nyelveket hatmorhatják, ha Honban ea nem­ a magyar nyelv, hasábosan a magyar nyelvet is kötelesek alkalmaznni. 7­ §­ A községek felterjesztéseikben és átirataikban hivatalos nyelvüket használhatják. 8. §­ A törvényhozáshoz, a kormányhoz, a minisz­tériumokhoz, a törvényhatóságokhoz, a közsé­gekhez és bármely más közigazgatási hatóság­hoz a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampol­gárok anyanyelvükön fordulhatnak. 9­ §­A közigazgatási hatóságok beadványokra, pa­naszokra vagy kérelmekre hozott határozataikat a beadvány, panasz vagy kérelem nyelvén közük a féllel és általában a községekkel, egyesüle­­tekkel, intézetekkel és magánosokkal való hiva­talos érintkezésben ezek nyelvét használják, feltéve, hogy az hatóságuk területén hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv. 10. §. Mindenki, aki akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodói minőségben a törvény oltalmát és a bíróságok segélyét veszi igénybe, anyanyel­­vét is használhatja, feltéve, hogy az az illető bíróság területén hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv. 11 §. A bíróságok beadványokra, panaszokra vagy kérelmekre hozott határozataikat a beadvány, panasz vagy kérelem nyelvén is köztik a féllel, a kihallgatásokat, szemléket és más perbeli cse­lekményeket a kihallgatandó, illetőleg az érde­keit személyek nyelvén eszközük, feltéve, hogy az az illető bíróság területén hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv. Ugyanennek a megszorításnak a figyelembe­vételével kell az idézéseket a megidézendő sze­mély anyanyelvén is kiadni, feltéve, hogy a bí­róságnak az illető anyanyelvűről tudomása van. Minden más bírói határozatot, ideértve a telekkönyvi hatóságok, valamint a felsőbírósá­gok határozatait is, az első bekezdésben említett megszorítás figyelembevételével az érdekelt sze­mély anyanyelvén is kell kiadni, amennyiben azt kívánja. 1.­ §­ Az egyházi hatóságok és az egyházközségek — utóbbiak egyházi felsőbbségük törvényes jogai­nak sérelme nélkül — egyházi ügyeik intézné­nek és egyházi okirataiknak, továbbá iskoláik­ban az oktatásnak nyelvét szabadon határozhat­ják meg és azt az állami és az önkormányzati hatóságokkal való hivatal®* érintkezésben is használhatják. 13. §: Gkmdeskodni kell arról, hogy az állam terü­leten nagyobb párt egységekben egy it­t élő nem­zeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok az általuk lakott vidék közelében állami taninté­zetekben anyanyelvükön nyerhessenek kiképzést egészen addig, ahol a magasabb akadémiai kikép­zés kezdődik. A tudományegyetemeken valamennyi nemzeti kisebbség nyelve és irodalma számára tanszé­keket kell felállítani. 14. §: úgy a törvényhatóságok, községek, egyházak, egyházközségek, mint bármely nemzeti kisebb­séghez tartozó magánosok, akár saját erejük­ből, akár társulás útján szabadon állíthatnak fel alsó, középső és felső iskolákat. Ily célból, valamint a nyelv,, művészet, tudomány és álta­lában a közművelődés előmozdítására, továbbá a közgazdaság fejlesztésére és ily rendeltetésű intézmények létesítése végett bármely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok az állam törvényes felügyelete alatt társulatokat vagy egyesületeket alapíthatnak, tarthatnak fenn és pénzalapokat is gyűjthetnek. Az ily módon létrejött közművelődési és egyéb intézetek, valamint iskolák — utóbbiak a közoktatásra vonatkozó törvényes rendelke­zések betartása mellett — az állam hasonló célú és ugyanazon fokú intézeteivel és iskolái­val egyenjogúak. A magánintézetek, társulatok, egyesületek és magániskolák nyelvét az alapítók határozzák meg. 15. §: A nemzeti kisebbségek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat akadályul arra, hogy az államban bárki bármely hivatalt töltsön be és bármely méltóságra emelkedjék. A kormány gondoskodni köteles arról, hogy nemzeti kisebb­ség lakta vidéken a bírói és közigazgatási állá­sokra, különösen a főispáni és más vezető állásokra lehetőleg a nemzeti kisebbségekhez tartozó, a szükséges nyelvekben jártas s egyéb­ként is képesített személyek alkalmaztassanak. A jelenleg alkalmazásban levő köztisztviselők kötelesek a hatóságuk területén élő nemzeti kisebbségek nyelvének elsajátítása útján gondos­kodni arról, hogy a jelen rendelet nyelvi köve­telményeinek két éven belül megfeleljenek. 16. §. Ezt a rendeletet az illetékes miniszterek a nemzeti kisebbségek miniszterével együttesen hajtják végre és annak foganatosítását a nem­zeti kisebbségek minisztere állandóan ellen­őrzi, aki ebből a célból a nemzeti kisebbségek mindegyike részére a vezetése alatt álló minisz­tériumban külön főosztályt állít fel. 17. § Ez a rendelet kihirdetésének napján lép ha­tályba. Budapest, 1919. augusztus 31. Friedrich István », 6. §. A község hivatalos nyelvét a község köz­gyűlése állapítja meg. A jegyzőkönyveket a község hivatalos nyelvén kívül azokon a nyelve­ken is kell vezetni, amelyeket a közgyűlés tag­jainak legalább egyötöde mint jegyzőkönyvi nyelvet óhajt alkalmazni.

Next