Budapesti Közlöny, 1921. április (55. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

. Amennyiben a söradó utólagos megállapítás­a alapján fizetendő, a kincstári részesedés is a söradóra megállapított módon szedendő be és ha megtörtént befizetés a söradóval együtt, de attól elkülönítetten a pótadónyugtalajstromba könyvelendő el. E célra az említett lajstrom­nak a söradópótlékra vonatkozó és kincstári részesedésre helyesbítendő részei használandók. E lajstromból a fél részére kiszolgáltatandó nyugtán is a kincstári részesedés a söradótól elkülönítve tüntetendő fel. 2. §. (A törvény 2. §-ához): A sörnek a vámvonalon át adóvisszatérítés mellett való kivitelére vonatkozó rendelkezések (1. az 1920. évi IV. t.-c. 21. §-ának végrehaj­tása tárgyában kiadott 1920. évi 39.416. számú Utasítás) 1920. évi P. K. 16. szám (2. pont­ját) akként módosulnak, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a vámvonalon át kivitt sör után az 1920. évi IV. t.-c. 21. §-a értelmében hektoliterenként 60 K kerül visszatérítésre, ez összegen felül további 60 K kincstári részese­dés is visszatérittetik, azokban az esetekben pe­dig, amelyekben az adóvisszatérítés a most idé­zett t.-c. hivatkozott §-a értelmében a 6 %-ás adótétel alapulvétele mellett számíttatik ki, az így kiszámított összegen felül még ugyanolyan összegű kincstári részesedés is visszatéríttetik. A kincstári részesedés visszatérítésének azon­ban csupán olyan sör után lehet helye, amelyet az 1921. évi április hó 22. napja után szállítot­­tak ki. 3. §. (A törvény 2. §-ához): A megromlott és emberi élvezetre teljesen alkalmatlanná vált sör után való adóvisszatérí­­tésre vonatkozó határozmányok (1. az 1916. évi 109.929. sz. Utasítás D) pontjának az 1920. évi IV. t­c. 21. §-a végrehajtása iránt kiadott Utasítás 3. pontjával részben módosított rendel­kezéseit) a kincstári részesedésre is alkalmazást nyernek és ehhez képest a most idézett rendel­kezések a következőkép változnak: a) Az átalányösszegben a romlott sör minden hektoliterje után engedélyezett 50 K-ás adó- s visszatérítésen felül még további 50 K kincstári részesedés visszatérítése is engedélyeztetik; Wb) sörlé eredeti extrakttartalma alapján enge­­lyezett, illetve igényelt visszatérítésnél, a vissza­térítés minden megállapított hektoliterfok extrakt­­tartalom után számított 6 %-án felül, még ugyanilyen összegű kincstári részesedésre is ki­terjesztetik. A visszatérítésnek a fenti a) és b) pontokban­­ említett mérve azonban csak az esetekben alkal­mazható, amidőn beigazolást nyert, hogy a szóbanforgó megromlott és emberi élvezetre tel­jesen alkalmatlanná vált sör olyan sörléből ered, amely után a kincstári részesedés annak idején pótlólag már lerovatott, illetve hogy a romlott sör olyan sörléből származik, amely már a kincs­tári részesedés lefizetése mellett állíttatott elő. A 4. §. (A törvény 3. §-ához) :­­ A sörfőzde vállalatok birtokában vagy őrize­tében levő sörmennyiség után az 1921. évi IX. t.-c. 1. §-a alapján megállapított kincstári része­sedés pótlólagos beszedése iránt a következőket rendelem:­­ A sörfőzdék vállalkozói az 1921. évi április idő 22. napjáig a sörfőzde állandó felügyeletével, illetőleg ellenőrzésével megbízott pénzügyi közé­­sgéknél két példányban nyilatkozatot kötelesek adni a sörfőzdéjükben (erjesztő- és ászok pincéi­­ben) meglevő azon sörkészletekről, amelyeket ,m­ég kincstári részesedés fizetése nélkül állítot­tak elő. A kiállítandó nyilatkozat, valamint a készle­tek megállapítása és az erről szóló jegyzőkönyv felvétele, nemkülönben az esedékes pótrészesedés összegének kiszámítása tekintetében az 1920. évi IV. t.-c. 21. §-a végrehajtása tárgyában kiadott többször hivatkozott Utasítás 1. pont­jában foglaltak nyernek alkalmazást a követ­kező eltérésekkel: a) A pótrészesedés mérve minden hektoliter­fok extrakttartalom után 6 K-val számítandó; b) a meglevő sörkészlet pótrészesedéssel való megrovásának alapjául szolgáló átlagos extrakt­tartalom megállapítására az illető sörfőzdében ,1921. évi január 15-étől március hó 15-éig bezáróan terjedő idő alatt termelt sörlé átlagos extrakttartalma szolgál; e) a pótrészesedés után járó esetleges adó­­leengedés az illető sörfőzdét a folyó évi február i hó 1-ei állapota szerint megillető mérvhez képest veendő figyelembe; d) a pótrészesedés után hitel nem engedély­ez­­h­etik; e) a pénzügyigazgatóságok a bejelentett és megállapított sörkészletekről és az ezek után be­szedett pótrészesedési összegekről a pénzügymi­nisztérium számvevőségének fogyasztási adóügyi csoportjához felterjesztendő kimutatásokat folyó évi június hó 1-ig kötelesek beküldeni. 5. §. (A törvény 4. §-ához): A törvény 4. §-a értelmében a söradóra vo­natkozó összes törvényes rendelkezések kincstári részesedésre is alkalmazást nyernek Ehhez ké­pest a kincstári részesedés fizetésére megfelelő biztosíték mellett és az általános szabályokban meghatározott módon és mérvben hitel is enge­délyezhető. A kincstári részesedésre vonatkozó hitelenge­­délyek kiadása, valamint a hitelek felhasználása és nyilvántartása tekintetében a söradó hitele­zésére nézve érvényben álló szabályok nyernek alkalmazást. Jelen rendelet azonnal életbelép. Budapest, 1921. évi április hó 8-án. Dr. Hegedűs Lóránt s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1921 április 12. A m. kir. pénzügyminiszter 1921. évi 38.800. számú rendelete a gyujtószeradóról szóló 1921. évi XI. t.-c. végre­hajtása tárgyában. A gyujtószeradóról szóló 1921. XI. t.-c. végre­hajtása tárgyában a következőket rendelem: I. RÉSZ. X gyufa megadóztatása. 1. §. Az adó tárgya és mérve. (A törvény 1. §-ához.) (1) A gyujtószeradóról szóló törvény szem­pontjából gyufa alatt bármilyen anyagból készült minden olyan pálcácskákat, szálacskát vagy for­gácsot kell érteni, amely dörzsölés által lángra lobbantható gyujtóanyaggal van ellátva. (2) Az adót, minden egyes belső csomagolás (doboz, tok stb­.) után, annak tartalma alapján kell kiszámítani. (3) A kincstári részesedés mérve tekintetében a jelen Utasítás 26. §-a rendelkezik. 2. §■ Gyufagyártás bejelentése, leletfelvétel. (A törvény 2. §-ához.) (1) Aki gyufagyártással foglalkozik, köteles ezt legkésőbb 1921. év április hó 23. napjáig, ha pedig az üzemet a törvény életbelépése után kezdené meg, legkésőbb 14 nappal az üzem megkezdése előtt, annál a pénzügyigazgató­ságnál, amelynek területén a vállalat van, két példányban írásban bejelenteni. A bejelentésnek a következőket kell tartalmaznia: a) a vállalkozó és az üzemvezető nevét és lakhelyét; b) a gyártelep helyét és helyrajzi számát; c) a gyártelep pontos és alaprajzzal ellátott leírását, valamint az ahhoz tartozó helyiségeknek egymás közötti és kifelé való összeköttetését; d) a gyártelepen lévő összes műeszközök és szilárdan álló edények jegyzékét; e) a műszaki eljárás leírását általában, továbbá a vállalat által gyártott, illetőleg gyártani szán­dékolt gyufák nemeit, valamint a forgalomba hozandó csomagolásokat és végül a gyártmá­nyokon alkalmazandó gyárjegy megjelölését; f) a napi üzleti időt a nappali és esetleg éjjeli órák szerint megjelölve; g) a gyár teljesítő képességét, nevezetesen azt, hogy évente hány láda gyufát, illetőleg hány dobozt vagy tokot képes előállítani; h) annak a feltüntetését, vájjon a vállalat a fadrótot (gyufaszálat) és a gyufadobozokat, illetve tokokat maga állítja-e elő, és ha igen, vájjon ilyen félgyártmányokat más vállalatok­nak is elad-e. (2) A pénzügyigazgatóság a bejelentésben foglaltak (1. a)—h) pontok) alapján, ha azok külsőleg nem hiányosak, a b­írt üzlethelyiségek, műeszközök és a gyártmányok tartására rendelt szilárdan álló edények megvizsgálását illetve megjelölését rendeli el (leletfelvétel). (3) A vállalkozó és a gyári személyzet a­­ vizsgálatnál, a jövedéki ellenőrzés szempontjából­­ kívánt minden felvilágosítást és útbaigazítást megadni köteles. (4) Ezen vizsgálat teljesítésénél mindenekelőtt arra kell figyelemmel lenni, hogy a bejelentés adatai a valóságnak megfelelnek-e s különösen, várjon a még adózatlan kész gyufák csomago­lására és raktározására szánt helyiségek a tulajdonképeni gyártási helyiségektől (műhelyek, anyagraktár) a jövedéki ellenőrzés szempontjából, kellően el vannak-e különítve. (5) A szemle megejtése és a lelet megállapí­tása után, a pénzügyi közeg a gyártáshoz, rak­tározáshoz és csomagoláshoz szükséges műeszkö­zöket és szilárdan álló edényeket hivatalos jelek­kel és számokkal ellátni és a vizsgálat eredmé­nyéről két példányban jegyzőkönyvet felvenni köteles (leletjegyzőkönyv), amelynek a jövedéki felügyelet alapjául kell szolgálnia és amely a vállal­kozó, vagy helyettese, valamint az üzemvezető által is, ebbeli minőségének kitüntetése mellett, alá­írandó. A leletjegyzőkönyvhöz csatolandók az 1. bekezdésben említett bejelentés, valamint az utólag tett kiegészítések is. (6) A leletjegyzőkönyvet az illetékes pénzügy­igazgatóság elé kell terjeszteni. A pénzügyigaz­gatóság a leletjegyzőkönyvet felülvizsgálja és az esetleg szükséges kiegészítéseket elrendeli. Ha már fennálló gyártelepen a pénzügyigazgatóság véleménye szerint, a jóváhagyás alá eső helyi­ségeken — a jövedéki ellenőrzés szempontjából — építkezéssel egybekötött változtatásokat kellene tenni, a pénzügymini­ster döntését esetről­­esetre ki kell kérni, a leletjegyzőkönyvet pedig — amennyiben azzal szemben észrevétel egyéb­ként fenn nem forog — a pénzügyminiszter döntésének fenntartása mellett jóvá kell hagyni. (7) Ha kifogás nem merül fel, illetve ha a felmerült kifogás alapján a megfelelő helyesbítés megtörtént, a pénzügyigazgatóság a leletjegyző­könyv mindkét példányát jóváhagyási záradékkal és hivatalos pecsétjével ellátja. (8) A leletjegyzőkönyv jóváhagyásáról a vál­lalkozót, a vállalat ellenőrzésével megbízott pénzügyőri szakaszt és az adó befizetése tekin­tetében illetékes állampénztárt érknzteni kell. Ahhoz a határozathoz, amelyben a pénzügy­igazgatóság a vállalkozót a leletjegyzőkönyv jóváhagyásáról értesíti, a leletjegyzőkönyv egyik példányát is csatolni kell. Ebben a határozat­ban a vállalat ellenőrzésével megbízott pénzügy­őri szakaszt és az adó befizetése tekintetében illetékes állampénztárt is meg kell jelölni. A leletjegyzőkönyvnek a vállalkozóhoz visszakül­dött példányát a gyártelepnek a leletjegyző­könyvben közelebbről meghatározott helyiségé­ben meg kell őrizni és azt a pénzügyi közegek kivonatára betekintés végett bármikor elő kell mutatni. A leletjegyzőkönyv második példánya a pénzügyigazgatóság őrizetében marad. (9) A leletjegyzőkönyvben foglalt adatokkal szemben eszközölt minden változást az ellen­őrzéssel megbízott pénzügyőri szakasznak 48 órán b­elül be kell jelenteni. A gyári raktár­helyiségeken szándékolt változtatáshoz a pénzügy­igazgatóság előzetes jóváhagyását kell kikérni. A változások folytán szükségessé vált helyesbí­téseket, amennyiben azok nem lényegesek, a leletjegyzőkönyvhöz hozzáfűzendő pótleletjegyző­­könyvben kell felsorolni és a leletjegyzőkönyv szövegében, az illető helyen vörös tintával teendő bejegyzéssel, a pótleletjegyzőkönyvre kell utalni. (10) A vállalat berendezésében beállott lé­nyeges vagy többnemű változásoknál, a vizsgálat eredményéről szabályszerű, teljesen kiállított le­letjegyzőkönyvet kell felvenni. (11) A leletfelvétellel a pénzügyigazgatóságnál alkalmazott pénzügyőri felügyelő, illetve pénz­ügyőri főbiztos, valamint a műszaki ellenőr közbejöttével az a pénzügyőri biztos bízandó meg, akinek kerületében a gyufagyártelep van. A leletfelvételnél a gyártelep ellenőrzésével megbízott pénzügyőri szakasz is közreműködni köteles. A pénzügyőri felügyelő, illetve a pénz­ügyőri főbiztos akadályoztatása esetén, utóbbiak helyett szakavatott fogalmazási tisztviselő bízandó meg a hitelesítési művelet vezetésével. (12) A községi elöljáróság tagjának hatósági tanúként való igénybevétele, ha csak a fél azt kifejezetten nem kérné és egyéb különös körül­mények az ő közreműködését kívánatossá nem tennék, mellőzhető. 3. §: Jövedéki felügyelet. (A törvény 3. §-ához.) (1) A gyártelep főbejáratát, továbbá a gyár­tási és raktári helyiségeket kívülről, észreveheti felírással, meg kell jelölni. (2) A vállalkozó, távollétében az üzemvezető, felelős azért, hogy a gyártelep főbejárata, te­.

Next