Budapesti Közlöny, 1927. november (61. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
2 szersmind jogszerűtlennek és ebből folyóan a zálogbaadóval szemben érvénytelennek nyilvánítja, addig a P. IV. 1465/16/1925.számú határozat az ily módon történt eladáshoz nem fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, hanem azt szabálytalannak nyilvánítva, csupán a hitelező kártérítési felelősségének megállapítására alkalmas körülménynek minősíti. A m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Pp. 70. §-a első bekezdésének 2-ik pontja alapján szükségesnek tartván, azt a jogegységi tanács elé terjesztette. A birói gyakorlat az 1. pont alatt említett P. IV. 572/15—1924. számú határozat keltét megelőző és az azt követő időben egybehangzóan a 2. pont alatt felsorolt P. IV. 1465/16—1925. számú kúriai határozatban elfoglalt arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy, amennyiben a zálogtartó hitelező — írásbeli megállapodás hiányában — a kereskedelmi ügyletből eredő zálogot mégis bírói közbenjárás nélkül adja el, ez a szabálytalan eljárás magát az értékesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azzal a következménnyel jár, hogy, amennyiben a zálogbaadót a szabályellenes eladásból kifolyóan valamely kár érte volna, — a zálogtartó ezt a kárt megtériteni tartozik. Ezt a felfogást tüntetik fel az alábbi határozatok, úgymint : 1. a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszéknek 1883. évi május hó 4.-éle kelt 18.909/1883. számú, 2. a m. kir. Kúriának 1892. december 13.-án kelt V. 195/1892. számú, 3. a m. kir. Kúriának 1896. évi december hó 31.-én kelt 1510/1895. V. számú, 4. a m. kir. Kúriának 1901. évi május hó 28-án kelt 1417/1900. V. számú, 5. a m. kir. Kúriának 1918. évi junius hó 7-én kelt és elvi döntésként a Polgárijogi Határozatok Tárába 639. sz. a. felvett P. IV. 2274/14. 1918. számú, 6. a m. kir. Kúriának 1918. évi november 20.-án kelt P. IV. 3610/13—1918. számi, 7. a m. kir. Kúriának 1922. évi február 24.-én kelt P. IV. 1169/16—1922. számú és 8. a m. kir. Kúriának 1926. évi március 15.-én kelt P. IV. 3364/42—1925. számi határozatai és pedig a 6—8. alatt felsoroltak egyenes felhívásával a Polgári jogi Határozatok Tárába 639. sz. alatt felvett P. IV. 2274/14—1918. sz. elvi jelentőségű határozatnak. 9. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblának 1895. junius 24.-én 1243/1895. I. ker. szám alatt hozott és a m. kir. Kúria által 1510/1895. szám alatt helybenhagyott ítélete. 10. A kolozsvári kir. táblának, mint felülvizsgálati bíróságnak 1909. 6. 161. sz. határozaté (Közzétéve : Térfi . A kir. Ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai cimű mű XIV. kötetének 462. eseteként). 11. A szegedi kir. táblának, mint felülvizsgálati bíróságnak 1898. G. 75. számú határozata (Előbb idézett gyűjtemény II. kötet, 1129. sz. esete). A birói gyakorlat tehát a felvetett kérdésben —, eltekintve a teljesen egyedülálló P. IV. 572/15—1924. számú határozattól, — évtizedeken át következetesen a fentebb kiemelt jogi álláspontnak megfelelően döntött, — a gyakorlat ezek szerint állandósultnak mondható. Az ettől az állandó birói gyakorlattól való eltérést sem elméleti, sem gyakorlati szempontok nem indokolják. A zálogjognak ugyanis az a lényege, hogy az elzálogító részéről a lekötés szándékával a hitelezőnek átadott zálog biztosítékul szolgáljon a hitelezőnek arra, hogy a követelés lejártával ,a kiegyenlítés elmaradása esetén — magát a Züllgimf kielégíthesse. A zálog,, értékesítésére vonatkozó szabályok nem folynak a zálogjog lényegéből, ezek nem is kényszerítő, banen engedélyező (dispositív) jellegű szabályok és nem olyan feltétlen értékűek, hogy a felek érdekeinek minden körülmények közt megfelelnének. Éppen ezért nincs kizárva, hogy a felek az értékesítés mikéntjét a törvényben megjelölt módozatoktól eltérően szabályozhassák. A kereskedelmi törvénynek a zálogtárgy magánúton való eladhatását korlátozó és általában az értékesítés módozatait szabályozó rendelkezései főképen azt célozzák, hogy a zálogtárgyak eladásának hivatalos ellenőrzés alá helyezésével az adós jogos érdeke lehetőleg megóvassék. Az elzálogító adós érdeke azonban rendszerint arra szorítkozik, hogy a zálogtárgy — ha az értékesítés törvényi lehetősége egyébként be is állott — önkényszerű eladás útján el ne kótyavetéltessék, — ne adassák el kisebb öszszegért, mint amennyiért az szabályszerű értékesítés esetén elkelt volna. A zálogbaadónak ez az érdeke azonban megfelelő védelemben részesül akkor, ha a zálogos hitelezőt szabálytalan értékesítés esetén kártérítésképen annak a különbözetnek a megtérítésére kötelezzük, amely a valósággal elért és a között a vételár között jelentkezik, amely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna. Ellenben merőben indokolatlan volna ezen túlmenően a zálogtárgy eladására egyébként jogosult hitelezőt — az értékesítés szabályellenessége miatt — ugyanazzal a joghátránnyal sújtani, amely a teljesen jogosulatlan eladás tényéhez fűződik, t. i. az előbbi állapot helyreállításának a kötelezettségével. Ebből folyóan a zálogtárgy szabálytalan értékesítésének következményeképen általános elvül azt kellett kimondani, hogy az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint , annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés útján elért a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna. A gyakorlatban azonban merülhetnek fel esetek, amidőn a szabálytalan értékesítés következtében a zálogos adóst az árkülönbözeten felül másnemű károsodás is éri. Ezért és mert a kártérítésre vonatkozó jogszabályok szerint az, aki kártérítésre van kötelezve, minden vagyoni kárt megtéríteni köteles, amely a kötelezettségét megállapító jogellenes magatartásából közvetlenül, vagy közvetve a károsultra hárul , a jogegységi táraics szükségesnek találta annak a kimondását is, hogy a zálogos adós nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse. Kelt Budapesten, a m. Kir. Kúriának a váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakitott (III.) jogegységi tanácsának 1927. évi október hó 8. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúriának a váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakított (III.) jogegységi tanácsának 1927. évi október hó 13. napján tartott ülésében. Dr. Juhász Andor s. k. a m. kir. Kúria elnöke, mint a jogegységi tanács elnöke, Keczer Gyula s. k. dr. Róth Ferenc s. k., dr. Ternovszky Béla s. k. előadó, dr. Paradeiser János s. k., dr. Gallia Béla s. k., dr. Tóth Miklós s. k. dr. Noszkó Imre s. k., dr. Ipovitz Károly s. k., Székely János s. k., dr. Sztankovits Jenő s. k. a jogegységi tanács tagjai. Dr. Juhász Andor s. k., a m. kir. kúria elnöke, mint a jogegységi tanács elnöke. Dr. Szorfimer István s. k., a jogegységi tanács jegyzője. Hosított személyek (gazdák, állattartók, stb.) piacokon, heti vásárokon és egyéb helyeken húst kizárólag csak azokban az esetekben árusíthatnak, ha az árusítás nem iparszerűleg, hanem alkalmilag eszközölt vágások kapcsán történik.Ebből a szempontból alkalmilag eszközölt vágásoknak tekintendők: 1. a kényszervágások esetei; 2. azok az esetek, amikor a gazda vagy más állattartó késre érett és veszteség nélkül tovább nem tartható állatját azért vágja le, mert azt élőállapotban helyben megfelelően értékesíteni nem tudja, máshová pedig ragadós betegség folytán elrendelt forgalmi korlátozás miatt nem szállíthatja el; 3. ha a gazda a saját cselédsége vagy az aratómunkásai részére természetben kiadandó szalonajárandóság fedezésére vág sertést s végül; 4. ha a gazda vagy más fogyasztó azért vág sertést, hogy abból a saját háztartásában szükséges zsírt állítsa elő. A rendelet szerint mindezekben az esetekben a húsipar űzésére nem jogosított személyek az általuk levágott állatok húsának azt a részét, amelyet a saját háztartásuk körében felhasználni nem tudnak, friss állapotban szabadon árusíthatják, az árusításkor azonban azt a körülményt, hogy alkalmilag levágott állatoknak a saját háztartásuk körében fel nem használható húsát árusítják, az eljárt húsvizsgáló igazolványával az ellenőrzésre utasított hatósági közegek felszólítására igazolni tartoznak. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter felkérése folytán felhívom Címet, utasítsa a területén levő összes húsvizsgálókat, hogy a fent idézett rendelet hatálybalépésének napjától, azaz folyó évi november hó 15-től kezdődőleg mindazokban az esetekben, amikor a húsipar űzésére nem jogosított személyek (gazdák, állattartók, stb.) az általuk levágott állatok húsát a m. kir. kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján áruba bocsátani szándékoznak, kérelmükre az árusító nevének, lakóhelyének és az árusítani szándékolt hús menynyiségének és milyenségének ( marhahús, sertéshús, stb.) megjelölésével adjanak igazolványt arról, hogy alkalmilag levágott állatoknak az árusító háztartása körében fel nem használható hús árusításáról van szó, az igazolványt pedig ugyanazon bélyegzővel bélyegezzék le, amellyel a húst lebélyegezték, ügyelvén arra, hogy a bélyegző lenyomatain a felírások (a vizsgálat helye és napja) és a szélek az ellenőrzés foganatosíthatása végett tisztán láthatók legyenek. Egyben, utasítja a húsvizsgálókat, hogy a fogyasztási piacoknak és általában a husárusítására szolgáló helyiségeknek az 54.300/1908. számú husvizsgálati rendelet 93. §-a alapján eszközölt ellenőrzése alkalmával a m. kir. kereskedelemügyi miniszter fenthivatkozott rendeletében előírt feltételek betartását minden alkalommal szigorúan ellenőrizzék, a visszaéléseket pedig a kihágási eljárás folyamatbatétele végett az illetékes rendőri büntető hatóságnak a községi elöljáróság útján vagy közvetlenül jelentsék be. Budapest, 1927. évi október hó 24-én. A miniszter helyett Dr. Mayer s. k., államtitkár. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1927 november 1. A m.kir. földmivelésügyi miniszter 108.036. 1927. 111. 1. számú körrendelete a husárusitásra nem jogosított személyek alkalomszerű husárusitásához szükséges husvizsgálói igazolványok kiadása tárgyában Valamennyi vármegye alispánjának és thi. f. város tanácsának. "A husiparosok részéről a más foglalkozáson levő személyek alkalomszerű husárusítása ellen emelt jogos panaszok orvoslása céljából a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter a folyó évi október hó 11-én kelt 101.664/XI. számú rendeletével (1. a Budapesti Közlöny fólyó évi 236. Sz.-t), akként rendelkezett, hogy a mészáros vagy a hentesipar űzésére nem jó 91. kir. kereskedelemügyi miniszter 101.988. 1927. E. M. I. szám. Engedélyokirat. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen Engedélyokirat szerint a Ferenc-Csatorna Részvénytársulat részére az ide fűzött helyszinrajzokban feltüntetett és műszaki leirásokban részletesen körülirt nagybaracskai alsó és felső kompoknak és tartozékaiknak beszerzése, építése, fenntartása, kezelése és esetleges újból való beszerzése, építése fejében kompvámszedési jogot engedélyezek és azt, valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm :