Budapesti Napló, 1898. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

32. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1898. február 1. 3 207. §§-aival, valamint az 1886. VII. törvénycikk 15. §-án alapuló határozatot. 11. A csődeljárásban, a hitbizományi, a kisajá­títási, bányabirósági és birtokrendezési eljárásban (úrbéri rendezés, tagosítás, arányosítás, majorsági zsellérbirtokok megváltása stb.) mindazokat a hatá­rozatokat, amelyeket eddig is három tagú tanácsban hoztak meg. A föl nem sorolt esetekben az ügy előadója mint egyes bíró határoz. Olasz hangok a román kérdésről. A romániai magyar iskolák bezáratása nagyban foglalkoztatja az olasz sajtót, mely az utóbbi időben egyre objektívebb szellemben kezd foglalkozni a román kérdéssel. Úgy látszik, az olasz közvélemény kezd kijózanodni abból a román barátságból, melybe annak idején a kultur­­liga ügynökei belelovagolták. A római C. XX. Secolo január 23-ki, a genuai Caffaro január 23-ki és a turini Stampa január 24. és 25-ki számaiban a román kormány erőszakos intéz­kedését élesen elitélő cikkeket olvashatunk. Az II. XX. Secolo A román kormány sovén politikája cím alatt szembe állítja a román kormány eljárásával azt a majdnem határtalan szabadságot, melyet a magyar­­országi románok élveznek, akik hála az egymást kö­vetett magyar kormányok hathatós támogatásának, művelődés tekintetében egy századdal meghaladták romániai testvéreiket. Elmondja aztán, hogy mint ke­letkezett a román kultúra és mint fejlődött magyar tudósok segédkezése mellett. Elmondja, hogy Magyar­­országon 2800 román tannyelvű népiskola van; a budapesti és kolozsvári egyetemeken a román nyelv­nek és irodalomnak rendes tanszéke van; hogy a magyar szabadság védelme alatt hány román köz­­művelődési egyesület és pénzintézet alakult; hogy számos román ifjú a magyar kormánytól ösztöndíjat élvez és hogy Babes romániai egyetemi tanár is a magyar kormány költségén képezte ki magát Párisban, így állván a dolgok, — folytatja az Nl XX. Secolo — min­denki beláthatja, mily igazságtalan és ildomtalan a román kormány eljárása a romániai magyar iskolákkal szemben. Ezzel bizonyára rossz szolgálatot tett a román nemzetnek, felingerelvén a magyar köröket, amelyek most a leghajlandóbbaknak mutatkoztak el­hárítani a magyarok és a románok között fennforgó egyenetlenségeknek még csak képzelhető ürügyét is. A „Caffaro“ még keményebb szavakkal ítéli el a román kormányt és a turini Stampa is megérde­melt kemény leckét ad a Ligát támogató kormány­nak, amelyet a magyar nemzet iránt való hálátlan­sággal vádol, Veszedelmes politika címü energikus hangú cikkében. • Magyar miniszterek Bécsben. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Bécs, január 31. Báró Bánffy Dezső miniszterelnököt ő fel­sége ma ismét kihallgatáson fogadta. Báró Dániel és dr. Darányi miniszterek ma délután Buda­pestre utaztak, mert a képviselőházban holnap tárgyalják a kereskedelmi költségvetést. Este hazautazott Bánffy miniszterelnök is, miután még a délután folyamán hosszabb ideig tanácskozott Gautsch miniszterelnökkel. A tanácskozásban a két pénzügyminiszter is részt vett. Dr. Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszter ma ide érke­zik, de bécsi tartózkodása a kiegyezési tárgya­lásokkal természetesen semmiféle összefüggésben nincsen. A két kormány tárgyalásai a kvóta-ügyre is kiterjedtek. Magától értetődik azonban, hogy annak az aránynak megállapítása, amelyben a monarkia két állama a közös ügyek költségeihez hozzájárulni tartozik, nem lehet célja e tárgya­lásoknak, mert ez olyan feladat, amely a törvény értelmében a kvóta­küldöttségekre vár. A törvény által meg lévén határolva az a keret, amelyben a két kormánynak e kérdés feletti tárgyalásai mozoghatnak, ez nem lehet más, mint megvita­tása és előkészítése annak az anyagnak, amely az annak idején megválasztandó kvóta-küldött­ségek tárgyalásainak alapja lesz. Lukács László pénzügyminiszter holnap még Bécsben marad. A két kormány szakelőadói ugyanis, ma állítják össze a kvótaküldöttségek szá­mára előkészítendő számadatokat, amelyek alap­ján a küldöttségek annak idején majd a kvóta­­arányt megállapítják. A szakelőadók e munká­latai alapján folytatja Lukács pénzügyminiszter a tárgyalásokat osztrák kollegájával. * A N. W. T. — mint bécsi tudósítónk telefonozza — a kiegyezési tárgyalásokról a következőket jelenti: Szó volt róla, hogy miután a kvóta­küldöttségek tárgyalásai nem vezettek ered­ményre, a két kormány tárgyalásaira kerül a sor. De a kabinetek ettől a tervtől elállot­­tak s miként tavaly, úgy most is csak arra szorítkoznak a kormányok, hogy a két kvóta­küldöttség részére egybegyűjti az anyagot, az előzetes munkálatokat elrendezi, hogy azután a közös kiadásokhoz való hozzájáru­lás aránya a két ország adózóképességének aránya szerint megállapítható legyen. A szak­előadók már jóformán egészen elkészültek Ausztria és Magyarország adózóképességének harminc évről készített elaborátumával. Ez igen nehéz és hosszadalmas munka volt, azért húzódott olyan sokáig. Arról szó sincs, hogy most a két kor­mány kezdjen tárgyalásokat a kvóta-arány megállapítására, erre csak később kerülhet a sor. A legnagyobb nehézséget az osztrák politikai helyzet zűrzavara okozza. A magyar országgyűlésben mi sem késlelteti azt, hogy megválaszszák az új kvóta-küldöttséget s az állást foglaljon olyan arány mellett, amely­hez a kormány a többséget biztosítani tudja. Ellenben az osztrák küldöttség megválasztá­sához előbb össze kell hívni a reichsrathot és az osztrák kormány még akkor sem te­het kötelező ígéretet a magyar kormánynak arra nézve, hogy a meghatározott arányt a többség elfogadja. Amíg az osztrák parla­ment ismét meg nem kezdi rendes működé­sét, addig szó sem lehet arról, hogy a ki­egyezési tárgyalások gyorsabban haladjanak előre. Magyar tanítók sorsa. — A közoktatásügyi bizottság ülése — Budapest, január 31. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága gróf Csáky Albin elnöklete alatt tartott mai ülésében foly­tatta és befejezte a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgyalását. Maga a közoktatásügyi miniszter hivatalos ügyben Bécsbe utazván, az elnök tudatta, hogy a miniszter helyett Zsilinszky állam­titkár jelent meg s ő fogja megadni az esetleg szük­séges felvilágosításokat. Mócsy Antal ismertette a miniszteri jelentésnek a tanító- és tanítónőképzőkre vonatkozó részét. Kiemelte, hogy jóllehet a legutóbbi évben 396 forinttal szaporodott a képzők látogatói­nak száma, s 1500-an nyertek képesítést, ez a szám még nem elégséges a 28.000 tanítói és tanítónői állás­ban felmerülő hiány pótlására s arra, hogy a még léte­sítendő iskolák is okleveles tanerőkkel láttassanak el. Oda kell törekedni, hogy a tanítói fizetések emelé­sével a tehetségesebb, hivatással biró ifjakat vonnak a tanítói pályára s ezzel segítsünk e tanitói hiányon. Addig is azonban, mig az állam pénzügyi helyzete megengedné az illetmények jelentékenyebb javítását, a tanítóképzőkben gondot kellene fordítani arra,­hogy oly ismereteket szerezzenek, például a kertészet, szőlőtenyésztés, méhészet, zene stb. terén, amelyekkel mint tanítók javíthatnák anyagi helyzetüket. Puchner kívánatosnak tartaná, ha szigorú ellen­őrzés alá vétetnének azok a magánjellegű polgári iskolák, melyek a tanítóképzők legselejtesebb ele­meinek néhány nap alatt képesítést adnak a 6-ik pol­gári osztályból, amelylyel aztán ezek az elemek a jegyzői pályára léphetnek. Tuba felemlíti, hogy a közoktatási miniszter e tárgyban legközelebb rendeletet bocsátott ki, amely útját fogja állani az ily visszaéléseknek. Sághy addig is míg a tanítói fizetések emelhe­tők lennének, alkalmas eszköznek tartja a tanítóhiány orvoslására azt, ha az államilag segélyezett községi iskolákban is 10 évi szolgálat után az iskolaszék fel­­terjesztésére 500 forintig lenne felemelhető az alap­fizetés s ha a tanítók nagyobb mértékben vétetnének igénybe a segédtanfelügyelői állások betöltésénél. Kammerer Ernő azt tartja, hogy a tanítóhiány orvoslása érdekében előbb-utóbb fel lesz emelendő a 300 forintos minimum. Figyelmébe ajánlja a közokta­tási kormánynak a szlöjd oktatást. Kiss Albert kérdi az államtitkártól, igaz-e, hogy a felsőbb leányiskoláknak mintegy leánygimná­ziumokká való átalakítása van tervbe véve, amit ő, ha egy-két esetben megtörténhetnék is, mint általános rendszabályt nem helyeselhetné. Óváry Ferenc kívánatosnak tartaná, ha a tanító­­képezdék tantárgyai közt a tornászat mellett a tűzol­tás is benne foglaltatnék. Zsilinszky államtitkár örvend, hogy a közokta­tásügy egyik legfontosabb ága, a tanítóképzés a bi­zottság részéről ily beható méltatásban részesült, s a felvetett kérdésekre megjegyzi, hogy a tanító­hiány tagadhatatlanul megvan s orvoslása egyik fő feladata a közoktatási kormánynak. Az orvoslás nem történhetik másként, mint a képzőknek oly ellátása által, hogy bennök a legszegényebb tanulók is kellő kiképzés­ben részesüljenek. A képzőintézetek száma elegendő, hogy azonban minden hely nincs bennök betöltve, ennek az oka az, hogy akiknek jövedelmezőbb pá­lyára nyílik kilátásuk, elhagyják az intézeteket. A magán polgári iskolák visszaéléseiről van tudomása a közoktatási kormánynak, amely meg is tett­e rész­ben az erélyes intézkedéseket. A tanítói fizetések eme­lése fokozatosan halad s a tanfelügyelői állások be­töltésében a lehetőséghez képest figyelemmel van a közoktatási kormány a tanítókra is. A fel­sőbb leányiskolák felsőbb osztályainak akként való szervezését, hogy mintegy leánygimnáziumok legyenek, egyáltalán nem tervezi a közoktatási kor­mány. Azokra, amiket a képzőintézetekben tanítandó egyes tárgyakról felhoztak, megjegyzi az államtitkár, hogy a tanterv revíziója munkában van s a revízió rendjén a felvetett kérdések is figyelembe fognak vétetni. Azt ő is teljesen igazoltnak tartja, hogy a tanítóknak tisztességes mellékkeresetre mód nyújtassék. A bizottság ezek után tudomásul vette a mi­niszteri jelentésnek illető részét. Végül Óváry Ferenc tüzetesen ismertette a mi­niszteri jelentésnek az emberbaráti intézetekre vonat­kozó részét,kiváló elismeréssel emlékezvén meg különö­sen a balatonfüredi szeretetházról s meleg szavakkal hangsúlyozván különösen a gyermekvédelem buzgóbb felkarolásának szükségét. Kiss Albert óhajtaná, hogy a legközelebbi jelentésben találkozzunk a tanitói árva­házakkal is. Zsilinszky államtitkár felvilágozásai után, ame­lyek során bejelentette, hogy még az idén épülni fog Kecskeméten egy tanitói árvaház, még­pedig fiúk és leányok számára, tudomásul vette a bizottság a mi­niszteri jelentésnek ezt a részét is. Kammerer Ernő előadó most felolvasta a Ház elé terjesztendő jelentés tervezetét, melyet a bizottság Kiss Albertnek és Molnár Antalnak néhány megjegy­zése után magáévá tett. KÜLFÖLD. ~~ Csehország helytartója. Trieszti lapok értesü­lései alapján mi is közöltük, hogy gróf Coudenhove helytartó legközelebb lemond és helyét Fuchs Móric przemysli tábornok fogja elfoglalni. Prágából most a leghatározottabban megcáfolják ezt a jelentést. A Dreyfus-ügy, Budapest, január 31. Egy hónapja, hogy Zola fölemelte szavát, amely világosságot kért a mesterségesen ho­mályba burkolt Dreyfus-ügyben. Ez alatt a hó­nap alatt fölmentették Walsin-Esterházyt és es­küdtszék elé állították Zolát. Ennek a törvény­­széki chassé-croissének háttere vér és füst volt: antisémita zavargásoktól visszhangzott Páris min­den boulevardja, Algírban pedig lángba borult a zsidónegyed néhány utcája. Ez a hónap krónikája a Dreyfus-ügyben. Most jön a vég kezdete. Az a nap, amelyen a vádlott Zola az esküdt előtt hal­latni fogja — nem védekező — de vádló szavát, maholnap itt lesz. Egy hét választ el tőle, így áll a dolog napok óta. Ma csak azt teszszük hozzá, hogy a Gaulois jelentése szerint mindazok a katona­­­tisztek, akiket Zola­ február 7-re tanultul beidéz­tetett, a törvény iránti tiszteletből meg fognak ott jelenni, a hivatalos titoktartás kötelezettsé­gére való hivatkozással azonban a vallomástételt meg fogják tagadni. A többi tanú is azon tanakodik, elmenjen-e az esküdtek színe elé, vagy sem. Poincarré volt miniszter tegnapelőtt ebédre hívta meg mindazokat, akik a Dupuys-minisztériumban vele együtt mint miniszterek szolgáltak. A volt kormány­férfiaknak ez a minisztertanácsa azt határozta el, hogy a Zala-perben valamennyien mint tanuk meg fognak jelenni. Arról semmi sem hallatszik, várjon hajlandók-e tanúvallomást tenni, de azt mégis ki fogják jelenteni, hogy arról a titkos okmányról, melyet állítólag a tanuk tárgyaló termébe vittek, semmi tudomásuk sincsen. Zola perével párhuzamosan indítják meg Picquart ezredes perét. A vizsgálóbizottság, amelynek Picquart ezredes viselt dolgairól kell véleményes jelentést elő­terjesztenie, a hadbíróság tanácstermében e hét közepe táján, valószínűleg kedden fog egybegyűlni. A bizottság elnökévé Saint-Germain tábornokot nevezték ki. Picquart ezredesnek a következő két vádra kell felelnie: 1. Történtek-e indiskréciók szolgálati ügyben ? 2. Titkos ügyiratokat közöltek-e Lebloisval ? Még egy harmadik per is támadt volna e na­pokban, ha a kamara nem siet elejét venni. Ez ugyan csak annyiban állott volna összefüggésben, a Drey­­fus-esettel, amennyiben egy parlamenti dulakodás a szubsztrátuma, amely a Dreyfus-per ötletéből támadt s amelynek főszereplője gróf Bernis képviselő volt. De a kamara mentelmi bizottsága elvetette a ka­mara elnökségének ama kérését, hogy Bernis éa Gerault-Richard képviselők ellen a bünfenyítő eljárást megindíttassa. A bizottság azzal indokolja ez elhatá­rozását, hogy a már megindított pörök számát nem akarja egy újabb pörrel gyarapítani. A Drefus-ügy annyira politikai ügygyé lett, hogy egyes képviselők szükségesnek látják most a kamarai választások küszöbén választóik előtt a a Dreyfus-afférben elfoglalt álláspontjukat igazolni. Egy ilyen beszámoló ma volt Royalban, ahol

Next