Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)

1902-10-24 / 292. szám

4 Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1902 Október 24.re 203. szám — A magyar állam vagyona. Az állami számvevőszék minden évben lelkiismeretesen összeállítja a zárszámadásokkal egyidőben az államháztartás vagyonmérlegét is. A mostani be­számolója 1901. évről szól, a­mikor az ország va­gyona 1,476.677 millió korona volt, amely a meg­előző évhez viszonyítva 71.099 millió korona gya­rapodást jelent. Összes adósságaink 4,619.442 millió koronára rúgnak, míg a kormány keze­lésében levő alapok és alapítványok értékösz­­szege 174.715 millió. — Az egyetemi ifjúság mozgalma. Az egye­temi ifjúság ma estére gyűlést hirdetett az Egyetem­utcában levő Központi­ kávéházba a póttartalékosok behívására vonatkozó törvényjavaslat ellen való állás­­foglalás tárgyában. A Központi­ kávéházban azonban nem tarthatták meg a gyűlést, mert a rendőrségnek nem jelentették be azt és Laky rendőrfelügyelő fel­szólította az egybegyűlt ifjúságot, hogy halaszsza holnapra a gyűlést és tegye meg erre vonatkozó be­jelentését a főkapitányságnál. Az ifjúság azonban min­denáron meg akarta tartani ma gyűlését s a Független Magyarország szerkesztőségébe vonult, amelynek helyiségeit felajánlották neki erre a célra. Itt azután Bihar Jenő volt az első szónok, aki arra intette az ifjúságot, hogy előbb alkotmá­nyos uton igyekezzék elérni célját s ha ez nem sikerülne, akkor tegye át működését az utca te­rére. Indítványozta, hogy küldöttségileg járuljanak a honvédelmi miniszterhez és a miniszterelnökhöz, hogy a sérelmes rendeletet vonják vissza, vagy ha ez nem volna lehetséges, legalább az egyetemi hallgatók ön­kéntességi jogát adják vissza. Intézzenek memorandu­mot a kormányhoz s kérjék fel ennek támogatására a képviselőket és a sajtót. Hoffmann Ottó nem he­lyesli, hogy az ifjúság a saját érdekét akarja előtérbe tolni. Szemébe mondja az ifjúságnak, hogy gyáva , volt­­ eddig, de most fel fog ébredni s ezért hívja fel arra, hogy ne csak a saját dol­gát tekintse, hanem az egész nemzetét. Ajánlja, hogy válaszszanak egy bizottságot a mozgalom inté­zésére. Sokkal tüzesebben beszélt Ötvös Leó, aki ki­kelt a hadsereg s az osztrák uralom ellen. Nem ba­rátja annak, hogy a fiatalság a miniszterhez fordul, de legyen elkészülve arra is, hogy minél előbb az utcára vigye az ügyét. Törjünk be — úgymond — ablakokat és verjük be a fejeket, ha kell. Végül még Weigl Géza indítványozta, hogy népgyűlést hívjanak egybe, tiltakozó felvonulást rendezőnek és memoran­dumot intézzenek a kormányhoz a sérelmes javaslat visszavonása tárgyában. A gyűlés minden indítványt elfogadott s végül Weigl Imre elnöklete alatt kiküld­tek egy tíztagú bizottságot, amely permanenciában marad s előkészíti az elfogadott indítványokat. Az ifjúság — mintegy száz fiatalember — ezután a Váczi-utcán a Kossuth-nóta eléneklése mellett akart elvonulni. Splényi rendőrtanácsos a Szerb-utca sarkán felszólította őket arra, hogy ne zavarják a főváros­­ éjjeli csendjét. Hangos abcug kiáltással fogadták a rendőrtanácsos felszólítását, mire báró Splényi kiren­delte a szerb-utcai kapitányság épületéből a rendőrö­ket. A fiatalság nagy része erre hazavonult. E­közben a rendőrség Vajda Ödön és Ehrlich Károly egyetemi hallgatókat előállította a IV-ik kerületi kapitányságra, igazolás után azonban elbocsátotta őket . Kedves és mulatságos epizódokban bővelkedett az ifjúság mai gyűlése. Mikor ugyanis Laky rendőr­­felügyelő a Központi kávéházban kijelentette, hogy a gyűlés megtartását a rendőrség nem engedi meg, előállott egy obskúrus alak, a rendőrség előtt is jól ismert Sváby Ernő és felajánlotta az ő privát lakását a gyűlés céljaira. A fiatalság — nem ismerve a ne­­meslelkű ajánlkozót — megéljenezte őt és vezetése alatt megindult a felajánlott lakásba. Az illető úr a Klotild-palota első emeletére vezette föl a mintegy száz főből álló tömeget. Ott azután megpróbálta egy­­pár lakás ajtaját felnyitni, de egyik sem sikerült neki. .Akkor azután odafordult a tömeghez: — Bocsánatot kérek az uraktól — mondta —­­, legyenek egy kis türelemmel, azonnal hozom a kulcsokat.­­ Az ifjúság türelemmel várt egy negyedóra hosszáig, de a nemeslelkű ajánlkozó nem tért többé vissza. Ekkor megjelent a palota lépcsőházában Laky rendőrfelügyelő. — Kérem az urakat, hogy távozzanak az épület­ből, mert ez Klotild főhercegnő ő fensége palotája és Sváby urnak itt egyáltalán nincs lakása. A fiatalság éppenséggel nem fogta fel tragikusan a dolgot s elfogadva a Független Magyarország egyik munkatársának ajánlatát, a Kossuth-nóta éneklése mellett elvonult a Váczi­ utcában lévő szerkesztőségi helyiségbe. A másik két epizód a gyűlés utáni kis tünteté­sen történt. Vajda Ödönt ugyanis egyszerre megkapta két rendőr s bevitte a IV. kerületi kapitányságra. [.Odabent kérdezte, hogy mi a vád elene. — Ön Splényi rendőrtanácsos úr szemébe fújta a cigaretta füstjét ! — volt a válasz. A másik fiatalembert, Ehrlich Károlyt Laky fel­ügyelő állította elő. Mikor ugyanis a rendőrfelügyelő felszólított egy kisebb, tiz-húsz főből álló tömeget a szétoszlásra, Ehrlich a következőket mondta: — Úgyis mindnyájan szétoszlunk, ha meg­halunk ! Ezek az ártatlan epizódok mutatják, hogy a ma esti tüntetést sem a rendőrség, sem az ifjúság nem csinálta komolyan. — Házasság. Újvári Hidegh Sándor főhadnagy a budapesti első honvédgyalogezredben, tegnap ve­zette oltárhoz a gyulai református templomban Hegyi Mariskát. Násznagyok voltak Lakatos Sándor hírlap­író és Henger József földbirtokos. Cziráky Lajos, az Edeskuty-cég tisztviselője, e hó 26-ikán esküszik örök hűséget Hampó Erzsike kisasszonynak a belvárosi főplébánia-templomban. — A tüdővész ellen, Berlinből táviratozzák. A tüdővész-kongresszus ma délelőtt tartotta első ülé­sét. Gróf Posadowski mint elnök a birodalmi kancellár nevében üdvözölte a kongresszust, hangsúlyozta a tudomány és a gyakorlat szolidaritását, amely már pompás gyümölcsöket termett. A kongresszus védnöke, Auguszta Viktória csá­szárné nevében Knesebeck másodfőszertartásmester üd­vözölte a megjelenteket. Kirschner főpolgármester Ber­lin városának üdvözletét tolmácsolta, mire a külföldi megbízottak fejezték ki országaik és kormányaik üdvöz­letét. Brouardel párisi tanár meghívta a kongresszust, hogy legközelebbi tanácskozásait Párisban tartsa. Tudományos tanácskozását Brouardel tanár elnöklete alatt kezdte meg a kongresszus. Az első előadás Frankl berlini tanár, titkos tanácsos tartotta a tüdő­vész ellen folytatott küzdelem fejlődéséről egészen a nemzetközi központi iroda megalapításáig. Azután az egyes megbízottak számoltak be a tüdővész ellen irá­nyuló mozgalomnak hazájukban való állásáról. A délutáni ülésen Korányi Frigyes egyetemi ta­nár elnökölt. A szónokok az egyes országokban ki­fejtett törekvések eredményét és a további propaganda eszközeit fejtegették. — A költemény miatt. A Veszprémi Újság című újságban a minapában egy kis vers jelent meg. Ba­lassa Sándor, a szerkesztő írta s ha elolvassa az em­ber, nem igen érti, hogy hogyan keletkezhetett kard­­affér belőle. Pokomándy Gergely honvédfőhadnagy tudniillik a vers megjelenése után elment a szerkesz­tőségbe és inzultálta a költő redaktort. Balassa az ezredparancsnokságnál följelentette a főhadnagyot. Hogy országszerte megismerkedjenek a népek avval, hogy Veszprémben mi a tiszti kardbojton esett sére­lem, ime itt a vers. Mi hárman. Ketten szeretjük önt, kisasszony . Egy csinos hadnagy úr, meg én. Szegény versíró vagyok én csak, S a tiszt ur kedves, víg legény.­­ Az hát világos, hogy ő neki . Több a reménye, mint nekem; Ő sarkantyúját pengeti, Én meg a lantom pengetem. Gallérján hordja csillagát is, - v-Szivembe rejtve hordom én. Щ Az ő világa a valóság, Az én világom a remény. " ;" j­­ Én fúvom bús nótámat egyre, 'j Ó nem dalok Elég neki, Ha önre nézve egy szót se szól, Csak sarkantyúját pengeti. Egyébként Pokomándy Gergely hadnagy ügyében a honvédelmi miniszter táviratilag szigorú vizsgálatot rendelt el. Balassa ma lapjában az esetről írva, kímé­­letlenül támadja Pokomándyt, aki Balassát provokál­­tatta. Balassa nyilatkozatot adott ki, amelyben azt mondja, hogy mivel őt Pokomándy nem lovagias té­ren, hanem a szerkesztőségben közbotrányt okozó inzultussal vonta felelősségre, most már a lovagias utat megtagadja. — Olcsóbb lesz a telefon. E világon talán Bu­dapesten a legdrágább a telefon s bizonyára ez az oka annak, hogy a lakosság számához képest arány­talanul kevés a telefon-előfizető is. A kereskedelmi minisztériumban most komolyan foglalkoznak azzal az ideával, hogy leszállítsák az előfizetés díját. Kétféle tervezet van. Az egyik havi huszonöt koronáról húsz ko­ronára akarja leszállítani a telefondíjat, a másik ja­vaslat tíz korona alapdíjat indítványoz s a beszélge­tésekért bizonyos minimális díjakat. A beszélgetéseket egy automata­ készülék jegyezné. Hogy ez utóbbi díj­­leszállítás volna-e vagy fölemelés, azt igazán nem lehet meghatározni, de mindenesetre sok utánjárást róna a telefon-igazgatóságra és esetleg az automaták jóvoltából sok igaztalan díjat a közönségre. A húsz koronára való leszállítás pedig rendkívül csekély en­gedmény. Ilyenformán nem igen jutunk közelebb a célhoz, hogy tudniillik mindenki bevezettethesse­­ a telefont, akinek csak szüksége van reá. ^ ~ - * — Marconi konkurrense. Londonból táviratozó zák, hogy Marconinak erős és veszedelmes verseny-­­társa támadt a drótnélkül való táviratozás terén, sőt­ arról is szól a londoni telegramm, hogy az elsőség­­e találmányban, nem a Maroonie. Az angol föltalálót­ Meviel-Maskelysnek hívják és találmányát a legnagyobb­ angol kábel­társaság váltotta magához. Meviel-Mas­kelys találmányáról mindössze annyi jutott nyilván­­osságra, hogy a zárt­áram-vezeték indukcióján ala­pul, nem pedig magas árbocokon elhelyezett villamos­­leadó és fölvevő készüléken. Az angol kormány és­ a táviró-hivatal már régebben kísérletezik ^Maskely® találmányával Angolország és Írország közt. ^ — Megrágalmazott papság. Újabb időben Csanádi püspökség hazafias papsága ellen névtelenül megjelent támadásokkal szemben az egyházmegyei esperesei és az esperesi kerületek kiküldöttei ma nyi­latkozatot tettek közzé, amely szerint az egyházmegye papsága visszautasítja a támadásokat. Hangoztatja a papság,­­,hogy őszinte bensőséggel ragaszkodik fő­pásztorához, ki a békés viszonyt ápolja és a hazafias kötelességek teljesítésében nem tűr megkülönböztetést a magyar és a nem magyar pap között és kijelenti, hogy az egyházmegyének nincs egyetlen papja, ki nem vallaná magát szívből magyarnak és ne szentelné a teljes erejét a nemzeti ügynek. A papság a támadá­­­sokkal szemben is kitart a zászló mellett, melyet­­ hazafias erényekben meg nem gyanúsítható főpásztorai fennen lobogtat. — Furfangos tolvajok. A pénzügyminisztériumi új palotájának építése közben, az ott elvonuló bástya­, lebontásánál ráakadtak­­a hajdani dominikánusok­ templomának maradványaira. A munkálatoknál nyolc­ napszámos volt tegnap délután alkalmazva, akik felsőd kabátjukat, tarisznyájukat s egyéb cókmókjukat a­ romokra helyezték. Közben pár ismeretlen emberi összeszedte a holmikat s azokkal minthogy másképp­ nem menekülhettek, az egyik feltört csatornán távoz­­­tak. Amikor észrevették a szegény napszámosok a lopást, késő volt, mert a tolvajok ekkor már a bás­tyán levő egyik csatornanyiláson kibújva elmenekül­­­tek, a­nélkül, hogy látta volna őket valaki.­­ A legújabb párisi botrány. A francia fő­­városnak ismét szenzációs botránya van. Ezúttal egy­ újság áll a skandalum középpontjában. Arról van szó, hogy a Francais című újság, amely még nemrég­ a kormányt támogatta és a Matinnek volt estilapja,­ egy gyűjtés céljaira 50.000 frankot kapott egy kül­földi diplomatától, aki még rövid idő előtt a francia­ fővárosban volt nagykövet. Az összeget a lap nem-­ csak hogy saját céljára fordította, hanem még egy millió frankot akart az illető diplomatától kicsalni. A­ volt nagykövet erre bünfenyítő följelentést tett a­ Francaise ellen. A francia közvéleményt erősen fog-­ lalkoztatja ez a nagystílű zsarolási kísérlet s a Matin-­ től várja a magyarázatot. Beszélik, hogy az illetői diplomata, a volt német nagykövet. — Izraelita Istentisztelet. A pesti izraelita­ hitközség dohány-utcai templomában a péntek esti­ istentisztelet további intézkedésig Va0 órakor kéz-a­dódik. ,V — Kis tolvajok. Paksról írja tudósítónk: Tesc­sényi József és Mihály 11 és 9 éves gyermekek tolvaj-­ bandát szerveztek és rendszeresen űzték a tolvajlást. Tegnap reggel azonban rajtavesztettek. Horváth Fe­­renc paksi lakoshoz törtek be, aki szőlőjében volt elfoglalva és csupán ötéves fia maradt otthon. Ezt a­ kis­fiút a már előbb összelopott játékokkal arra bír­ták, hogy megmondja, hová tették szülei a szoba­ kulcsát. A kis­fiú meg is mondta, mire a szobát fék: nyitva, feltörték a szekrényeket és az értékesebb hóm­­mikat ellopták. Horváthék kis­fia a gyerekek fenye­getésére nem merte megmondani a tolvajok kilétét és csak hosszas faggatás után mondta el a történteket.­ A rögtön előhívott csendőrök elfogták a kis tolvajo­­­kat és nagymennyiségű lopott tárgyakat találta­k náluk. Azonkívül vésőt, fúrót és más,[­ betöréshez] szükséges szerszámokat találtak birtokukban. — Betiltott munkásértekezlet. Temesvárról ír­j­ják: A temesvári sütőlegények szocialisztikus agitált­­orok befolyása alatt ma értekezletet akartak tartani, amelyen Tatár Dénes, a budapesti sütők szaklapjának­ szerkesztője tartott volna előadást. A rendőrség az­ összegyűlteket szétoszlatta, mivel az értekezlet menü volt bejelentve. ■ у .< Апi ■ — Öngyilkos őrmester. Povorni Adolf őrmestert mint temesvári tudósítónk táviratozza, ma délelőtt, közvetlen a rapport előtt, főbe lőtte magát. Öngyil­kosságának oka az, hogy egy újonc, akit a kiképzés alkalmával nagyon megkínzott, följelentést tett ellene. Ma kellett volna Povorninak elvenni büntetését ke­ f­gyetlenkedéséért s ezért lőtte agyon magát. Az ön­gyilkos a kadétiskolába járt, de nem végezte be tanul-­­mányait. Jómódú családból származott. ■ M * — A győri sztrájk vége. Győrből táviratozzák­, hogy a vagyongyár munkásai ma ismét munkába­ álltak. A gyárban a munka teljes üzemmel ma délután újra megindult. ‘­it -1 ??[ -1

Next