Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)

1902-10-24 / 292. szám

2971 szám Budapest^ péntek BUDAPESTI NAPLÓ , . 1902. október 124. « _ г#*» — Támadás a pénzügyőrök ellen. Trientből je­lentik, hogy a Cornek-féle malomban harminc ember megrohant és megdobált egy pénzügyőri őrjáratot, amely a dohánycsempészek ellen járt el. A pénzügy­őrök oldalfegyverüket használták, majd a levegőbe lőttek, mire a támadók megugrottak. A moh­i kerületi bíróság több embert letartóztatott. — Forgalmi és Távolságmutató a címe annak a kézikönyvnek, mely a minap hagyta el a sajtót. Régen érzett szükséget elégít ki ez a becses mű, mely a­ magyar korona országainak összes helységeit keres­kedelmi forgalmi szempontból tárgyalja s adatainak sokoldalúságánál fogva a hivatalos helységnévtárt is pótolja. A mű, mely a szorgalmas, nagy körültekin­téssel és szakavatotts­ággal munkálkodó szerzőknek ,kétségtelenül dicséretére válik, két részből áll. Az első rész, a­­ tulajdonképpeni Helységnévtár a magyar korona országainak összes helységeit (beleértve még a pusztákat, tanyákat, telepeket, sőt az erdészlakó­kat is) abból a szempontból sorolja elő, hogy mely vasút-,­­ posta-, távíró-, telefon- és gőzhajó­­állomás forgalmi körébe tartósnak megemlítvén minden egyes helységnév mellett egyúttal azt is, hogy a vasút­állomástól mily távolságra feküsznek? A második rész a magyar korona országainak, valamint az osztrák ha­társzéleknek állomásait foglalja a legnagyobb gond­dal és pontossággal össze, részletezvén minden egyes esetben azt is, hogy az állomások minő forgalomra vannak berendezve ? E mellett még a vasútállomáso­kat a IX. üzletvezetőség szerint is külön csoporto­sítja, ami ismét a kereskedői körök tájékoztatására szolgál megbecsülhetetlen adatokkal. A művet úgy a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, mint a M. Á. V. igazgatóságának szakközegei felülvizsgálták. Ez a nagyszabású mű Lányi Róbert felügyelő és Szatmári J. Jenő postatiszt három évi fáradhatatlan munkássá­gának eredménye. A több mint nyolcszáz oldalra ter­jedő nagynyolcadrét alakú vaskos mű ára kemény kötésben tizenhat korona. Kapható a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában. , — Élefánt dijnok. Aradról táviratozzásc, hogy Klotz Antal városi dijnok ma revolverrel agyon­lőtte magát — Rendőri hírek. Elefánt Andor könyvelő ma délben a Gyár­ utca 26. számú lakásán mellbe lőtte magát. Veszedelmes sebével a mentők a Rókus-kór­­házba vitték.­­ A Tündér-hegyen a minap egy akasz­tott emberre akadtak. Ismerősei a boncoló­ intézetben felismerték benne Rabóczky János pénzügyminiszteri szolgát, aki a múlt hónapban eltűnt.­­ A soroksári­­úti villamos végállomáson ma reggel Deutsch Adolf 50 éves cipész megőrült s ruháit ledobva magáról, sorra ölelgette a járókelőket. A szerencsétlent a fő­­kapitányságra vitték s miután a rendőrorvos konsta­tálta rajta az elmebajt, beszállították a lipótmezei té­bolydába. (x) Próbáljon egyszer szerencsét Lukács Vil­mos bankházában Budapest V. Fürdő-utca 10.!!! Vi oszt. sorsjegy 12.— K. 1/2 a 6.— K. 1V a 3.— K. Vs a 1.50 K. Beszélő levélszekrény. A szobában meg kell nyomni , egy gombot s ha künn a csengő csenget, levél van a levélszek­rényben. Uj találmány.­­Megnyomom a gombot félve. Cseng a csengő odakint? Megjött-e a kis levélke ? Hiába várok megint? Szól a csengő !. . . Ő, kitől jött? Tán a várt levél lehet? . . . "Vagy az ügyvéd küldött újra Egy nyomtatott levelet? Mert a csengő levélcsengő Érzéketlen és rideg, Mindenkor egyformán cseng­ő, S hogy ki irt, nem mondja meg. Lehet tőle a levélke Velínre irt, illatos, Vagy ügyvédi kék perlő-lap. — Mindég cseng a villamos ! Ó ha szív volna a gépben, Milyen vígan csengene, Ha megjönne az én szépem Vid­aszin levele. Édes hangon hívna, szólna : — Gyér gazdám, van leveled ! Az a kis kéz, amely irta, Istenem, de szép lehet! . . . Ha pénzeslevélt jelezne, Hogy hirdetné, boldogan ! Aranyhangon csengve, zengve Hívna: — Gyorsan gyér, uram! . . . De így, kérdem szinte félve, Cseng­ő csengő odakint ? . . . Szerelmes, pénzes levél-e ? Vagy az ügyvéd itt megint ? • ... II. FŐVÁROS (*) Az iskolaszéki választások. A főváros ösz­­szes kerületeibe ma lezajlottak az iskolaszéki válasz­tások. Meglepetést nem várt senki, nem is hoztak a választások, mert a régi pártok listái győztek minde­nütt, ahol tudniillik két lista forgott közkézen. Heve­sebb küzdelem csak a VII. és IX. kerületben folyt. Amott­ a demokrata párt vette föl a harcot, de a le­adott 1959. választó közül mindössze 500-an adták le szavazatukat a demokraták listájára. A IX. kerületben 1009 szavazatot adtak le, ebből 700 választó a Sprin­­ger-párt névsorára szavazott, m­íg a Hock-párt listája 300 szavazattal kisebbségben maradt.­­ A délután folyamán a III. kerületben is újabb szavazó­listákat hoztak forgalomba és magán a hivatalos listán is so­kat változtattak, de a leadott 268 szavazat leg­többje mégis a hivatalos listát vitte győzelemre. (*) Egy iskolaszék kérelme. A budapesti I. ke­rületi várbeli iskolaszék a főváros tanácsához előter­jesztést nyújtott be a folyó iskolai évben életbelépte­tett helyettesítési rendszer eltörlése és a segédtanítói intézmény visszaállítása ügyében. A tanács ugyanis elhatározta a segédtanítói intézmény fokozatos meg­szüntetését s az egyes iskoláknál szükséges he­lyettesítések ellátásáról, hogy intézkedett, hogy a rö­­videbb (1­8 napig tartó) helyettesítéseket maga a tantestület tartozik ellátni; ha a tanszemélyzet több tagja betegednék meg egyszerre, vagy a helyettesítés huzamosabb ideig tartana, az egyes központokba be­osztott segédtanítók, illetőleg segédtanítónők vehetők igénybe. Az említett iskolaszék most beadott előter­jesztésében kiemeli, hogy e rendelkezés életbelépte­tésének, még mielőtt konkrét esetek merültek volna fel, nemcsak a tanügyi körök, hanem az intel­ligensebb szülők is nagy aggodalommal néztek eléje. Az azóta felmerült konkrét esetek, mint az előterjesztés mondja, bizonyítják, hogy ez az aggo­dalom nem volt alaptalan, mert az említett határozat végrehajtása sok esetben lehetetlen, vagy oly állapo­tokat teremt, amelyek a nevelés-oktatás eredményét és sikerét komolyan veszélyeztetik. Ezek után az iskolaszék arra kéri a tanácsot, hogy az új rendet sza­bályozó határozatokat vonja vissza s a segédtanítói intéz­ményt a régi módon szervezze. SZÍNHÁZ, ZENE ** Bochnicsek, mint Lohengrin. A Grál lovagot, aki a Moldváról jövet ma este a brabanti partokon kikötött, nemcsak a szőke Elza várta, mint megmen­­tőjét, hanem a M. Kir. Operaház is. Elza szerencsé­sebb volt, mint műintézetünk. Mert elsősorban azt kell konstatálnunk, szó se lehet arról, hogy Bodhnicsek, az Operához újonnan szerződtetett tenoristája, Burriánt pótolhatná. Már­pedig dalszínházunknak elsőrangú hőstenoristára van szükség, aki, mint Burrián, elő­kelő és érdekes művészetével jelentőséget adjon mű­­intézetünknek. Új énekesünk, akit az az eddigelé nálunk páratlan megtiszteltetés ért, hogy vendégszereplés nélkül lépett operaház­unk kötelékébe, a tisztességes középszer­hez tartozik és természetesen Burriánénál kisebb gázsit is kap; első esztendőben ötezer, majd nyolc, kilenc, tízezer forintot. Tenorista nem köteles ennyi pénzért Operaházunkat megmenteni. Bochnicsek hangja lírai tenor-orgánum, amelynek középső regisztere eléggé tartalmas, de felső regisztere bizonyos erőlködésre szorul és úgy látszik, kitartás nélkül való. Nagy tisz­telettel kell megemlékeznünk muzsikálisságáról, amely oszlopa az ensemblenak. Minden különös dicséret nélkül konstatálom, hogy magyarul énekelt; ez köte­lessége mindenkinek, aki magyar színházban magyar pénzért énekel. Nincs az az európai műintézet, ahol ujjonganának, ha az énekes és az illető nemzet nyelvén énekel, ami a művészet az illem legprimitívebb kö­vetelménye. Hanem meg kell említeni, hogy Bochnicsek tizenkét nap alatt magyarul tudta betanulni Lohengrin szerepét. Vasquez grófnő ugyanennyi év alatt nem volt képes elkészülni Elza magyar szövegével. Új tenoristánktól elvárjuk, hogy nem elégszik meg egyes szerepek magyarul való betanulásával, hanem megta­nul magyarul. Ő nem az a kaliberű énekes, aki mű­­intézetünket — mások példájára — trambulinnak te­kinthetné, ahonnan át lehet ugorni a műveit Nyugatra. Lesz annyi önismerete, hogy ilyen reményeket nem nem táplál, hanem eggedetlen szorgalommal azon lesz, hogy nálunk szerzett pozícióját kiérdemelje. Mert az ember sohase lehet tisztában olyan tenoristával, aki­hez szerződésszegés útján jutott. Ne tessék beleszé­dülni ebbe a körforgásba: Burrián szerződésszegő lett Hamburgban és szerződésszegés utján jutott Prágába. Mészárosnak nincsen tenoristája és szerződéssze­gés utján megszegi nekünk Burriánt. Burrián prágai helyére pedig Bochnicsek kerül. Burk­án nálunk szerződésszegő lesz és szerződésszegés utján Drezdába kerül. Erre nekünk nem lévén tenoristánk, szerződésszegés utján megszerezzük Prágából Bochni­­cseket. Igen ám, csakhogy Anthesz, a drezdaiak ünnep­ződésszegés utján melléje szerződtették, és imhol, és maga is szerződésszegő lesz és faképnél hagyja Drez­dát, hogy Amerikába vitorlázzék... Hát van-e na­gyobb úr a világon a tenoristánál? Különben jó lenne szerződtetni most Antheszt. Először úgy se magyar,­ másodszor pedig szerződésszegő, harmadszor pedig, olyan művész, aki talán nemcsak brabanti Elzát tudná megmenteni. (Goly.) ** A dada Pozsonyban. A pozsonyi színházban, mint levelezőnk táviratozza, ma volt Bródy Sándor A dada című társadalmi színművének a bemutatója. A közönség mindvégig fokozódó érdeklődéssel kísérte a nagyhatású drámát és minden felvonás végén lel­kesen hívta a szerzőt, aki meg is jelent. Ünnepelték a címszerep személyesítőj­ét, Baráti Irmát is, aki a többi főszereplővel együtt kitűnően érvényre juttatta a darab szépségeit. ** Foghúzás fájdalom nélkül. Vörösre sirt szemmel jelent meg ma egy kedves énekesnőnk az Operaház próbáján. — Mi a baja ? — kérdezte tőle részvéttel Várady Sándos, a baritonista. — Fáj a fogam ... — Húzassá ki, — biztatta az énekes. — Félek a fájdalomtól, pedig próba után vár Dalnoki Viktor. — Ismeretes, hogy ez a pompás ba­ritonista egyike a legkitűnőbb és legkeresettebb fog-, orvosoknak. — Akarja nagyság, hogy a foghúzás egyáltalán ne fájjon, sőt hogy jobban essék, mintha kéjgázzal történnék ? Akkor szidja Dalnoki előtt Takácsot és Becket, mondja aljas intrikának, hogy ilyen nagy­ baritonistának, amilyen Dalnoki, fogorvosi prakszist kell folytatnia. Majd meglátja, hogy úgy húzza ki a fogát, hogy valósággal gyönyörűség lesz. A baritonisták ismerik egymást. ** A föld Kolozsváron. Kolozsvárról táviratoz­­zák, hogy az ottani színházban ma este nagy siker­rel először adták Malonyay Dezső és Kemechey Jenő hatásos darabját, A földet. A földékes parasztot Szent-,­györgyi István játszotta, szaporítva művészi alakításai­nak számát. Kiváltak még Tóvölgyi Margit, Halmi Margit, Szakács Andor és Karsay Károly. A közönség a szerzőknek is, a színészek játékának is lelkes tap­sokkal adózott. ** Magyar tenoristák sikere külföldön. A Breslauer General-Anzeiger zenereferense a következő­ket írja Mátray Dezsőről, a magyar tenoristáról, aki az ottani színházban mint Don José mutatkozott be. „Mátray úr, úgy látszik, az a tenorista, akire oly égető szükségünk van. Erőteljes, kitartó orgánum, érces, inkább drámai, mint lírai timbreval, gyönyörű fejregiszter, megnyerő külső, temperamentumos és intelligens alakítás, — mindezek a szép tulajdonságok tényleg megvannak, csak óhajtanék, ha a művész jobban gazdá­kodnék a hangjával.*• — A cseh teno­risták nálunk próbálkoznak, magyar tenoristák pedig külföldön aratnak elismerést. Arányi Dezsőt például vaksággal ünnepük Prágában. ** Sarah Bernhardt Berlinben. Berlinből táv­­iratozzák, hogy az udvari intendatura, tekintettel arra, hogy Sarah Bernhardt hét estére tervezett vendégjáté­kára az összes jegyek elkeltek, megengedte, hogy a francia tragika vendégjátéka meghosszabbíttassék. ** Geistinger Mária, az egykor ünnepelt bécsi szubrett, mint egy klagenfurti távirat jelenti, halálán van. Nemrégiben operálták, de ez nem segített baján S most a halállal vívódik. ** Z. Bárdi Gabi Oroszországban. Z. Bárdi Gabi a bécsi Kari színházhoz szerződött. A színház személyzete ez évi december hóban félévre tervezett körútra indul Oroszországba s ezen a körúton már a művésznő is részt vesz. A kurucok Párisban. — Szerző a darabjáról. — Budapest, október 23. Még egy kuruc darab, megint ír valaki darabot a kurucokról ? Hát már sohse fogyunk ki a kurucság­­ból? Ocskay, Kuruc Feja Dávid, Rodostó, Kurucfur­­f­ang stb. stb. — nem volt ez elég? Mi szükség „a kurucokra Párisban?“ Ezt hallom, vagy legalább képzelem hallani mindenfelől és szinte félve — bo­csánatot kérve — lépek ki kuruc-darabommal utoljára — annyi kuruc-tárgyú darab után, mint sereghajtó, aki pedig ezzel a darabjával már régóta elkészült, úgy hogy bátran megelőzhette volna ,a többit, ha nem, az lett volna a rendeltetése, hogy utoljára maradjon! Mind hiába! Sorsát senki el nem kerüli! Aki meg jóllakott a kurucokkal, fogadja ezeket az én kurucaimat jó szívvel már csak azért is, mert ezek nem komoly, hanem víg kurucok, aminthogy darabom nem dráma, hanem vígjáték s egy alapjában komoly tárgyat ipar­kodik derült színekkel kifesteni.

Next