Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)
1902-10-24 / 292. szám
2971 szám Budapest^ péntek BUDAPESTI NAPLÓ , . 1902. október 124. « _ г#*» — Támadás a pénzügyőrök ellen. Trientből jelentik, hogy a Cornek-féle malomban harminc ember megrohant és megdobált egy pénzügyőri őrjáratot, amely a dohánycsempészek ellen járt el. A pénzügyőrök oldalfegyverüket használták, majd a levegőbe lőttek, mire a támadók megugrottak. A mohi kerületi bíróság több embert letartóztatott. — Forgalmi és Távolságmutató a címe annak a kézikönyvnek, mely a minap hagyta el a sajtót. Régen érzett szükséget elégít ki ez a becses mű, mely a magyar korona országainak összes helységeit kereskedelmi forgalmi szempontból tárgyalja s adatainak sokoldalúságánál fogva a hivatalos helységnévtárt is pótolja. A mű, mely a szorgalmas, nagy körültekintéssel és szakavatottsággal munkálkodó szerzőknek ,kétségtelenül dicséretére válik, két részből áll. Az első rész, a tulajdonképpeni Helységnévtár a magyar korona országainak összes helységeit (beleértve még a pusztákat, tanyákat, telepeket, sőt az erdészlakókat is) abból a szempontból sorolja elő, hogy mely vasút-, posta-, távíró-, telefon- és gőzhajóállomás forgalmi körébe tartósnak megemlítvén minden egyes helységnév mellett egyúttal azt is, hogy a vasútállomástól mily távolságra feküsznek? A második rész a magyar korona országainak, valamint az osztrák határszéleknek állomásait foglalja a legnagyobb gonddal és pontossággal össze, részletezvén minden egyes esetben azt is, hogy az állomások minő forgalomra vannak berendezve ? E mellett még a vasútállomásokat a IX. üzletvezetőség szerint is külön csoportosítja, ami ismét a kereskedői körök tájékoztatására szolgál megbecsülhetetlen adatokkal. A művet úgy a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, mint a M. Á. V. igazgatóságának szakközegei felülvizsgálták. Ez a nagyszabású mű Lányi Róbert felügyelő és Szatmári J. Jenő postatiszt három évi fáradhatatlan munkásságának eredménye. A több mint nyolcszáz oldalra terjedő nagynyolcadrét alakú vaskos mű ára kemény kötésben tizenhat korona. Kapható a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában. , — Élefánt dijnok. Aradról táviratozzásc, hogy Klotz Antal városi dijnok ma revolverrel agyonlőtte magát — Rendőri hírek. Elefánt Andor könyvelő ma délben a Gyár utca 26. számú lakásán mellbe lőtte magát. Veszedelmes sebével a mentők a Rókus-kórházba vitték. A Tündér-hegyen a minap egy akasztott emberre akadtak. Ismerősei a boncoló intézetben felismerték benne Rabóczky János pénzügyminiszteri szolgát, aki a múlt hónapban eltűnt. A soroksáriúti villamos végállomáson ma reggel Deutsch Adolf 50 éves cipész megőrült s ruháit ledobva magáról, sorra ölelgette a járókelőket. A szerencsétlent a főkapitányságra vitték s miután a rendőrorvos konstatálta rajta az elmebajt, beszállították a lipótmezei tébolydába. (x) Próbáljon egyszer szerencsét Lukács Vilmos bankházában Budapest V. Fürdő-utca 10.!!! Vi oszt. sorsjegy 12.— K. 1/2 a 6.— K. 1V a 3.— K. Vs a 1.50 K. Beszélő levélszekrény. A szobában meg kell nyomni , egy gombot s ha künn a csengő csenget, levél van a levélszekrényben. Uj találmány.Megnyomom a gombot félve. Cseng a csengő odakint? Megjött-e a kis levélke ? Hiába várok megint? Szól a csengő !. . . Ő, kitől jött? Tán a várt levél lehet? . . . "Vagy az ügyvéd küldött újra Egy nyomtatott levelet? Mert a csengő levélcsengő Érzéketlen és rideg, Mindenkor egyformán csengő, S hogy ki irt, nem mondja meg. Lehet tőle a levélke Velínre irt, illatos, Vagy ügyvédi kék perlő-lap. — Mindég cseng a villamos ! Ó ha szív volna a gépben, Milyen vígan csengene, Ha megjönne az én szépem Vidaszin levele. Édes hangon hívna, szólna : — Gyér gazdám, van leveled ! Az a kis kéz, amely irta, Istenem, de szép lehet! . . . Ha pénzeslevélt jelezne, Hogy hirdetné, boldogan ! Aranyhangon csengve, zengve Hívna: — Gyorsan gyér, uram! . . . De így, kérdem szinte félve, Csengő csengő odakint ? . . . Szerelmes, pénzes levél-e ? Vagy az ügyvéd itt megint ? • ... II. FŐVÁROS (*) Az iskolaszéki választások. A főváros öszszes kerületeibe ma lezajlottak az iskolaszéki választások. Meglepetést nem várt senki, nem is hoztak a választások, mert a régi pártok listái győztek mindenütt, ahol tudniillik két lista forgott közkézen. Hevesebb küzdelem csak a VII. és IX. kerületben folyt. Amott a demokrata párt vette föl a harcot, de a leadott 1959. választó közül mindössze 500-an adták le szavazatukat a demokraták listájára. A IX. kerületben 1009 szavazatot adtak le, ebből 700 választó a Springer-párt névsorára szavazott, míg a Hock-párt listája 300 szavazattal kisebbségben maradt. A délután folyamán a III. kerületben is újabb szavazólistákat hoztak forgalomba és magán a hivatalos listán is sokat változtattak, de a leadott 268 szavazat legtöbbje mégis a hivatalos listát vitte győzelemre. (*) Egy iskolaszék kérelme. A budapesti I. kerületi várbeli iskolaszék a főváros tanácsához előterjesztést nyújtott be a folyó iskolai évben életbeléptetett helyettesítési rendszer eltörlése és a segédtanítói intézmény visszaállítása ügyében. A tanács ugyanis elhatározta a segédtanítói intézmény fokozatos megszüntetését s az egyes iskoláknál szükséges helyettesítések ellátásáról, hogy intézkedett, hogy a rövidebb (18 napig tartó) helyettesítéseket maga a tantestület tartozik ellátni; ha a tanszemélyzet több tagja betegednék meg egyszerre, vagy a helyettesítés huzamosabb ideig tartana, az egyes központokba beosztott segédtanítók, illetőleg segédtanítónők vehetők igénybe. Az említett iskolaszék most beadott előterjesztésében kiemeli, hogy e rendelkezés életbeléptetésének, még mielőtt konkrét esetek merültek volna fel, nemcsak a tanügyi körök, hanem az intelligensebb szülők is nagy aggodalommal néztek eléje. Az azóta felmerült konkrét esetek, mint az előterjesztés mondja, bizonyítják, hogy ez az aggodalom nem volt alaptalan, mert az említett határozat végrehajtása sok esetben lehetetlen, vagy oly állapotokat teremt, amelyek a nevelés-oktatás eredményét és sikerét komolyan veszélyeztetik. Ezek után az iskolaszék arra kéri a tanácsot, hogy az új rendet szabályozó határozatokat vonja vissza s a segédtanítói intézményt a régi módon szervezze. SZÍNHÁZ, ZENE ** Bochnicsek, mint Lohengrin. A Grál lovagot, aki a Moldváról jövet ma este a brabanti partokon kikötött, nemcsak a szőke Elza várta, mint megmentőjét, hanem a M. Kir. Operaház is. Elza szerencsésebb volt, mint műintézetünk. Mert elsősorban azt kell konstatálnunk, szó se lehet arról, hogy Bodhnicsek, az Operához újonnan szerződtetett tenoristája, Burriánt pótolhatná. Márpedig dalszínházunknak elsőrangú hőstenoristára van szükség, aki, mint Burrián, előkelő és érdekes művészetével jelentőséget adjon műintézetünknek. Új énekesünk, akit az az eddigelé nálunk páratlan megtiszteltetés ért, hogy vendégszereplés nélkül lépett operaházunk kötelékébe, a tisztességes középszerhez tartozik és természetesen Burriánénál kisebb gázsit is kap; első esztendőben ötezer, majd nyolc, kilenc, tízezer forintot. Tenorista nem köteles ennyi pénzért Operaházunkat megmenteni. Bochnicsek hangja lírai tenor-orgánum, amelynek középső regisztere eléggé tartalmas, de felső regisztere bizonyos erőlködésre szorul és úgy látszik, kitartás nélkül való. Nagy tisztelettel kell megemlékeznünk muzsikálisságáról, amely oszlopa az ensemblenak. Minden különös dicséret nélkül konstatálom, hogy magyarul énekelt; ez kötelessége mindenkinek, aki magyar színházban magyar pénzért énekel. Nincs az az európai műintézet, ahol ujjonganának, ha az énekes és az illető nemzet nyelvén énekel, ami a művészet az illem legprimitívebb követelménye. Hanem meg kell említeni, hogy Bochnicsek tizenkét nap alatt magyarul tudta betanulni Lohengrin szerepét. Vasquez grófnő ugyanennyi év alatt nem volt képes elkészülni Elza magyar szövegével. Új tenoristánktól elvárjuk, hogy nem elégszik meg egyes szerepek magyarul való betanulásával, hanem megtanul magyarul. Ő nem az a kaliberű énekes, aki műintézetünket — mások példájára — trambulinnak tekinthetné, ahonnan át lehet ugorni a műveit Nyugatra. Lesz annyi önismerete, hogy ilyen reményeket nem nem táplál, hanem eggedetlen szorgalommal azon lesz, hogy nálunk szerzett pozícióját kiérdemelje. Mert az ember sohase lehet tisztában olyan tenoristával, akihez szerződésszegés útján jutott. Ne tessék beleszédülni ebbe a körforgásba: Burrián szerződésszegő lett Hamburgban és szerződésszegés utján jutott Prágába. Mészárosnak nincsen tenoristája és szerződésszegés utján megszegi nekünk Burriánt. Burrián prágai helyére pedig Bochnicsek kerül. Burkán nálunk szerződésszegő lesz és szerződésszegés utján Drezdába kerül. Erre nekünk nem lévén tenoristánk, szerződésszegés utján megszerezzük Prágából Bochnicseket. Igen ám, csakhogy Anthesz, a drezdaiak ünnepződésszegés utján melléje szerződtették, és imhol, és maga is szerződésszegő lesz és faképnél hagyja Drezdát, hogy Amerikába vitorlázzék... Hát van-e nagyobb úr a világon a tenoristánál? Különben jó lenne szerződtetni most Antheszt. Először úgy se magyar, másodszor pedig szerződésszegő, harmadszor pedig, olyan művész, aki talán nemcsak brabanti Elzát tudná megmenteni. (Goly.) ** A dada Pozsonyban. A pozsonyi színházban, mint levelezőnk táviratozza, ma volt Bródy Sándor A dada című társadalmi színművének a bemutatója. A közönség mindvégig fokozódó érdeklődéssel kísérte a nagyhatású drámát és minden felvonás végén lelkesen hívta a szerzőt, aki meg is jelent. Ünnepelték a címszerep személyesítőjét, Baráti Irmát is, aki a többi főszereplővel együtt kitűnően érvényre juttatta a darab szépségeit. ** Foghúzás fájdalom nélkül. Vörösre sirt szemmel jelent meg ma egy kedves énekesnőnk az Operaház próbáján. — Mi a baja ? — kérdezte tőle részvéttel Várady Sándos, a baritonista. — Fáj a fogam ... — Húzassá ki, — biztatta az énekes. — Félek a fájdalomtól, pedig próba után vár Dalnoki Viktor. — Ismeretes, hogy ez a pompás baritonista egyike a legkitűnőbb és legkeresettebb fog-, orvosoknak. — Akarja nagyság, hogy a foghúzás egyáltalán ne fájjon, sőt hogy jobban essék, mintha kéjgázzal történnék ? Akkor szidja Dalnoki előtt Takácsot és Becket, mondja aljas intrikának, hogy ilyen nagy baritonistának, amilyen Dalnoki, fogorvosi prakszist kell folytatnia. Majd meglátja, hogy úgy húzza ki a fogát, hogy valósággal gyönyörűség lesz. A baritonisták ismerik egymást. ** A föld Kolozsváron. Kolozsvárról táviratozzák, hogy az ottani színházban ma este nagy sikerrel először adták Malonyay Dezső és Kemechey Jenő hatásos darabját, A földet. A földékes parasztot Szent-,györgyi István játszotta, szaporítva művészi alakításainak számát. Kiváltak még Tóvölgyi Margit, Halmi Margit, Szakács Andor és Karsay Károly. A közönség a szerzőknek is, a színészek játékának is lelkes tapsokkal adózott. ** Magyar tenoristák sikere külföldön. A Breslauer General-Anzeiger zenereferense a következőket írja Mátray Dezsőről, a magyar tenoristáról, aki az ottani színházban mint Don José mutatkozott be. „Mátray úr, úgy látszik, az a tenorista, akire oly égető szükségünk van. Erőteljes, kitartó orgánum, érces, inkább drámai, mint lírai timbreval, gyönyörű fejregiszter, megnyerő külső, temperamentumos és intelligens alakítás, — mindezek a szép tulajdonságok tényleg megvannak, csak óhajtanék, ha a művész jobban gazdákodnék a hangjával.*• — A cseh tenoristák nálunk próbálkoznak, magyar tenoristák pedig külföldön aratnak elismerést. Arányi Dezsőt például vaksággal ünnepük Prágában. ** Sarah Bernhardt Berlinben. Berlinből táviratozzák, hogy az udvari intendatura, tekintettel arra, hogy Sarah Bernhardt hét estére tervezett vendégjátékára az összes jegyek elkeltek, megengedte, hogy a francia tragika vendégjátéka meghosszabbíttassék. ** Geistinger Mária, az egykor ünnepelt bécsi szubrett, mint egy klagenfurti távirat jelenti, halálán van. Nemrégiben operálták, de ez nem segített baján S most a halállal vívódik. ** Z. Bárdi Gabi Oroszországban. Z. Bárdi Gabi a bécsi Kari színházhoz szerződött. A színház személyzete ez évi december hóban félévre tervezett körútra indul Oroszországba s ezen a körúton már a művésznő is részt vesz. A kurucok Párisban. — Szerző a darabjáról. — Budapest, október 23. Még egy kuruc darab, megint ír valaki darabot a kurucokról ? Hát már sohse fogyunk ki a kurucságból? Ocskay, Kuruc Feja Dávid, Rodostó, Kurucfurfang stb. stb. — nem volt ez elég? Mi szükség „a kurucokra Párisban?“ Ezt hallom, vagy legalább képzelem hallani mindenfelől és szinte félve — bocsánatot kérve — lépek ki kuruc-darabommal utoljára — annyi kuruc-tárgyú darab után, mint sereghajtó, aki pedig ezzel a darabjával már régóta elkészült, úgy hogy bátran megelőzhette volna ,a többit, ha nem, az lett volna a rendeltetése, hogy utoljára maradjon! Mind hiába! Sorsát senki el nem kerüli! Aki meg jóllakott a kurucokkal, fogadja ezeket az én kurucaimat jó szívvel már csak azért is, mert ezek nem komoly, hanem víg kurucok, aminthogy darabom nem dráma, hanem vígjáték s egy alapjában komoly tárgyat iparkodik derült színekkel kifesteni.