Budapesti Napló, 1904. március (9. évfolyam, 61-91. szám)
1904-03-06 / 66. szám
6 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1904. március 6. 60. számi g A jövendő nemzedék érdekében. Régóta vitatják már iskolaügyi szakkörökben, hogy várjon nincs-e kárára a gyermekek testi és szellemi fejlődésének a népoktatási törvény amaz intézkedése, mely az iskoláztatás kötelezettségét az életkor hatodik évétől kezdve állapítja meg. Most ebben a kérdésben Budapest székesfőváros egyik iskolaszéke — a krisztinavárosi — döntő határozatot hozott, kimondván, hogy az iskoláztatást az életkor hetedik évétől kezdve tartja kötelezőnek s ez értelemben indítványt terjeszt a tanács útján a közoktatásügyi miniszter elé s az indítvány támogatására fölkéri az összes iskolaszékeket, a tanítók országos bizottságát és az országos közegészségügyi tanácsot. Az iskolaszék határozata annál fontosabb, mert a kultuszminisztériumban éppen most foglalkoznak az elavult népoktatási törvények általános revíziójával, tehát ennek anyaga közé még jókor beilleszthető ez az okos indítvány. És kétségen kívül be is kell azt illeszteni, mert a gyermekek testi és szellemi fejlődésének határozottan ártalmára van, hogy már olyan zsenge korban naponta 4—5 órát kell az iskolák poros levegőjében, meggörnyedve, agyvelőtszárító feszült figyelemben eltölteniök. Ez egyik oka a satnyuló nemzedék ideges elvénulásának és tulajdonképpen az iskolakötelezettség kezdőpontjának az indítvány értelmében való megállapítását már akkor kellett volna törvénybe iktatni, amikor a katonai kötelezettség kezdő idejét a véderőtörvényben egy esztendővel későbbre tolták. Bizony az a nemzedék, amely még huszonegyéves korában is alig válik be a katonasor alá, hatéves korában nem való az iskolai fegyelem igájába. Ezért csak üdvözölni lehet az iskolaszék korszakos indítványát és azt kívánni hozzá, hogy bárcsak más egyéb tekintetekből is, például a házasságkötésnél, gyári munkára való alkalmazásnál stb., az életkorban szintén szigorúbb határvonalakat szabna meg a társadalom és a törvényhozás, mert az emberiségnek a foglalkozási ágak, a modern nevelés és mindenféle újabb intézmények behatása ala való fokozatos elsatnyulása szemmel látható. Ez ellen tehát tenni kell valamit és nagyon helyes, ha a krisztinavárosi iskolaszék úgy állította oda a kérdést, hogy az elől illetékes körökben többé kitérni nem lehet. — Zsolna díszpolgárát, Zsolna város közönsége legutóbbi közgyűlésén Osztroluczky Gézát, Trencsénvármegye főispánját és ruttkai Both Péter udvari tanácsost, a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatóját Zsolna város felvirágoztatása körül szerzett érdemek elismeréséül a város díszpolgáraivá választotta. A díszpolgári oklevelet ma nyújtotta át a kitüntetteknek a városi képviselőtestület egy húsztagú küldöttsége. A Nyugalomba vonuló vasúti főtisztviselő Az államvasút egy érdemes főtisztviselője, Bimmel Rezső főfeltszvelő és szakosztályfőnök a napokban negyvenötéves eredményes működés után nyugalomba vonult. Himmel az államvasútnak kiváló támasza volt, tarifális kérdésekben nemcsak hazánkban, de a messze külföldön is elsőrangú szaktekintélynek ismerték el. Kezdeményezője és szervezője volt a menettérti jegyeknek a kedvezményes fürdője ezeknek a hazai fürdőkbe, az ő alkotása az éves bérletjegy, az úgynevezett menetjegyfüzet, a körutazási és kilométerjegyek. Az érdemes főfelügyelő hosszú eredményes működését sok elismerés és kitüntetés is jutalmazta. A budapesti, brüsszeli és párt kiállításokon, mint az államvasutak közreműködője, elismerő oklevelet és érdemeket nyert, melyeken kívül tulajdonosa a Ferenc József-rend lovagkeresztjének, a francia becsületrendnek és a bajor Szent Mihály-rend másodosztályának. Kötelességtudása, tudományos képzettsége és páratlan szorgalma, felebbvalóinak a legmesszebbmenő tiszteletét vívta ki, alárendeltjei pedig szeretettel és tisztelettel viseltettek iránta. — Vas Gereben emléke. .Néhány héttel ezelőtt Vértess József székesfehérvári kereskedelmi iskolai tanár lapunkban szóvá tette, hogy Vas Gereben, a kiváló magyar író emléktáblája egy fürgedi gazdaság granáriumában hever. A gazdaság bérlője, Wertheim Ármin erre készséggel jelentkezett a kegyeletes terv valósulásának elősegítésére. Az Országos Irodalmi Szövetség most összeköttetésbe lépett a székesfehérvári Vörösmarty Körrel és közösen elhatározták, hogy kegyeletes ünnep keretében leleplezik az emléktáblát. A leleplezési ünnepen megnyitó beszédet gróf Zichy Jenő, emlékbeszédet Rákosi Jenő mond. Az ünnep rendezésében Fehér-, Tolna- és Veszprém vármegyék is résztvesznek. — Nagy tűz Bécsben. Pécsből azt jelentik, hogy ott ma délelőtt hatalmas tűzvész pusztított. A Werderbergasseban“támadt a tűz, amely egy négyemeletes házat pusztított el. A ház földszintjén és három emeletén üzleti raktárak voltak, amelyek elégtek. Emberéletben nem esett kár, de nyolc tűzoltó súlyosabb sérülést szenvedett. A kár több százezer korona. Az V. kerületi volt lakosatársak szövetkezete, hétfőn március 7-én az V. kerületi polgári leányiskola helyiségében (Váczi körút 58.) apró szórakozásokkal egybekötött teaestélyt rendez, amely 1/26 órakor kezdődik. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. ____ . . ----- .... ■ — Két választás. Két helyen is volt ma képviselőválasztás : Nagylakon és Illyefalván, mind a két kerületben az eddigi képviselőnek főispánná történt kinevezése folytán vált szükségessé a képviselőválasztás. A nagylaki kerületben három jelölt küzdött: Haas Antal szabadelvűpárti, Nagy Sándor Kossuth-párti és Szűcs János plébános, aki a Szederkényi-frakció híve. A választás délután 5 órakor ért véget a következő eredménynyel: Haas Antal 557, dr. Nagy Sándor 850 és Szűcs János 3913 szavazatot kapott; az abszolút többséget tehát egyik jelölt sem kapta meg s igy pótválasztás lesz a szabadelvű Haas Antal és a kormánypárti dr. Nagy Sándor közt, akik a legtöbb szavazatot kapták. Illyefalván Szentkereszthy Béla szabadelvűpárti mérkőzött dr. Nagy György Kossuth-pártival. A választás eredménye az lett, hogy a kormánypárti Szentkereszthy Bélát 600 szavazattal a függetlenségi jelölt 506 szavazata ellenében képviselővé választoták. Waldersee tábornok meghalt. Hannoverből telegrafálják, hogy Waldersee Alfréd tábornok, a Khina ellen harcolt európai csapatok fővezére ma este 8 órakor meghalt. A német hadsereg egyik legkiválóbb katonáját, Vilmos császár egyik legkedveltebb emberét vesztette el benne, aki katona létére is figyelemreméltó szerepet vitt Németország újabb történetében. Ismételten járt el kényes diplomáciai küldetésben és ez volt az oka, hogy reábízták a khinai expedíció fővezérségét, amely állással tulajdonképpen politikai misszió volt egybekötve. Waldersee mind a két küldetésének, úgy császárja, mint a hatalmak megelégedésére sikerrel megfelelt és hazaérkezésekor diadalmas hadvezérként ünnepelték a németek és az európai uralkodók. Vilmos császár személyesen ment elébe Hamburgig, ahol partraszállott és a marsallbottal tüntette ki. Gróf Waldersee Alfréd, porosz tábornok 1832-ben született Potsdamban, 1850-ben került ki a hadapródiskolából és 1864-ben kapitány lett. Nemsokára ezután Frigyes Károly herceg szárnysegéde lön. 1836-ban a táborkarba helyezték át és részt vett az 1866-iki osztrák-porosz és mint a mecklenburgi nagyherceg táborkari főnöke, az 1870—1871-iki francianémet báborban. Érdemeinek elismeréséül 1888-ban Moltke helyére a táborkar főnökévé és a lovasság tábornokává nevezték ki. 1877-ben nőül vette Noer hercegnek özvegyét, Lee Dávid new-yorki bankár leányát. I. Vilmos uralkodása alatt politikai kérdésekbe is beavatkozott, amiért Bismarck haragját vonta magára és egy ideig Stöckernek volt pártfogója. A vaskancellár bukása után visszakerült a császár kegyeibe és rövid időn belül az urak házának és az államtanácsnak, az úgynevezett szárnysegédek pártjának legbefolyásosabb tagja lett, sőt komoly jelölt is volt a kancellári állásra. Egyik öcscse, Frigyes porosz altábornok , másik öcscse, Ferenc pedig altengernagy. Néhány év előtt, mint a khinai expedíció fővezére vonta magára a közfigyelmet. — Egy japán borbély. Vladivosztokhim, mely városnak olyan nevezetes szerepe van a most folyó keleti háborúban, egy muszka tiszt bement egy japán borbélyműhelybe, mert Vladivosztokban sok a japán borbély. Egy kicsit rendbe akarta hozatni a muszka tiszta haját, szakállát s talán az utolsó simításokat végezte éppen a frizurán az üzlet gazdája, amikor valamin összekoccantak. A muszkának nem tetszett valami, s végre is nem látta be, hogy nagyon titkolja a véleményét. Hanem ugyan megjárta. Mert a borbély egyszerűen elővette a revolverét és agyonlőtte az orosz tisztet. Ez igazán különös dolog lett volna egy japán borbélytól, csakhogy rögtön érthető lett ez a határozott cselekedet azzal a magyarázattal, amelylyel a borbély a lövést kisérte. Az a borbély ugyanis ezt mondotta : — Vezérkari százados vagyok és nem tűröm a sértést ! A borbélymesterség tehát nyilvánvalóan cégér volt csak, s bizonyos, hogy ügyes kémkedésről volt csak szó egy borbélymester ártatlan köntösében. A vezérkari századosi önérzet azonban nem tudott meglapulni eléggé a borbélymaszk alatt. A háborús világ e regényes epizódja alighanem erősen meg fogja csappantani a vladivosztoki japán borbélyok jövedelmeit, mert a muszkok nem igen járnak majd hozzájuk. — A féltékeny tüzér bosszúja. Esztergomból táviratoztak. Borók István helybeli földműves most komáromi vártüzér, szabadságra jött haza s itt Gerendás Erzsébet nevű kedvesét féltékenységből lelőtte, azután pedig a saját fejébe röpített három golyót. A katona zsebében levelet találtak, melyben azt írja, hogy közös akarattal mentek a baléiba Ez azonban nem áll, mert a leány kétségbeesetten védekezett. Kozák meghalt, a leány még kínlódik. Az orvosok lemondtak róla. — A választási jog reformja. Az ország közvéleményében oly régóta nyilatkozó óhajtás kezd közeledni a valósulás felé. Gróf Tisza István miniszterelnök tegnap a választói jog intenzíven sürgetett reformjának előkészítésére országos statisztikai felvételt rendelt el. A miniszteri rendeletben foglalt utasításokat ma Halmos János polgármester részletesen közli egy hirdetményben a főváros közönségével. Az összeírás március 15-ikétől április 1-ig tart és az ország valamennyi községének húsz éven felüli férfilakosaira terjed ki. Maga az a körülmény, hogy ez az újonnan elrendelt statisztikai fölvétel a választási jog reformjának útját egyengeti, eleve megszabja a polgároknak az adatgyűjtéssel szemben tanúsítandó magatartását. A tervezett reform kinyitná a törvényhozás kapuit az ország polgárainak egy nagy része előtt, amely jogtalanul volt mindeddig száműzve a legiszlációs tényezői közül. Az a hivatása ennek a reformnak, hogy elősegítse az egész magyar közvéleménynek a parlamentbe való beáradását. E fölbecsülhetetlen értékű reformot támogatni, elemi kötelessége a hazafiságnak. A támogatás első lépése pedig ezúttal az, hogy mindenki őszintén és fenntartás nélkül járuljon hozzá az ország statisztikai képének minél teljesebb kialakításához. Mérhetetlen kárnak okozója lehet az, akik akár az összeíráskor szokásos évődésből, akár túlzott, jelen esetben mindenképp fölösleges óvatosságból, hamis adatokkal tölti ki a rovatokat. Hangsúlyozni kell, hogy ennek a statisztikai fölvételnek tisztán a választási jog reformjával való vonatkozásban van jelentősége, tehát nyugodt lélekkel elhárítható minden adózási skrupulus, amit a népszámláló szokott felkavarni az adóalanyokban. A kibocsátott statisztikai lapok világosak, könnyen áttekinthetők, a kérdések lehető tömörítéssel vannak csoportosítva rajtuk. Aki az ország érdekeit szivén viseli, bizonyára a hazafias lelkiismeret sugallatát követi az adatok bejelentésénél. — Az uj rapprezentanza. Fiuméból táviratozzék. A képviselőtestület ma délben tartotta a választás után első ülését. Az új képviselők is jelen voltak. A podeszta üdvözölte a képviselőtestületet és felhívta, hogy a választási súrlódásokat felejtsék el és csupán a város érdekében működjenek közre, mert fontos ügyek várnak megoldásra. Dall’Asta az új képviselők nevében köszönetet mondott és jobbját ajánlja a megmaradt régi kollégáknak. Ezután a napirendre tértek, amelyben felolvasták a kormányzó értesítését, hogy az új képviselőknek az igazolványt kiadta. A választóbizottság 9 szavazólapot kifogásolt, amelyek meg voltak jelölve. — A Lloyd-Társulat közgyűlése. A Pesti Lloyd- Társulat ma délután tartotta évi rendes közgyűlését Kohner Zsigmond udvari tanácsos elnöklete alatt. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Schiller Henriket, a jegyzőkönyv hitelesítésére Gold Zsigmondot és lovag Fáik Zsigmond udvari tanácsost kérték föl, a szavazatszedő bizottságba Elfer Dániel elnöklete alatt Krausz L. Pált, Birnfeld Adolfot, Both Miksát és Ligeti Vilmost küldték ki. Ezután felolvasták a Fáik Miksa szerkesztette évi jelentést. A nagy tetszéssel fogadott jelentés kapcsán a közgyűlés Sándor Pál indítványára a Pester Lloyd szerkesztőségének, különösen Fáik Miksa főszerkesztőnek, továbbá Veigelsberg Leo, dr. Schiller Zsigmond, Deutsch Antal és Friedmann Lipót szerkesztőknek hálás elismerését és köszönetét nyilvánította, főképp abból az alkalomból hogy a lap nemrégiben fönnállásának 15 százados jubileumát ünnepelte. A jelentést ezután tudomásul vették. Fálk Miksa úgy a maga, mint munkatársai nevében ékes szavakban mondott köszönetet a közgyűlés elismeréséért. Végül megejtették a választásokat a kilépő igazgatósági és választmányi tagokra. A választás eredménye az volt, hogy a régieket egyhangúlag újból megválasztották, nevezetesen: igazgatónak Schiveiger Mártont; választmányi tagoknak pedig : dirszlai Drrsztay Bélát, gelsei Guttmann Vilmost, Klen Gyulát, Mezei Mórt, Nagel Ignácot, Bobitsek Henriket, szepesváraljai Jarbó Vilmost, Székely Ferencet és baranyavári Ullmann Emilt. — Az orosz fegyverek győzelméért. A Budapesten megjelenő Male Novine szerkesztője, Markovics Miklós, aki valamikor plébános volt, de állásától nem önként vált meg, néhány nap előtt azon buzgólkodott lapjában, hogy a fővárosban élő szerb egyetemi fiatalság vagy a pesti vagy a budai szerb templomban ünnepélyes imát mondasson az orosz fegyverek győzelméért. Célját nem érte el és ezen való dühében sértő cikket irt Bogdanovics Lucián püspök ellen, sőt Latinkics János jogszigorlót egyéni és családi becsületében durván megtámadta. Latinkics ezen való jogos felháborodásában Markovicsot a Központi kávéházban felpofozta. Az ott összegyűlt közönség, amely ismerte az affér előzményeit, természetesen Latinkics mellett foglalt állást és a volt plébános kénytelen volt kimenekülni a kávéházból. — A gyermek mint rajzoló-művész. A Gyermektanulmányi Bizottság ma este gróf Teleki Sándor elnöklete alatt ülést rendezett. Steitmann Antal nagybecskereki rajztanár tartott A gyermek mint rajzolóművész címmel érdekes előadást. Tüzetesen fejtegette a rajzolás pedagógiai jelentőségét és fölhívta a tanügyi körök figyelmét arra, hogy a rajzolás műveié-