Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1912

Bőr- és bujakórtan - 1912-02-15 / 1. szám

2 BŐR- ÉS BÚJ A KÓRT­AN 1912. 1. szám. a központi idegrendszert megtámadják, alkalom adtán az idegeket is Megtámadják. Megtámadhatják az agyidegeket, de a szervezet más idegeit is. A salvarian után különösen az agyidegnek a hűdését, az acusticus, a facialis, az oculomotorius és opticus bénulását észlelték, a legközelebb áll tehát az a felvé­tel, hogy ezeket a kellemetlen complicatiókat is az arsen okozza. A salvarsan tehát okozhat acut mérgezést, okozhat azonkívül sajátszerű mérgezési jelenségeket, mint a­milyeneket eddig az arsen elővigyázatosabb alkalmazási módjai mellett nem volt alkalmunk ismerni és a­mely jelenségek a központi ideg­­rendszernek és az idegnek bántalmazására vezethetők vissza. Ha az Ehrlich-féle kutatások ismerete előtti időben aján­lott volna valaki egy hasonló szert, állítván, hogy azzal egy csapásra meg lehet a syph­ilist gyógyítani, kétségtelenül han­goztatták volna, hogy az intramusculáris befecskendezéssel bevitt szernek mindig csak egy kis töredéke jut felszívódásra és kering a szervezet nedveiben, sőt még az intravénás be­fecskendezés után sem állhatnak a viszonyok másképpen, mert hiszen a szer lerakódik a belső szervekben. A salvarsan még a konyhasóoldatban is, állás közben kezd kicsapódni és a látszólag tiszta oldat esetleg már nem egyéb, mint rend­kívül finoman kicsapódott salvarsan suspensiója. A chemiai hatásnak legfontosabb feltétele a közvetlen érintkezés, már­pedig itt az imponálóan magas arsendosisnak egyszerre csak egy kiszámíthatlan és minden esetre kicsiny töredéke vitetik harczba a syphilisvirus ellen. A véráramban két órával az infusio után salvarsant kimutatni nem lehet. Mindent össze­véve, a hatás éppen olyan nehezen magyarázható, mint a­milyen nehéz a higany hatását megmagyarázni és a mint a higanyhatás magyarázatában például számba jön az az elmé­leti feltevés, hogy a higany fermentum módjára hat, a­mennyi­ben a toxinok szétesését előmozdítja és ily módon a méregtől megszabadított szervezetnek természetes védelmi eszközeit támo­gatja, úgy megvan a lehetősége annak, hogy az arsenkészít­­mény sem szoros értelemben vett vegyi hatást, hanem valami ilyesféle fermentatív hatást fejt ki. Az arsenvegyü­leteknél még az is elfogadható, hogy a szervezetre gyakorolt ionizáló hatá­suk által teszik hatásosabbá a természetes védelmet, a­mint azt franczia szerzők kiemelték, sőt Hans H. Meyer és Gottlieb a salvarsanhatást úgy magyarázzák, hogy a szer ionizálja a szervezetnek életképes szöveteit, ellenben előmozdítja a már beteg szövetrészletek elhalását és végeredményben az utóbbiak­nak a kiküszöbölését. Ehrlich kísérleti tapasztalatai elől azonban elzárkózni ma már nem lehet és az utóbbi magyarázatokkal nem lehet megelégednünk. Állatkísérletekben, de az embereken tett ész­leletekben is bebizonyosodott, hogy a salvarsan bevitelét gyor­san követi a kóros szövetekben a spirochaeták pusztulása. Ez a jelenség annyira feltűnő, hogy nem lehet elzárkózni a felvétel előtt, hogy a szer a kórokozót támadja meg. Viszont azonban még régebben tudtuk, hogy a spirochaetáknak eltű­nése megszokott jelenség a syphilises elváltozások gyógyulá­sánál akkor is, ha a higanyt vagy a jódot használják. Mind­ezeken kívül pedig a syphilis gyógyításában ezelőtt is láttak feltűnő gyors javulásokat, tartós gyógyulást, a Wassermann­­reactiónak negatívvá való átváltozását és a negatív reactiónak állandósulását, tehát ugyanazokat a jelenségeket, mint a­milye­nek a kedvező esetekben a salvarsannal elérhetők. Ha a sal­varsan megközelíti a „sterilisatio magna“-t, úgy kétségtelenül a higany is megközelíti azt. Ha Ehrlich az arsenvegyületeket vette elő, mert azt tapasztalta, hogy azok a typanosomákat megölik a kísérleti állatokban, úgy más valaki éppen olyan joggal indulhatna a „sterilisatio magna“ megvalósítása felé új higanykészítmények kipróbálásával. Általában elismerik, hogy a salvarsan gyógyító hatása gyorsabban mutatkozik; ezzel szem­ben áll az a tény, hogy veszedelmesebb. Ha a „sterilisatio magna“ alatt azt értjük, hogy a legnagyobb eredményt a leg­kisebb koc­kázattal kell elérnünk, akkor a salvarsan a „steri­lisatio magna“-hoz nem alkalmas. Az eddigiekben megkönnyítettem a viszonyok vázolását azzal, hogy az Ehrlich-féle kutatások egyes mozzanatairól nem is szóltam, az újonnan felállított elméleteket, az Ehrlich­­féle nomenclaturát mellőztem. Meggyőződésem, hogy a kuta­tásoknak minden egyes mozzanata, úgyszólván, történeti jelentő­séggel bír. Azoknak jelentőségét mindenki érzi, a­ki Ehrlich munkáit olvassa és Ehrlich-nek minden egyes előadását, elte­kintve a nagy hatástól, már azok a formaságok is nagyobb jelentőségűvé tették, a­melyek között az előadásokat London­ban, Amsterdamban, Stockholmban és a németek különböző tudományos összejövetelein megtartotta. De akárhányszor lapozzuk végig közleményeit és bármennyire hatása alatt állunk annak a kísérletnek, hogy egy trypanosomákkal igen súlyosan inficiált kísérleti állat a 418. számmal jelölt arsen­­készítménynek egyszeri befecskendezésére egész bizonyosság­gal meggyógyul, mégis csak az a benyomásunk, hogy az új elméletek a gyógyító orvosnak mit sem használnak és csak arra voltak alkalmasak, hogy a kutatót vezessék. Ha az újonnan előállított arsenkészítmény gyógyító hatása nem töké­letes, azon a tényen nem segít az, hogy felfedezése óriási szellemi munkával járt. És mégis mindjárt látni fogjuk, hogy mennyire zavarják az elmélethez való makacs ragaszkodás, a kísérleti impressiók után támadt elfogultság a dolgok helyes megítélését. Arra térek vissza, a­mit már kifejtettem, hogy t. i. a salvarsan alkalmazása néha káros, sőt vészes complicatiókra ad alkalmat. A vita természetesen a körül indult meg, hogy a kellemetlen complicatiók a salvarsannál minden körülmé­nyek között előállhatnak-e, vagy az alkalmazás módjában van-e a hiba. Az intravénás infuziók után súlyos általános jelenségek, különösen láz és rázó hideg, aránylag gyakrabban szoktak mutatkozni. A vizsgálóknak természetesen arra kellett gondolni, hogy a destillált víz esetleg nem sterilis. A­mikor azonban a gondosan sterilizált vízzel is észleltek lázat, ahol a merőben meglepő felvételhez folyamodtak, hogy a destillált vízben jelenlevő elölt baktériumok okozzák a lázat, a­melyek különben ártatlanok volnának, de a salvarsan által támogatva képesek lázat kelteni. Ehrlich ennek a felfogásnak azonnal védelmére kelt és intézetében, — Yakimoff és neje kísérletei — vizsgálatokat is végeztek, hogy a felvétel kísérleti alapot nyerjen. Azt találták, hogy egyes baktériumok toxinja a sal­varsan által támogatva sokszorosan fokozott toxikus hatást fejtenek ki. Ez az eredmény valóban senkit sem lephet meg, hiszen csak azt mutatja, hogy két különféle méreg együtt erősebben hat, mint bármelyik magában, hiszen a fontosabb annak a meglepő állításnak a bebizonyítása volna, hogy a vízben levő elölt baktériumok is­ méregként hatnak,­­— ez pedig a kísérletek által bebizonyítva nincsen és most is éppen olyan kevéssé valószínű, mint azelőtt. Ehrlich állítja, hogy az olyan víz, a­mely nem baktériummentes, nemcsak lázat, hanem ideges jelenségeket, hányást, eszméletlenséget okozhat. A sal­varsan előtti időkben azonban erről nem hallottunk és ha az valahol előfordul, bizonyosan pathogen baktériumok okozzák. Nem pathogen baktériumok és olyan kis mennyiségben, a­hogyan a destillált vízben előfordulhatnak, nem okoznak súlyos jelenségeket.

Next