Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

600 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. szám. Á lúdtalpas láb mozgékony, ha a supinatio, illetőleg az adductio akadály­talanul végezhető, míg a pes planus in- flammatus, vagy fixált lúdtalp eseteiben a reflectorikus spasmus következtében főleg a supinatio fájdalmas, illetőleg akadá­lyozott. A lúdtalp prophylaxisa szempontjából fontos: 1. a jó lábbeli, 2. helyes járás, ,r \,3. a túlterhelés elkerülése, % SJ 4. lábgyakorlatok, w A jó lábbeli fontos tulajdonsága a Közepes magasságú, széles és egyenes czipősarok, ellentétben a divatos női czi- pők keskeny és magas sarkaival, a melyek megkisebbítik a láb támasztó felületét és így statikus deformitások létrejöttére ked­vező feltételeket teremtenek. A mindkét lábon egyaránt hordható czipők szintén kerülendők. A helyes járást a gyermek rendszerint magától tanulja meg. Ha azon­ban a szülők szépérzéke helytelenül azt kívánja, hogy a kis gyermek lábait járás­nál, a helyett, hogy kissé befelé, inkább kifelé rakja és a gyermeket erre a járásra szoktatják, úgy e túlzott hiúságnak csak­hamar a gyermek pes valgusa és planusa lesz a kellemetlen következménye. Helyes járásnál a lábak egyformán, csaknem pa­rallel, legfeljebb kissé kifelé fordítva he- lyezendők a talajra. A túlterhelés szem­pontjából különösen a fejlődő egyén lába van veszedelemben: sokáig tartó állás, járás, nehéz terhek viselése kerülendők. Az alszár és lábizomzat a lúdtalp kezelé­sénél is elrendelendő s alább leírt, meg­felelő gyakorlatok segélyével edzendők. A mozgékony lúdtalp kezelése. Gyer­mekek kisfokú pes valgusánál a belső sarok és talprész 1—1 >/2 cm.-rel való fel­emelését rendeljük el. Ha a pes valgus és a rendszerint vele együtt meglévő genu valgum is kifejezettebb, úgy a gyermek részére megfelelő czipőbetétet rendelünk. Rendelkezéseink eredményének ellenőrzése szempontjából betegeinket negyedévenként újra megvizsgáljuk. Ha a gyermek vagy felnőtt betegen a pes valguson kívül lúd­talpat is találunk, úgy a betét olyan mó­don készítendő, hogy az a láb számára megfelelő hosszanti boltozatot is képezzen. A jó lúdtalp-betéttől megkívánjuk, hogy 1. a sarokrész a lábat különösen a supinatio szempontjából korrigálja, 2. a betét boltozata a megterhelt és korrigált lábról készített öntvény mintájára legyen ívelve, 3. a betét a saroktól a metatarsalis csontfejecskék magasságáig érjen, még pedig olyan módon, hogy oldalt a láb teljes szélességében külső szegélyben vég­ződjék. E fontos kívánalmaknak a készen vá­sárolt betétek csak a legritkább esetekben felelnek meg. Szerző részletesen leírja a betétek készítési módját, a melyet a gya­korló-orvos figyelmébe ajánl. Különösen a vidéki orvos tehet betegének nagy szol­gálatokat, ha a lúdtalp-betétet egyedül is el tudja készíteni. Fontos, hogy a láb fáj­dalmas pontjának megfelelően a betét belső részén puha szövet legyen. A lúdtalp kezelése szempontjából fon­tos lábgyakorlatok reggel és este egyaránt végeztetendők, eleinte 5—8-szor, később gyakrabban, míg végül a beteg azokat naponta kétszer 30—40-szer végzi. Alap­állás : hüvelyk befelé, sarok kifelé, belső lábszegély emelt helyzetben. Ebből a hely­zetből 1. sarkokat emelni és sülyeszteni, 2. sarkokat emelni, térdet hajlítani, térdet feszíteni, sarkokat sülyeszteni. Ezen­kívül a betegek a szobában befelé fordított lábakkal járathatok. Ha a fixált lúdtalpas betegnek nagy fájdalmai vannak, úgy a narcosisban vég­zendő redressement alkalmazható. A re- dressált lábat 3—4 hétig gipszkötésben tartjuk. A gipszkötés eltávolítása után me­leg fürdők és másságé segítségével erősít­jük a lábat. 8 nap eltelte után a beteg már járógyakorlatokat végezhet és úgy keze­lendő, mint a súlyos, de mozgékony pes planus. Igen makacs esetekben egyedül az Achilles-ín tenotomiája eredményes. (Therap. Monatshefte, 1920, 5. sz.) Weisz Győző. A gyakorló orvos és a chloroform- bódítás. (Frank Hermann dr.) A gya­korlóorvos ellenszenve a chloroformmal szemben a nem helyes alkalmazása kö­vetkeztében fejlődött ki. A főveszély nem

Next

/
Thumbnails
Contents