Budapesti Szemle. 1859. 5. kötet, 15-17. szám

15. szám - GOETHE. Élet- és jellemrajz I. (Lewes nyomán) – Szász Károlytól

E férfiú, Goethe János Farkas az, kinek ezennel, két vagy három közleményben, néhány lapot szentelni czélunk; hiven, nem nagyítva érdemeit, nem palástolva hibáit, jellemezve életét és munkásságát s minden­oldalulag tehetségünk szerint méltányolva igyekszünk fölmutatni őt, mennyiben terünk szűkre szabott volta engedi. Előadásunk fonalát a nagy német költőnek legjelesebb (angol) életirója Lewes nyújtja,ki a mult évben megjelent terjedel­mes munkáját, kiadott és kiadatlan forrásokból, a kor és Göthe művei mély ismeretéből, nem csak lelkiismeretes gonddal, de egy­szersmind művészi erővel is úgy állította öszve, hogy az életrajz méltó azon élethez, melyet rajzol, s melyről, annak egy közeli ismerője, (Merck) oly jellemzőleg mondá : „a mit Goethe élt' még szebb, mint a mit irt." II. Göthe apja, Frankfurt városi polgár, később birodalmi tanácsos G. János Gáspár, — hideg, szigorú, kimért — de igaz­ságszerető , egyenes lelkű ember volt. Tudományszomjas s bár általában kevés szavú, szívesen közlő azt a mit tudott. Nem csak parancsoló de önfejű és szeszélyes létére is nagy tiszteletben, ha­nem épen szeretetben is, állott nője, gyermekei, baráti s min­den ismerője előtt. Szokásai és magaviselete ép oly kiszabottak va­lának, mint ruhája. Tőle öröklő költőnk derék testalkatát, emel­kedett tartását, kimért mozdulatait, mik élemedett korára fesze­sekké dermedtek; tőle azon szigorú rendszeretetet, és rideg szoi­cizmust, mik annyiszor lőnek félre magyarázva azok által, kik a lángészt csak vagabund alakban tudják képzelni. A tudás szomja, a gyönyör annak másokkal közlésében, a csaknem pedáns pon­tosság a részletek körül, mik Göthét jellemzik, apjában is fel­található vonások. Anyja inkább megközelíti azon fogalmat, mit a költő any­járól alakítunk magunkban. Egyike a legvonzóbb alakoknak a német irodalomtörténetben; egyszerű, szíves, vidám , szerető természete által mindeneket megnyerő; gyermekek gyönyöre, költők és feje­delmek kegyencze. Mindvégig megtartván lelkesültségét és egysze­rűségét, mik benne ismeret és jellem szilárdságával párosultak, Frau Aj­a (így nevezték tréfás-bizalmasan) egyszerre komoly és szívélyes, méltóságos és egyszerű tudott lenni. A német és olasz irodalmat jól ismerte s birt a veleszületett elmeél azon nemével, mi a tényleges ismeretet majdnem feleslegessé teszi az asszonyban.

Next