Budapesti Szemle. 1864. 21. kötet, 68-70. szám
68-70. szám - A brebiri grófok. 3. és utolsó közlemény. Salamon Ferenctől
mének is nevezte magát. Sem a magyar király sem a dogé soha ki nem hagyja, csak elvétve is, cziméből Dalmátiát és Horvátországot. S a XIII ik évszáz legnagyobb, s különösen utolsó részében nemcsak jogfentartás volt e czím Velencze részéről. Zára 1244 óta Velencze alatt volt, később alája kerültek a dalmát szigetek. Velenczének parti birtokait és szigeteit pedig nemcsak román eredetűek lakták, hanem szláv eredetűek is, s említem, hogy a mai Dalmátiában mindaz, a mi nem római eredetű volt, Horvátországhoz tartozónak számíttatott be. Zára környéke, melyre Velencze kiterjeszté uralmát, ily értelemben Horvátországhoz tartozott, úgy látszik. A dalmát városok sajátságos amphibialis életet éltek. Említem, hogy habár Zára Velencze alatt volt, az küldött számára grófot, mindvégig nemcsak szóval ismeré el a magyar király felsőbbségét, hanem a vámok egy harmadát is neki fizette. Ugyancsak a XIII-ik évszázban még felötlőbb példája a mondottaknak a Frangepán nemzetség. Tántoríthatlan hűséget mutatott ez a nemzetség a magyar királyok iránt, miért is kivált IV. Béla szép adományokkal látta el, neki ajándékozván a szárazföldön Segniát és Modrus megyét. A család Fiumétól Zengig volt úr, oly függetlenül, hogy a báni hatóság alól is ki volt véve. Mindemellett sok ideig Velencze hűbérese is volt, ősi birtoka, Veglia szigete birtoklásánál fogva, mely fölött Velencze gyakorolt ekkor felsőbbséget." Mind a XIII ik századbeli kétségbevonhatóan egy két adat bizonyítja ezt, mind pedig egy 1310-iki eset, melyben Duim vegliai gróf együtt harczol a velenczésekkel Ferrara ostromában, s velenczei nemesnek tekintik. Ebből megítélhetjük, hogy a tengermelléki bánság területe Dalmatiában meglehetős hézagokat hagyott. Ki volt véve a mai tengerparti Dalmátia éjszaki részei, melyek a Frangepánok hatósága alá voltak helyezve. Ki volt véve Zára, ennek környezete és a szigetek legnagyobb része. A szárazi, belső Dalmátiára sem terjedett ki alkalmasint nagyon mélyen, mint a mely már Horvátországhoz tartozott, mint a „tengermelléki bán" czíme mutatja. —A tengermelléki bánság, mely most Brebik Pál c) íme a dogék czíme a XIII-ik évszázban: „N. N. dei gratia Venetiae, Dalmatiae atque Croatiae Dux. Dominus quartae partis et dimidiae totius imperii Romániáé."