Budapesti Szemle. 1866. 4. kötet, 11-13
11. szám - A BÖLCSÉSZET MAGYARORSZÁGON. – II-ik közlem. Erdélyi Jánostól
A BÖLCSÉSZET MAGYARORSZÁGON. NEGYEDIK FEJEZET. Hussiták és hitújítás. — A magyar várszerkezet. — A magyar szellem a középkorhoz képest. A hitújítás a történelemben. — A középkor hiánya. — A bölcsészet Magyarországon , mint élet és tudomány. — Mátyás, mint egész életével, országos intézkedéseivel bizonyító, függetlenül a környező anyagi vagy erkölcsi akadályoktól, minek első rendben a hadviselés terhei, másikban a hagyomány és előítélet rozsdái, nagyot tágít a összes hazai gondolkozásunkon. Ezt mondtuk is már. De nem azt még, hogy midőn a főrangú és nemesi osztályhoz nem tartozó köznépet ő czímezte legelőbb regnicoranak, új gerjet doba országos életünkbe, törvényes állapotainkba oly czímen, mely a földhöz ragadt népet kiemelte alázott helyzetéből; de a főbb osztályokat is magába foglalhatta, hanem olt rengeteg idő !— csak 1848-ban foglalta be valósággal. A viszontagságok miatt azonban nem volt mikor örvendeni e nagy fordulaton. Az új eszme alig hogy megszületett, hamar elborult, és a föld népe göröngyhöz lett ismét paskolva mindjárt a XVI. század második tizedében, hogy a harmadikban utána veszszen az ország is királyostúl, mindenestül. Mert ki nem ismeri a pórlázadás rémségeit, Dózsa György iszonyú végét, hogy tüzes királyi székben halt meg , „nagybárú" Lőrincz pap szertelen rajongását és a történelem szigorú következetességét hazánkra nézve Mohácsnál ? Hasonlóképen tudatik, hogy vallási érdekben a reformatio előbajnokai, különösen Wikleff óta, kit haló földjéből *) Az első három fejezetet lásd e folyóirat III. kötete 321. s köv. lapjain. , Szerk.