Budapesti Szemle. 1866. 5. kötet, 14-17
14-15. szám - BÁTHORY GÁBOR FEJEDELEM BUKÁSA. – Első közlemény. Szilágyi Sándortól
tized elvételével, a harmadik nemzetnek már életgyökere volt elmetszve , s a fundus regius addig tartott, meddig a Weiss kardja ért. Igaz, hogy ez mindössze sem volt sok, néhány mérföldnyi területre, s néhány várra és erődre szorítkozott. De egy erős és jól védett várnak ostromlása, a legnehezebb hadi munkálatok közé tartozott, bevétele mindig aránytalanul sok áldozatot követelt. S Brassó, Erdélyben az első rangú erődök közé tartozott. Aztán se a mezei hadak, se a székelység , se a hajdúság nem alkalmasak a fárasztó ostrom-munkálatokra , mert azok csak bizonyos ideig maradnak a táborban , ezek portyázásban gyakorlottak s mindannyian megbecsülhetetlenek a védelmi és támadó háborúban , azon helyeken, hol a személyes vitézség kitüntetésére elegendő terek van, de gyakorlatlanok a nagyobb várak ostromában. S Weiss mindezt számitásba vette. Sőt többet. A helyzetet úgy fogta fel mint volt, semmi hiú reménynyel sem áltatta magát. Tudta, hogy Báthory elvharczot folytat s a harmadik nemzetnek politikai különállását akarja semmivé tenni. Tudta, hogy ez eszme nem népszerűtlen s csak a kölcsön visszafizetés szinét viseli magán , mert Szeben s a szászság nevezetes része erélyesen támogatta Bástának azon törekvéseit, melylyel a magyarságot és székelységet semmivé akarta tenni. Aztán eme várost azért ítéltette el, mert lázadókkal czimborált, s bizonynyal a tényleg fellázadt Brassó sem számíthat több kegyelemre. De míg ez fel nem adja magát, mindig lehet reményük. Talán a német udvar dolgaikba fog elegyedni, talán a török kegyelmébe fogadja őket. Ez utóbbira máris meg vannak téve a lépések, s ez idő szerint egyetlen teendőjük, megtartani önállóságok ez egyetlen, talán utolsó pontját. S ha Weissnak a múlt évben még sok kilátása volt a győzelemre, ez idő szerint annál többet nem akart. A lázadás ügyét, aznaptól fogva, hogy Báthorynak megtagadta a városba vonulást, ő vezette s mindig egyenlő erélylyel és kitartással. 1600 óta tanácsos, 1608-ban városi kapitánynyá (Stadthan) lett, de e hivatalát egy év múlva letette. Attól fogva 1612-ig viszont egyszerű tanácsos, midőn januárban bíróvá választatott. A bírói hivatal országos fontosságú lett, s többé nem volt mellőzhető az, ki e hivatalt e zavaros időkben , hanem névleg , de tényleg vezette. Azután hogy 1611. őszén Forgách hadai elvonultak, a Barczaság egy része, mely a székelység támadásának ki volt téve, elhagyta a lázadás zászlóját: előbb nov. 7-én Földvár és Botfalu.